Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-21 / 94. szám

( 4 ;iH.'ili'a noil mu elpusztulna, uu'gle- liotne-e alLipilaul a népdalokból a/. em­beri társadalom történetét ? rekonstruálni iehotne-o a régi korokat ? Bartók Méla eltűnődik.. Mindenesetre például mar volt alkalmam Következtetni bizonyos települési viszo­nyokra... Anitán: esereniis/.ek nopdalai- l>an vannak magyar motívumok. Pedig, ugye, mikor oltünk mi a escremiszek kö- .•.ölében ! Kgy évezrede Î — Miért van az — mondom ■— hogy osak az úgynevezett „alsóbb mpos/.tn- Ivoknak“ vannak népdalaik? Miér n-ne.s a polgárságnak, az arisztokráciának ? Azért kérdeztem az előbb, hogy talán a nép tár­sadalmi helyzetére is következtetni lehet­ne... visszamenőleg... Miért? — feleli Bartók. — A gyári munkásság is „alsóbb néposztály" és nin­csenek népdalai. Viszont a gazdag parasz­tok is énekeltek és hagyhattak ránk nép­dalokat. Aztán például a vig és a szomorú dalokból se lehet olyan szilárdan követ­keztetni ez irányban. Vannak népfajok, amelyeknek cla ai a mi füleinknek szo­morúaknak ban -zanak, holott vígak — és megfordítva. A népdalgyűjtés talán inkább vsak az összehasonlító nyelvtudomány sze­repére szoritkozhatik. — Meddig élnek a népdalok ? — Hát bizony... hosszú életük mérnem lesz. A kultúra (iskolád, közlekedés, mes­terséges zene) lassan kiszorítják, dósol- gatni pesze nem lehet, .lön egy háború — és mindent tönkretesz. Sajátmagáról szeretnék valamit hallani, ilyesfajta „interjútól" azonban elzár­kózik. Azt mondja, most semmin sem dol­gozik. Később valahogy az derül ki, hogy Husvét, örömiinaep, feltámadás, barka és piros-tojás! Ezek nem változtak, de az ün­neplők az évek hosszú során ugyancsak meg­változtak. Régen okvetlenül megkaptuk husvétra azt a bizonyos Neumann-féle sötétkék aranygom­bra; tavaszi kabátocskát, helyre kis tengerész sapkát, sárga félcipőt és apa kezén igy sétál­tunk ki a feltámadásra. De persze minket, gyermekeket az egész liusvétból a locsolás ér­dekelt legjobban. Már napokkal azelőtt elő­került apa notesze és utcák szerint szép sor­jában feljegyezte a bizonyos házakat, hova fivéreimmel locsolni kellett menni. Azután jött a próba a locsoló üvegekkel, a szóró dugó helyes elzárása x a tartalék üveg par­füm elrejtése. Ezek mind fontos tudnivalók, melyeket apa halálos komolysággal magyará­zott türelmetlen fiainak. \ notesz másik lapjára az én locsolóim név­sora került. — Jaj Istenem, tavaly 15-en voltak, vajon az idén lesz-e ennyi? — nggo- dalmaskodtam. Végre felderitette a jó Istenke husvét má- sodnapját. Már reggel 9-re készen volt kis­fiú, kislány a házban, a fiuk legtöbbzsebü ruhájukba bújtak, hogy legyen hova menteni a húsvéti prédát. Reggel 7-kor már jelentkeztek az első ön­tözők, a mosónő fia. az irodaszolga unokája, a házi suszter kimosdott inaskáli és igy to­vább. Legtöbbször versikével állítottak be, mely inkább a piros-tojásra utalt, úgy mel­lékesen megemlítve az öntözködést is. A konyha ajtóban elhadart vers után elő a fehér ronggyal lekötött orvosságos üveget és zuhi a kicsi kisasszony fejére! Azután jött a tarisznya, melybe anya fél kalácsot, marék cukrot, piros tojást csúsztatott, nem felejt­kezve el pár csengő pénzdarabról sem. Jó üzlet volt régen a locsolás, emlékszem, hogy a mosónő Karcsija egyik husvét on rend ru­hára valót locsolt össze, nem szólva a piros tojások tömkelegéről, melyből az egész csa­lád napokon át vígan élt. Dél felé jöttek a kis bársonyruhás locsolók, barna buksik, szőke buksik, fehér blúzok. * piros térdek, uj zokni és százféle szagu üve­gek. Nagy szenzáció volt. mikor a mérnök bá­csi Józsikája kemény gallérral jött locsolni, úgy elbámultam, hogy a rózsavizet mind el­látott szájamba spriccolta az a huncut Józsi. Akkor a kemény gallér nekem az elegáncia von-plus-ültrájcit jelentette. Jöttek az ügyvédék fiai, számszerűit 3-an, hamar-hamar meglocsoltak s fontoskodva néztek a zsákmány után. Az öreg szakácsnő kisérte őket, hatalmas viaszos vászon cekker- red, melybe az ajándék került. Az ügyvédéknél mindig orvos leit a locsolás vége. Olyan har- cigs kis fiuk voltak, már a kapu alatt leken­tek egymásnak pár pofot, ha az elméletben megejtett osztozás nem tetszett. Kocsin érkezett a nagykereskedő angyali szőke fiacskája, az elkényeztetett Pubi. Csak egy szál virágot fogadott el s kényesen bujt vissza a teveszőr lábzsákba. A főorvos fia miniatűr dandy, oly előkelőén tartja locsoló üvegét, hogy a fejem tetején cliszlő masni is reszket a gyönyörűségtől ezt látva. Hát még az igazgató kis fia, istenbizony ezüst órából spriccelte az ibolya illatot, de nem is akart ELLENZÉK l ** J 5 á p r 111M J I ■ 0» miiig nines készén valamivel, addig nem szerel beszélni róla. A budai Csulán-uti villában lelni! szerencsére mégis és min­dig Íródik valami... llj bungjegysorok... Kgy nagy művész remekei... Az Operaház részérói — Mudnai igazgató távoliélében - Mórija Amadé főtitkár volt szives nyi­latkozni : A „Magyar Ábrándok“-bau annak­idején Czieplinszkf) János, noha lengyel származású, kitünően megcsinálta ezt a formakört, a gyors és lassú variációkat, amik a székely és lengyel zenében azono­sak. Egyébként hiszen minden magyar- vidéken megvan a seprű, a vánkos, Ja sü­vegesei gyertya, a párna tánc, amik inkább játékuk, nincs forrnakörük, inkább csak összeállításuk. Sajnos, sok helyen kihalnak. A hangsúly ezekben mindig a férfi táncon volt, a nő csak kíséretként szerepelt. A XVlll-ik században például csak férfiszó­lók voltak, nő nem is szerepelt (A ini sza­lontáncaink persze ezt nem ismerik.) . .. — Történt valami lejegyzés az Operaház részéről? — igen, Rékai) karnagyunk lejegyzett egypár eredeti motívumot. Nagyrészük rég­ről megvan Bartók, Kodály müveiben. („A székely fonó.“) Ez a téma különben állan­dóan napirenden van. A néprajzi múzeum­ban ezrével vannak felvételeink. Persze, sok hiányzik. Kihallgat, kopog a ceruzájával, gyorsan az aszta ra hajlik és kezd összeadni egy számoszlopot. Benamy Sándor. csak selyem tojást elfogadni! Délre aztán bő­rig ázva, boldogan számoltam a pluszt — mit az idei locsolás hozott. Volt aztán hen­cegés a tánciskolában: nekem ennyi locsolóm volt, oh nekem sokkal több! Igen, szószerint igy volt régen és ma hogy lesz, oh már kívülről tudom. Nem is tudom hányadikszor kifordított tavaszi kabátomat mégegyszer kifordítom, cipőmet, mely a mester (egykori locsoló) lesújtó véleménye szerint ,,utolsó talpalás“, felhúzom és úgy vegyülök a feltámadok seregébe. Locsolóim is megváltoztak, a mosónő Kar­csija munkanélküli kereskedősegéd, kinek bi­zonyára szép álomként tűnik fel a régi ön­tözések uj ruha eredménye. Copfjaimat ré­gen kontyba tűztem s apa noteszébe most I nyugdij-bonok vannak feljegyezve. A kemény j galléru Józsika diplomáját zsebében sétáltatva még puha gallért se igen visel s csak estén­ként lehet látni. Az ügyvéd fiuk legliarciasabbika — ügy­véd, ki rezignálton fog beszélni a konverzió­ról és az ügyvédválságról, a szakácsnős-cek- keres időt régen elfelejtette. Az angali kis szőke Pubi valahol heted-hét országon bizonyára nem kocsin igyekszik visszaszerezni apja elveszett üzletét. A disz- dctndy, kit legalább alispán palántának néz­tem — optikus valahol más országban. Vaj­jon belenéz néha a régi időket meglátó szem­üvegbe•? ,S' a többi, ki jönni fog, halkan kel­lemes ünnepet kíván, csöndesen elmorzsol egy száraz süteményt, talán a locsolást is el- | felejti! Elmondja, hogy a vállalattól hányat építettek le, hogy a capacitatea elbukott, hogy az üzlet nem megy és igy tovább-to> vább! Én pedig el fogom felejteni, hogy dél­ben statisztikát kell készítsek a pluszról, hi­szen nem rossz akaratból fognak elmaradni sokan, de lehet-e kedve a mai fiatalságnak husvét piros öröméből kivenni a részét ? Mi­kor az öröm piros színe mellett a bizonyta­lan élet fekete drapériája csüng! Husvét, örömünnep, feltámadás, barka és piros tojás, de megváltoztál! Horváth Ella. NAGY TAVASZI KÖNYVKIÁRUSITÁS AZ ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN! Bolt! ár egyötödéért kitűnő könyvek (regények, gazdasági, technikai, ipari szakkönyvek, iro­dalomtörténet, történelem, stb.) nagy válasz­tékban. Kérje az árleszálíitás teljes jegyzék két. A Pásztortűz jubileumára Érthetően habozik az ember: mit Írjon? Ünnepélyes méltatást és értékelést-e vagy pe­dig ünnepélyes beszámolót és történeti távlat nélkül is félig-meddig történelmi megállapí­tást? Mind a kettő jólesnék és mert kiilön- külön egyiket sem cselekedhetjük a szó igaz értelmében, rá kell bíznunk magunkat az ösztönösségre, amely most a lelki jelentőség bölcseleti és hatalmi képviseletének idején korszerű s divatosan összekeveri a tisztán lelkesedőt, a tisztán értelmezővel. Jólesik lel­kesedni a tényen, hogy a Pásztortüz immár húsz évet járt be a nehéz erdélyi magyar utón s nagy válságok leküzdésével soha ily virágzó erőben még nem készült föl egy uj szakasz befutására, eddiginél még nagyobb, sőt jobb állomások elérésére. A szeretet és tisztelet minden bensőségével örvendünk és üdvözleted küldünk. De a Pásztortüz foga­lom is már. És mert még mindig nem való­síthatta meg teljes egészében, amit tőle vá­runk, a kitárt fogalom a jövendőből intő és eredményeiből állandón fölszálló lehetőségek befogadására. Minden föltétel meg van rá, hogy növekedjék és fiatalságát egészen kife­jezze. Érezzük, hogy a végletektől tartózkodó hagyománytisztelő és mégis halandó, józan, sőt bölcs magyar középosztály irodalmi és tudományos kielégítésének és pallérozásának legjobb módját találta meg, viszont alkalmas, hogy most már egyre romlandó népi helyze­tünkben hangsulyozottabb célzatokat is kép­viseljen: a csüggedő magyar transzilván szel­lem átmelegitésére, a történeti mult és a népi jelleg újabb öntudatositására, romlandó nyel­v-link megtisztítására és szépítésére vállalko­zik. Rendszeres és öntudatos módon. Talán ő a leghivatottabb — hatóságának nagysága folytán —, hogy a komoly irodalmi bírálat uralmát Erdélyben megállapítsa s végetves- sen a mükedvelésre és pietizmusra alapitó kontár áradatnak. A huszadik esztendő bá­mulatos virágzása egy komor és veszedelmes válság megszüntetése után táplálja bennünk a lelkesedést, az elismerést, a reménykedést egyaránt. A Pásztortüz busz éves jubileumát nemsokára követi a szövetséges Helikon tiz esztendős ünnepe. Büszkén, jogosult önérzet­tel állapítjuk meg, hogy erdélyi kisebbségi sorsunk nagy tényezői közül a sajtó: a hir- lapirás és a szépirodalom valóban megfelelt a hozzá fűzött várakozásoknak, sőt fölibe is került ezeknek. Sajnos, hogy politikai, társa­dalmi és gazdasági küzdelmünk nem minden pontjáról mondhatjuk ugyanezt. Igaz, ismét a veszedelmek és a nehézségek kimérése sem megfelelő, viszonylagosan egyenlő fokokban történt. Ezzel azonban a felelősség és köte­lesség eddiginél még nagyobb mértékét kell az erdélyi irodalomra, elsősorban a Pász­tortüz vállaira helyeznünk. Biztos, nagy si­ker reményében. Kedves és derék jubileumát a Pásztortüz tisztán irodalmi eszközökkel üli meg. Gazdag tartalmú ünnepi számot adott ki, szerényen, a hivalgás és önhirdetés minden kizárásával, de kitűnő hatással. Kár, hogy ebből a gazdag tartalomból hiányzik a huszesztendős pálya összefoglaló történelme és vallomása. De amikor ma minden jelentéktelenség megírja önéletrajzát, a Pásztortüz ez a magatartá) a irodalompolitikai és társadalmi erkölcs szempont­jából az öntudatosan szerény erőnek uj ténye lett. Tavaszy Sándor vezércikkében találunk néhány utalást a kezdetére, örömmel állapítja meg, nogy a Pásztortüz alapítói ma is ott vannak a tűzhely körül, vagy pedig fö!-fölkeresik ilyen örvendetes alkalommal. Ma is főszerkesztő Reményik Sándor, aki a „Világ világosságáéval, uj erőre kapott köl­tészetének ezzel a gyöngyével emlékeztet, hogy ma is lelki vezére a Pásztortüznek. Itt van Nagy Péter, akitől állítólag a lapnév ötlete származik. Aztán Ravasz László, Bartók György, Kolozsváry Bálint, Walter Gyula, György Lajos, Kovács László, akik távolból és közelből most is jókod­nak érette. És akik a Pásztortüz közigazgatásának mintegy alispánjai, főjegyzői, főbirái, ügyészei: Vékás Lajos, Járosi Andor, Moldován Pál. Egy füst alatt azonban ne feledkezzünk meg azokról sem, akik nevükkel vállalják a felelősséget a .szer­kesztésért: Császár Károlyról és Dsida Jenőről. Még egy cikk van, amely rámutat a kezdet kez­detére, amikor az Erdélyi Szemléből, amely most hasonlóképen húszéves jubileumot ül, ön áló útra tért a Pásztortüz. Ezt a visszaemlékezést S. Nagy László irta. Az önéletrajz helyett azonban annál több szó esik a közelmúlt más jelenségeiről, arról, hogy a magyar film Erdélyből indult, a hirlapirás milyen végzetü és az újonnan belépő nemzedékek lelkiarculata milyen. Főfigyelme a jelen, ez a lé­nyeg, ez a remény számtalan cikk és költemény idézi Erdélyi irodalmi életének mai nagyságát. Megnyugtató galéria: csak egy páx név álljon itt, hiszen szinte valamennyi meglátogatta most a Pásztortüzet: Mákkái Sándor, Karácsony Benő, Berde Mária, Tompa László, Nyirő József, Szent- imrei Jenő, Kemény János, Gyalui Farkas, Biró Vencel, Áprili Lajos, Szántó György, Tamási Áron, Csűri Bálint, Janovics Jenő, Ligeti Ernő és a fiatalok értékes rajvonala úgyszólván teljes egé­szében. A hiányzók névsora bizonyára egyenérté­kű ezekkel. Ilyen percekben úgy érezzük, csak­ugyan sic itur ad astra és a Pásztortüz útja csak nagyon hosszú és nagyon dicsőséges lehet, ezentúl méginkább, mint bármikor hullámzó múltjában. CAPITOL-MOZGÓ Ismét egy világsláger! - A MAGYAR HUSVÉTLEGRAGYOGÓBBMÜSORA ' xa> A x A SAVOYBAN! A FŐSZEREPBEN: ALPÁR GITTA, a film csalogánya, partnerei : Hans Járay, Bársony Rozs', Feiix Bressart. Zenéje Ábrahám Páltól. Rendezte Székely István Régi husvét — uj husvét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents