Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-31 / 123. szám

“ !* ára 3 lej & TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERÁK. No. 141.163/1929. Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyv osztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám; 109. — Leveleim; Cluj, postafiók 80. LVI. ÉVFOLYAM, 12 3. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, féléyre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözcttel több. txs. 52 PÉNTEK 1935 MÁJUS 31. Ha éjjel dől el a francia Kormány sorsa Ms arany vágtatva menekül a csatornán . — Rém­hírek katonai államcsíny terveiről. — utódát találgatja már a párisi saltó Halasztani, ez most az eljárási mód, ha nem is éppen a jelszó vagy az elv. ívem akarnak sebtiben dönteni a helyzetről, amelyet Hitler úgyne­vezett békebeszéde idézett elő. Jó lesz még gondolkozni róla és még jobb lesz nagy­hatalmi értekezletei hívni össze majd e tárgyban. Junius elejéről már junius végére halasztották s brr szerint a hónap végéről majd őszre teszik át a nagy római tárgya­lást, amelynek célja megszervezni a Duna- medence uj életlehetőségeit: biztosítani Ausz­tria függetlenségét, megfogadni az egymás belső ügyeibe való be nem avatkozást, talán létrehozni egy preferenciái« szellemű gaz­dasági közösséget, sőt dönteni a dunamenti legyőzött államok fegyverkezési egyenjogú­sításáról és végre tiszta bort tölteni a ki­sebbségi jogvédelem csorba poharába is. Az olasz—abesszin viszályt szintén tologatják mentői későbbre. (Fogas kérdés, amellett ke­gyetlen. Végelemzésében a gyors és merész megoldás eltolását jelenti, amikor a washing­toni legfőbb törvényszék alkotmányellenes­nek minősiti (Roosevelt újjáépítési tervét, a „Nira“-t, vagy ahogy a jenki-humor mondja, „a kék sast megölte a beteg csirke“. Az orosz kék madár a száműzetésben is erősebb szárnya? Ha körültekintünk a belső és külső politikában, szintén mindenütt a aa 7 de - ‘ésiöl való húzódást, szóval az elhalasztás szelleméi látjuk. íUgy látszik, napról-napra nyilvánvalóbb, hogy magától is csak létre­jön lassan mindaz, aminek történni kell. Az ember a történelmi szüléseknek csak egy­szerű bábája: segít vagy ront. A mai irtó­zatos helyzetbe álmosan, tehetetlenül, gyá­ván, tudatlanul az ember igyekszik szülész­női munkabeszüntetést rendezni: nem segít a vajúdó történelmen. Egyredül, magánosán szüli meg az idő az eseményeket és mert az ember szülészmesteri művészete és steril módszere hiányzik, hal meg ki tudja mennyi jó pillanat és marad meg egész halom idétlen. De azért néha nem rossz dolog a halasz­tás. Ha nem oldunk meg nagyszerű dolgo­kat, elháríthatunk hatalmas bajokat. Nem felejtettük el még ugy-e a múlt év decem­berét, amikor „könyökünkkel súroltuk a há­borút“? A raarseillei gyilkosság ügyében a Népszövetség halasztó politikája kiszedte a gyűlölet tüskéit. Addig-addig halasztgatták a végleges döntést a mostani tavaszig, amig a hírhedt jugoszláv—magyar viszály mérge szinte észrevétlen kicsorgott egy kis nyílá­son. A nagy világválsággal fenyegető harag és gyűlölet csendesen kimúlt a világból. Most már azt olvassuk, hogy Nagykanizsán a magyar és jugoszláv kiküldöttek a leg­barátságosabb szellemben rendezik a határ­széli kérdéseket s hatalmas búcsulakomán ölelkeznek össze s éltetik a szerb—magyar barátságot. Borban az igazság? Bizonyára nemcsak a borban, hanem a szivek találko­zásában, ha szenvedélyek csöndes elillanása után szépen leülnek a zöldasztalhoz és őszin­tén kibeszélik magukat az emberek. Nem úgy. hogy sokan mások ott legyenek: a leg­különbözőbb érdekek és legkülönbözőbb eselszövények találkozzanak egymással, ha­nem csak két-két fél bizalmas együttléíben. Talán ezért van igaza ama kiilközéleti böl­cseknek, akik azt mondják, hogy kétoldalú — bilaterális — egyezményekkel, szóval a halasztás bölcs eszközeivel kell előkészíteni a végleges nagy békét, amikor kanizsai la­komák mintájára majd végen nemcsak el­lenfelek uj barátságát lehet megpecsételni, hanem egy időre helyreállítani az embersze­retet, a békeszeretet, az igazságszeretet, a jogszeretet félig-meddig kész világát. Az állí­tólagos Pilsudszki-végrendelet is a szomszé­dok barátkozását javalja és a nagy szövet­ségeket elitéli. Ezek eddig háborús végrom- 1 ásókat és békebeli bajokat szültek. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A francia frank értékállandósága körüli harcban, melytől a Flandin-kormány sorsa függ, a francia kamara ma éjjeli ülése fog dönteni. Flandin miniszterel­nök ma megjelenik a kamarában és megtartja beszédét a frank védelme ér­dekében a kormány részére kért rend- kivüli hatalmat biztositó törvényjavas­lat mellett. A nagy parlamenti harc elő­estéjén azonban a Flandin-kormány helyzete nagyon súlyosnak látszik. Teg­nap ugyanis a képviselőhöz pénzügyi bizottsági iulnyomó többséggel visszautasította a kormányjavaslatot. Ez magában még nem lenne súlyos do­log, mert a kamara gyakran döntött a pénzügyi bizottság indítványaival ellen­tétesen. A többség azonban» mely a bi­zottságban Flandin javaslatát vissza­utasította, nagyrészben olyan pártcso­portok megbízottaiból adódott össze, amelyeknek támogatására a kormány­nak, hogy többséget szerezzen, feltétle­nül szüksége van. Tegnap még az volt a helyzet, hogy a Flandin-kormány va­lószínűleg győzelmet arat a parlamenti vitában. Mára ezt még az optimisták sem igen remélik. A kormánybukás le­hetősége természetesen előtérbe hozza a frank leértékelésének lehetőségét is, amit úgy a hatalmas francia gazdasági körök, mint a frank ellen óriási arányo­kat öltő spekuláció is támogat. Mert ha Franciaország eltér a pénzérték szilárd megvédésének elvétöl, akkor az aranyblokk államai közül kidől a leghatalmasabb és az egész blokk megrendültnek tekinthető. A francia kamarai vita mögött tehát nagy világgazdasági erők harca húzódik meg a háttérben. A pénzügyi bizottság szavazása után A kamara pénzügyi bizottsága tegnap 25 szóval 15 ellen visszautasította a rendkívüli hatalmai kérő kormányjavaslatot. Ezt meg­előzőleg a bizottság tagjai látogatást tettek a még mindig gyengélkedő Flandin miniszter- elnöknél és pontos felvilágosítást, kértek afe­lől, hogy a kormány a rendkívüli fölhatal­mazást mire akarja fölhasználni. Flandin nem volt hajlandó részletes választ adni a föltett kérdésre. Megnyugtatta azonban a bi­zottságot, hogy a kormány terveiben a. tiszt­viselői fix-fizetések leszállítása nem szerepel és hogy a kis jövedelmű embereket intézke­déseivel nem akarja megterhelni. Hangoztat­ta, hogy a kívánsága nem ütközik a köztár­sasági elvekbe, mert az 1926-ban a Poinca- rénak adott fölhatalmazást is anélkül lehe­tett érvényesíteni, hogy a köztársasági elvek bármilyen sérelmeket szenvedtek volna. Ez­után drámai szavakkal vázolta a fölhatalma­zás visszautasításának következményeit és hangoztatta, hogy a frank leértékelése meg­győződése szerint gazdasági katasztrófát fog előidézni. A bizottság tagjainak arra a kér­désére, hogy igaz-e a tűr, mely szerint a kor­mányjavaslat visszantasitása esetén lemond, még mielőtt a kérdés a kamara teljes ülése elé kerülne, Flandin kijelentette, hogy a hir téves, mert ő ma minden körülmények kö- | zött megjelenik a kamarában és kifejti állás­pontját. Ha a többség azon a véleményen lesz, hogy a fölmerült pénzügyi problémá­kat más jobban tudja megoldani, akkor át fogja adni helyét egy uj kormánynak. A bizottság, mely Flandin olyan irányú válasza esetén, hogy döntőnek veszi a bi­zottsági határozatot, esetleg átengedte volna a döntésére való felelősséget a kamarának, igy többé ezáltal se gátolva hozta meg hatá­rozatát és 10 szótöbbséggel leszavazta a kor- iaányinditTrányt. Különösen veszedelmessé te­szi a kormány részére ezt a szavazást, hogy a többséget jórészben a baloldali képviselők, radikális szocialista és szocialista politiku­sok alkotják, akiknek támogatására a mai parlamenti harcban Flandinnak előrelátha­tólag nagy szüksége lesz. A pénzügyi bizott­ságban történt szavazás után az a látszat, hogy szocialisták és radikális szocialisták kö­zött újra alakult a régi baloldali blokk, mely­nek annak idején Herriot állott az élén s amely most a Flandint támogató Herriot minden erő­feszítése ellenére is a kormány ellen so­rakozik föl. Hogy ez a látszat megfelel-e a valóságnak, arra a kamara ma délután megkezdődő ülése fog választ adni. Ezen az ülésen Flandinen kívül minden valószínűség szerint fölszólal Herriot is, hogy újra megkísérelje a polgári baloldalnak és esetleg a szocialistáknak is megnyerését a kormány tervei számára. Államcsíny? A parlamenti harcban szereplő nagy kér­déssel kapcsolatban, mely közvetve vagy iBUiOliRESTJ. (Az Ellenzék távirata.) Dinu . Bratianu a kormány gazdasági és pénzügyi I programját és a külkereskedelmi rendszert vizsgálja s ezen a téren döntő befolyást igé­nyel magának. Az Adeverul jelentése szerint a szükséges adatszerzés és meggyőzés cél­jából a kormány rendelkezésére álló összes szakembereket „mozgósították“, kik legna­gyobb titoktartás mellett dolgoznak az elke­rülhetetlen módosításokkal és reformokkal kapcsolatban. A Rador távirati iroda jelentése szerint Antonescu pénzügyminiszter és Manolescu- Strunga kereskedelemügyi és ipari minisz­ter ma látogatást tesznek Dinu Bratianunál, hogy a liberális párt elnökével a külkeres­kedelem helyzetét letárgyalják. A Dimineaţa szerint a román—német kereskedelmi egyez­mény ügye is szóba fog kerülni ezúttal, mi­után Dinu Bratianu több kifogást emelt és nincs megelégedve az egyezmény tartal­mával. közvetlenül minden franciát érint, természe­tesen politikai rémhírek is fölvetődnek. A szélső bal azzal vádolja a jobboldalt, hogy fasiszta szervezetekkel államcsínyre készül, a jobboldal a szélső balt vádolja hasonló tervvel. A Populaire cimü szocialista lap sze­rint Chiappe volt párisi rendőrfőnök és Wey- gand tábornok volt vezérkari főnöke vezetése alatt készül ez az államcsíny, mely ugyan­úgy meg akarja mozdítani az utcát, mint Daladier megbuktatása idején. Illetékes kö­rökben azonban ezeket a rémhíreket nem ve­szik komolyan. Súlyosabb gondot okoz a tő­ke külföldre menekülése, mely részint a frank esetleges leértékelése, részint a töke el­len tervezett nagy adók elől xneoeküV é fran Cl' tömegesen utaznak Londonba, ahol frank bankjegyekért fontot vagy aranyat vásá­rolnak s a magukkal hozott arannyal együtt letétbe helyezik a londoni pénzinté­zetek páncélszekrényeiben. A londoni tőzsdén is tömeges a frankeladási megbízás. Az arany ennek következtében tegnap másfél penny-vel emelkedett a lon­doni piacon. Az aranykí áramlás is szünte­lenül iart a külföld felé, a francia bank minden védekező intézkedése ellenére. Már Flandin utódát keresik Politikai körökben felmerül a kérdés, hogy Flandin bukása esetén kit bizna meg Lebrun elnök az uj kormány megalakításá­val. Legtöbb esélye Lavalnak van, aki azon­ban külpolitikai elfoglaltsága miatt nem szí­vesen vállalná a kormányalakítási megbíza­tást. A másik komoly jelölt Bouisson kama­rai elnök, aki erősen baloldali politikus, de egyénileg nagy rokonszenvnek örvend a képviselőház minden oldalán. A kormányhoz közelálló lapok kedvezően Ítélik meg a helyzetet s annak a remény­nek adnak kifejezést, hogy Dinu Bratianu és Tătărescu megegyeznek. Az a benyomá­suk, hogy Manolescu-iStrunga sokat enge­dett merev magatartásából s Tátárescuuak sikerült a Banca Naţionala és Antonescu pénzügyminiszter javára billenteni a mérle­get. A helyzet ugyanis az, hogy a Mano- lescu-Strunga és ellenfelei között lévő vitá­ban Tătărescu miniszterelnököt kérték fel a „döntőbírói“ szerep elvállalására. A helyzet mind jobban tisztul. Végső nyu­galomról azonban a liberális párt belsejé­ben ma sem lehet beszélni. Dinu Bratianu csupán ott tart, hogy' tárgyilagos kíván ma­radni és nem ellenzi, hogy végső állásfog­lalása előtt őt a kormány minden tagja tájékoztassa. Ezt a konferenciázást folytatja s Tatarescu ebben az irányban a liberális párt elnökét minden erejével támogatja. A miniszterelnöknek ugyanis az a célja, hogy a kormányzás felelősségét a párt fejével megossza. (Folytatása q 10. oldalon.) Mmmy rendcsinálő munkába kezdett Dinu Bratianu Angelescu közvetítő tárgyalásokat folytat Bratianu Györgygyel

Next

/
Thumbnails
Contents