Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-16 / 135. szám

f 4­iau ti LL ti N I ÉK — I 9 3 B I ii n I u * 10. ■■■■■■■■■■■■■ Vihar a rózsa miatt... Irta: KAROLY SÁNDOR 1 1'/ a mesterségesen 1’rlLoi hácsoll vilim t illa idonképen cg\ polim vi/ben /ngoll és suduia loskepen inc;:r, 11:iI fiulu i I döntött v Nem ho/ott \ illmulást. menu vdörgesl, i m gós/elei, nem hnllnjtnlt «'söznlialugot, s,“r" lojasuagvsagu jeget. csupán tollak serccg !rk :i papiroson és kores/lkérdésck kopogtuk megijedt koponyákon Hat ember azonban elterült a földön és félni lehet, hogy nt'm is állauak többé talpra. « ' vihar rózsa miatt tört ki. 11. Nem a linóm illáin rózsa miatt, liánom a sapkarózsa miatt. Móri Arad város autóbusz- vállalatának koosivozolöi börsapkájukon ro- sáI viselnek, ami megkülönbözteti őket a magánautók sofförjóitól. A rózsa kis réz-kör, benne kot összeölelkezö ('. betű, ami az uralkodó jelvénye. az alap pedig, amin a kel bolii nyugszik, a nemzeti trikolor, ogv darabka kék sárga-piros szalag. Vasúti em­berek, mcgvoi, városi és állami alkalmazot­tak sapkáján látni ilyen rózsát. Szoknia ur. aki kisebbségi létére még mindig autóbuszsofför Maidon, szinten viseli mpkáján a rózsái. Nyolc éve viseli, mert onnvi idő óla áll városi szolgálatban. Meg­bízható. lelkiismeretes ember, aki eddig meg nem gázolt el senkit, karambol sem éktelen­kedik minősítési tábláján és takarékoskodik olajjal meg benzinnel, mert tudja, hogy a városnak is pénzébe kerül az üzemanyag. F.gv napon Szoknia ur sapkarózsa nélkül üli a kormánykerék mellé. Talán leesett a nagy iármii folytonos rázkódásában, talán elvesz­tette és nem volt pénze, hogy újat vásárol­jon, nehéz megállapítani, hogy egy ilyen ró­zsa miiven körülmények között tűnhet el a allambiztoiisagi hivatal is, amely az allam biztonsagát látta veszel vrz lel ve a sapkuió zs.itnl es letartóztatta Szoknia urat Az ügy nőtt, dagadt terebélyeseden A következő napon letartóztattak az autóbuszüzem min­den kisebbségi sót tőrjét, szám szerint őt embert, akik ellen az volt a vád, hogy Szo­knia ni iránti szolidaritásból lelépték sap­kájukról a rózsát és kijelentették, hogy ha más. általuk rokonszenvesebbnek tartott ál lám rózsáját nem vallhatják sapkájukra, nem viselik a kék sárga-pirosat sem Hogy ez a vád mennyiben felel meg a valóságnak cs milyen bizonvib kokra alapozták, azt nem áll módunkban ismertetni, mert a szigiiran- ea jegyzőkönyve hivatalos titok és polgár­ember nem tekinthet bele hivatalos titkokba. VI. A hal embert napokon át ott tartották az állambiztonsági hivatalban és vallatták, le üvegeitek, kereszlkerdezlck ökot, amint az ilyen alkalmakkor szokás. Azután erős légy veres őrizel mellett átküldőitek mindnyáju kát az ügyészségre, hogy a törvény keze sújtson le rájuk A soros ügyész állanulíná nyozta a sapkarózsa ügy iratait, sűrűn csó­válta a fejét, majd ugv találta, hogy a bi­zonyítékok nem elégségesek egy ügyészségi * 1 2 3 vizsgáiul illeginditusához I zolau a bal em beit a jegyzőkönyvekkel együtt vissz.ákiil «lőtte a szigorain ál a azzal a megjegyzéssel, hogy szolgáltassanak meggyőzőbb bizonyt lékül a kisebbségi gépkocsivezetők hazaáru­lásához, vagy ha ez. nem lehetséges, bocsás­sák szabadon a gépkocsivezetőket és szün­tessenek be ellenük minden eljárást. Az ullaiobiz.lonsági hivatal ezidőszerint azon fáradozik, hogy meggyőzőbb bizonyí­tékokat szerezzen és amíg sikerül, továbbra is fogva tartja a kisebbségi sül lői őket. VII A viliai < sak egy pohár vízben háborgott és mégis hat embert döntött le Pedig mi- lyeu könnyen lehetett volna védekezni a vihar ellen. Csuk ki kellett volna feszíteni azl az esernyőt, amelynek anyagát a jóin­dulat. előkelő gondolkodás, emberiesség, megértés, engedékenység és okosság szálai­ból szőtlék. Egy ilyen esernyő alatt a hat solfört nem érte volna baj és a sapkarózsa- ügy anekdotává zsugorodott volna össze, amelyen a hivatalos személyek derűsen mo­solyogtak volna. Kár, hogy ilyen esernyőt még nem árulnak az üzletekben. Vili. Enyhe vigasztalás ebben a szomorú ügy­ben, hogy emelkedett szellemű, hazafias ér­zésű román ügyvédek önként ajánlkoztak a hat kisebbségi sofför megmentésére. Ezek az ügyvédek jobban féltik hazájukat a ne­vetségességtől, mint a sapkarózsától... Ruhák festése és tisztítása, kifogásfa an, jó és olcsó Str. Mol­.Crssdaí^-ban Bibescu herceg tapasztalatai az orosz repülésiigy fej térségéről sapkáról. Csupán a száraz tény volt megállapítható: szokola ur sapkarózsa nélkül jelent meg a szolgálati helyén. III. Egv román soffőrkollégája ebben az állam iránti ellenséges magatartás elvitázhatatlan iényálladékát látta fenforogni és feljelentet­te Szokola urat az üzem igazgatóságánál, alátámasztva feljelentését azzal a magán- - élernényével, hogy Szokola ur bizonyára előre megfontoltan tépte le a rózsát, amivel zt akarta kifejezésre juttani. hogy nem ro­konszenvezik a jelenlegi államformával és ha már nem tűzheti a szomszédos állam tri­kolorját a sapkája mellé, nem viseli a ro­mán nemzeti színeket sem. IV. A feljelentő soffőrkolléga eljárására lélek­tanilag könnyű magyarázatot találni. Az il­lető bizonyára sűrűn olvassa azokat a sajtó­termékeket, amelyek nem a nemesen értel­mezett tiszta nacionalizmus műhelyéből ke­rültek ki. Talán hallotta beszélni Vaida- Voevod Sándor volt miniszterelnököt is és jól az agyába véste a numerus valachieust, meg azokat a frázisokat, amelyek szerint a megbízhatatlan kisebbségiek elveszik a több­ségiek elől a kenyeret. A feljelentő Szokola urban megbízhatatlan kisebbségit látott és hazájának vélt szolgálatot tenni azzal, ha nős és többgyermekes kollégáját bajba dön­ti. Ha olvasta volna a bölcselők Írásait, vagy olyan politikusokat hallgatott volna, akik türelemről és megértésről beszélnek, vagy ’na szabadnapján néha belenézett volna a bibliába, amelynek lapjairól a szeretet mo­solyog az olvasóra, bizonyára figvmlmeztette volna Szokola urat, hogy elvesztette a sapka­rózsáját és nem jelentette volna fel irreden­tizmusért. Sajnos, lelkét megmérgezték a gyülölség tévtanai, amelyek mostanában könnyebben vernek gyökeret, mint az emberiesség lani- tásai. V. Az autóbuszüzem igazgatósága megvizsgál­ta a sapkarózsa-ügyet és úgy találta, hogy az nem meriţi ki az államellenes izgatás kritériumát, aminek következtében Szokola ur ismét visszaülhetett a kormánykerékhez. Az autóbuszüzem igazgatóságát döntésében azok a mellékszempontok is irányították, hogy Szokola ur ellen nyolc év alatt sem­milyen panasz nem merült fel. Logikus fel­tevés szerint ha Szokola ur nem rokonszen­vezik a kék-sárga-piros színnel, ezt már szol­gálatba lépése első napján kifejezésre jut­tatta volna, vagy el sem foglalta volna állá­sát. Nem tételezhető fel valakiről, hogy nyolc évig viseljen egy szint, amelyre feles­küdött és csak a kilencedik évben ébredjen arra, hogy ennek a színnek a viselése ellen­kezik a meggyőződésével, különösen akkor, ha ez a meggyőződés terhelve van felelős­séggel és három gyermekkel. A mai mun­kanélküliségben teljesen valószínűtlen, hogy egy biztos állású sofför tudatosan olyasmit tegyen, amiért elbocsáthatják az állásából. Szokola ur tehát visszaült a kormányke­rékhez, de csak rövid ideig szállíthatta az utasokat. Az esetről tudomást szerzett az BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.) Megírta az Ellenzék, hogy Bibescu herceg, a nemzetközi légügyi szövetség képviseleté­ben Bucuresti-böl Moszkvába repült, hogv ott az orosz szovjetnek a szövetségbe való belépéséről tanácskozzék. Most érkezett vissza útjáról s részletes beszámolót adott moszkvai tapasztalatairól a sajtó részére. — Nem sok időt töltöttem Moszkvában — mondta. — Abból azonban, amit láttam, megállapítottam, hogy repülésügyi téren az oroszok elől járnak. A katonai repülőerőt nem láthattam, csupán a polgári repülés il­letékes vezetőivel tanácskoztam, ez. is elég azonban a következtelésre. Az aeroklubok az Osoaviachim nevű szervbe vannak köz­pontosítva s a földművesek is tagjai ezek­nek a kluboknak. Minden városban több légi kikötő van. Ezek egyik része katonai célt szolgál, másik része pedig a polgári repülés számára van fenntartva. Mindkettőn pilóta- iskolák vannak s ezek olyan gvakorlógépek- kel vannak felszerelve, me’vek csupán né­hány méterre emelkednek. — Az ejtőernyővel való leereszkedés való­ságos nemzeti sport ma már Oroszország­ban. Ifjak, fiuk, leányok, sőt asszonyok is kijárnak a repülőtérre, hogy szenvedélyük­nek hódoljanak. Nem állhat kellő számú repülőgép rendelkezésükre és igy hatalmas tornyokat építettek, ahonnan ejtőernyővel ledobják magukat. Ezek az ernyők már a leereszkedés előtt nyitva vannak s igy sze­rencsétlenség nem történhet. Ritka látványt nyújt ez az idegen nézőknek. A gyermekek lelkesedéssel ugrálnak le az e célra épített tornyokból. A tolongás olyan nagy, hogy már napokkal előbb kell a helyért jelent­kezni. Újabban két ejtőrenyőt is szerelnek egy személyre, hogy teljes legyen a bizton­ság. ha az egyik nem működhet. Rádiótele­fonkészüléket is szerelnek az ejtőernyőkre. Így teljesitik repülés közben a tornatanár által alulról adott parancsokat. — A moszkvai légi kikötő a legnagyobb. A parancsnokság 80 iskolagéppel és saját repülőüzemmel rendelkezik. Jelenleg két kilométer széles és két kilométer hosszú uj repülőtéren dolgoznak Moszkvában. Mind­két végében csatornát építenek a vizi légi jármüvek számára. Bibescu herceg újabb, hosszabb látogatás­ra kapott meghívást a szovjettől. M Ellenzőt olvasóihoz! Julius 15-ével kezdetét veszi a VIII. osz-‘ tálvsorsjáték, mellyel kapcsolatosan az Ál­lami Osztálysorsjáték Vezetősége jelentős újításokkal növelte a játékosok nyerési lehe­tőségeit. Ezzel most már igazzá vált az a régi közmondás: Mindenki saját szerencsé­jének kovácsa. Lapunk barátaihoz a következő három kéréssel fordulunk: 1. Ha eddig is velünk játszott, ugv ezután I is nálunk vásárolt sorsjeggyel kísérelje meg szerencséjét. <_ 2. Ha eddig másutt játszott, a mostani já­téktól kezdve vásárolja nálunk sorsjegyét. Leggondosabb kiszolgálásunkról és a legki­sebb nyereménytől a legnagyobbig, biztosít­juk önt diszkréciónkról. 3. Ha még nem játszott, úgy lépjen most be a Sorsjáték résztvevői közé. Gondolja meg, hogy havi 200 lejjel könnyen komoly összeghez juthat. Viszont 200 lejt havonta minden ember elkölt olyan kisebb tételre, ahol még reménye sem lehet arra, hogy valaha valamit viszontlásson kiadott pénzé­ből. Ne felejtse el, hogy az uj játékter­vezet szerint minden második sorsjegy nyer, tehát az eshetőség igen nagy arra, hogy leg­rosszabb esetben visszanyeri a sorsjegy árá­ba fektetett pénzét. Mindezeket összegezve is világos, hogy az állami osztálysorsjáték nem szegényit, ha­nem gazdagít! Kísérelje meg Ön is feltét­lenül szerencséjét! Kérjen azonnal tőlünk szerencsés sorsjegyet! A Sorsjáték részletes tájékoztatóját kívánatra készséggel megküld­jük. ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYA Cluj, Piaţa Unirii Banca Romana de Comerţ S. A. Bucureşti, képviselete. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előhareosa. Szabadság Különös ismerőseim közül ismét elveszítet­tem egyet, nem balt meg, nem is tűnt el az illető, csak egyszerűen kiszabadult’ L)e ez­után jónak látom megjegyezni, hogy a/ is­meretség egyoldalii volt s az is az én olda­lárnál jelentette Egészen kisgyermel ■•>'■ tam, amikor megismerkedtem, akkor még le- gényesen I élrecsapva viselte csikós To íny sapkáját és a csikós mez is ügyesen feszült délceg lei nietére. De az idő vasfoga a börtön méteres falán is átrágja magát, sőt körül­rágcsálja a börtön lakóit is. Ismerősöm szépen megöregedett, szürkés­fehér harcsa bajusza lefittyeut csikós gallér­jáig s egész arca egy nem is ember szabású majomhoz hasonlított. Sokszor vitt el az utam a magas kőfalu hires fegyház előtt, öreg barátommal mindig találkoztam, hatalmas cigányseprii volt ke­zében és kaszáló mozdulatokkal seperte té­len a havat, nyáron a port, ősszel a hulló fa­levelet. tavasszal a lesodort virágszirmokat. Nem törődött a világgal, egykedvűen szem­lélte az utca tarka képét, csak akkor csillant fel szemében az. öröm, ha cigaretta csutkát talált! Ha a fegyör nem látta, villámgyorsan lehajolt érte és elrejtette csikós kabátja zse­bében. Tudom, hogy nagyon szerette a nagy- vásárokat, utána a rabok takaritották a vá­rost, barátom, mint a rabok nesztora leg­jobb seprési körzeteket választotta, zsebei duzzadtak a zsákmánytól. Még szivarvég is volt bennük, hála a marhakereskedőknek! Pár napja nem láttam öreg barátomat sepretlen volt a fegyház környéke és a ciga­retta csutkák is szépen felgyűltek. Mi tör­ténhetett vele? Ugylátszik azt gondolja: se­pertem eleget, seperjen még más is, vagy ta­lán angolosan meglépett volna? De tévedtem, egyik se volt igaz. Egyszerűen csak az tör­tént, ami minden jólnevelt rabbal történni szokott, letelt a reá mért lő esztendő és Is­ten hírével útra tették! De ez nem ment ilyen könnyen! Egy reggel, mikor éppen szakértő szemek­kel vizsgálta a cigányseprüt, hogy munkához fogjon, megjelent egy fegyör s az öreget az irodára vitte. Az irodán csak elővettek egy roppant nagy könyvet és egy régi fényképre nyitottak, mely mellett az egykori délceg le­gény adatai voltak bevezetve. — Na öreg, kezdték, letelt a 15 év, maga szabad ember! Az öreg forgatta, forgatta a gyűrött To- mvt. nem nagyon tudta, miről van szó, csak annyit értett, hogy ő mehet s mint sötéten fenyegető vész villant meg öreg agyában — hova? — Instálom — makogta — olvassák csak jól meg, szé mintha csak tegnap történt vol­na az egész kicsi szurkálás. Megöregedtem, nagy bűnt cselekedtem, maradnék én még, hogy a kegyelmes Úristent kiengeszteljem irányomba, meg aztán ki fog seperni? — Ezek az uj népek nem tudják a módit, városi léhütők. csak a reszelön áll az eszük! — Hát nem boldog öreg, hogy szabad? — kérdezték. — Boldog a ... és itt elkanyaritott egy régi, jó világból hozott káromkodást — hát én hová menjek? Mindenkim meghót, viskó­mat és a pár lánc födémét szétmarták a ko­mák. a faluban velem fogják ijeszteni a gyermekeket, nem kap instálom munkát se a börtönös ember! Úgy kellene, hogy vala­hogy itt maradjak! — Szép, szép öreg, hogy úgy szeretett itt. de már estére a cellájába más jön — s már hozták is a „civilt“, az egykori fiatalos gú­nyát. Nehéz szívvel, lassú mozdulatokkal adogat­ta vissza a „csikóst“. Haragos pillantásokat lövelt az irodai urakra, mintha okai lenné­nek, hogy letelt a 15 esztendő! Kint mégegy- szer jól körülnézett, mintha jószágától bú­csúzna, aztán fájó szivvel. bizonytalan lé­pésekkel, gyámoltalanul indult az aranysza­badságot jelentő vaskapu felé. Horváth Ella. BRÓDY SÁNDOR LEGSZEBB ÍRÁSAI Könyvnapi szenzáció 350 lap, egész vászonkötés 119 lei helyett most még 99 Lei!! LEPAGE-nál CLUJ Kérjen könyvnapi jegyzéket Lepage-tól! Kereskedő az Ellenzék-bői tájék*« Zódik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents