Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-26 / 96. szám

TAXA POŞTALA PLATIÍ'A IN NUMERAR No. 141.163/19*** ■ J I iS»í S6§ •ißt iâv IOií in 2ß1 ara ms tiş iái )ra ÎXfc £( ix Xi E< an E)i TÖ lü ßl XÍ 9 b i '{ Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 410, ívessé 84c lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente ţa pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülöabözettsi răba LVI. ÉVFOLYAM, 9 6. SZÁM. PÉNTEK 1935 ÁPRILIS 2 6. A nagy zsinat lezajlott. A nemzeti-parasztpárt leszö­gezte az uj munkatervét és ezzel kitűzte a román paraszt-állami eszme lobogó­ját. Eddig is erre törekedett, a nagy só­várgásnak megfelelően, amely a Duna körül küzködő földészállamokat a hábo­rú óta egyaránt eltölti a faluval és a pa­rasztsággal szemben. Csakhogy eddig megkellett alkudni az ötödik rend fölé emelkedett osztályok érdekeivel s kielé­gíteni a történeti rétegek védő és a mun­kásság szerző törekvéseit. A paraszt-de­mokrácia helyett egyszerűen általános és Szabadelvű demokráciáról beszéltek, ám- )ár sokszor kicsúszott a polgári jelző is a zajukból. De a lényeges mindig, hogy tz ország lakosságának 80 százalékát, a mrasztságot kell szem előtt tartani és edig nemcsak jelentős földosztások, ha­nem a konverziók idején is, főleg az ídómegállapitások és kivetések nehéz óráiban. Most már egyszerűen és világo­san, a burkokat lehámozva, minden cifrálkodó szalagot letépve, beszélnek az önmagában való, talán öncélú parasztál­lamról. Ezt a balközépről a közép-bal­ra való átlépést más módon is jelezték: ünnepélyesen csatlakoztak a radikal! de­mokrata pártok nemzetközi szövetségé­hez, amelyben 18 állam képviselete ül együtt. Mindez azonban most kevéssé ér­dekel bennünket; az uj munkaterv rég- ,!.a közismert megbeszélések előterében állt s igazi jelentősége úgyis csak a meg- -alósithatás pillanatában árad elő. Ez- dőszerint pedig a nemzeti-párt kormány- ■a jutása, egyelőre, a távoli lehetőségek elé szorul. Minket a numerus valachicus kérdése rdekel. Elutasitják-e határozottan, vagy olytatják vele szemben a se hideg, se meleg játékot? Nos, a nemzeti-paraszt- ;>árt országos nag}rgyülése elutasította ígyan a numerus valachicus-t, mert „a ni pártunk munkatervével szemben ninden nacionalista jelszó üres szóbe- zéd csupán“, de nem utasította el igazi Jvi tisztasággal és bátor szenvedéllyel, lanem csak azért, mert a párt egyik volt mezére a jelszóval megsértette a pártfe­gyelmet, politikai kelletlenségeket oko­zott és éket vert a párt kettészakitása céljából, mint ahogy ilyesmi történt már a liberális párttal és a néppártal is ugyanazon pontról és egyazon célzattal. Mi több, a pártütő öreg vezért távollété­ben is kegyszereket lobogtatva, köriil- tömjénezték, szenteltvízzel hintették meg és ugyancsak csalogatták vissza. Ez olyan hang, amely a mi politikai bölcse- letünktől és iskolázottságunktól mereven elütő. Csak Maniu ragaszkodott a nyu­gati. stílushoz. Erősebben és őszintén megnyomta most is a villamos-csengő gombját, amely aztán elberregte: több­ről is van szó, mint amiről valóban szó esett, hiszen az országot súlyos erkölcsi alkotmányos, nemzeti és gazdasági vál­ság fenyegeti és persze föltárta a negy­ven éves baráttal való meghasonlás po­litikai okait: súlyos ellentétek a népszö­vetségi ellenőrzést jeltentő genfi megálla­podás, sőt a konverzió ügyében. Egyéb­ként szó se volt a numerus valachicus- ról. Sőt megdöbbentő politikai léhaság gal Popoviciu kifejtette, csak a vendég­jog cimén engedhetnek a kisebbségek­nek érvényesülést a kereső helyeken, sőt a numerus nuUus volna helyes, mert a valachicus csak hátrányára lenne a románságnak és sajnos azonban meg kell hajolni a szerződések előtt. Barátság ez vagy hadüzenet? A középeurópai megértés útban van A cseh-osztrák-magyar kereskedelmi tárgyalások fontos haladást ielentenek a megegyezés felé. — Vitás pontok a kisantant és a nagyhatalmak között. — A francia- orosz szerződés aláírása nem késhet soká íPÁJRFS. (Az Ellenzék távirata.) A francia sajtó tovább foglalkozik az orosz—francia katonai szerződés körüli tárgyalások szüne­telésének ügyével. A lapok egy része meg­állapítja, hogy a megegyezés inkább Orosz­országnak hoz előnyöket, mert Franciaor­szág, mint Németország közvetlen szomszéd­ja, adott esetben azonnal teljes erővel há­borúba kerülne a megtámadott Oroszország érdekében, mig Oroszországot Lengyelország választja el Németországtól és nagy kérdés, hogy az orosz hadseregek hogyan tudnának szükség esetén lengyel területen átvonulni. A sajtó mindamellett hangoztatja, hogy a tárgyalások rövid időn belül újra megkez­dődnek. A Temps moszkvai jelentése szerint a fölmerült vitás kérdést, melyről a Mosz­kvába visszaérkezett Litvinov Sztálinnak be­számolt, a népbiztosok tanácsa elé fogják terjeszteni. Orosz veszető körök feltétlenül szükségesnek tartják, hogy a megegyezés­ben minden lehetőségre nézve pontos meg­állapodás történjék. Bár a kérdést hivatalo­san a népbiztosok tanácsa dönti el, végered­ményben Sztálin véleménye lesz irányadó. Sztálinról pedig úgy tudják, hogy orosz szempontból szükségesnek tartja a megegye­zést Paris és Moszkva között s igy előrelát­hatólag rövidesen megtalálják az utat a tár­gyalások sikeres továbbfolytatásához. Dunai egyezmény — akadályokkal Ami a dunai egyezményt illeti, a francia diplomácia ebben a kérdésben fenntartja az állandó összeköttetést Rómával, ahol hir sze­rint teljes erővel folyik az értekezlet elő­készítése. A kísantantállamok kormányaival ebben a kérdésben főleg Franciaország foly­tatja a tárgyalásokat. Rómában és Párisban szeretnének előre elvi megegyezést létesíteni az összes felmerülő kérdésekben, hogy az értekezlet kedvező eredményét biztosítsák. Ausztria, Magyarország és Bulgária fegy­verkezési egyenjogúsága kérdésében azon­ban eddig nem jutottak megállapodásra. Kis­antant részről elvileg nem ellenzik az egyen­jogúság megadását, de ezt olyan feltételek­hez akarják kötni, amelyek kérdésében a ómai értekezletig aligha lehet megállapo­dást létrehozni. Amint egy Jefticshez közel­álló jugoszláv lap írja, a kisantant főleg az osztrák-magyar monarchia akár kis keret­ben történő visszaállításának lehetősége el­len is akar első sorban védekezni. A lap hivatkozik Benes véleményére, hogy Cseh­szlovákia, Jugoszlávia és Románia inkább az Anschlusst hajlandók elfogadni, mint ezt a megoldást. Az igy felmerült vitában újra bizonyos ellentétek merültek fel Olaszország és a kisantant között, melyet Franciaország igyekszik elsimítani. Párisban ezért azt hi­szik, hogy a római értekezleten Ausztria, Magyarország és Bulgária fegyverkezési egyenjogúságának kérdését felvetik ugyan, de érdemben nem fognak fölötte határozni. Hodzsa Milán a középeurópai megértésről PRÁGA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Cseh­szlovák lapok helyesléssel közlik Hodzsa 1 Milán miniszternek, a kormánykoalíció egyik legerősebb pártja vezérének nyilatko­zatát, melyet a bécsi Neue Freie Presse szá­mára adott. Hodzsa a nyilatkozatban felveti a kérdést, hogy történt-e az utóbbi időben valamelyes közeledés a római paktumban egyesült három állam és a kisantant államai között. Határozott választ a kérdésre nem ad, de kedvező jelnek mondja az Ausztriá­val és Magyarországgal jelenleg folyó keres­kedelmi tárgyalásokat, melyek az eddigi ke­reskedelmi megállapodásokat messze túlha­ladó kereteket öltenek. Csehszlovákia haj­landó az osztrák iparnak különösen előnyös vámtételeket szabni. A Magyarországgal fo­lyó tárgyalásokban pedig arról van szó, hogy a két ország között a legtöbb kedvez­mény elvét valósítsák meg. Ez, Hodzsa sze­rint, fontos haladást jelent a középeurópai megegyezés felé és hiba volna tudomásul nem venni. „Mert akármennyire is méltatjuk a nagyhatalmak jóakaratát ebben az irány­ban, — mondja Hodzsa Milán — a közép­európai problémák megoldása végeredmény­ben mégis ezeknek az államoknak közvet­len megállapodásától függ ... Közép-Európa gondolata úgy politikai, mint gazdasági meg­fogalmazásában teljes méltatásra és megér­tésre talál Csehszlovákiában, feltéve, hogy ez a gondolat konstruktiv politikát szolgál. A tervezett római értekezletnek nem szabad eredménytelenül lefolynia. Semmi sem áll az útjában a kisantant és a római paktum államai közötti lojális megegyezésnek. Ezzel a megegyezéssel pedig megnyílnék az útja a középeurópai megértésnek is“. Már az alhoímánymódosttó kormány összetételét találgatják Meg egyezeti vagy nem egyezett meg Taiarescu Mihaltscheval? — BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A nemzeti-parasztpárt országos kongresszusa nagy meglepetést hozott az erdélyieknek. Ma­niu mérsékelt magatartást tanúsított és ez nagyban hozzájárult a párt tekintélyének emeléséhez. A „taktikát“ kikapcsolták a tár­gyalási anyagból. Ez a körülmény a párt helyzetét sok tekintetben megkönnyebbitette. Nemzetiparasztpárti körökből kiszivárgó hí­rek szerint nincs most már semmi akadálya annak, hogy a párt a liberálisok távozása után a hatalmat átvegye. Nem lehet még tisztán látni ebben a kér­désben. A Maniuhoz közel álló Romania Noua közvetlenül a kongresszus előtt még a „taktika“ szóba siirüsitett kérdések napirend­re tűzését követelte s azt indítványozta, hogy a párt soraiban további tisztító munkát vé­gezzenek. Nyilván Maniu ellenfeleire: Cos- tachescura, Pan Halipara, Gafencura, Po- tarcara célzott ezzel. A „taktika“ mégis lekerült a napirendről és a párt jelenlegi erőforrásait nem áldozta fel. Bizonyosnak tekinthető azonban, hogy Maniu és a pártvezetőség között bizonyos megállapodás jött létre. Erre lehet következ­tetni azokból a szavakból is, melyekkel Mi- halache a nemzeti-parasztpárt országos kon­gresszusát berekesztette. Mihalache rövid beszédében . rin.v* hí­vei által emlegetni szokott ,'AL\L ,vr.’\ţv' is megemlékezett. — Azt mondják — állapította meg —, hogy ezek állnak a mi utunkba. Mint pártelnök kitértem egy ízben magam is erre a kérdésre. Nem célunk, hogy leleplezzük ezeket, hanem az, hogy legyőzzük őket. Olyan erőt kell tehát képviselnünk, mely al­kalmas erre. Az ilyen erők mindenütt érvé­nyesülnek, ahol nincs, ami elhárítsa őket. \'f Az alkot­mányosság keretén belül Két parancsot is­merünk: a királyt és a népet. \j$ Or.v.'í \Ví>pN,ri’,kV í *»v J' ul' VVA. /C A mi pártunkat nem szabad azokhoz hasonlítani, melyek gyöngeségről tettek tanúbizonyságot. Nem vagyunk olyan párt, melynek nincs veszteni valója és fenyegetésekből él. A mi erőnk a szerénységből és becsületes meg­győződésből ered. Eltűnnek a liberálisok — A liberálisok eltűnnek — mondta Mi­halache. — Uj helyzet fog kialakulni. Min­den népnek joga van ahhoz, hogy sajátos igényei szerint épitse fel országát. A liberá­lis állam alapja olyan gazdasági rendszer volt, mely nem vált be. Katasztrófát jelente­ne az országra nézve, ha továbbra is kitar­tanának mellette. Olyan gazdasági berende­zésre van szükségünk, melyben a földműves játsza a főszerepet. A liberálisok csődjét ve­zetőinek „szakértelme“ okozta. Midőn ura­lomra jöttek, azt mondták, hogy meg kell védjék a lejt s pénzünk a fekete-tőzsdén mégis sokat esett. A költségvetés hiányai nő­nek és az adók emelkednek. Legalább négy- milliárd lej deficitje lesz a folyó évi költség- vetésnek, {Folytatása a 10. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents