Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-26 / 96. szám

9 — A locornoi szerződés pontjaiba uthözteh bele az orosz-irancia katonai szerződés pontjai A Paris és Moszkva közötti tárgyalások nehézségei iPÁ'IUS. (A/ Ellenzék tudósítójától.) A hús­véti napok külpolitikai eseményeinek fő­szenzációja voll, hogy a már késznek látszó francia orosz katonai szerződés tárgyalásai „közbejött akadályok miatt** egyelőre szüne­telnek. Moszkvai jelentések rideg hangon állapítják meg a tárgyalások szünetelését, párisi jelentések viszont annak a remény­nek adnak kifejezést, hogy az orosz—francia megbeszélések a szerződés megkötése érde­kében rövidesen újra megindulnak. A tár­gyalások megszakadásának hátteréről azon­ban még mindig nem lehet tiszta képet nyerni. Valószínűnek látszik, hogy Litvinov Genfben olyan szerződést akart aláírni, ame­lyet Moszkvában nem helyeseltek és ezért jelentéstételre váratlanul visszarendelték, őt a szovjet fővárosba. Erre mutat az is, hogy francia részről már szombatra kitűzték az aláírást, még pedig az előbbi terv megvál­toztatásával, amely szerint a szerződést La­val moszkvai utazása alkalmával fogják alá­írni. Ezt bizonyára nem tették volna, ha szá­mítanak azzal, hogy a szerződés aláírása elé az utolsó pillanatban hárulnak akadá­lyok. A meglepetés előidézőit tehát Mosz­kvában kell keresni, a megegyezés létrejötte akadályozásának okát pedig nyilvánvalóan Parisban, ahol a francia kormány nem volt hajlandó fenntartás nélküli, automatikusan működő katonai szövetséges szerződést ma­gára vállalni. Mi volt az ok? Áz ellentétek részint a Népszövetségnek a szerződésbe való beiktatása kérdésében, részint a locarnoi szerződés által adott fran­cia kötelezettségek tekintetbevételének kér­désében merültek föl. Moszkva, bár tagja már a Népszövetségnek, még mindig erős gyanakodással néz Genfre és nem tud meg­szabadulni régi fölfogásától, hogy a Nép- szövetség alapjában polgári államoknak Szovjet-Oroszország ellen alakult egyesülete. Párisi kivánság szerint Franciaország és Oroszország vállalt kötelezettségei egymás­sal szemben csak akkor lépnének életbe, ha előbb a kérdéssel a népszövetségi tanács foglalkozik és a szerződő felek valamelyiké­nek megtámadása esetére sem tudna a bün­tető rendszabályok kérdésében egyhangú megállapodásra jutni. Oroszország, vagy leg­alább is a moszkvai kormány szerint — mert (Litvinov Genfben úgy látszik elfogadta | — ez olyan késedelmet jelentene, mely a megegyezés értékének jelentős részét elveszi. Emellett, Moszkva be nem vallott, de to­vábbra is mélyen gyökerező gyanúja alap­ján nem is túlságosan bízik a Népszövetség­ben. A másik nehézség bizonyos fokig szintén a Népszövetséggel áll kapcsolatban s a fran­ciáknak a locarnoi szerződésben vállalt kö­telezettségeire vonatkozik. Párisban ugyanis nemzetközi jogászok megállapították, hogy tisztán jogi szempontból, arra az esetre, ha a népszövetségi tanács egy Franciaország vagy Oroszország elleni támadás esetén nem fogadná el a franciák, vagy oroszok állás­pontját s a két hatalom mégis katonai rend­szabályokhoz nyúlna, az a veszély állana fönn, hogy a locarnoi szerződés két másik nagyhatalma, Olaszország és Angi ia nemzet­közi jogi szemponthói Németországnak volna köteles segítséget nyújtani. Varsó lehet a bid Ilyen körülmények között a francia kor­mány nemzetközi jogászainak minden talá­lékonyságukat föl kellett használni, hogy a fenyegető örvények között valahogy átment­sék a tervezett francia—orosz katonai meg­egyezés hajóját. Párisban már azt hitték, hogy sikerült is a dolog, valószínűleg havai­nak Litvinovval folytatott genfi iárgyalásai is följogosították erre a franciákat. A párisi külügyminisztérium e nehézségeken kívül még arra is törekedett, hogy az orosz— francia megegyezés ne egy külpolitikai út­nak a befejezése legyen és ne zárja el a franciák elöl a további tárgyalások lehető­ségét. (ízeknek a további tárgyalásoknak szempontjából elsősorban természetesen Né­metország kerülhet szóba, amelynek francia szempontból fenyegető volta magyarázza meg egyedül Paris közeledését Moszkvához. De úgy látszik. Parisból Lengyelországgal is valamelyes újabb kapcsolatok szövődtek és az adott viszonyok között Varsó lehet esetleg az a hid, mely a franciáktól a néme­tekig vezet. Francia részről e lehetőségek­nek megfelelöleg akarták megfogalmazni az oroszokkal kötendő megegyezést. De közbe­szólott Moszkva és Genf bői hazarendelte az úgy látszik túlságosan engedékenynek tar­tott Litvinovot. Most a helyzet az, hogy a tárgyalások egyelőre szünetelnek, de az érintkezés ebben a kérdésben sem szakadt meg teljesen, mert Potemkin párisi orosz nagykövet továbbra is sűrűn tárgyal a Quai D'Orsay vezetőivel. Tojástánc A helyzetnek különös érdekességet ad még az is, hogy. ha igaz a Journal des Debats jelentése, a kisantant is az orosz álláspont mellé állott. Állítólag csak akkor hajlandó résztvenni a római értekezleten, ha előbb létrejön a megegyezés oroszok és franciák között. A jobboldali napilap, mely a hirt közli, meglehetősen helyteleníti a kisantant álláspontját. A francia külpolitikának ebben a kényes kérdésben úgy látszik nagyon is szüksége van szabad mozgásra. Párisban minden nehézség ellenére azonban majd­nem bizonyosra 'eszik, hogy az orosz— francia megegyezés rövidesen mégis létre fog jönni. A Temps szerint csak az akadá­lyozhatná meg, ha a francia fenntartások kibúvásra keresnének ürügyet, vagy be nem vallható okok miatt történtek volna. Erre azonban, amint a nagy francia lap írja, Moszkva sem gondolhat. Nagy kérdés azon­ban, hogy a gvanakodásukból kilépni nem akaró .szovjetoroszok megelégednek-e a tár­gyalások további fölvételéhez azzal, hogy a párisi külügyminisztérium nemzetközi jogá­szai olyan újabb formulát terjesztenek elé­jük. mely megengedi a népszövetségi alap­szabályok és a Locarnoban vállalt kötele­zettségek között folytatandó tojástáncot. A lej behozatali tilalmat néni lehet fenntartani V MIT IR A ROMÁN SAJTÓ \ iOv.ir tallérja. Gazda-csere Hűt­len s/crciő. Kiderült a/ Miha­il, Itc és t rdéh löMmiivrs és diplomás. NI AMIM ROMANESC: Abban a sok tóban, mely a. utóbbi időben az embereket a tunikáról elvonja, többször bukkam tel r^y olyan •V, melynek nincs helye |x>litikai harcokban, niuán e/eket tekintélye jóval túlhaladja. Midőn loria forradalmi mozgalmának hivatalos icllegét karra bizonyáram, egy tallért mutatott lel, amir • eielentvse szerint a császártól kapott. A nép év- za ndók óta emlékezett jelére. Megemelte tehát ucsmáját és behódolt. Mindez, mégsem akadályom - a meg azt, hogy Horia maga is ne legyen 11. Jo scf üldözésének áldozata, kinek az. volt a hi. . .írása, hogy országának nyugalmát biztosítsa. A .császár tallérja“ senkinek sem használ végesvé­gig, miután ez nem egy emberé, de mindenkié kell. hogy legyen. Csak a munka és érdem lehet irányadó ennek megseérzésében. A tehetség és az, mily terve van valakinek egy adott pillanatban. \ császár házának ajtaja nincs nyitva, mint va. anv kávéházé, hova bárki beléphet, amikor akar, hogy felmutassa azt a bizonyos tallért, mely az­tán kerékbetörését okozhatja. VIITORUL: A földművelésügyi miniszter Igen fontos újítást tervez. Nagyszámú fiatal töldmü. vest óhajt küldeni az ókáráiyiságbói Erdélybe és a Bánságba. így akarja biztosítani a földmiveiő osztály nevelését. A jó gazdálkodás példája ugyanis többet jelent minden elméleti tanításnál. Ezért helyes a miniszter terve, mely még azzal a előnnyel is jár, hogy az ország lakói megismerik a különböző gazdasági viszonyokat. DREPTATEA: A Craiova-i országos diák­kongresszuson Manoslescu is felszólalt. Már tavaly is részevet* egy ilyen kongresszuson s úgy látszik, elhatározták, hogy nem fognak gyűlést tartani az ő jelenléte nélkü}. A különböző elméletek par- ketZ-tinoosa s a román politikai csoportok hűt­len szeretője most a diákság iránt érzett vonzó­dását nyüvánátja. A diákság is rájött ledérségere s így Cnaáova-i beszédének nem volt semmiféle visszhangja. NAŢIUNEA ROMANA: A régi Magyaror­szág keretében vitt politikai harcoknak az volt a céljak, hogy román tőkés polgári osztályt te­remtsünk jól megalapozott vagyonnal, erkölcsös szellemben élő családokkal s oly szabadsággal, mely semmiféle formának sincs alávetve. Mind­ezt a testvériségre és egyenlőségre alapítva. Ez a lelki harc sohasem olvadhatott össze az ókirály. ságbeli paa-asztpártiak osztály-harcával. Csupán az volt a közös a két párt között, ami ia nemzetie­ket a magyar faj ellem küzdelemre szította. A s'zeHenu közösség azonban hazugság maradt. Be­következett, amire biztosan lehetett számítani. Kiderült az igazság. A vezetők nem titkolhatják ellenszenvüket, a tartományi tagozatok pedig alkotó elemeikre bomladóznak. ÎNDREPTAREA: Tény az, hogy Tatarescu tárgyalásokat folytait a nemzeti. paraszt pártiakká! oly célból, hogy közös terv alapján az alkotmá- nyozó országgyűlést összehívja. Úgy hirlak, hogy a mimszterelnök oly nyilatkozatot kért Mihai- lachetól, melyben megcáfolja, hogy résztvesz az alkotmányvédő-front keretébe tartozó politikai csoportban. Egy ilyen nyilatkozat hdlyet biztosít­hatna a nemzati-parasztpárr.aknak abban 'a. kor­mányban, mely az alkotmánymódosítást végre­hajtja. MHJmlache azonban nem tehet egyköny- nyen ilyen nyilatkozatot Maniu miatt. Minden összeköttetését elveszti Erdéllyel abban az eset­ben, ha Maniu is elhagyja. ÄDEVERUL: Midőn mult év nyarán Lupu dr. Visszatért az anyapártba, ® következőket mondta: — Hét évvel ezelőtt, mikor távoztam, csupán egyszerű embereket hagytam a pártban. Ezeknek a helyén most egyetemi tanárokat ta­láltam. — Földműves és diplomás ember egy asz­talnál, ez bizalmat érdemel és egy jobb jövő zá­loga. GAZDÁK, KERTÉSZEK, NAGYON FONTOS! ! ! Jövedelmét megsokszorozza, ha könyvtárában meg van a Gyakorlati pazdalexikon Most még rendkívül kedvezményes áron szerezheti be: 2 kötet, 1450 oldal, ren­geteg illusztráció, erős vászonkötésben csalr 420’- fel. Azonnal rendelje meg az ELLENZÉK kömyvosztályában Clnj, Piaia Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérje a gazdasági könyvek ingyen es jegyzékét. BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Megírta az Ellenzék, hogy 3000 lej összegen felül nem lehet többet az országba behozni. Amennyiben több készpénzt találnak a vám- tisztviselők az utasoknál, ezt nyugta ellené­ben elveszik és beküldik a Banca Naţionala pénztárához. A pénzügyminiszter rendelete a deviza-forgalmat szabályozó törvény 4. és 5. paragrafusára van alapítva. A 4. paragrafus kimondja, hogy lejt az országba csak a Ban­ca Naţionala engedélyével lebet behozni. Ezt az engedélyt a jegybank csupán az esetben fogja megadni, ha a kérelmező kimutatja, hogy a kérdéses lej összeg a Banca Naţionala tudtával került ki az idegen piacra, vagy már ott volt 1932 május 18-án. Az 5. paragrafus kimondja, hogy a külföldről behozott lej ösz- szegekkel nem lehet kivitelre árut vásárolni. Ezt csak ingatlan befektetésekre, vagy ipari befektetés és értékpapír vásárlás céljaira és munkadijak, stb. kifizetésére lehet felhasz­nálni az esetben, ha erre szükség van a ké­relmező üzemében. A kérdéses összegeket, nem lehet másokra engedményezni. A pénzügyminiszter a lej kivitelét akarta megnehezíteni a most kiadott rendelettel. Azt hiszi, hogy a behozatali tilalom folytán keve­sebb lej fog kiszivárogni az országból és igy a csempészek nem tudják majd külföldi kí­nálattal a lej árfolyamát lenyomni. A rendelet a nemzetközi szokásokba ütkö­zik. Mindenekelőtt általános elv az, hogy az ország saját valutáját nem üldözheti. Az ilyen intézkedésnek lehet speciális indoka, a kö­zönség és főleg a külföld azonban ezt nehe­zen érti. Nem lehet el sem képzelni ilyesmit például Franciaországban, hol ez teljesen megakaszthatná az állam pénzügyi gépezetét. A helyzet annál súlyosabb, mert a fentiek szerint a behozott lejt nem szabad tetszés szerint felhasználni, sőt — másoknak át sem lehet engedni. Vezető pénzügyi körökben a sérelmes intézkedés sürgős módosítását kö­vetelik. HACSEK ÉS SAJÓ legújabb tréfái 3 kötetben. I. kötet: Sportról, színházról. II. kötet: A családról. III. kötet: A politiká­ról. Minden kötet 105 oldalon 40 lej az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Uni­rii. Vidékiek kötetenként 45 lejt küldjenek be előre. J V 3 5 ipr II i • 2 6. , Az elbocsáiioít tanítók kérdésének megoldásához A mind jobban virágba boruló tavasz kő zelebb-közelebb hoz az iskolai év végéhez és napról-napra nő a kétség és önkényül»- nül feltolakszik a kérdés, hova vezet ez az ut, melyet nem mi szórunk be minduntalan lijabb tövissel, mi lesz a magyar népoktatás­sal, hova nőnek azok a palánták, akikü'íl el­veszik az egyetlent, amit emiteri hatalom nem pótolhat, akiktől el akarják v«*nr»i a lélek napját, az anyanyelvet. A felekezeti iskolák tanítói és a magyar tagozattal rendelkező állami iskolák tanítói közül is, sokan vesztik el kenyerüket ez év­ben. A magyarnyelvű népoktatás mind job­ban halkul és tekintélyes száron, kipróbált munkaerő válik dologtalanná. Tegyük fel, hogy Erdély magyarsága min­dent megtett a veszély elhárítására es éppen ezért ne bolygassuk a kérdésnek ezt a ré­szét. Az a<latt helyzettel azonban számolni kell — afölött pedig gondolkozni szükséges, hogy mi legyen azzal a munkaerővel, amely a köz számára igy veszendőbe megy és mi legyen azzal a falusi fiatalsággal, amely mind jobban nélkülözi a helyes vezetést. Nem vagyok tanügyi szakember, de merem hinni, hogy az elbocsájtott tanitók nagyobbik része becsületesen töltötte be hivatását és valóban hivatása volt a tanítás. Falun élek és látom, hogy népünk sokszor a legelemibb mezőgazdasági szaktudással sem rendelkezik. Mennyire kézenfekvő volna egy csapásra két legyet ütni — kenyerei adni az állását vesz­tett tanítónak és oktatni a rászorult gazdát. Két gazdasági, magyar nyelvű tanintéze­tünk van, amelyek téli tanfolyamokat tarta­nak és az elmúlt napokban vizsgáztatták nö­vendékeinket. Ezekben az iskolákban május­tól októberig gazdasági tanfolyamot lehetn« rendezni olyan tanítók számára, akik ugyan állásukat veszítették, de lelkes és valóban hivatásos oktatók voltak és akik bizonyos érzékkel bírnak mezőgazdasági és azzal kap­csolatos dolgok iránt. Ezek a munkára neve­lődött tanitók jövő télen már mint gazda­sági vándortanitók működhetnének és mert tudom, hogy a legegyszerűbb mezőgazda Is mennyire akar tanulni manapság, merem ál­lítani, hogy csak ő rajtuk múlna munkájuk eredménye és fáradságuk nem volna kárba veszett erőlködés. Természetesen ennek megteremtéséhez szükséges volna, ami igen gyakran hiányzik, a magyar társadalom céltudatos, erős és ön­tudatos összefogása. Szükséges volna az, hogy az elbocsájtott tanitók tapasztalt fejjel, de fiatalos lelkesedéssel fogják fel uj hiva­tásukat és szükséges volna, hog%r a két tan­intézet önzetlen munkával, feláldozza egy nyári szünidejét. A gazdasági tanintézetek maguk szempontjából sem végeznének okta­lan munkát, hiszen az a falu, melynek ér­deklődését a vándor tanító már felkeltette, feltétlen nagyobb számban küldené gyerme­keit a gazdasági iskolába. Ugylátszik nálunk megoldhatatlan és örök probléma marad az, hogyan lehetne a falu népe és a falu vezetésére hivatottak közötti kapcsolatot megerősíteni, bizalmat teremteni. Látjuk azt, hogy a választások és politika? mozgalmak kapcsán teremtett hangulat el­száll, mint a füst. Termékeny csak az a mun. ka. melyben közös érdekek oldódnak fel s melyekből a falunak tényleg valamelyes haszna van. Ez a közös érdek biztosítja az együttműködés állandóságát, a bizalom meg­szilárdulását. Aránylag kevés áldozattal nagy célokat lehetne megközelíteni s biztosítani a magyar falunak azt, ami létfenntartásához okvetlen szükséges. Biztosítani a mindennapi kenyeret, öntudatos népéletet teremteni, ez a jövő problémája, amiről érdemes gondolkoz­ni mindazoknak, akik arra hivatottak, Mikó László. Mozgósziníiázak műsora: CSÜTÖRTÖK: CAPITOL: Zenetilaiom miatt vasárnapig nincs előadás. EDISON: Zenetilalom miatt vasárnapig nincs előadás. MUNKÁS-MOZGÓ: Zenetilalom miatt vasár­napig nincs előadás. Rachmanovs MSexandra müvei olcsó propaganda kiadásban: Szerelem, cseka, halál------Lei 84*— Házasság a vörös viharban — Lei 84*— A bécsi tejesasszony — — — Lei 84 — Minden kötet ízléses fél vászon kötésben, hófehér papíron! — Csak rövid ideig kapható az Ellenzék könyvoszfályában Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents