Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-10 / 107. szám

im im iiiimiii niiimmimiTi'íByffawrnw—h ■ wi Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és k ö n y v o s z t á 1 y : Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTHA MIKLÓS Előfizetési 840 lej. — pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente - Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 többi külföldi államokba csak a portókülönbözcttel több. LVí. ÉVFOLYAM, 10 7. SZÁM. VASÁRNAP 1935 MÁJUS 12 neokezdMon a Balfcâa-siOTCfstţ fliehende Mines ieleittésax első nap tárgyalá- Kilenc kérdésben foglal állást a konferencia. — Jeftlcset sürgősen hazahívták Sorompó Nem. az angol parlament sorompója, amely elé hivatni benszülöttnek veszélyes, külföl­dinek megtiszteltetés. Nem a törvényszékek vagy adóhivatalok sorompója, amelyek a ma­gas bírói emelvényt vagy a pénzügyek rette­gett intézőit elválasztják az érdekelt közön­ségtől. Prózai sorompó, amiről beszélni aka­runk. A vasúti sorompó. Bár nem a halál­sorompó, amely előtt városunk lelkibeteg emberei eldobják az életet, mert ez költői, ha mindjárt álregényes. Az a sorompó, amely vagy nem ott van, ahol okvetlenül lenni kel­lene és az a sorompó, amely ott van, ahol semmi szükség nincs reá. A napokban egy gépkocsi rohant a vonatnak s kicsi hijja, hogy sokkal nagyobb szerencsétlenség nem történt, mindez pedig azért, mert ezen a szükséges, ezen a veszedelmes helyen nincs sorompó. Pedig bizonyára sürgették és ter­vezték. de vagy idő, vagy pénz nincs reá. Sok helyt útkereszteződéseknél nincs sorom­pó és nincsen lámpa, a szekeres ember és a gépkocsiutas egyaránt örök veszedelemben forog. Ahol még ennyi sincs: Vigyázz, ha jön a vonat! Nincs tábla. Ellenben so­rompó van felesleges helyen, kevésbé szük­séges ponton, mert valamikor egy boldogabb kor fényűzése és olcsósága lehetővé tette ,,a lámpa“ elhelyezését mindenüvé, mert a for­ró képzeletű elövigvázat az esetleges óvatlan- ság, vagy véletlen parányi lehetőségét téte­lezte fel ok nélkül. Hányszor fecsérelünk drága időt fogcsikorgatva ilyen fölösleges akadály miatt. Ma, mikor a szörnyű pénz­ügyi válságban senyvedő állam fühöz-fához kapkod, hogy egyensúlyt létesitsen s amikor takarékosság címén egyre kevesebb beruhá­zást eszközöl, akkor ugyancsak meg kellene nézni, hol van felesleges sorompó és oda tenni, ahol erre okvetlenül szükség van, mert nehéz folytonos adófelemelésekkel és ki­találásokkal is összecsapni a költségvetést, telve a beruházásról való lemondás kínjaival. !I>e . . . magában a költségvetésben is van ott sorompó, ahol nem kellenne lenni, mert az igazság és fejlődés útját eltorlaszolja és nincs sorompó ott, ahol lelkiismeretlenül és számlálatlan folyik a drága pénz. Mennyit írnak és beszélnek erről: hogy a gátlás ott van, ahol ez a veszedelem és gáttalanság ott van, ahol megint ez a veszedelem. Mert mind­egyik üdvös a maga helyén és mindegyik szörnyű, ha rossz helyre állítják. A politikai közéletben szintén épp ily egészségtelen a so­rompó-létei és a sorompó-hiány viszonya. Az egyensúlytalanság. Kivételes intézkedések vannak, amelyekről maga, aki rendelkezik róla és végrehajtója érzi. Sőt hirdeti, bőgj1, igen sokszor ott gátol, ahol ez a baj és igen sokszor nem gátol, ahol meg az a baj. Itt van például a közéleti agitáció kérdése. A numerus és hasonló képzetek népszerű zász­lója mögött minden sorompó nélkül, a tör­vénygátak kikerülésével izgathatnak hűséges és adófizető polgárok életlehetősége és joga ellen, szóval az állam és lehetőségeinek ro­vására. Viszont egy csomó lelki és tárgyi so­rompó mered föl — nem kisebbségiről kí­vánunk itt beszélni —, ha valaki figyelmez­tetni készül a veszélyre, mert nincs leeresz­tett rúd vagy lámpa nem ég, araikor hirte­len jön a vonat. Sokfelé vagyunk igy. In­dulatok, szenvedélyek, gonoszságok irányá­ban nem gondoskodunk az élet és a javak biztonságáról: ,,vil]ám“-vonatokmegrakva fe­lelőtlen és fényűző személyekkel őrülten vág­tathatnak előre. De a súlyos, a rendes, az ér­tékekkel megrakott tehervonatok felé gonosz korlátozások és tilalmak állják az utat. Le­zárják a sorompókat és vesztegelésre kény­szerítenek vonatot és várakozót. Itt az ideje, hogy mindezt átvizsgáljuk és megváltoz­tassuk! BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A Balkán-szövetség konferenciáját tegnap meg­nyitották. Titulescu rövid beszédben üdvö­zölte a megjelenteket, majd bemutatta a ta­nácskozások programját, mit maga készített elő elnöki minőségében. A program szerint 9 kérdés kerül szőnyegre, ezeket azonban semmiféle hivatalos jelentés nem részletezi, Az Universul szerint mindenekelőtt azokat az ügyeket tárgyalták, melyek közvetlen ösz- szeköttetésben állanak a római egyezmény­nyel. A szövetséges országok megbízottai egy­másután szóltak hozzá a kérdéshez. Az Uni­versul megállapítja, hogy teljes a felfogásbeli egység már a konfe­rencia első percében. Rador távirati iroda jelentése szerint nem szivárogtak ki részletek a tanácskozá­sokról. A megbeszélések a legnagyobb titok­tartás mellett folytak négy órán át. Az Universul megállapítása szerint az a magyar és bulgár követelés is szőnyegre ke­rült, mely a békeszerződések katonai intéz­kedéseinek hatályonkivül helyezésére vonat­kozik. Ennek végleges letárgyalására azon­ban csupán ma fog sor kerülni. A lap meg­állapítja, hogy előreláthatóan ebben a kér­désben is teljesen azonos álláspontra helyez­kednek majd a külügyminiszterek. Az Uni­versul hangsúlyozza, hogy a fegyverkezés ­kérdését csupán akként lehet elintézni, ha az i érdekelt államok szerződés formájában meg- | egyeznek. A jelenlegi tényleges helyzetet I azonban biztositani kell, ez minden megegye­zés elengedhetetlen feltétele. A Dimineaţa néhány sorban szögezi le a román álláspontot a felmerült kérdésekkel szemben. Eszerint Titulescu a békeszerződé­sek sérthetetlenségét kívánja. A Balkán-szö­vetség és kisantant politikájának ez a ten­gelye, melyet Franciaország és Oroszország is támogatnak Anglia egyetértő magatartása mellett. Az Universul azt a szenzációs hirt közli, hogy Jeftics ma Belgrádba utazik, hova belügyi k‘ sdéseh'. miatt visszahívták Jefticset teljes meghatalmazással Purici ju­goszláv külügyi államtitkár fogja helyettesí­teni. Ma a Balkán-szövetség két ülést tart. Egyi­ket délelőtt, a másikat délután 5 órakor. Este nagy fogadás lesz a királyi palotában. A Dimineaţa hosszasan foglalkozik a Balkán-szövetség konferenciájának célkitűzé­seivel. I — A Balkán-szövetség irányvonalát — ir- : ja a lap — az eddig lefolyt tanácskozásokon - hozott határozatok tisztán mutatják. Mindé- ; nütt türelmetlenül várják a most folyó tár­gyalások eredményét, miután ezek most már a nemzetközi tárgyalásokat és azon tervek felállítását is befolyásolhat­ják, melyek a Duna-medence békéjét van­nak hivatva végleges formában megállapí­tani. Ezt a tervet ugyanis összhangba kell hozni a Balkán-szövetség és kisantant kötelékébe tartozó államok életérdekeivel. A Dimineaţa úgy tudja, hogy a Balkán-szövetség Ausztria függetlenségé­nek kérdésében is le fogja szögezni állás­pontját, melybe a Habsburg-kérdés is bele van kapcsolva. A lap szerint a görög küldöttség meghálál- íiaüást nyert arra, hogy a Balkán-szövetség­nek uj államokkal való együttműködését is jóváhagyja. Törökországnak teljesen egye­ző felfogása van minden kérdésben Romá­niával. Jeftics és Maximos a tegnapi megbeszélé­sek előtt látogatást tettek Tatarescu minisz­terelnöknél, kivel hivatalos jelentés szerint a napirenden levő kérdésekről tanácskoztak. Tatarescu a látogatást még a tegnapi napon visszaadta. Titulescu „a béke lövészátkmbélu köszöntötte Paul Boncourt az ország­gyűlés két házának ünnepén Boncour a parlamentarizmus BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) I A parlament és szenátus közös diszülést tartott Paul Boncour volt francia miniszter- elnök és külügyminiszter tiszteletére a ka­mara könyvtárhelyiségében, hol Titulescu külügyminiszter, Tatarescu miniszterelnök, a kormány tagjai és mintegy 500 képviselő és szenátor jelent meg. Román és francia színek és virágok díszítették a termet. Paul Boncour-t a parlament nevében Saveanu el- * nők, a szenátus nevében pedig Leonte Mol- i dovanu üdvözölték, majd Titulescu lépett a szónoki emelvényre és a most érkezett rész­letes jelentés szerint mindenek előtt hang­súlyozta, hogy a belpolitikai harcok ellenére Románia külpolitikájára nézve a különböző politikai pártok felfogása teljesen egységes. — A román külpolitika — mondta Titu­lescu — nem egy ember monopóliuma, sem egy párt hozománya. Ez teljesen nemzeti alapon áll, amint ezt az ország érdeke dik­tálja. Ezután a külügyminiszter Románia béke­vágyával foglalkozott. Leszögezte, hogy egy országnak javát nemcsak területe, nemcsak lakossága képezi, hanem az, hogy békében éljen és népe igy fejlődhessen. — Ebben Romániának még nem volt része — mondta Titulescu. — A háború előtt az igazságot kereste, háború után pedig a békét nem ismerte. Mert nem béke az a helyzet, midőn bármely percben az országok meg­, csonkításáról lehet beszélni azzal a megjegy­nagy jelentőségét emelte ki zéssel, hogy ezt egyedül békés eszközökkel akarják elérni. A béke mindenekelőtt lelki kérdés, mely aztán a szívre is kiterjed. S ha a szivek beszélnek, akkor nem lehetnek többé elintézhetetlen kérdések. Ezért tör­tént, hogy én —- mondta Titulescu — aki ennek a földnek szülötte vagyok, nem is­mertem a ,,demobilizációt“. Mint országom­nak katonája, a béke lövészárkaiban tartóz­kodom. A külügyminiszter ezután rámutatott arra, mily nagy jelentőséggel bir Paul Boncour azon nyilatkozata, melyet 1933 junius 7-én adott a francia kormány nevében, melyben leszögezte, hogy csak az összes érdekelt államok — tehát az érdekelt államok — egyhangú megállapodása esetén lehet szó a békeszerződések módosításáról. Boncour meghatottan válaszolt az üdvöz­lő szavakra. Hangsúlyozta, hogy a király, a miniszterelnök és Titulescu kedvezően fo­gadták, hiányzott volna azonban valami mégis az ünneplésből, ha a parlament üd­vözlete elmaradt volna. Paul Boncour aztán áttért a parlamenti rendszer dicsőítésére, majd igy folytatta: —- Lehet, hogy az uj nemzedék nem is­meri azt a küzdelmet, amivel ezt a rend­szert elértük, mi azonban, akik ezt vezettük, hűségesen tartunk ki mellette akkor is, mi­dőn az uj idők követelményeihez alkalmaz­kodunk. Boncour beszéde végén Romániát éltette. Gőring Belgrádba repül BELGRAD. (Az Ellenzék távirata.) Bel­grádi lapok jelentése szerint május 15-én repülőgépen Belgrádba érkezik Gőring po­rosz miniszterelnök, birodalmi repülésügyi miniszter és felesége, Gőringné-Sonnemann Emmy. Gőring és neje a dalmát partvidéken akarnak több napot eltölteni. A lapok jelen­tései szerint a látogatás tisztán magánjel­legű. Ezzel a megállapítással bizonyos fokig ellentétben áll, hogy a belgrádi lapok sokat foglalkoznak a német birodalom második legfőbb vezetőegyéniségének látogatásával. Közlik Gőring kijelentését, amely nagyban sajnálkozik azon, hogy két olyan vitéz had­sereg, mint a német és jugoszláv hadsereg a világháborúban szembekerültek egymással. Gőring ezt annál inkább sajnálja, mert meg­győződése szerint a németeknek nem kellett volna sikraszállani az osztrák-magyar mo narchiáért melynek úgyis tönkre kellett mennie. Még nem lehet tudni, hogy Jeftics minisz­terelnök Gőring látogatása idején Belgrád ban lesz-e. Eddigi tervek szerint ugyanis a jövő bét végén utazik Velencébe, ahol Suvich olasz külügyi államtitkárral fog találkozni. BncnresSi-i vlzslátófe'ró vezeti üi elfârăsl Bails R&hhiíus ellen BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A parlament határozata folytán Boila Ro­mulus ügyét az Ufov-i törvényszék vizsgáló­bírójához tették át a bűnügyi eljárás lefoly­tatása végett. A lapok ugv tudják, hogy Boi- lát május végén fogja Stanescu vizsgálóbiró beidézni, majd a biró Erdélybe fog kiszáll­ni, hogy az ügy részleteit itt megvilágítsa.

Next

/
Thumbnails
Contents