Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-07 / 104. szám

* f* 20XŰ ßiiß ■Qrií 29 V Ű9V Idog iq3 jsm io;I Í29t asq iod íod íih >^n nő [#9Í öí sq Ar» 70 :o. rri «c V ÄJRA 3 LEJ TAXA rOSTALA PLÁTTTA IN NUMERAR No. X4i.itfl/i92«> Szerkesztőség, kiadóhivacal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és k ö n y v o s z t á 1 y : Piaţa Unirii 9. trim. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postaiiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre a 10, félévre 4*3, -vsat* 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente j* pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözertei :3bbi LVJ. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM. SZERDA __________ 1935 MÁJUS 8. ■a^nwntír’TirrriTr~iriiTm~iwi,giiiiMMiiii*iMiii 1 »iirinBTwrgmiMrTiwgrrvMrnwiirawriwnwmiifwnimn—n—*' '“""' ' ' " 'irr—rr~r 1 Ţ-' ' A belső kölcsön kötvényének első szabályszerű sorsolása megtörtént A hárommilliós fődijat föld­hözragadt magyar vasúti mühelymun- kás nyerte meg. Beteg-szabadságon érte a súlyos szerencse. Szóval másodszor mosolygott le reá; drága áron bár, eleve megszabadult a nyelvvizsga nyaktörő akadályversenyétől. Örvendünk neki, nagyon örvendünk. Minden rokonszen­ves és boldog örvendezővei szívesen ör­vendezünk. A világért se azért, mert ki­sebbségi magyar a szerencsés nyerő,. Épp úgy örvendtünk volna s épp úgy megénekeltük volna ezeken a hasábo­kon, ha ukrán, vagy sváb kisebbségi testvérre bulit volna ez az áldás és ép­pen úgy, ha egyébkép boldog és az el­borult politika utján mások rovására is boldogítandó román vasúti munkás ke­rült volna föl Fortuna szekerének ara­nyos bakjára. Három nyomós okból is örvendünk és üdvözöljük a kifürkészhe­tetlen Véletlent, amely ezúttal megfele­lő helyre pillantott: a nagypénzü embe­rek számos kötvénye közül éppen a sze­gény munkástól jegyzett három köt­vény közül az egyiket szemelte ki. És pedig három címen is örvendezünk. Mert, aki. nyerte, a jó Isten igazát , Re­gény báranya. Olyan, aki az élet nagy örömeivel szemben már bizonyára el­tompult, aligha mert álmodni róla, hogy valaha marókra való nagy bankót fog melengetni kérges tenyerében. Mert, aki nyerte, beteg ember és most már talán visszaszerezheti szegénytől és munkás­tól különöskép áhított egészségét, hiszen szegény ember betegsége halál nélkül már pusztulás, állástalanság nélkül már kész kenvértelenség. Mert, aki nyerte, talán most megszabadul örökre a nyelv­vizsga rémétől, sokezer ember keserves keresztjétől, amely magában kész beteg­ség, ha nem éppen halál, Milyen derék volt ez a húzás! Bár minden sorsjáték, amit az állam vagy az állam védelme alatt, erkölcsi testület rendez, hasonló bölcsen végződne. A pénz ne húzzon oda, ahol már bőviben van. A sors ne bekötött szemmel kockázzék! Ámde tegyük félre az olcsó lirát. E puszta véletlenből igyekezzünk kikövet­keztetni valami messzebbvágó értelmet. Van ilyen. Mindenütt ott az eszme. Ez az esemény is bebizonyítja, hogy a ki­sebbségi magyarság, annak még a leg­mélyebb gazdasági szinten kinlódó ré­sze is alaposan benne volt a belső köl­csön jegyzésében. A szegény kicsi em­ber, ez az egyszerű mühelymunkás, An­gliában úgy mondanák: az ember az ut­cáról, lám 2500 lejes keresetéből három kötvényt jegyzett. Miért hivalkodjunk ezek után a feledésbe ment epizódok­kal. amelyek a tehetős kisebbségiek, el­sősorban a most annyira kipécézett magyarok és zsidók módosabb képvise­lőinek nagyszabású jegyzéseiről tana­kodnak. Elfogulatlan román tényezők is elismerték, hogy a belső kölcsön jegy­zésének legnagyobb része a mi olda­lunkról történt. És nem kérdezzük, mi­lyen részvétele volt — másoknak? A mi szerepünk lényegesen nagyobb volt, mint amilyen arányban el akarja is­merni jogunkat a kenyérkeresethez a numerus valachicus vagy ahogy kezdi már gyakorlati módon cáfolni a nem­zeti munkavédelem törvénye. A köl- csönjegyzésnél nem volt akadály a nemzetiség és nem volt arányszámi elv. Miért van most és másutt is miért nincs egyéb közterheknél? Elevenítsük föl, hogy a numerus valachicus öreg nem­Glondys püspök helyreigazító nyilatkozattal lelel a fővárosi sajtótómaaásokra 4 Cureittul megtorlások sorozatát helyezi kilátásba a szász egyház ellen BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Megírta az Ellenzék, hogy dr. Glondys Viktor evangélikus szász püspök ellen húsvéti üze­nete miatt támadások jelentek meg a Bucu- resti-i sajtóban. A püspök most a következő helyreigazító nyilatkozattal felel a lapoknak: — Az újságok egy része úgy tüntet fel, mintha én ellensége volnék a román nép­nek és az államnak. Nincs szükségem ar­ra, hogy szavakat keressek ennek az állí­tásnak cáfolatára, a tények beszélnek sza­vak helyett. Ismert tény ugyanis az, hogy a közjogi változás előtt arra bírtam rá a bukovinai németeket, hogy a Romániával való egyesülés mellett szavazzanak. Tagja voltam a hármas-bizottságnak, mely 1918- ban kimondta, hogy Bukovina csatlakozik az ókirálysághoz. Aztán ezt követően is minden alkalmat felhasználtam, hogy a német államhüséget hangoztassam. A hús­véti üzenetben is benne van, hogy az én egyházam ma is hü a királyhoz és az ál­lamhoz s hű marad továbbra is, amig csak létezni fog. Senld sem bizonyíthatja, hogy más lenne az álláspontom s kérem ne von­ják kétségbe ezt az állításomat. Ez az ál­lam érdekeinek komoly szolgálatát jelenti. Nem ismerek ellentmondást arra nézve, hogyan kell betöltsem egyházfői minőség­ben legjobb meggyőződéssel hivatásomat s hogyan kell őrködjek népem kultúrája fölött. A kérdéses húsvéti üzenetben erre mutattam rá, miután veszélyeztetve láttam j azt, hogy eleget tehessek missziómnak. Er- | re nézve tárgyilagos alapon bárkivel haj­landó vagyok vitatkozni. Ez az utóbbi időben tapasztalható nézeteltérések elhárí­tására különben is igen alkalmas volna. Felhívtam a figyelmet arra a veszélyre, amit az államsegély leszállítása okozhat, ez azonban nem jelenti azt, hogy én az ál­lamnak egyházam elpusztítására irányuló szándékát állítottam volna. Csupán azok­ra a következményekre mutattam rá, me­lyek e rendelkezések folytán fenyegetnek. Meg vagyok győződve, hogy a közoktatás- ügyi miniszter egyházam megsemmisülését nem óhajtja. Éppen ezért sajnálom, hogy ■ { egyházam olyan kellemetlen helyzetbe ju­tott s nem egyezik véleménye a miniszté­riuméval. Ez annál sajnálatosabb, mert eddig nem volt ok panaszra. Ma is örül­nék, ha ezt a kérdést kölcsönös megegye­zéssel elintézhetnők. Glondys püspök. A Curentul elégedetlen Glondys helyreiga­zító nyilatkozatával s rámutat arra, hogy húsvéti üzenetének egyes részeit nem érinti. Azt is kifogásolja a lap, hogy a püspök egy­szerű közleménynek tekinti húsvéti üzene­tét, melyet az egyházi lapban tett közzé és az összes evangélikus egyházközségeknek megküldött. A húsvéti üzenet hatása alatt je­lent meg különben a lap szerint Hans Otto Roth ,yGrosskockler Bote“ cimü Sighisoara-i újságjában Sorakozzatok főit“ cím alatt az a közlemény, mely a szász kisebbség üldözé­sét ismét hangsúlyozza és az összes kisebbségeket egyesülésre hívja ama közös veszély ellen, amit az állam politikája jelent mindnyájukra. Ugyancsak a Curentul közli, hogy Hans Otto Roth szász képviselő — az evangélikus egyház főgondnoka — az ügyben kihallgatá­son volt Lapedatu kultuszminiszternél. A ki­hallgatás szokatlanul hosszú ideig, két órán át tartott. A kihallgatás után Lapedatu mi­niszter Tatarescu miniszterelnöknek tett je­lentést a „Sibiui támadásra“ vonatkozóan. A lap szerint a kormány bevárja, amig a szász evangélikus egyház vezetői nyilatkozni fog­nak. Hivatalos felfogás szerint a püspök fe­lelősséggel tartozik egyházának s igy üze­netéért nem lehet felelőssé tenni az egyházat addig, míg a kérdés nincs az egyházi szer­vek által tisztázva. A kormány el van szánva a Curentul szerint arra, hogy elégtétel hijján az összeköttetést az állam és az evangélikus egyház között teljesen megszakítja. Ez az államsegély megvonásán kívül a papok katonai szolgálat alól való mentessé­gének megszüntetését is maga után vonná A lap végül megállapítja, hogy ezekután Glondys püspök sorsa „meg van pecsételve“. „Ssketnémák választási harca“ néven örökíti meg a történelem a most lezajlott jugoszláv választásokat Macek horvát parasztpártja igy is közei negyven százatékát kapta meg a szavazatoknak BELGRAD. (Az Ellenzék távirata.) A va­sárnap lezajlott jugoszláviai választásokról tegnap tették közzé a végső eredményt. Ez az eredmény, bár a kormány győzelmet ara­tott, a Macek-féle horvát nemzeti párt meg­lepő előnyomulását bizonyítja. A szavazatok megoszlása ugyanis százalékosan 60.83 szá­zalék eredményt hozott a kormánynak és 37.2 százalék eredményt Macek pártjának. Ha hozzátesszük, hogy körülbelül 1 millió választó nem szavazott, mert a szlovén katolikusok és a radikálisok veze­tőik utasítására távoltartották magukat a szavazástól, akkor meg lehet állapítani, hogy a kormány többsége lényegileg nem is abszolút többség. És történt mindez az erős nyomás alatt, me­lyet Jugoszláviában még a diktatúra honosi­zeti hőse igen sok hívével és pártja jó­részével együtt politikai okokból nem rokonszenvezett a belső kölcsön ügyé­vel és ellene szólt? De im a műhely - munkás, a nyelvvizsgák előtt megtette a kötelességét. Hála Istennek, hogy meg­tette. Alkalmat adott még a vak Szeren­tott meg s amely csak enyhült, de nem szűnt meg Jeftics kormányrajutása óta sem. Az ellenzéki pártoknak, különösen a Macek- pártnak választási agitációja elé olyan ne­hézségeket gördítettek, hogy az ellenzéki propagandát nem minden alap nélkül „a si­ketnémák propagandájának“ nevezték el. Nyíltan az ellenzékiek alig vihettek propa­gandát és a liorvátok választási ügynökei, mint há­zaló kereskedők, vagy iparosok keresték föl a választókat, vagy éjjeli órákban, titokban mentek hozzá­juk, hogy a párt utasításait megsúgják nekik. A „siketnéma“ propaganda azonban úgy lát­szik megtette hatását, nagyobb erővel mű­ködött, mint a leghangosabb szónoklatok. Hivatalos jelentés szerint a kormányra le­csének is, hogy figyelmezlesse a több­ségi társadalmat és az állampolitikát: lám törvényes részük van az állam fen- tartásában a kisebbségeknek, köteles­ségetek tiszteletben tartani legalább tör­vényes jogaikat. Mindenekelőtt a jogu­kat az élethez, jogot a kenyérhez. adott szavazatok száma 1,738.300, a Macek - párt listájára 1,063.284 volt. A szavazatok 60.83 százalékát tehát a kormány, 37.2 szá­zalékát az ellenzék kapta. A többi párt sza- I vazatai a megkívánt arányt sem érték el és így. a négy kisebbségi képviselőt kivéve, Mace- kéken kívül egyetlen más ellenzéki képvise­lő sem jutott be. A radikálisok és szlovén katolikusok nem vettek részt a választásokon. A nem szavazó választók száma valamivel meghaladta az 1 milliót. A kisebbségiek közül két német, egy magyar és egy román jött be. Magyar kisebhségi képviselőnek Sándor Gábort választották meg. A jelenlegi alkotmány a parlamentben jó val nagyobb többséget biztosit a kormány­nak, mint amennyit a szavazatok elosztásá­nak arányszáma adna. Az ellenzék összes mandátuma nem fogja túlhaladni a 60-at mig a kormány mintegy 300 főnyi többség fö­lött fog rendelkezni. A választás érdekességei közé tartozik, hogy a kormány három tagja, Stoics igaz­ságügyminiszter és a két horvát miniszter nem kaptak mandátumot és igy7 mint képviselők nem is tagjai az uj törvényhozásnak. Viszont bejött a parlamentbe a Macek-párt listáján Trumbics volt külügyminiszter, aki Jugo­szlávia megalakulásakor vezette a hármas­királyság küliigyeit, de azóta, mint dalmát. Macek ellenzéki mozgalmához csatlakozott. Néhány vidéki kerület választási kimutatása hiányzik még, de ez már nem módosíthatja a végső eredményt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents