Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-26 / 119. szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési arak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 410, évente 840 lej. — Magyarországra? negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A cöbbi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. 3LV1. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM. VASÁRNAP 1935 MÁJUS 2 6. Röhrich neue talán épp olyan ismert lesz nemsokára, mint volt a mult század derekán Dunant svájci orvosé. Igaz, épp úgy feledésbe is me­rülhet, mint a Souvenir de Solferino nagy megirójának a neve, noha 6 kezdeményezte a genfi szerződést és ezzel a Vörös Keresztet. Mindegy. Röhrich hasonlókép nagy fába vágta fejszéjét és reméljük, célt ér. Már pe­dig a cél fontos, nem a név sorsa. Ez az egy­kor orosz milliomos, most Amerika egyik leg­nagyobb műgyűjtője és muzeunugazgatója, nemzetközi szervezetet akar létesíteni, amely­nek zászlóján a „banner of peace“-n zöld kereszt tündököljön s ezt minden olyan épü­letre húzzák föl a légi támadások idején, amelyekben a művészet és a műveltség ta­nyászik: műemlékekre, gyűjteményekre, tem­plomokra, iskolákra, könyvtárakra. Persze a gondolat nem újság, minthogy a genfi szer­ződés előtt már volt egy kezdetleges német —francia megegyezés e nemben. Már a hágai C békepalotának létesítői, még a mult század | egyik utolsó évében, majd a mostani század egyik eiső esztendejében létrehoztak a mű­emlékek védelmére szerződés tervet, csak­hogy ezt csak kevés állam irta alá s igy nem sok foganatja volt, mint a háborúban LC'ven pusztulása és a Rheims-i katedráiig síd , , sérülései bebizonyították. De a végletekig kell menni. És Röhrich szenvedélyes küzdő, a megfelelő ember. Nobel-szerü, Suttner-szerü ember. A három vöröskeresztes, Dunant-hoz, Shoryner-hez, Dufour-hoz méltó. Tele van n szektáriusok tüzével és erejével. Aztán Amerika mögötte áll már. A pánamerikai szövetség elfogadta ezt az uj keresztet. A mozgalom bizonyára átcsap majd Európába, hiszen itt több a menteni és védenivaló, mint a fiatal germán és műkincsek dolgában még fiatalabb latin Amerikában. Vannak orszá­gok, amelyek szinte zsúfoltak az emberi szel­lem kincseivel. Elég Olaszország és Spanyol- ország fölséges köveire mutatnunk és emlé­keztetnünk a francia, holland, angol gyűj­temények pazar kincseire. És mennyi múzeum és iskola mindenütt! Borzasztó lenne, ha egy uj háborúban, amely főleg légi támadásokra készül és irdatlan messzeségből szinte pon­tos cél nélkül lövöldöző nehéz tüzérségre, a vén Európa csodaszép múltja megsemmisül­ne. Úgyis eléggé pusztít tényleg vagy átvitt értelemben a vad fiatalságu modern művé­szet. Mindez azonban a mai gondnak csak egyik fele. És pedig első látszatra csak a liivalgó fele. Kincs, legyen az bármi szép kincs, még­sem olyan kincs, mint a gyermek, az asz- szony, az ártatlan polgár léte a harcvonal mögött a szinte kész prédául szánt nyílt la­kóhelyen. Tudjuk, borzasztóan készülnek a légi támadások ama részére, mely oltalmat- lan városokat akar szétvetni. Nemcsak irtóz- tató erejű és tömegű robbanóanyagot akar- j riak ledobni ..madár távlatbólhanem szőr- j nyű gázokkal telitett bombákat is. Szörnyű elképzelni a lehetőségeket, a Népszövetség ismételten hozott határozatot, amely a ve- gyi és bakteriológiai hadviselést eltiltja, de i sajnos, megfelelő egyezmény, amelyet min­denki szentesit és komolyan akar, még nem jött létre. Pedig erről is gondoskodik kellene. Hitler tiszteletreméltó okossággal és megle­pő ügyességgel emelte ki ezt a szükséget ked­di hires „békebeszédében“. Föltehetjük, tény­leg reszket a gondolattól, hogy német re­pülő esetleg az angol szigetország fölött kell dobja le a mérgező vagy szét marcangoló halált s még inkább, hogy ilyen borzalmat német várossal szemben kövessenek el. Csak­ugyan jönni kell a Röhricheknek és jönni kell más fajta Röhricheknek, akik megvédjék az őrület végletességétől, ami élő és nyug­vó szépség, az ártatlan embert és az ártat­lan műemléket. Döntöbiróság elé kerül az olasz-abesszin viszály Sikerrel tártak Eden és Laval közvetítő tárgyalásai. — Éilélkor hozta meg határozatát a tanács — A római értekezlet halasztást szenved GENF. (Az Ellenzék távirata.) A népszö­vetségi tanácsnak tegnap jó napja volt. Az éjféli órákban megkezdődött tanácsülése*^ sikerült megegyezést létrehozni a rendkívül veszedelmesnek látszó olasz—ahesszin vitá­ban. Olaszország elfogadta Eden és (Lávád közvetítő indítványát, mely az ellentét dön­tőbírósági megoldására vonatkozik s amely mögött, nyiltan be nem vallva, minden való­színűség szerint Olaszország afrikai gyar­mati politikájának adott engedmények is rejtőznek. Egész nap meglehetős feszült han­gulat uralkodott iGenfben, bár Laval több­ször kijelentette, hogy a megbeszélések re­ményre jogosítanak. A késő esti órákban mégis elterjedt a hir, hogy a helyzet súlyos­bodott, mert Mussolini nem fogadta el a bé­kéltető tervet, melyet íEden és Laval, Aloisi báró olasz megbízottal együtt dolgoztak ki. A hir szerencsére valótlannak bizonyult, csak annyi volt igaz belőle, hogy Mussolini a megegyezés szövegezésén még valamelyes módosítást kívánt. Éjjel folyamán ez a mó­dosítás is megtörtént és a megegyezés az olasz—abesszin viszály döntőbirósági elintézésére létrejött. Már a délután folyamán nyilvánvaló volt, hogy a helyzet fordulat előtt áll. A tanács jelentéklelen ügyekkel foglalkozó ülését Lit­vinov elnök azzal zárta be, hogy fölkérte a tanácstagokat, legyenek készen arra, hogy az éjszakai órákban még egy ülésre kell összejöjjenek. A délutáni ülés után Laval, Eden és Aloisi újabb tanácskozásra gyűltek össze, melynek befejeztével Edén kijelen­tette az újságíróknak, hogy a fölmerült vitá­ban rövidesen várják az utolsó választ (Ró­mából. Az angol-francia indítvány, melyet Rómába továbbítottak, az 1928-ban Olaszor­szág és Abesszínia között létrejött megegye­zés ötödik pontjára épül föl, mely kimondja, hogy viták esetén a két állam nem fordul fegyveres döntéshez, hanem döntőbirósági megoldást fogad el. A késő esti órákban megérkezett Mussolini válasza, mely bizo­nyos módosításokkal elfogadta az angol­francia indítványt. A válasz beérkezése után azonnal tudatták a tanácstagokat, hogy % tanácsülés éjjel negyed 12 órakor újra megkezdődik. Ezt megelőzőleg Laval, Eden és Aloisi 11 órakor összeültek, hogy az olasz kormány állal kivánt módosítást a megegyezés szöve­gében végrehajtsák és az igy módosított megegyezést beterjesztették a népszövetségi tanács éjjeli ülése elé. A megegyezés lényege az, hogy az 1928-as olasz—abesszin szerződés 5. pontját, mely békéltető bizottság kiküldését rendeli el, újra hangsúlyozzák. Amennyiben ez a békél­tető bizottság julius 2ö-ig nem jutna ered­ményre, a népszövetségi tanács döntőbírót küld ki az ellentét megoldására. Ha a döntő­bíró intézkedései se találnának elfogadásra augusztus 2ö-ig, akkor a népszövetségi ta­nács hozza meg a döntést a vitás kérdés­ben. A megállapodást úgy Olaszország, mint Abesszínia képviselői tudomásul vették, amihez természetesen egyhangúlag hozzá­járult a népszövetségi tanács is. Jóval kevésbé sikeresnek látszanak a ró­mai Duna-értekezlettel kapcsolatos tárgyalá­sok. Eden, Laval és Aloisi tegnap nem értek rá, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzanak és igy enyhülés a még fennálló ellentétekben nem igen jött létre. Minden valószínűség szerint az olasz—abesz- szin viszály elintézése után nagyobb erővel fognak nekifeküdni ennek a kérdésnek is. Diplomáciai körökben mégis az a vélemény, hogy a dunai értekezletet alighanem őszre ha­lasztják, mert az eredetileg júniusban előrelátott idő­pontra kellően elő nem készíthetik és pilla­natnyilag úgy Olaszország, mint Anglia és Franciaország inkább olyan kérdésekkel vannak elfoglalva, melyeknek központjában (Németország és Oroszország áll. Olasz rész­ről, hir szerint, kijelentették, hogy a dunai egyezményt Magyarország nélkül nem lehet megkötni s igy az előkészületeknél feltét­lenül számba kell venni a magyar kívánsá­gokat is. A marseillei merénylettel kapcso­latos jugoszláv válaszirat ügyében még szintén nem tisztázódott a helyzet. A kérdés tárgyalását csak a Belgrádból várt válasz megérkezése utánra tűzik ki, ez a válasz azonban tegnap még nem érkezett meg. Hitler újra Londonba küldi külpolitikai bizalmasát LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Sir Erich Phipps berlini angol nagykövet tegnap azzal a kéréssel fordult a német birodalmi kormányhoz, hogy Hitler be­szédével kapcsolatban a fölmerülhető félreértéseket a beszéd kijelentéseinek határozott értelmezésével tisztázzák. — Londoni politikai körökben ezzel egy­idejűleg az a hir terjedt el, hogy Bald­win ujább nagy nemzetközi értekezlet összehívását fogja indítványozni, me­lyen Mussolini és Hitler is résztvenné- nek. Az értekezlet, az eddigi tervek sze­rint, valószinüleg Hágában ülne össze. A Sir Eric Phipps által Németország­hoz föltett kérdések ügyében az angol sajtó többféle- magyarázatot ad. Biztos­nak látszik azonban, hogy a kérdések tisztázni, akarják Hitlernek a Népszövet­séggel kapcsolatban tett kijelentéseit és határozott választ akarnak abban az irányban, hogy mit ért Németország a Népszövetségnek a tagok teljes egyenlő­sége alapján történő átszervezése alatt. Egy második kérdés, amely főleg Olasz­ország és Franciaország kívánságainak akar érvényt szerezni, Ausztriára vonat­kozik és Hitler ezirányu általánosság­ban tartott kijelentéseivel szemben, ha­tározottabban teszi föl a kérdést, hogy a német birodalmi kormány miként értel­mezi Ausztria függetlenségét. Végül pe­dig a légi biztonsági egyezményre vo­natkozólag kér Berlintől határozott vá­laszt Anglia. Erre vonatkozólag külön­ben az angol kormány kérdéssel fordult Páráshoz és Rómához is és a francia és olasz kormányok véleményét kérte a csak nyugatra szorítkozó légi paktum ügyében. Sir Eric Phipps berlini nagykövetnek a német kormányhoz föltett kérdéseit Londonban úgy tekintik, mint az újabb tárgyalások megindításának bevezetését. Még nem lehet tudni, hogy ezek a tár­gyalások elvezethetnek-e az angol kor­mány által tervezett általános békeérte­kezlethez, de valószínűnek látszik, hogy a német kormány válasza megadja erre a lehetőséget. Politikai körökben elter­jedt hírek szerint különben Hitler újra Londonba küldi külpolitikai bizalmasát, Ribbentropp bárót, hogy szükség esetén a rendes diplomáciai tárgyalások által tett lépéseket kiegészíthesse. Kibukott Titutescuval szemben Br&tianu György a román tudo­mányos akadémiáról BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A ro­mán tudományos akadémia történelmi osz­tályának tagjai ülésre gyűltek össze oly cél­ból, hogy az egyik megüresedett helyet be­töltsék. Jorga professzor Bratianu Györgyöt hozta e célból javaslatba, ki a Jasi-i egyetem történelmi tanszékét tölti be, többen azonban Titulescu személyéhez ragaszkodtak ezzel szemben. A választásból Titulescu került V győztesen. na reggelre halasztottá!« a román-magyar KeresHe- delmi egyezmény aláírásai BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Hi­vatalos jelentés szerint a román—magyar kereskedelmi egyezmény aláírását tegnap délutánról ma délelőttre halasztották. Az egyezmény kiviteli többletet biztosit Románia részére és több fontos intézkedést tartalmaz a két ország közötti pénzforgalom, illetve kifizetések mentére vonatkozóan. Részleteit csupán aláirás után fogják közzétenni.

Next

/
Thumbnails
Contents