Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-07 / 82. szám

1*3S április 7„ ELLENZÉK mm KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Gróf GvadányiJózsef írói arckép A Peleskei nótárius talán a legrégibb irodalmi élményem. Abban az időben, me­lyet gyermekkornak szoktak nevezni — \ agy hét éves lehettem — egyszer vasár­nap délután, vidéken felöltöztettek leg­szebb, gyöngyházgombos bársonyruhámba, fehér körgallért tettek nyakamba, megfe- sültek s elvittek a színházba. A „Peleskei nótáriust “-t játszották ott, Gaál József éne­kes bohózatát. Azóta se láttam ezt. Mire emlékezem ebből az őskori elő­adásból ? Mindenekelőtt a környezetre. A nézőtér fekete — bíbor homályára, mely ellentétben van a tavaszi délután verőfényé­vel, a petróleumlámpák gömbjére és sza­gára, a színpadi függönyre, melyet színes álarc ékesített, aztán arra, hogy a várako-i zás izgalma lázassá tette arcomat s rubin­pirosra gyullasztotta füleimet. Ez volt az a pillanat, amikor tulajdon szememmel ér­zékelhettem, hogy a valóság és az ábránd, mely addig titokzatos egyvelegben kever- gett gyermeklelkemben, egyszerre szétvá­lik egymástól s az ábránd testet ölt. Cso­dálatos, azóta sem érzett láz fogott el. De az évek ködén át látom a színpadot és az alakokat is. Nagy-Zajtai Istvánt, aki­ről nagyapám már előzőleg úgy beszélt, mint valami régi, kedves ismerőséről, a peleskei nótáriust, aki mentében, süvegben énekel egy szegényes, címeren bizonyára pompás diszlet előtt: „Ámde látom Buda­várát, Mátyás király palotáját“, Baczur Gazsit, a karakán kisnemest, kezében fo­kossal s Toty Dorkát, a boszorkányt is, a természetfölötti lényt, az alvilág megteste­sülését, aki ezúttal először tűnt fel előttem s képzeletemben a rejtélyt, a kezdetleges metafizikái jelentette. Emlékezem arra is, hogy az ámulat és borzongás szüneteiben hatalmasakat kacagtam, bár kissé idegesen. Én, a gyermek, fölöttébb tudatlannak, egy- ügyünek tartottam ezeket a felnőtteket, akik félnek a vasasnémetektől, táncolnak és énekelnek, olyasmiben hisznek, amiben hinni botorság s hozzá az olvasásban olyan járatlanok, hogy alig tudják kibetüzni a pesti szinház előtt kifüggesztett szinlap szövegét. Nyilván valamennyien ilyen lcegyeletes leereszkedéssel tekintünk a „Peleskei nó­táriusára, a mult megszépítő távolságán át. Petőfi Sándor több ízben emlegeti. Ami­kor vándorutján elvetődik Zajtára és Pe- leskére, ezt jegyzi föl: „Istenemre sokért nem adnám, ha én irtam volna a „Peleskei ndtárius“-t. Meg vagyok elégedve, ha az én unokáim olyan sok jó órát szereznek másoknak, mint nekem szerzett már Gva­dányi. És őt már nem olvassa, elfeledte a közönség .. . mint majd engem el fog fe­lejteni.“ Játékos, évődő szerénység ez. Ebből fakadhatott „A régi jó Gvadányihoz intézett költemény is, melynek hódolata mögött már a kortársak is észrevették a fölényt. Ott így szólogatja a derék öreg urat: a négyesrimeivel utánozva s torzítva az ö pongyola, hosszadalmas irásmodorát: „Nincs abban sok cifra poétái szépség, De vagyon annál több igaz magyar épség, S nagy mértékben aztat bélyegzi eimésség, Azért is olvasni lelki gyönyörűség Arany János, aki tanulmányt irt róla, már nem udvariaskodik. Lapos", müvésziet- len népiességéről beszél, „kocogó rímeiről, verseinek iszapos árjáról.“ Legyünk őszin­téi;, mi, akik ma élünk, még fokozottabban érezzük ezt, Gvadányi az irodalmi műkedvelő, a vi­déki verselhető honoratior, a XVIII, szá- /'3.^ J^Éegzetes jelensége. Ifjúkora óta kö­szöntő verseket, lakodalmi rigmusokat fa­rag s az irodalmat nobile officium-nak te­kinti. Toscana főnemes nagyapja még teli- \ ér olasz. Az unoka már oly magyar, hogy félreértésből, dacból az európaisságot is megtagadja. Szinte kivül él az irodalmon szakoleai házában. A franciás, deákos, né- cnete3 iskola, Bessenyei, Baröti, Szabó Dá­vid, Kazinczy egyaránt idegen neki. Páló- czi Horváth Ádám, Peczeli a barátja, Mol­nár Borbála és Fábián Juliana a hive. Ami Dugomls a regényben, az ő ekkor a vers­ben. Kivül él a kora eszméin is, légmen­tesen elzárva minden újtól. Számára a francia enciklopédisták gonosztevők és ör­dögök. Bálványa Gyöngyösi, akinél „különb poétát magyar anya még nem szült“ Om- nis mulatio periculosa — hirdeti, veszedel­mes megváltoztatni a régi versmértéket, de ve-zedelmes, kárhozatos megváltoztatni bármit is. Annakidején Hadikkal inegsar­Tartósan ondolál, hajat QnCTnDMCyVI fest, hajmunkát készít, DUutU M itfiLÍí I! parókát kölcsönöz CLÍÍl, STR. MATEI 1. Egységes, erős olvasótábor diadalra az Ellenzék célkitűzéseit colja Berlint s a hétéves háborúban vitéz ségével tüntette ki magát. Ez az olasz származású császári katona, ez a magyar lovas tábornok, ez a népies gróf 58 éves korában nyugalomba vonul. Üres óráiban hegedülhet, olvas, ir. Fanyalogva beszél bírálóiról, a mérges Zoilus-airól. Egyébként nem tartja magát „author“-nak, noha ver­seskönyvei, röpiratai, történelmi munkái 40 kötetre rúgnak. Mi adja kezébe a tollat? Ezt vallja Pé- ezeli-nek, egyik levelében: „Én ifjú ko­romtól fogva mindig vig geniusu és eleven ember voltam, azért is a munkáim is olya­nok valónak, játékot és nevetséget okozók.“ Egészséges hajlama késő öregségében éb­red föl igazán, amikor a múltat szive sze­rint dicsérheti. Ösztöne most mint eleven forradalmi erő robban ki visszahatásként a nemzeti cél szolgálatában. A magyarok, akiket Mária Terézia magához édesgetett, | mint egy anyagalamb, vércseként támad­nak mindenre, ami nyuga ról jön, akár jő az, akár nem. Ennek a szellemnek meg- szólaltatója Gvadányi. A peleskei nótárius 1788 vízöntő havá­ban indul el zsufa lován, ibolyaszin lován — Nagypeleskéről Budára, lassan kocogva, mint maga a maradiság. Ma ez az ut egy macskaugrás. Akkor nagyobb volt, mint innen New-York. Nem mintha nem lettek volna akkor is gyorsabb közlekedési esz­közök. Az előszó már emlegeti a Montgol- //e/-testvérek „machináját“, akik léggömb­jükkel a levegő hullámait szeldesik. De magában a nótárius uram lelkében oly nehezékek vannak, hogy csak üggyel-baj- jjai tud előre vergődni Tiszafüredig, onnan Őrsig és Árokszállásig. Kényelmes és kö­zönyös úti kalandja az, hogy égi háború támad, bele pottyan egy árokba, a Horto­bágyon megkergetik a bikák. De igazi él­ménye mindig csak az ebéd meg a vacsora, a hajdukáposzta meg a bélteki bor. A ta- risnyája meg a kulacsa az istene. Folyton eszik-iszik. Gvadányi nem úgy mulat rajta, mint mi, nem felülről néz rá, hanem bizo­nyos cimboráid együttérzéssel. Másokat akar ő ostorolni, „az abajdócz szinü ma­gyar gavallérokat és dámákat“, akik ide­geneket majmolnak, nem járnak magyaros ruhában, nem viselnek — a XVIII, század­ban — „buzogányt, páncélinget, csákányt“. Hőse Pesten meg Budán van elemében, amikor vastag gorombaságokat mondhat oda ennek a szedett-vedett, dib-dáb nép­nek. Mindenki nevetséges itt. A gavallér akkora kalapot hord, mint a malomkő, haja fodrozott, hajporos, nyakravalója, mint egy asztalkeszkenő. Senkiről se lehet tudni, hogy férfi-e vagy nő. A nők csókol­gatják bolognai ebüket s Bizsu-nak neve­zik* Hajuk elől úgy áll, mint a csányi to­rony. Öltözékük „szcénába való“ maskara. „Az egész portéka, melyből a módi áll, Oly gyenge, mint a harmat, vagy tavaszi /faszái, Hasad, szakad, ha csak lépve dáma sétál, Másnap megint uj kell, ha lészen estve bál“. Aki vén, az fiatalnak akarja magát ha­zudni s — horribile diciu — kendőzi is magát: „Homlokán lecsügve hordta nyíreit haját, Sok foga volt híja, ha nyitotta száját, Öregség ráncai gödrözték arczáját, Börzsennyel festette e vénség hibáját Aztán a táncuk is mily őrjítő, mily föl- háboritó a keringő, a valzer : „A tánezok többnyire álla keringésből. Forgószél port mint hajt, olyan tekergésböi, Gondoltam virradiig sok meghal ezekből, Guta következik a fej szédülésből“. Osztrigát esznek s attól a gyomor föl- émelyedik. A sátrakban lemonadét, pama- rancsot, narancsot s „fa2yos“-at árulnak fagylaltot. Aztán beszámol más szörnyű­ségekről is : „A mi kezembe van : neve csokoládé, Ha gyomrom meggyengül, ebből eszem : [ládd-é ! Olgkoi frösíököm a tejfeles kávé, A nagy melegekben enyhít lemonádé“. A peleskei nótárius sok-sok kiadásban kelt el s a mult század harmincas éveiig kedvenc olvasmánya volt, középosztályunk­nak. Mi vonzhatta benne? Valószínűleg az életkép s azonkívül egy még ügyefo- gyottan bontakozó uj irodalmi irány is, a humoros realizmus. Miután sokáig csak Mars-ról és Ámor-ról, Daphnis-ről és Chloé- ról olvastak, üdülés volt nekik, ho^y a hétköznapi alakokkal találkoztak egy köl­teményben s gyermekes örömüket lelték abban, hogv ujjúkkal rámutatva fölismer­ték őket. Nem kis irodalmi érték ez. A valóságnak is megvan a maga tündérisége. M I indenkor az volt a meggyőzödé­it* ~ * síink, hogy az eladással nem fe­jeződött he az üzlet köztünk és a gép ve. vő je között, ellenkezőleg: uj kötelezettsé­get jelent számunkra, uzl, hogy őrködjünk a gép jó működése felett. Az On Hord já­rlak a gazdaságos üzeme épen annyira ér. átkel bennünket, mini önt“. 7 Ford Eg észen eredeti javítási mód a -tulajdonosok kocsijai szamara A KOCSIK JAVÍTÁSA A GYÁRBAN. Henry Ford számára egy motor javitása a gyár feladata. A motor javításához ugyanazokra a tökéletes módszerekre és berende­zésekre van szükség, mint azok gyártásához. íme a tervünk: Jövőben, ha a motor javitása szükségessé vá­lik, a Ford tulajdonosának nem kell egyebet tennie, mint gépét egy viszontelárusitó műhe­lyébe vinnie, ahol a használt motort kicserélik, egy javított motorral, amelynek a költségei sok­kal alacsonyabbak mint egy javításé. Sőt: ha­talmas idömegtakaritást is jelent, mert gépe csak rövid ideig, néhány óráig áll a javítómű­helyben, nem pedig napokig. Végül a munkát előre meghatározott árért végezzük el. Az egész újjáalakított és általunk felszerelt motort a gyárban a legszigorúbb vizsgálatnak vet­jük alá. Ilyen módon a motor képes még a ki­lométerek ezrein át szolgálni minden defektus nélkül. Kérjen felvilágosítást minden Ford ui- Q szontelcdónál erről az uj és otscú re­noválási rendszerről, amely úgy a B, mint a V-8 motorokra alkalmazható. A FORD KIZÁRÓLAGOS ORGANIZÁCIÓJA. Clujon az Automobillá S. A, cégnél, Piaţa Stefan cel Mare No. 3. — Telefonszám 904. vagy a BUCUREŞTI Újabban divatos a realizmust idejemúlt, kisigényű művészi irányzatnak tekinteni. Azok, akik így ítélkeznek, nem egészen tud­ják, hogy micsoda itten az alkotó képzelet szerepe s iáiig tűnődtek el arról, hogy egy öreg koldus vagy egy kávéház megjelenítése legalább oly erőpróba, mint egy Mars-lakó, vagy egy Halld-beli táj ellenőrizhetetlen le­írása. A valóság képe ítehet unalmas, érdek­telen és színtelen is, akár a regényes, merő­ben koholt arcok és vidékek tükröztetése. Mimdakettőhöz egyforma képzelet kell. Ha az ábrázolás élettelen, akkor mind a két eset­ben csak a képzeletben van a hiba és nem az irányzatban. „Fényképezni“ az irodalomban lehetetlen. Azok az elemek, melyek élnek a valóságban, nem élnek a papíron, ha egysze­rűen csak rárakjuk őket. Holt anyag ez, me­lyet előbb át kell lelkesíteni, föl kell tüzesi- teni, meg kell olvasztani a teremtő tűzben. Az az öreg koldus, akit szemügyre veszünk, hogy leírjuk, zavarba hoz bennünket mivol­tának bonyolultságával', sokrétűségével), föl- bogozhatatkn jelképiségével. Vájjon, hogy kezdjünk hozzá? Az arcát irjuk-e le s ha e mellett döntünk, az arc melyik részét, a szá­ját vagy az orrát, a horpadt homlokát, vagy a vékony álát vagy talán a bajuszát, azt a deres bajuszt, mely hasonlit a megrozsdáso­dott sárgaréz dróthoz, de ennek a bajusznak is melyik részét vagy milyen helyzetét, hogy igazán fogalmat keltsünk felőle? Szemlélhet­jük őt órákig, napokig, hetekig, képtelenek leszünk választani a sok millió és millió tu­lajdonság, mozzanat között, s bénultam fo­gunk vergődni mindaddig, amíg képzeletünk nem sugall nekünk biztos tanácsot, amíg kép­zeletünk nem teremti őt újra, hogy megszü­lessen lelkűnkben, oly frissen, mint aki még sohasem élt a világon. Ugyanez vonatkozik a holt tárgyakra, a kávéházra is. Vájjon mit mutassunk meg belőle az olvasónak, az asz­talait vagy székeit, a padlóját vagy a metiv- nyezetét, a vendégeit vagy a pincéreit? Csak a képzelet parancsol és választ, csak a kép­zelet határoz, csak a képzelet vet végiét a bi­zonytalanságnak. Minden irodalmi munka egy álom ködmagjából] sarjad és bomlik ki, akár megvan a valóságban a mása és ürügye, akár nincsen. Ebben a tekintetben Gvadányi író, sőt költő is. Nem volt egészen igaza, amikor ezt irta: „poéta .sohase voltam.“ Nem nagy költő, de azért költő. Aki ennyire megszorítja, el­határolja és elfogadtatja a valóságot s ezzel munkára serkenti a képzeletet, az költő. Az is erre vall, hogy két alakja, a Peleskei nótá­rius s a Rontó Pál ma is él, szinte függetle­nül] tőle, önállóan, kiszakadva verseiből1, mint mondái alak. Nem igen olvassuk már a köl­teményeit, de emlegetjük embereit, szívesen emlékezünk vissza rájuk. Úgy látszik, ez a sorsa azoknak a munkáknak, melyeket nem tart össze a művészet halhatatlan formája. &BB&Z6AB&N meleg tengeri gijógufurdöh a RESIDENZ penzióban mind a négy emeleten kapha­tók. Idősebb uraknak és hölgyeknek, szívbajosoknak, asztmásoknak, valamint elmeszesedésből eredő betegségeknél na­gyon fontos, hogy a ÖCSlílCnZ nem fekszik magaslaton. Óriási előnye még, hogy az összes előirt diéták pontosan betarthatók. A R€§lŰeilZ-ben minden kényelem és az összes modern konfort megtalálhatók: lift, központi vizfütés, 22 fokos meleg, tengerre néző napos, loggiás és erkélyes szobák, kényelmes ágyakkal. A Residenz egészen a ten­ger-parton fekszik és nem a tenger­parttal szemben. - Első haldfórla. Kitűnő konyha. Folyó hideg és meleg viz a szobákban. Feltűnően olcsó penzió­árak. Bővebb információt nyújt Eréllljl Béla gyógyszerész személyesen Buda pesten, reggel fél 9-tól este fél 7-ig. — (Diana patika, Károly körút 5.) Minden levélre válaszolunk és prospektust küldünk. Telefon : 31—8—19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents