Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-07 / 82. szám

I ft P.l.t.fíN 7. GK I V :t !> n p r I / / » 7 \«raap*Kicn;iw «<»»uí—i.v«uíi n-miww* »»*-»• ^»-1 »Wippen iii^er Alles« if öre<j Euró;)d é% d fiatfal Kelet —Fenyegető Icép j berlini anai#eum-.'bii Éjszakai beszélgetés egy gdpán utitárssa! i .vekkel ezelőtt London—Duncerquo kö­zön történt ... \ 1 on don Bridge környéke sűrű ólomszinii ködbe burkolózott ■ ■ • l ower teöl a sűrű ködön .ít néha-néha ivlámpafcny tört elő... szirén;i bugások sivitott.vk az éi- s/akáha, reilektoros hajók suhantak oB melet- timk... A Queen. Mary fedélzetén kabá­tokba burkolózott urasok az elmaradó Lon­dont nézték. Heverőszéken szélsőké et e\o- tikus fiai drill pipából pöfékeltek. A hajó mélyéből jazz hand zene hallatszott tel . . . Oh! Rose Mary y Jove-you .. . énekelte egy vigan- csengő női hang . . . New-Charton alatt jártunk . . . Jobbra, a távolban... a porti'ampák ténye, mint ezer meg ezer apró szemJános bogár csillogott a Fhemze fekete hullámaiban. Hűvös októberi szellő fujdogüt. . . Charton után a fedélzet kezdett elnéptelenedni ... A jazzmuzsika cl- halkult, hajónk villámgyorsan tovasuhanva szelte a habokat... A hátulsó fedélzeten, a nyárról oafeléjtett csikós ponyva alatt ültem ... Pár utas lézen­gett már csak a fedélzeten, a parancsnoki ló­don az ügyeletes tiszt hosszubőrkabátba bur­kolózva állott.. . Csend volt. Csak a hullá­mok pajkos csapkodása hallatszott. .. A hajó faránál, Kamura a távoli Japán fia IHott. Az elmaradó sötét tájat nézte hossza­san ... Hajónk hosszú kanyart irt le . .. Lon­don és a külvárosok lámpái assan tűntek el... Végtelennek látszó sötét éjszakában halad­tunk tova . .. Kamura barátom felém fordult... Pár pillanatig, mintegy elgondolkozva maga elé tekintett. .. Majd hirtelen elhatározással1, fürge léptekkel hozzám jött. . . Adieu 1‘Angleterre — kiáltotta moso­lyogva —, s kezével a távolba intett... — Miért istenvele — fordultam hozzá.. . Talán Au-revoir-t akar mondani. A mellet­tem álló heverőszékre ült le . . . Isten vele! Ismételte. — Eisern képzeli mennyire boldog vagyok, öt év után — ha­zafelé, — Nippon fölé! De azért a legboldo­gabb percem az lesz majd, akkor, amikor a görög partoknál a Cap-Matapan alatt a hajó keletre, a hazám felé fog fordulni. . . Aztán, állandóan keletfelé fogak tartani. . . — Monsieer Kamura — vágtam áradozá- ába, — ön így távozik az öreg Európából. — öreg Európa — tört ki nevetve. — igaza van öreg Európa. De van fiatal kelet is uram ... Nevettem . . . — ön azt hiszi — fordult hozzám, hogy amiket most fog ha'lllani tőlem, mintegy I egyenes következménye fesz a Charting—Cross- nil oillogyav/.tott grogynak . . . Téved! Csuda hangulatban vagyok! Hagyom el azokat a tájakat és országokat rendre, ahol öt éven at az európai kultúrát szívtam magamba ... Elhagyom a sokat hangoztatott, gfloirc hazá­ját is majd . . . Brindisi után Európának is .ulicut mondok. Uram szólt halkan, s székét közelebb húzta. önök itt Európában a kékei hely­zettel egyáltalában nincsenek tisztában, önök még mindig a sötét Ázsiáról beszélnek. India és a többi, egy mesés varázslatba Öltözött, európai gyarmat képpen szerepe! .. . Uram India! . . Hallotta tegnap azokat a kijelenté­seket attól a hindutól? Ghandi, Pánázsiu, Független Annám és a Japán világimperiáliz- mus önöknek hihetetlenül hangzó frázisok... Mosolyogtam ... — ön nevet — tört ki... De az elkövetke­zendő idők, a mi célkitűzéseinket fogják a megvalósulás felé segiteni... Uram! Japán az a sötét és rejtelmes ország, amely kapuit csak a mullt század közepe táján nyitotta meg Euró­pa előtt, a kilencvenes években a 300 milliós Kínára mért végzetes ütést. Kilencszáznegy­ben a hatalmas orosz birodalmat a Csuzimá- kon és a Port-Arthurokon át térdre kény- szeritette. A világháború likvidálásánál Nip­pon mint ötödik nagyhatalom már Európa átalakításánál játszott szerepet. Uram hatvan- hetven év alatt, európai államokat előztünk meg úgy a kultúra, mint a technika terén, önök még nem eszméltek rá arra a vesze­delemre, mely az európai nagyhatalmakat a közeljövőben meglepetésszerűen érni fogja. Monroe pánamerika elvet hirdette, Kalcrgi páneurópáróí álmodozik, s higyje el, — Pan- ázsia hamarabb fog megvalósulni. Önök itt egymás ellen harcolnak . .. Nekünk csak egy ellenfelünk van: önök európaiak! Ghandiz- mus és a többi elgondolások alapjában véve közös célt szolgálnak .. . Rövid pihenőt tartón . . . Majd haükan folytatta .. . — Tavalv Németországban voltapa. Min­den Európába kerülő japán oda zarándokol. Németország a mi Mekkánk. A "gjoire es Albion hazája nekünk Európába jövőknek — csak első etápp. Technika! Az érdekel min­ket... Igen Berlinről akartam önnek beszélni. A császári palotában jártam egy alkalom­mal ... A festmények érdekeltek. Egy képet pillantottam meg . . . Vimos császár megren­delésére, úgy emlékszem Weber, a hires csa­taképfestő festette. Gondolom az orosz­japán háború idején ... A hatalmas kép bal­SM S d/SJ l/J ^Jzen z7 •Atst>cu>zon a ^n/a.---------------------------­£2 Au^rritzfjfiCfA/zOv' (uu.tcuyuJn/o //l-ófÁür) Pacfu Áíó-ÁöcÁ<sa rru/fouífu jecöóöcUóe uunc/ty/Z' /JzKaJ. AzitiÁen. 4Íá tni/ri^áÁzn- - ruis^-yw '/úsm tf&zc/c szz, /93.T dj oó&zjeó /ciPa&zs, OJfá'n/ mlru/üf, rssj/í -rnoó/só mi muA/Z/uÁ /pspo/ző/iziö/t fánöápdaé: AS 1935 CS TAVASZI SZEZON ÖSSZES DIVAT SZÍNEIBEN ÉS MINTÁIBAN l CLUJ • BRAV CV 5TP.QEN.NECULCEA 2 PIAŢA LIBERTATE! 3 (PENNER PALOTA) (5ZAEA05AQTEB ( BÚZÁSOM) SIBIU * TIMISOARA STR. REGINA MARIA 34- jjg)t. REGELE FERQINAjjJ^Z Ui i ódalán Európa országainak isten asszonyai álltak . . . Mihály arkangyal állott előttük, kezében lángot vető kardot tartott és kc.et felé mutatott... Jobbfelől a távolban láng- j tenger közepéből hatalmas Budha-szobor emelkedett ki . .. A bedeckkerből a követ­kező felvilágosítást kaptam . . . „Európa isten asszonyai, készüljetek a közelgő sárgi vesze­delemre . . .“ A teremben sokan voltak. Uram soha életemben nem voltam olyan boldog, mint az előtt a festmény előtt. Ereimben a vér pezsdült meg. Éreztem karjaimban a fe­szülő erőt . . . Egyedül voltam ott sárga. Némelyek megvetéssel néztek rám, mások pedig összesúgva tekintettek felém, mint valami cirkuszi exotikumra. Azt a képet soha cl nem felejtem . . . Reprodukciókat vettem I róla . .. S ha hazatérek, minden Berimben megforduló honfitársamnak lelkére fogom kötni, hogy azt a képet tekintse meg. A csá­szár a keleti jövőt látta. E őrelátása csupán­csak a saját számításaiban csalta meg . .. A távolban a Gravesend-i kikötő világító­tornyának fénye csillant föl . . . Kamura ba­rátom kényelmesen hátradőlve fordult hoz­zám. — Na most halljuk az ellenvetéseket. Szótlanul, hosszasan a világítótorony irá- í nyába néztem . . . Pár nap múlva a Diion-i pályaudvaron mondottunk istenhozzádot egy­másnak ... Kamura, Modánen át Brmdlsi felé i utazott.. . A szén füstös pályaudvaron, a Paris—Római vagon ablakánál állott Nippon fia . . Eu- voiture s‘il vousplait — hangzott a portit hangja. .. Barátságosan fogtunk kezet... A vonat lassan, méltóságteljesen indult el... Adieu, kiáltotta. A vonat mellett haladtam . . . Ka­mura zsebkendővel! integetett... A foto ír­nál állottam meg .. . Kamura mélyen kLhajoit a vagon ablakban . .. Nippon über Alle«: — kiáltotta ... Kerekded, sárga feje, majd a váltókanyarnál tűnt el. . . A vonat nagy ro­bajjal' tovarohant. .. Nippon über Alles! — suttogtam . . . Pár nappal ezelőtt egy könyvben Weber festményét pi.íantottam meg . . . Kamura ju­tott eszembe ... A London-—Duncerque-i utazásra gondoltam . . . Azóta a világpolitika eseményeit a londoni tengeri leszerelési kon­ferenciától a Korea-i, mandzsuriai és abesszí­niái kérdésig mind a Kamura jóslatai után igazodtak . .. i Nippon über Alles! Szász István. A KICSI HAJÓ Irta: BÖZÖDI GYÖRGY. A patak nagy kacskarincjókban folyik ke­resztül a fain közepén. Olyan fiatal most és olyan vidáman csörgedez, ahogy csak tavasszal tud. Mintha a beleolvadt sok hó f hérsége mind ott csillogna cseppjeiben, amint szaporán sspri kétféléi a partot. Egy kert alá valaki nagy rakás kóréko- csányt hordott le, amelyekről a marhák le­rúgták a télen a m gszáradt lapít. A meg- kopaszloti gurdét halomra rakva süti a nap s szép sárga színük csillog. A köré rakás alját mossa a viz, néha egyet-p.qyet kihúz a többi közül s nagy kalimpálással maga- j val sodorja. A kóré felszívta a hóii lágy vizét s felduzzadt. Most párolog belőle a nedvesség és a levegő!, édes ízzel tölti meg. A kukoricaszárak f lolvadt cukra ömlik szét a vizen és a párában. A levegőt is inni lehetne. A kicsi patak, mintha az édességre tar­tana, mind a kórérakás felé vág és egymás illán kapkodja el a í ocsányokal. A vízben úszkáló kórék között fehér hab verődött fel és ilyen táncol kicsit lennebb is az ör- v nglő kavargás feleit. A kórék játszanak a vízzel. Egy-egy nyur­gább messze kinyúlik a patak közepe felé. Lefut a habokkal égj darabig, mintha el akarná kisérni őket, de aztán hirtelen ki­ugrik a parihoz. A patak hangos szóval kiabál, amit azon­ban csak a föld, a fák, a füvek, madarak, kövek, békák éitenek meg. Az ember csak a hangot hallja, de érleiem nélkül is gyö­nyörködik benne. Egész éjjel, egész nap egyfolytában tart a beszélgetés amióta a hóolvadás megindult és egy percig sincs csend a patak mentén. Hogy is volna, mi­kor tavasszal annyi mondanivalója van min­dennek s ezek a vizek itt sokat beszélő szájú gyermekek. Dédé a patak mellett áll és üzenetet sze­retne küldeni. Vagy nem is üzenetet, maga szerelne menni a habokkal. Hogyne, hiszen valahol a nagy vizek mellett az idegen vi­lágban van az apja. Egy nagy országban, amit Amerikának hívnak. Az iskolában meg is mutatta a tanító ur, látták, hogy mindenfelől vízzel van körülvéve. Oda hát gyalog nem lehet elmenni, csak hajóval. Nézi a vizet, amely a tengerbe fut. kicsi piros ing fityeg ki hátul a nadrágjából, de az arca még pirosabb. Legpirosabb azon­ban a szive, amely most alig fér a helyén. Mellette áll a cimborája, nem nagyobb le­gén y mint ö. Ketten szokták tavasszal nya­kukba venni a patakmartokat és bemász­hatni az egész falut, ki egészen a mezőig. Sárosak is térdig, cipőjükbe bement a viz s ki se látszik a sárból. Most mégis hősök mind a ketten. Az egész világból csak őt látszanak. A falut innen eltakarják a patak mellett két felöl levő kertekben ágaskodó fák, meg a vizet kísérő öreg füzek. Sehol senki a kör­nyéken. A kis völgy belesiiiyedt a hegyek közé, mozdulatlanul áll. A hegyeket kékes takaróval vonta be a tavaszi levegő, a fákat pedig már kezdik ellepni a zöld rügyek. A füzekről hosszú sárga barkák lógnak s porukat a szél széj­jel hordozza az egész völgyben. Messzebb egy cseres:nyefa már fehér menyasszonyi ruhába öltözött s bóditó illatával minden- ! felöl magához csalogatta a bogarakat. I A patak túlsó partján nagy sárga folt és körülötte zöld levelek. Az első virág, a bé­kavirág, amit nem szabad leszakítani. De egy hosszú fehér esik is megjelenik, majd utána feltűnik az egész tud. Nyomában ti­peg hat sárga pipe, mintha ok is virágok volnának. Dédé nézi a vizet és elgondolkozik, Az apja jár mindenképpen az eszébep, aki na­gyon szereteti. Milyen jó volna ezen a vi­zen elmenni a tengerig és onnan Ameri­kába ! Egyenesen odaállni eléje. Mekkorát csodálkozna. Mondja szándékát Jóskának, a cimborá­jának is, aki hamar melléje áll tervében. Hajót kezdenek faragni fűzfából és kóré- hocsányból. Olyan boldogok, ó, milyen bol­dogok, hogy nem is akarnak már többé hazamenni, hanem most nyomban elindul­nak és nekivágnak a v lágnak. Megkeresik az apjukat, mert olyan különös és nem jó apa nélkül élni. A játékhajó hamar készen van és ráte­szik a vízre, hogy kipróbálják. Futnak mel­lette a parton, amerre a habok sodorják. Olyan büszkék és boldogok, hogy kacag­nak belé. Az ő alkotásuk nem sülged el, úszik a viz felett, az örvényeken könnyen kerésztülszaíad és sodródik, siet a tenger felé... — A kicsi hajó, a kicsi hajó — kiabál­nak mind a ketten az örömtől. Ü ţA kicsi hajó egg percre megakad egg ágon, de aztán keresztbe fordul és rohan tovább ismét akadálytalanul. A gyermekek a bajra megállnak, de aztán még nagyobb örömmel futnak tovább, alig győzik a par­ton köveini. — A kicsi hajó, a kicsi hajó!. . . A nap édesen, melegen kacag, a fűzfák integetnek, az ágak sugdosnak valamit, a barkák között zümmögnek a friss szárnyú méhek, mintha minden velük örvendene és biztatná őket. Szaladnak a parton, ágakat tördelnek és azokkal igazgatják a kis hajót’ I hogy ne menjen be messze a viz közepebe De a hajó egyszerre csak elkezd hányko­lódni, nyugtalankodni, mintha őis táncolna, ugrabugrál a siető hullámokon, aztán egy­szerre bevág a viz sodra irányában mesz- sze a viz közepére. A fiuk kezében levő vesszők nem érik utol, szabadon játszhat a vizekkel, alámerülhet, feltűnhet, forogha és rohanhat az örvény irányába. A két fiú egyet gondol és belengrik a vízbe. Tavasz van, jólesik a fürdés a hosszú tél után, a hosszú futásban kimelegedett i sitik felüdül a friss habok között. Csak a hajói lehessen utolérni. Nem szakadhatnak el egymástól! De mégis elszakadtak. A hajóval tova­szaladt a sebes ár, szétszedte darabokra és elszórta a vizen. A fiuk kiúsztak a parira és ott ültek sokáig, szomorúan. Este haza­mentek, meri nagyon fáztak és mert gyű­lölték a patakot, a fákat, mindent ellenfe­lüknek hittek. Jó lesz bebújni az ágyba. Dédé nem kelt fel másnap és nem a kö­vetkező napokon sem. A teste forró lázban égett, tüzes volt minden porcikája. Hetekig feküdt és ezalatt kitudódott minden, hogy hcl járt, miért ment be a vízbe. — Nagyon szerette az apját — sajnál­koztak az asszonyok, akik azért jöttek, hogy meggy ógyitsák. De segiteni már nem tudott senki. A fa­luban hire járta, hogy az ágyban is folyton hájózni akar, csak erről beszél és hányko­lódik. Ijitia a hajójukat, amely sárga rój! és könnyű, ringatózott a vizen. — Kicsi hajó... Isten veled, kicsi hajó . Néha összetette kél kezét a mellén es . nézett messze. — En istenem, kicsi hajó. .. S a kicsi hajó ment a vizen nagy u jár, és sieteit, mert már a Dédé lelke volt r - bízva, hogy elmenjen vele messze, mess . ahova a leste nem hídja követni. Bitűju.o- san a jó isten elé és nem Amerikába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents