Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-07 / 82. szám

8 j? L1 n n 7 n K 1935 április 7. AZ ELEGÁNS NÖ kölnivize és pudere NORTIER KESZITMÉN Y Halottvivő Csillag zuhant. Tüzes útja előttem veze­tett a földre. — Mit is mondtak az éjszakák bölcsei, gyermekkorom egyik őszi estéjén. „Télen jár a csuma. Szentgyörgy napján sir a üdére. Nyáron kuvikkol a bagoly, ősszel hullanak a csillagok“. — És félve gondoltak a halál hirnökeire. Milyen hosz- szu is volt az az éjjel? Több, mint har­minc csillagot láttunk menekülni az ég­ről. Mintha háború lett volna közelünk­ben. Hogy megijesztett a pásztorok beszéde. — Minden pillanatban* lehullhat a mi csillagunk is. Azt is gondoltam, hogy nem érem meg a reggelt. Es még valami jutott eszembe: amit Ka­tica kérdezett a lugasban. — Szeretne csillag lenni? Hogy mit feleltem naiv kérdésére, nem emlékszem. Tán azt, hogy nem, mert Örökké egyedül kellene lennem a távoli űrben s hideg és érthetetlen a halhatatla­nok világa. De alig tette fel a kérdést, egy fényes csillag veszettül futni kezdett a föld óriási kupoláján. Mire azt kérdez­tem : — Szeretné, ha én lettem volna az a csillag ? — Ugyan, csak vicceltem. Ne zavartas­suk magunkat az ég játékától. * Azóta rengeteg csillagot láttam hullani. De megfogadtam Katica szavait és nem zavartattam magam. Közömbösen néztem halálokat, mintha egy levél hullana a fá­ról, egy virág az ágról, vagy mintha csak egy leányka szépsége múlna el, amely úgy ragyogott, mint a lehullott csillag a leg­sötétebb éjszakákon. Már el is feledtem mi történt a magad­ban. A mindennap közönséges gondjai fészkelődcek agyamban, amikor lépteim előtt izzó idegen testet pillantottam meg félig földbe sülyedve. — Mi lehet ? Megálltam, vizsgálni kezdtem. — A csillag ! Haldoklik ! Mohó tekinte tét vetettem rá, közelébe tartottam kezem — Idegen meleg. Elvarázsolt s éreztem, hogy egyhamar nem tudok szabadulni mellőie. Mondani valója van számomra. Üzenetet hozott magával. Néztem és néztem s mint médi­um hallottam szavait. Kérdezősködött és ón feleltem* — Hol vagyok ? — A föld városa szegény negyedében. — Kik laknak körülöttem ? — Emberek. Isten gyermekei. — Ezekben a sötét földrakásokban ? — És az ottan látszó világos felhőkar­colókban. Itt nyomor, ott boldogság. Itt fájdalom, ott öröm. Ez az Isten érintetlen paradicsoma, az az Ember uj paradicsoma. Itt sir Éva, ott kacag. Itt könyörög Ádám, ott káromkodik. — Szomorkodhatik az Isten, azt hiszem le is mond erről a gyarmatáról — mondta a haldokló csillag. Aztán én kérdezősködtem. — Honnan jöttél? — A Világegyetem Y. pontjáról ? — Mi van ottan ? — Csillagok, bolygók, naprendszerek te juták, ködfoltok. R1B K ni lj.i a/ a világot ? Kgy ősi (im (lolnt, Akiiről, I t n, Vég­et, vagy mii tudom én, hogy ki. Egy bi­zonyos: nem u a a helyzetnek. Falják • gymást az égi testek. Vad haj zában fut­ják a Tere' és Időt s amikor elfáradnak, egymás karjaiba hullanak megsemmisülni. Szemben áll a Kezdet és a Vég. Hivalkodhatik az Ember, nem lesz hóditó az uj gyarmatok felett gondol­tam mi'gamban. Tétováztam, Mit tegyek a haldoklóval? Ott hagyjam ? Eltakarjam ? Vagy cipeljem magammal a városba? Elviszem ! Es a még forró meteor darabot magam­hoz öleltem. Különös érzésem támadt, mintha haldokló kezét szorongatnám. S ami még inkább mélyítette az idegen ér­zést, hogy karjaim között halhatatlan hal­dokolt. Kissé megborzon tarn. — Én halandó halhatatlan haldoklót vi­szek a földi temető felé? Erőm elhagyott egy pillanatra, lábaim ólom nehezekké váltak. Egyenlőnek érez­tem magam egy darab puha görönggyel, melyet egy futó zápor hideg cseppei percek alatt földbe mosnak. Sehogy so tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a halhatatlanok is elmúlnak, legfeljebb haldoklásuk is hosszabb, mint a mi egész életünk. — Mi akkor az emberi halhatatlanság? Meddig állnak a mi Ideáljaink? : , j11 • • s, 1.1 ili' m ai az lullet < i znom, Imgy az ember Iéiiyleg csak azért születik, hogy inog hüllőn. Nem követelhet részt ab­ból a halhatatlanságból, rnoly talán nem is létezik csak úgy, mint azó a csillagé, moly évezredekkel ezelőtt elmúlt s árul még mutatja létét, az a felénk közelgő utófénye, véges voltunk átka. * Szomorúan közeledtem hazafelé. Belál- Imn, hogy a pásztorok bölcsessége mélyebb volt, mint maguk is hitték. És sajnáltam Katicát, hogy vigasztalása nem tudott vég­legesen megnyugtatni. Hiába. Az ég szí­nes játékának a földön feketék az árnyai. Elfáradt karomr.il átváltottam az éjszakák kialudt szemet s nem tudtam, hogy kinn sajnálkozzam. — Holnap szenzációja lesz a lapoknak. Holnap után kíváncsiskodó isko’ás gyer­meknek magyaráznak róla a múzeumban. És már bent jártam a város szivében. Kezem szinte fázott a hideg meteor da­rabon. Ajtóm előtt visszapillantottam utamra. A nyugati kékes havasokon sötéten ere3z- ked tt az éjjel. Felettük az északi fény sárgás-vöröses felhői, mini órjási lámpio- nok vonullak a Szent Mihály templom é rovetitett keresztje u án. És szomorú békés melódiát hozott utánam szól. Te­mettek az égben. Én voltam a halottvivő. SZABÓ LAJOS. Ruhák festése és tisztítása, kifogástalan, jó és olcsó ■rama Str. Mol­dovei 15. Nozgóhépszinhái, biztosító intézd, fogorvosi rendelő es a gimnázium hozott: elfeledve áll az 500 tv előtti Brasov legérdekesebb emléke: az őrtorony Széhelij Mózes eltemetett fele, Wdss MSStólij Városbiró es egg emléktábla, ami nincs Braşov, (március.) — Menjünk a Capi- tolba — határozza el magát az előttem ha­ladó két varróleány és én velük eggyütt megyek lassan a város szivében fekvő Apollo mozi felé. A nap igy dél újban szinte éget és a Cenk szikrázva veri visz- sza a napsugarakat. Braşov sokszáz hiva­tala önteni kezdi magából a hivatalnokse­reget és én lassan követem a két varró­leányt. A mozi a „Magas iskola“ cimü filmet hirdeti, a reklámok szerint felülmúl ez minden eddigi filmet. A mozi előtti eme­leten biztosíthatnám az életemet, a vagyo­nomat, esetleg tűz ellen is, de lehet kom­binált biztosítást is csinálni, ha kedvem lenne rá, egy emelettel lejjebb kihúzatha­tom a fogam, érzék'elenitéssel, vagy anél­kül, plombák előnyös áron tisztviselőknek, néhány méterről a szüneten levő gimna­zisták lármája és egy telekkel arrább bennt váratlanul, sötéten rámtör a középkor, az 500 év előtti Braşov. A Schobeín házban Nagyot csattan a Schobeín féle régi ház várkapuszerü feljárata, amikor csengeté­semre kinyitja a szobalány, tekerv nyes lépcsőkön megyek fel az emeletre és né­hány perc múlva a házigazda dr. Schobeín Károlv nyugalmazott táblabiró előtt állok. — Nem is olyan régi a ház — feleli ■ kérdésemre a táblabiró — legalább ez a I része, ahol most lakom. Ezt a dédapám építette 1810-ben. A többi régibb, a csa­ládi feljegyzések szerint úgy 1600-ban épít­hették. Hófehér hajú öregur dr. Schobeín tábla­biró, aki az évszázadok nemzedékről nem- üdékre összegyűjtött műemlékei között allgatja legújabb tipusu rádiókészülékét Készséggel engedi meg, hogy a ház mö­gött lévő telket megtekintsem, majd fel­hívja a figyelmemet, hogy a ház más szem­pontból is nevezetes. Itt volt ugyanis a híres Honterus-nyomda, ahol évszázadokig nemcsak a szász, de magyar és román nyelvű kulturlörténeimileg óriási fontos­sággal bíró könyveket nyomtatták. Évszá­zadokig itt volt a Honterus-nyomda, nüg aztán elköltöztették mostani helyére. Az őrtorony A hosszú udvar legvégén van a házgond­nok lakása. Mögötte egy fekete macska sütteti magát a nappal és hirtelen fenye­getően, komoran és oly közömbösséggel, melyet csak évszázadok biztonsága adhat, ott áll előttem az őrtorony. A torony maga mintegy húsz méter ma­gas építmény, mely most teljesen elhagyott állapotban van. Ezelőtt mintegy nyolcvan éve laktak utoljára a torony tetején be­rendezett kis szobában. Nehezen mászom fel a lépcsőkön, melyeken ezelőtt négyszáz évvel Bocskay hajdúi álltak őrt és a tekin­tetes Takács céh vagy a becsületes Csiz­madia céh emberei lesték a törököt, az erdélyi fej d lem hadait vagy éppen az olténiai vajdát. Az őrtorony a hat méter széles belső bástya zerii várfalból emelkedik k;. Mint­egy 15 méter hosszúságban van meg ez a belső vá fal érintetlenül, ujy ahogy szá­zadokkal ezelőtt eme ték. A fal előtt húzódik a vizes árok. Most lépcsőkön megyek lefelé min!egy harminc méter mélyre s ahogy lábam a kiisyekvő füvet lapossá, felnézek a külső várfalra, mely ugyancsak 5—6 méter széles. A vár­fal előtt lévő éles mellvédre faiépcső vezet. Két bus fenyő nyújtózik unalmasan az Az erdélyi és bánód népkssebbséfi újság­író szervezet KÉSZPÉNZ-SORSJÁTÉKA! NYEREMÉNYEK Főnyeremény — — Lei 250.000 Nyeremény — — — Lei 50.000 ^80^ 2 drb. 25.000 lej es — Lei 50.000 » gj ■ 4 drb. 10.000 lejes — Lei 40.000 í»5»■* stb. Húzás 1935 május hó 12-én ! A nyereményeket és azok kifizetését GARANTÁLJA: 3ANCA ILIESCU S. A. CLUJ KÖZPONTI SORSJEGYIRODA : Cluj, Strada Regina Maria 42. Postaicsekk 40050. — Postai megrendelést azonnal teljesít ! Húzás május 12-én í I i „A Prof. Dr. Páfcr-félc vc*c- ét h<Sly»|tbaj'4 illeni tea vrv*köveml>ő| már rmyy mmnyivC" eltávolított és remélem, hoy.y t/rvábbi j dob<r/ rlhá-YZnáláaa után cjţ&r/jâjţem tcljc‘'rn helyreáll' Deríti iráibeli clitmérvényt küldte hozzánk i'j január hó 13-án H. H. ur tíucurewtiből. ilv" és »vámos más bizonyítvány &. eljwnervénv fc) »zik előttünk az őréig minden részéből, «nu egy bizonyítéka annak, hogy ezt a kiváló 1 gen kipróbált gyógyszert már nagyon sok 7 - , és hólyaigbeteg eredményesen használta. Ezen gyógytea használatai különösen a következő be legvégéknél ajánlható: Vizelési nehézségek, vese­kő, hólyaghurut, hólyagkő, vízkór, hugykő é minden más hasonló vese. &. hólyag-megbeteg' eléseknél, melyeket az előrehaladott életkor okoz. Idejében való használatnál biztos a hatás. A próbacsomag ára 32 lej 50 bani, a nagy doboz ára 88 lej. Egy egész, kúrához. 3—6 dobozt has/ nátnak a betegség neme szerint. Kérjen a gyógy­szertárban vagy drogériában csak az credeai Prof Dr. Páter-féle vece- és hólyagbajok elleni teát .Ha nem kapható, forduljon azxmnal lerakatunkhoz: „Csillag Gyógyszertár", Brasov, Hossz.u-utca 5. szám, ahonnan a kívánt mennyiséget postafor­dultával szállítják. égnek. Valahogy fakóbbak, élettelenebbek mint társaik, a falon túlról. Talán a vér. .évszázadok alatt a földbe beivodott vér ártolt meg nekik, hogy ilyen fonnyadtak. Ki tudja ? 500 évvel ezelőtt Csend van a két fenyő alatt. A széles mellvéd közömbösen tűri jelenlétemet, mint ahogy annak idején mindegy volt, ho.^y a Braşov királyi város céhlegényei, vagy a nagynéha a város tényleges birtokába jutó erdélyi fejedelem hadának őrszemei álla­nak rajta. A két városfal, melynek építé­sét a szakértők a XIV. század első felére teszik, elfojtja Braşov város lármáját. Nem kell más mint behunyni a szemet és ma­gad elé teremtheted a páncélos, német fegyverzetű szász urakat, ahogy mázsás lépteikkel jönnek ellenőrizni az őrszemet s ott túl a falon nem a patak zug, hanem a török sereg mondja imáját és az a tá­voli járókelő, akit megpillantok a magas mellvédről mintha Székely Mózes uram az erdélyi fejedelem seregéből lenne. Székely Mózes feje A Kolostor utcáról behallatszik tompán egy autóbusz zaja, a repülőgépgyár felöi berregve úszik a levegőben egy vadászgép, mégis mintha alig hallanám. 160>ban va­gyok és W iss Mihály városbiró urammal együtt aggódva lesem a különböző futá­rokat. A városbiró urnák igaza van. A helyzet aggasztó. Vitéz Mihályt nemrégen koncol- tatta fel Básta, a császár tábornoka és a meggyö őrt székelység Székely Mózest választotta fejedelméüL De szegény Szé­kely Mózes uram se ült sokáig a fejedelmi székben. Radu olténiai vajda a törökkel jött ellene és Zernest mellett le is győzte. A kutyáknak dobatta oda a feje elem Székely Mózes testét és a fejét csak Weiss Mihály városbiró kérésére engedte át a braşoviaknak. Tudta Radu mit csinál. Braşov városával mindég jó volt barátsá­got tartani és igy külön követ vitte Bra- şovba S/ékely Mózes fejedelem fejét, akit a városbiró temettetett el azon a helyen, ahol most a mozi áll. Fennt Alpár Gitta ujjonnan operált orrá­ban gyönyörködik a nép, mig az épület alatt ott alussza örök álmát Székely Mózes fejedelem. Úgy tudom egy emléktábla is volt itt a fejedelem emlékezetére. Hallot­tam egyszer és most is a fülembe cseng a diihiramb: „Hős Székely Mózes feje itt porlad [koszorutian Ámde a hű kegyelet kőbe iktatta nevét“ Az emléktábla eltűnt. De az őrtorony, a vizesárok, a hat meter vastag városfalak itt fognak még állani változatlanul néhány évszázadig és nyugalmukat csak nagy néha háborítja egy-egy kiváncsi vagy a mult egy-egy szerelmese, aki ideiön, hogy fel­idézze Weiss Mihály városbiró, Radu Voda, Bocskay, a Báthoriak és hős Székely Mó­zes nyugvó szellemét. Laer József. INFLUENZA eilen használjon Sít László ieríátienlíö szappan! megóvja minden­nemű járványos és fCRIÖZO BETEGSÉGEKTŐL

Next

/
Thumbnails
Contents