Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-19 / 113. szám

e VEVfí'NZÚK tn J 5 m * i um in. MÓRICZ ZSIGMOND ANDRÁS KIERESZT NOVELLA Kulink meg négyen o/l :i létrát. Kél (‘in her erre az oldalra, kellő a másikra. Nőin jól les*» a ko/ól, Így lop ják . . . \ pesti kőműves rendelkezel!, mint ogy /ugsfükrer. Kolléga ur, maga felndogalja nekem a dolgokat. A falusi kőműves bólintott. Kicsit ellen­ségesen nézte a pestit. Sértette, hogy ez any- nvira fölényes vele szemben. A kétméteres létra a villa tűzfala előtt ál­lott, élével szembefordulva a falnak. V négy ember fogta s a pesti kőműves rálépett az első fokra. Megrázta kicsit a létrát s meg­óvom ta. hogy a földbe belehalni jón, akkor hozzálapulva a létrához. felfelé ment. A földszinten nem volt semmi ablak, fel kel- iett menni az. emeletre. Akkor leszólt, hogy adják fel a deszkát. A falusi kőműves ugyanúgy, mint ö, utána kúszott, a pesti vártn, hogy mikor fogja öt is ledönteni az egyensúly vesztéssel. Nem lett semmi baj, a deszka eljutott a kezébe. A falusi kőműves vissza lejött a földre s nézte, mi lesz. A pesti odaszegezte a deszka­darabot a létrához, másik végét az ablak- párkányhoz. Jól megszegezte. Jó szögeket eresztett bele. Akkor feljebb ment i padlás­ablakig. Mindenki megállolt az utcán: isten- kisérlésnek látszott, hogy a vékony létraol­dalon, mint egy pók a szálon, emelkedik tel a fiatalember. Az úgy csúszott felfelé, mint egy akrobata. Ha a létra függőlegesen áll, tartani sem kell, látszott, ő maga ki­egyensúlyozza. • — Adja fel, kollégám, a másik deszkát. A másik kőműves minden habozás nélkül elindult a deszkával fölfelé. Sikerült neki kézbe adni, akkor lejött. A létra meg sem ingott. Most a másik ablakhoz szegezte a deszká­val a létrát s akkor felment a tetőig s le­vette a nyakából a drótot s megbontva a cserepeket, hozzákötötte a dróttal, a létra legvégét a szarufa kiállásához. Akkor a már előre odaszegzett deszkát nagy spernátszög- gel hozzászögezte a szarufa végéhez. A létra már állott, feszt. A kőműves körülnézett a síkon, a kerte­ken. villákon és elmosolyodott a magasban, aztán lejött. — Most a másik létrát jobbról. Ezt is hasonlóképen állította fel. Akkor megnézte az állást: — András-keresztet kellene verni, szabály szerint, kollégám, de én egyedül fogok oda­fenn dolgozni, nekem nincs rá szükségem. Adják fel a deszkákat. A vastag fosznideszkát fel vitték s az első emeletnél keresztülfektették a két létra fo­gai közt. Innen feljebb emelték a másik vastag deszkát s a tető alatt keresztíilfüzték a két létrán. Készen is volt az állás: — Maltert. A napszámosok eleresztették a létrát és a három kerti munkás elment a virágágyak közé. Még visszanéztek a magasba a pestire s megcsóválták a fejüket. Földi emberek voltak s nem Ízlett nekik ez az istenkisértés. Már csak biztosabb a földet kapálni. A malter kötélen ment fel, de a falusi kőműves elunta magát a földön s anélkül, hogy szólott volna egy szót is, elkezdett a létrán felfelé menni. Pár pillanat múlva ott állott a pesti kolléga mellett. — No, kollégám, maga is itt akar lenni? — Hamarabb készen leszünk — mondta a falusi siheder. Felhúzták a vödröket, vizeskannát s hoz­záfogtak becsapni vizzel a falat. Restaurá­lás volt, a fal itt-ott meg volt repedve, a vakolat lehullott s az egészet be kellet spric­celni cementes vakolattal, hogy az ampelop- szis apró kapcsai bele tudjanak kapaszkodni az érdes falba. Mert tizenöt év alatt a si­mára meszelt falon képtelenek voltak a futó indák feljutni a magasba. Darabig szótlanul dolgozott a két ember. Akkor a pesti kőműves, mintha a magasság­ban közölnivalók robbannának ki belőle, folytatta a lent kezdett beszélnivalókat: — Az a baj, hogy a nőknek is dolgozni kell. Mert a férfiak télen munkanélküliek. Fn ebben az esztendőben még csak két hetet dolgoztam. Nincs semmi munka... Tudnék én tanácsot adni, hogy lehet munkaalkal­mat adni az embereknek, csak senki sem I kérd«'/, meg engem . . . Nem kellene egyéb, csak a háziurakat kötelezni, hogy minden öt rvlien javítsanak . . . Meg olt van az. a sok tűzfal, «'gesZ Pest tele van tűzfalakkal . . 11a csak ezt elremh'lné a kormány, hogy a tűzfalakat ki kell puccolni és be kell va­kolni, öt esztendőre Budapest összes kömii vesének lenne munkája . . . A falusi kőműves megállolt, a kezében a vakoló lassabban dolgozóit, gondolkozott és igazat adott a pesti kollégának. Lássa, ez kellene. — De nem tesznek semmit az ipar érde­kében. A szakszervezetünk már régen fel­oszlott, már a házunkat is elárverezték... A szervezel meghalt . . . így semmi védelem a kőműveseknek és az. építőipari munkás­ságnak nines . . . Pedig ez az első ipar, mert ha az építkezés folyik, akkor minden fo­lyik... Akkor keres a táglagyár, a mészégető, az asztalos, a lakatos, egyszóval harminc- nyolc ipar. De minden ipar egyáltalán, a mészáros, a pék, minden, mert ha az iparos keres, akkor minden van. — Igen mondta a falusi és itta ma­gába a szavakat. — A kőinüvesség a legjobb ipar, mert a só­gorom villanyszerelő, keres egy héten tizen­öt pengőt, a másik sógorom pék, keres egy héten tizenkét pengőt. De én, ha dolgozom, legalább a hatvan fillér «'»rabért megkapom és egy héten negyven pengőt körülbelül mindig megkeresek. A legnagyobb tudás mégis csak a kőművesnek kell. Nem ehhez a falusi vakoláshoz, hanem a komplikáltabb munkákhoz, (ilattolt mennyezetek... És én még ráadásul egész december utoljáig dol­goztam, csak ebben az évben nincs mun­kám. Már április közepén vágtunk s nekem falura kell kijönni, pedig falun nem lehet keresni. Nyolcvan fillér egy liter bor. Rab­lás. Én Pestén havan fillérért jobb bort ka­pok. mint ill. Koszton kívül liz pengőt el­vertem a héten. Mert mit csináljon az em­ber. este unatkozzon? A fa.'usi kőműves irigyen nézett rá, 6 egy este sem ment kocsmáb.:, mert otthon lakik a szüleinél s eszébe sem jut a vendéglő. — Ha húsz pengőt hazaviszek, sok, mert a villanyost is le kell ugy-e számítani. Most mit kezdek én húsz pengővel, azt sem tu­dom, hol kezdjem. Tele vagyok adóssággal mint a többi munkanélküli. — Mi itt másképpen vagyunk, — mondta a falusi legény — én a szüleimnél vagyok, télire valónk, meg volt. Az az első, hogy a télről gondoskodik az anyám. Liszt volt, disznót öltünk, krumpli megtermett, min­den, ami kell, hát a telet csak kihúzza az ember. — De Pesten nem lehet krumplit termel­ni az ablak közt — mondta a pesti kőműves. Már kértem a kertésztől egy pár cserép vi­rágot, azt igen, azt még el lehet tartani, de abból nem élünk meg. Äzt is a menyasszo­nyomnak viszem, hadd örüljön, szereti a vi­rágot. Finom urinő. özvegyasszony, hát ez több neki mindennél, ha virágot kap faluról. — Dolgozik? — Az a baj, mondom, hogy a nőknek is dolgozni kell. Különösen a családanyáknak. A nők elveszik a munkahelyeket a férfiak efiől és nekik sokkal kevesebbet fizetnek, mint a férfiaknak és azonkívül a becsületü­ket is fe*3 kell áldozni. Nem lécezik, hogy egy nő munkát kapjon, ha igazgatóknak, meg mun­is a vezetőknek. nem hagyják1 áldozatul ma­gukat. Az én mennyasszonyomat is beprote- zsálták egy helyre és azt mondta neki az igazgató: nézze fiam, nem muszáj magának bejárni, veszek én ki magának lakást. Ő az­tán nem is ment többet féllé sem... Megy egy másik helyre, hát csak jelentkezik, más­nap kap egy levelet attól az űrt ól, aki a fel­vételt eszközli, én magom, olvastam: „Kérem, munkafelvételi ügyében keressen féli este hét és nyolc óra közt a lakásomon." No... Már ebbői csak lehet érteni. Ez talán csak értel­mes beszéd. Minek rendeli munkafelvétel ügyében az illető ur a lányt a legénylakásá­ra?... Most aztán belépett az enyvgyárba. Ott olyan sok nő van, — hogy elcsúszik... Ke­vés a férfi, sok a nő... de ott meg átkozott rossz levegő van, kész betegség. Hát úgy va­gyunk a nőkkel, barátom... A rendszer becs­telenséget termel... A falusi kőműves nyugodtan nézett maga elé: — És hogy viselik cl ezt a férjek? — 1 lát, kinek mennyit vesz a gyomra... Látja a férfi, hogy a nő o családjáért szen­ved... Csak az a baj, hogy a nő eleinte hú­zódozik, de azután meg észreveszi, hogy neon látszik meg rajta és megszokja cs akkor már vége... Azután már, barátom, nem is titkol­ja. Nyolc pengőt kellene hozni haza szom­baton és hoz húszat. Bevásárol húsz pengő árát. Kérdi az ura, mi ez? Honnan van neked ennyi pénzed?... Kerestem, azt mondja... Meg meg is mondja: mért nem keresel te!... Mit csináljon a férfi, ha élni akar? A nő i gye- rekekre költi, meg őrá. Nyolc pengőből nem lehet megélni, hát lenyeli a falatot, ha keserű is. De hogy cl meg az a sok munkanél­küli? — Hát, kollégám, azt már én se tudom. Már én is kérdeztem a többit, te, mi a fe­jtét csinálsz, hogy élsz? Mert én legalább köl­csönt kapok, de más még azt sem. A falusi kőműves: — Nézze, kolléga ur, bent voltam a Hal- ler-mozgóba, tée volt. Ki volt ott?... Csak munkanélküliek. Hát ha nincs egy vasa sem, ki fizeti a jegyet? A nők? — Bizcmy inkább csak nekik muszáj... Mert nő von elég... Nekem is volt egy olyan szeretőm, nagyon jó szeretőnek való voLt, az mindent rómköltött. De az ilyen nő meg nem való feleségnek... Beteg ett egyszer, mi­kor a kórházból kikerült, azt mondja édes­anyám: hijd ide, hadd gyógyuljon... Hát ak­kor kiderült, hogy amék nő szeretőnek jó, az feleségnek nem való. Nem létezik, hogy egy este elmúlt volna veszekedés nélkül. Az olyan ideges volt, hogy mindenen tudott po­rolni, ha mis nem, a zsebkendő miatt. Kő­művesnek ugy-e mindennapra kell egy zseb­kendő, hogy az izzadtságot letörülje. Hát hogy néz ki a zsebkendő. Meg hogy nem is vagyok náthás, mégis elhasználom... E, kel­lett kergetni. — De nézze, kolléga ur, maguk olyan szépen keresnek, hát nem lehet télire besze- rczkedni? — Az már a feleségtől függ. Mert egy rendes iparos ugy-e csak hazaadja a kerese­tét szombaton, a többive nem törődik, csi­nálja az asszony, ahogy akarja... Az én anyám házat tudott venni a jobb időkben, most adtuk el Pestszentlőrincen kétezer pen­gőért, a télen abból éltünk, most nagyon rosszak a viszonyok... de más asszony meg elflancolja... Én mondhatom, az én meny­asszonyommal egész té'en egyszer se vol­tunk moziba... Beszélgettünk, ha eluntuk, lementünk sétálni, azután megint felmen­tünk, beszélgettünk... Talán nem lesz rossz a házasság vele, csak az a baj, hogy öt év­vel öregebb nálam... de legalább megjött már az esze, okos nő, az soha senkivel szóba nem áll, csak olvas, ha egyedül van... — Akkor magának jó. — Jó volna, de most hazaviszek húsz pen­gőt, a jövő hétre meg nincs munka... Majd csak májusban kezdődik a szezon... Húsz pengő, az annyi, mint semmi... Készen voltak a munkával. Lejjebb eresz­kedtek. Az alattuk levő állásdeszára szállot­tak. Közelebb a földhöz. A pesti kőműves halkabb lett. Bánatosabb és szomorúbb. Mintha a föld, ahogy ma­gához huzza az embereket, lenyomna a lel­két és sárba fuliasztaná. — Haza is kellene valamit adni, mert ott­hon sincs. Kétszobás lakásunk van. A kis szobában lakik egyik húgom az urával, a nagy szobában az apám, meg az anyám, meg a másik húgom az urával. A konyhába meg én allszok. Heten vagyunk két szobában, de ez még istenes, tudok én olyan lakást, ahol egy szobában húszán is laknak. Nehéz vót a tél. Az apám is kőműves. Neki se volt már október óta munkája. Szegény öreg elment havat lapátolni, de az már utolsó. Nem a fi­zetés, mert jó'li meg van fizetve, hanem álla­na a sorban. Vót úgy, hogy huszonnégy óráig állott, akkor meg, elküldték őket, hogy nein kell több ember. Nem volt elég hó... Mit csináljon. Hazament betegen. Aki bejut, an­nak az a nyolc óra munkaidő eltelik, elbo­londozzák az időt: de aki nem jut be és a vékony ruhában f elf ázik, örökös betegséget szerez magának... Elment szegény széntró­i gernek, meg szenet kivagónirozni... Ilyenek- [ kel segít mag,án a szegény munkanélküli: a Tiszta ver - tiszta bor! Ü Vértiv/.tirKra ne lu*'/.n átjön km/w-.f/lA h-ne n Urtgon alapo*. kúrát Prof. Jjr. Pí«<-i vmv./ii /> teájával. Ügyeljen arra, hogy felnőttek í. <■ j gyerinnkek részére külön külön keverék kA/.í Közéj >r.kolai korban levő leányok és fiuk, a fe . 1 nőnek réw.érc üv./c állított keveréket. Ii'j ./ní.j ; yj. eredet i csomagoláshoz, mellé Ah. használati at s*cás sttennt. Prof. Dr. Piter vérua/ait/> teája mey. ttzüntet patcaná«. (Acne vul«ri») bőr.sömör, h*j- őtvan, vart, hólyagot, a bormingyek elgennyr sédéül, fiatalkorúak bőrkütéseit, ikrofuLi, ecZr• mit, erős vér okozta orr vörösséget, bőrvűzkei og séget. Ezen tea nagyrabeosülc há/.iszer, mclye^ családok egymásnak szívesen ajánlanak. Prof. Dr. Páter vérté*/.utó teája mcgyeazékiielyek gyógy szertáraiban és drogériáiban azonnal kapható, ahol nem Jenné, ott a gyógyszerész kifejezett kíván­ságra néhány napon belül beszerzi az eredeti cső magolásu teát. Minden eredeti csomagon a fel találó törvényileg védett fényképe és aláírása lát­ható. Levelezőlap utján a tea „Csullag“ gyógy szertár, Brasov, Hosszu-utca 5. sz. alatti lera- . kattól rendelhető. szénszezon, segít egy kicsit... Lehordó, fel­hordó a kis szeneseknél. — Meg a csarnoknál; állanak. — A mán legutolsó. Az keserves, egy cek- kert elcipelni, mit adnak crte? Húsz fűiért. Az csak olyan virtigli munkásoknak való. •’ Téglakirakónak, az meg nehéz munka, itt egy nap hét liter bort megiszik négy em- ? bér... Megvan már az ipar ölve. Most már vakolat se kell, örökös diszvakolat?... Száz évig eltart? Egyre kevesebb szót ejtettek, egyre na­gyobbakat hallgattak. Mikor leszállónak a földre, már alig volt szó: — Forintos kuncsaft volt még az én gye- i rekkoromban az én anyám. Úgy hijták a boltban „forintos kuncsaft", mert ha be- 1 ment, egy forintot költött bevásárlásra! Ez­ért nyolcnak tudott vásárolni, mert hatan voltunk gyerekek... a boltos azt mondta ne­ki: „kézit csókoom." Ma?... Bemegy is vesz negyven fillérért... A földön a fü tele volt szórva malterral. - Csak úgy ropogott a talpuk alatt. — Cégeknél már nem érdemes dolgozni, — szólt a pesti, — nincs munka. Ha az em­ber bejut, három-négy-öt hétig, akkor vége. Négyemeletes házat négy hét alatt át keli adni. Már készen voltak a fallal. A pesti kőmű­ves egészen meghajlott, hogy a lábazatot ren­desen megcsinálja: — A munkás sohase tört pozicióra, örült ha tisztességes kenyeret meg tudott keresni... Bólogatott s lent a földön már egész földi ember lett: ránézett a falusi kollégára s e.- i-amerően mondta: — Lássa, kollégám, maga egész ügyes ember. Nem hittem volna, hogy András ke­reszt nélkül meg meri velem járni ezt az ál­lást. — Mi az az András kereszt? — kérdezte a falusi. A pesti végignézte: — Hát azt bizony nem úgy akasztják az ember nyakába, hanem a kőművesnek magá­nak kell keresztbe szegezni két deszkából a felállított létrára. Már érti? A két ember nevetve kezet fogott. A töb­bi munka már csak földszinti nyaraló mun­ka, az már csak játék. Élet a föld színén. Ssroíeszk ajsdg reríí 25 képben írták : Nagy Endre, Békeffi László, Nő ti Károly, Köváry Gyula, Lőrincz Miklós, László Miklós, Ernőd Taruás, § Reinitz B.la, Luzsénszky M. I Főszerkesztő: BÉKEFFI LÁSZLÓ. I Főmísnkatúrsak: Salamon Béla. 3e- f regi Oszkár. Azonkívül játszanak: Rajna Al.ce, Nagykovácsi Róna, Gárdonyi, Komlós, Kökény Ilona, Sass Oily, Len- I gyei Gizi, Köváry, Bérezi, Tolnay Edith, I Philippi Irén, Ormos, Fenyő, Théry Bogyó, | Donáth Ági, Kompóthy, Mihályi, Solv- 1 mossy, stb. Terézkomii Î j Vasár- és ünnepnap délutáni előadások. I Legdrágább helv: p. 4.50 d. u. 3 pengő. 1 A KÜLKERESKEDELEM szabályozásáról szóló legújabb (f. é. március 5-iki) rendelet precíz magyar fordítása kapható az Ellen­zék könyvosztályában. Ára 30, vidékre 40 lej.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents