Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-07 / 104. szám

mmmm ■ 3? fi LI, fi W Z ÉK 1935 ni if um 8. » NIVEAW, & teste##**! Mór tovasixal - mosf különösen szép! De leérem elövigyáraltal! Morf a nap igen erősen süt és bőre a téli öltözet folytán elszokott a naptól. Ezért a nap­tárik) előtt óvja meg jól testéi Nivea-Crome-vagy Olaj altul. Így nem fordul elő nap-égetés, hanem szép fermészefesen lebarnult bőrt kap CREME: L.i 16- - 72.- , ÓLAD.- Ui 55.-. 85.- BEIERSDOAF t Co. S A, R.„ BRASOV GENFI LEVÉL Miéri jöttléire enyhített alakban az orosz-lrancia paktum? Kulisszatitkok Laval és Litvinov tárgyalásainak hátteréből GENF (májusi. Egy éve éppen, amikor Genfben először hire kelt, hogy Oroszország be akar lépni ..a kapitalistáknak a nemzetek ■ Uen létesítet t Ligájába“, ..a proletariátus el­len szövetkezett banditák egyesületébe", más szóval, egy évvel ezelőtt kezdett tudomásra jutni, hogy (Barthou Oroszországnak a Nép- szövetségbe való felvétele körül fáradozik. S valóban, már a leszerelési konferencia május—júniusi ülésein Litvinov szakérte­lemmel képviselte a francia biztonsági té­telt, mig Barthou azzal az ismételten kifeje­zett óhajjal revansirozta magát, hogy a nagy, baráti ország hamarosan a Népszö­vetség keretein belül is közre fog működni a béke szervezésének bonyolult munkájá­ban. A júniusi viharos ülések során, amikor Franciaország elszántan harcolt újabb angol biztonsági eredményekért, mind gyakrabban történt emlités egy francia—orosz katonai szövetségről, amig végül is Eden egy alka­lommal megkérdezte Barthout: azt jelentik-e ezek a célozgatások, hogy Franciaország a jövőben kevésbé ragaszkodik Anglia barát­ságához, mint azelőtt? Barthou válaszában spontán melegséggel tett hitet az angol— francia közös politikai irány mellett. És két­ségtelen, hogy a legtemperamentumosabb francia külügyminiszter alapjában lankadat­lan kitartással, csak éppen hogy nem min­dig szerencsésen megválasztott eszközökkel törekedett Anglia szövetségére. Ebben a tekintetben a francia külpolitika Laval minisztersége óta nem változott Csak úgy, mint Barthou, ő is állandóan azon volt. hogy Angliával szoros egyetértésben közös politikát kövessen. Minden eszközt megpró­bált, hogy az értékes, de kissé tartózkodó partnert az európai ügyek irányításában aktiv részvételre birja. Megegyezett Olasz­országgal, félretéve minden kicsinyes hiúsá­got és versengést. Ez a megegyezés is alap­jában egy régebbi tervnek a megvalósítása i volt, amin Franciaország változó Szerencsé- I vei 1932 ősze óta fáradozott. Nem idegen­kedett Laval a politikai kacérkodás mód­szerétől harmadik hatalmakkal sem. Re­ménykedő várakozásban állott a második legmegfelelőbb jelölt, Oroszország készen­létben, arra az esetre, ha Anglia mégsem lenne hajlandó végleg lekötni magát. Az orosz ellen játék bekapcsolása sem volt uj módszer, hanem igazában Barthou müve, miután Herriot Pierre Got, Daladier és Paul Boncour már régebben egyengették az utat. A Barthou-féle hagyaték A Barthou-féle hagyaték egy további ré­sze a keleti paktum terve volt. Főbb voná­saiban ugyancsak tavaly áprilisban dolgoz­Szüli gondok címen egy nagyszerű, m 9 a gyermeknevel és 8 1 problémáit tárgyaló ff §j könyvsorozat indult Eddig alábbi füzetek j°lentek meg: Schirrmeister: A kényeztetett, gy rme Dr. Naegele: A rosszrahajló gyerm k. Dr. Wix­berg : A félős gyermek (megjelenik március hő 31-én). Dr. Kans: Az egyetlen gyermek (megjelenik április hő 15-én.) — Kéthetes időközükben még további 16 füzet jelenik meg Minden fűzet ára csak 24 lej Kaphatók az ELLENZÉK konyv Cluj, Piaţa Unirii 9. — Kérje a teljes sorozat részletes ingyenes ismertetését. ta ki a francia külügyminisztérium és kidd­ie szét a hatalmaknak. A leszerelési kon­ferencia akkori stádiumában a tervezett regionális paktumokat, elsősorban n keleti paktumot, a francia orientációjú államfér­fiak a leszerelési egyezménybe akarták bele­építeni, noha Anglia ismételten tiltakozott a munkaterv kilátástalan megterhelése ellen. (De a tavalyi politikai helyzetben Francia- ország feltétlenül szükségesnek tartotta a keleti paktum létrejöttét és éppen ez a terv volt egyik főoka annak, hogy Oroszország­nak legkésőbb az. elmúlt év őszén a Nép- szövetségbe be kellett lépnie. A locarnoi szerződés értelmében ugyanis Franciaország csak népszövetségi tagállamokkal köthet köl­csönös segélynyújtási szerződéseket. Volt azonban Barthounak egy másik oka is, ami­ért Oroszországot sürgősen Genfbe kívánta hozni. Előbb-ulóbb ugyanis esedékesnek lát­ta, hogy a tanács a leszerelési kérdéssel kapcsolatosan a szerződésszegések kérdését tárgyalja. Eredetileg tavaly májusára vár­ták. hogy Barthou a sokat emlegetett titkos okmányokat a német felszerelésről nyilvá­nosságra hozza. Ha Barthou ettől a szán­dékától elállt és minden áron megakadá­lyozni igyekezett, hogy a konferencia vég­legesen kátyúba jutva, a leszerelés kérdését automatikusan a tanács tárgyalja, alighanem azért tette, mert ezen a kényes tanácsvitán már Franciaország oldalán kívánta tudni Oroszországot is. Az örökségbe kapott külpolitikai tervek és lehetőségek közül Laval egyet sem ejtett el. Sőt sikerült neki úgy irányítani a sokféle tárgyalást, hogy Franciaország részére meg­lehetősen egységes és kiegyensnlyozott rend­szert teremtsen, ami által Paris nem egy gondtól szabadult és egyben bizonyos mér­tékig függetleníthette is magát keleti barátai olykor túlságosan terhes és igényes követe­léseitől. Angliától Laval a maximumot kap­ta, amit józanul remélhetett. Olaszország viszont az osztrák kérdés miatt olyannyira magáévá tett bizonyos, azelőtt jellegzetesen franciának hitt elveket, hogy a stresai kon­ferencián Franciaországnak kellett az olasz és az angol felfogás között közvetítenie. Előtérben a nyugati nagyhatalmak együttműködésé Miután a nyugati nagyhatalmak egységes állásfoglalása létrejött, az orosz—francia szövetség kérdése másodlagos jelentőségre csökkent és háttérbe szorult a keleti pak­tum terve is. Nem mintha Franciaország hűvösen elejtené barátait. De a túlzott ba­rátsághangoztatásokra — Laval amugyis a mérséklet hive — politikailag sincs már szüksége. Mig a londoni, februári tárgyalá­sok alatt, sőt még közvetlenül a stresai konferencia előtt is úgy beszéltek az orosz —francia szövetségről, mintha már jófor­mán befejezett tény lenne, ezek a hirek el­csendesedtek Stresa után s amennyiben kül­földön frissítették fel őket, nem maradtak el a francia dementik. Az orosz katonai fel- készültség tényleges értékéről kijózanító közlemények jelentek, meg és a francia sajtó ismét több helyet adott a francia közvéle­mény aggodalmainak a tervezett orosz szö­vetséggel szemben. Ismét emlékezetbe idéz­ték, hogy Szovjet-Oroszország 1917-ben cser­benhagyta Franciaországot, hogy nem fizet­te meg a francia polgárság megtakarított pénzéből hitelezett mintegy 20 milliárd fran­kot kitevő adósságát s nem hallgatták el, hogv a francia gyarmatokon a kommunista propaganda továbbfolyik. Mindez nem je­lenti, hogy a francia—orosz szerződést nem akarta volna Laval megkötni. Létre kellett jönnie már csak azért is, nehogy Oroszor­szágot Németország karjaiba kergesse. De nem volt többet sürgős Franciaországnak a szerződés megkötése és szigorúan ragaszkod­hatott a maga feltételeihez. Múl a Uuiác.s áprilisi rendkívüli ülésszaka alatt Litvinov olyan francia visszuutusítús­han részesült, amilyenhez addig csak inkább angol részről voll szokva. A tervezett szank­ciók kilerjeszléséröl Európán kívüli terüle­tekre szó sem lehet s a nyugati nagyhatal­mak ezt az álláspontjukul minden kivételes fordulattól mentesen közölték is az orosz népbiztossal. Oroszország európai együttmű­ködése azért fontos marad, de nem éppen olyan mértékben, mint még röviddel ezelőtt Litvinov hitte volna. A német szerződéssze­gést megbélyegző szavazásnál egyeseket meglepett Lengyelország igenje. De azzal, hogy Lengyelország a nyugati hatalmakhoz csatlakozott, alapjában Oroszország esélyeit csökkentette s bármily korainak is tűnjék ma még ez a megállapítás, egyben a német francia közeledés útját is egyengette. Ez a közeledés annál tehetségesebb, minél kevés­bé szorosan köti le magát Franciaország Oroszország felé. Genf után Litvinovnnk .Parisba kellett volna mennie, de Baselból Moszkva felé ka­nyarodott. A párisi tárgyalásokat orosz rész­ről Potemkin nagykövet vezette és hamaro­san nyilvánvalóvá lettek az ellentétek s bár úgy mondták, hogy csak szövegezési nehéz­ségekről van szó, mindenki tudta, hogy elvi eltérések akasztották meg a tárgyalások me­netét. Oroszország, miután az elmúlt évek­ben egész sorozat szerződést kötött a táma­dó meghatározásának az. alapján, azt sze­rette volna, ha ez a definíció és az automa­tikus segélynyújtás képezné az orosz—francia szerződés alapját is. Franciaország viszont népszövetségi alapon áll és Locarnohoz ra­gaszkodik. Semmiesetre sem kockáztathatta a problematikusabb értékű orosz segítségért főleg a nehezen kivívott angol garanciatöbb­letet. A Locarno-szerződés értelmében a két kezes hatalom, Anglia és Olaszország csak abban az esetben dönti el a maga hatásköré­ben, hogy háború esetén közbelép-e vagy sem, ha a demilitarizált Rajnavidéken tör­ténne német vagy francia támadás. Ennek az úgynevezett flagrans aggressziónak a ki­vételével a haladéktalanul összehívott nép- szövetségi tanács illetékes eldönteni, hogy jogos vagy jogtalan háborúról van-e szó és aszerint állapítja meg a szerződéses felek kötelességeit. Oroszország azonban veszély esetére a népszövetségi eljárást hosszadal­masnak tartja és ezért sürgette a feltétel nélküli, automatikus francia segélynyújtást. Franciaország viszont ezzel a megoldással legalábbis Anglia támogatását kockáztatná. Anglia a Londonban tervbevett légügyi egyezményt is csak Európa nyugati részére hajlandó megkötni. Ez az egyezmény meg­felelően kiegészítené Franciaország nyugati határain a biztonsági rendszert s minden olyan más francia egyezmény, amely a lo­carnoi feltételeken, illetve a Népszövetségen tultenné magát, ezt a rendszert csak gyen­gíthetné. Tekintettel arra, hogy Franciaor­szágnak Oroszországgal közös határai nin­csenek, az automatikus segélynyújtási köte­lezettsége német-—orosz összeütközés esetére gyakorlatilag abban állana, hogy Németor­szágot a Rajnavidéken sakkban tartsa, de ebben az esetben annak a veszélynek tenné ki magát, hogy Locarno ellene játszana, vagy legalább is annak, hogy ha Olaszor­szág nem is, de Anglia semlegesen nézné az eseményeket. Az automatikus segélynyújtás esetén a nyertes Oroszország lett volna. De mert nem tudott semmi olyan ellenértéket a tárgyalások során felkínálni, ami döntően befolyásolhatta volna a francia felfogást, engednie kellett. Első sorban a francia közvélemény, de bizonyára Anglia, Lengyelország és még má­sok is megkönnyebbüléssel vették tudomá­sul a francia—orosz szerződés-mumus ilyen- képeni megszelídítését. Bár a legutolsó hirek szerint Litvinov rosszkedvű, Laval moszkvai útjáig szokott optimizmusa ismét felülkere­kedhet s abban a büszke tudatban, hogv mégis csak sikerült Európa legha­talmasabb és legpolgáribb államával szövet­séget kötnie, ürítheti majd poharát a fran­cia köztársaság egészségére. Szekula Ágnes. Mozgósziníiázak műsorai KEDD: CAPITOL: Ma premieri Silvia Sidney leg­újabb szenzációs filmje: A VÖRÖSBŐL : ASSZONY. EDISON: ANETTE A PARADICSOMBAN, j Operett. Főszerepekben: Ursula Grablei, j Hans Söhner, Ida Wüst. II. AZ ASZ- j SZONY ÖRÖK TITOK. Fősz. Hilde Hií- debrandt, Harry Frank. MUNKÁS-MOZGÓ: 6 és 9 órakor: I. A LEG­SZEBB TANGÓ. Fősz. Willy Forst, Ve­rebes Ernő, Mindszenthy Tibor. II. ÖNAGYSÁGA KÉT FÉRJE. Fősz. Wer­ner Fütterer, Georg Alexander. BÁRMILYEN HANGSZEREN JÁTSZIK* kottaszükségletét az Ellenzék zenemüosztálga utján szerezze be! Olcsó ár aki Nagg raktár- készlett Minden külföldi kiadóval közvetlen összeköttetést MIT IR A ROMÁN SAJ'J „Mi Manol«ru-Striinga." Orvo i : vtDgéht. Tömegek érzéke. Erköl< Asfc/.iinilició. Közoktatás. UNIVERSUL: Úgyszólván naponként olvar. hatunk oly miniszteri jmi.irozatot, rnely a ki: vetkező szavakkal kezdődik: „Mi Manolacu Strunga elrendeljük, hogy a kontingeniálá, alá evő árubchozoeali engedélyek után, továbbá <. diákok és turisták számára adott dcvi'zacngcdé . lyek után következő taksákat fizessék: 200 .'ej* minden behozatal: engedély után, melynek ér. téke a 100 eMr fejt meg nem haladja s joo lejt az. idgen valuták utalási engedélyének kiadást akalmávaL“ Hogyan adhat ki a miniszter „Mi Manolescu-Strungü“ kezdettel ilyen rendeJete- ket? Hogyan léptethet életbe uj taksákat? „Mi : Manolescu-Struriga" nem szól arról, hogyan akarja az igy begyült pénzt felhasználni t, :gy a megengedhető határt is túllépte. Eljött az ide­je, hogy véget vessenek ennek a pusztításnak. ZORILE: Lengyel híradás szerint ott orvosi rendelőket állítanak fel oly célból, hogy a ható. sági orvosok vizsgálják meg a házasulandó fia­talokat. Igaz. ugyan, hogy jól nevelt emberek köz.ött az ilyesmi felesleges, ez.ek azonban saj­nos igen kevesen vannak. Elvesznek, mint egy csepp az. óceánban, igy a lengyel rendelkezés indokoltnak tartható. Sok szerencsétlenséget és pusztulást akadályoz meg ez. és a degenerálódás útját állja. ADEVERUL: 1928-ban, midőn a liberális kormány megbukott, igen népszerűtlenek voltak már a liberálisok. A ncmzeti.parasztpárt jutott erőhöz, amikor azonban az ország népe nem hitt többé a szép szavakban, ismét visszatért a liberálisokhoz. Dúcának érdeme az, hogy fenn­tartotta az összeköttetést a tömegekkel és a fal­vakkal. Jorga igen helyesen állapította meg, hogy a tömegek kellő jóérzékkel rendelkeznek. Ez a valóság és ez marad irányadó a belpolitikai események kialakulásában, a jövőben. EPOCA: Azt olvassuk valahol, hogy a jegy­bank kormányzója és a kereskedelemügyi mi­niszter az idegen valuták szabálytalan felhasz­nálásával gyanúsítják egymást. Nem akarjuk el­hinni ezeket a hireket. Nagyon tragikus volna, ha ez .igaz lenne. De maga az a tény is, hogy ilyesrm nyomdafestéket láthat, bizonyítja, hogy a gyanúsításoknak nálunk nincs határa. Más erkölcsi légkörben ilyen híresztelés nem volna lehetséges. S ha legkisebb igazság volna az ilyen vádban, megfelelő helyre kerülnének a gyanú, sltottak. Ma már azonban semmi sem tűnik fel lehetetlennek. A politika és becstelenség az, bogy az ilyen hirek visszhangra találnak. Minden jó. szándék hiábavaló addig, mig az erkölcsi pa­rancsok nincsenek tiszteletben tartva. Kinyit­nánk az uj szeleknek ablakunkat. Nekünk azon­ban jobban tetszik a teljes pusztulás bevárása. Mintha ez valami végzet, vagy átok volna. NAŢIUNEA ROMANA: Nem „platonikus“ kijelentést teszünk, mikor épp Magyarország történetéből állapítjuk meg, hogy nem asszimi­lációról, hanem visszakövetelésről kell beszél­nünk a székelységre vonatkozóan. Nem fogjuk tehát a régi módszert alkalmazni. Nem fogunk erőszakkal fellépni senki ellen. Nem fogunk szembe kerülni számbeli erőnkkel & ismert jó lelki tulajdonságainkkal. Sem azokkal a béke. szerződésekkel, melyeket a kisebbségek annyi­szor megcsufolták. Az asszimiláció nálunk ter­mészetes dolog. Minden erőszak veszélyes és fe­lesleges. VIITORUL: A közoktatásnak hazafias érzés kell legyen az alapja. Ezt kell belevésni az ifjúság leikébe. Közös kultúrára van az ifjúság­nak szüksége, mely a Trón szeretetében nyilvánul meg. — A románság fölemeléséért harcolunk. Nem lehet addig a romáin ura haza. jának, mig nem rendelkezik kellő kulturális erővel és nem éri el, hogy ennek a kultúrának nemzeti nevelés legyen az alapja. Ez volt, ez marad és ez lész a kormáiay és liberális-párt közoktatásügyi programja. Szenzáció! Érdekes újdonság! Corti Cäsar: Erzsébet 45 javarészt ismeretlen képpel és fény­képpel. A legendás királyné hátrahagyott ira ai, leányának naplója és egyéb eddig ismeretlen naplók és feljegyzések alapján. 460 oldal, gyönyörű hófehér papiron, Íz­léses vászonkötésben Lei 215'— az ELLENZÉK könyvosztályában Cluj, P. Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents