Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-14 / 88. szám

— 4 in BLI.BNZÉK ÍVJ % á p r 111 m I 4. Máglyán égette el magát egy Deva-i úri asszony fl boldogulás útja lüfllíTHIZER mag A közkedvelt lEaatbner árjegyzék megjelent. Kérésére ingyen és bérmentve küldi meg a több mint 60 éve fennálló világcég MAUTHNER ÖDÖN. Román Magtermelő és Magkereskedelmi r. f. ARAD, Bui. Reg. Ferdinand 42. Levél az elutazott Giulio Bertoni professzor után DIVA I I llen/ék tudósítójától.) 1'egnap, eliteken délben a Deva i helyőnség gyakor !;ilo;i» katonái a Maros pariján es a vasúti 'ollós között a város halárában egy máglyán megsz.onesedel I mii holttestre bukkantak. Je lentelték az esetet a rendőrségen, ugyanak kor pedig jelentkezett ö/.v. Oppinyer Domo­kosa»*, Déva i >z vegv asszony. aki elmondot la, hogy Oppinyer \gnes nevű .’>() eves lea- nva. aki »'lvált felesége volt liaternny Siria i ios olgabirónak, csütörtökön eltűnt lakásánál cs ;i óta nvomaveszelt. 1 *! Kiadta özv. Oppin gern»**, hogy leánya csütörtökön dói bon mun­kásokkal ment ki a város határában levő szántóföldre, hogy ott a tavaszi mezei inun­kat ellenőrizze. Klöadta még. hogy leányát az utóbbi időben komolyan féltette az ön- yvilkosságlóL Az elvált asszony ugyanis iegyben járt egy graniosár tiszttel, akit több héttel ezelőtt Oradeára helyeztek át. I kapitány önyyil kossáyof köveiéit el s Hintán semmi hir sem érkezett róla, leá­nya lelkiállapota elborult és állandóan ön­Professzor ur. bocsásson meg. hogy tudós­hoz és tanítványhoz méltatlan hangon szo­lok Önhöz. A levél nem kollokvium: kér­désnélküli felelet, vallomás, szomorúság, pa­nasz. vagy kimagyarázkodás, melynek min­den szava alacsony dolgokba ütközhetik: földbe, életbe, mindennapokba. Három éve múlt, hogy a római egyetem bölcsészeti fakultásán megismerkedtem ön­nel. Nehezen éledő súlyos tavasz volt. a vén egyetem félelmetes és rideg márványkockái közt ünnepélyesen trónolt a tudás és a ha­talom, mely halhatatlan mozdulatlanságban úszott meg forradalmakat, háborúkat és bé­kéket. t Élesen emlékszem a professzorokra, aki­ket akkor hallgattam: Toesca. Rossi, Izopes- cii, Miskolczy, Rosso. Könnyen fel tudnám idézni mozdulataikat, hanglejtésüket és mondataikat, melyeket buzgón jegyeztek diákok és diáklányok. De Ön professzor ur mindennél élénkebben él emlékezetemben s mikor a világ legnagyobb tudósának alak­jában élő személyt akartam elképzelni ma­gamnak, az Ön egyénisége jelent meg előt­tem. Tudományos munkásságának csak bib­liográfiája is olyan nagy, hogy órák hosszat kellett tanulmányozni. Szaktárgyában olyan fölényes biztonsággal mozgott, hogy azt el­feledni lehetetlenség. Óriási tudását mint hadsereget bocsátotta szét. mint felújított római légiót a latin területekre: hogyan szü­letett meg-* a vulgáris latinból az olasz, a spanyol, a francia, a portugál, a román, a sard és a provencei nyelv. Félelmetesen biz­tos volt minden, mint a kétszerkettő négy és én, aki a finn-ugor nyelvészet iskolájába jártam, irigykedve láttam, hogy a mi nyel­vészetünk csupa bizonytalanság, csupa tapo- gatódzás, csupa kínlódás és csupa küzde­lem . .. ugyanolyan — és most előre bocsá­tók egy apró kitérőt — ugyanolyan, mint a mi népünk . . . De akkor nem gondoltam, erre. Tudós akartam lenni. Nem az élő szót lesni, mely a mindennapok imáját és szitkozódását szol­gálja, de leszállói a történelem temetőjébe és elmúlt szavakért élni, izzadni, rokonsá­gokat keresni, kulturális jelentőségüket ki­emelni, hangyaszorgalommal dolgozni és minden esztendőben átnyújtani valamit be­lőlük a történelemtudománynak segítségül, vagy népek gőgjét szolgálni velük akarat­lanul. Tudóssá lenni. iElrejtőzni pókhálós Ne kockáztassa az egészségét! Egy meggondolatlan pillanat örökre sze­rencsétlenné teheti. Ezért használjon csak könyvtárak csöndjében, sárguló pergamene­ken koptatni a szemet, a szemet, melynek zöld füvet, napfényt, lányarcokat és csilla­gokat teremtett az Isten. Tudóssá lenni. Az összeütközésektől elzárkózni, kísértések nél­kül maradni meg embernek, elszakadni a valóságtól és olyan világosságokat keresni, amelyek csak a keveseknek jelentenek vilá­gosságot. Aztán hazajöttem Transsyl várnába. Az évek teltek és klasszikus álmomból feléb­resztettek a mindennapok. Nem lehetett tu­dóssá lennem, szenvedések gőzében ázott a népem és akár akartam, akár nem. kellett a szomorúságukkal törődnöm. Eleinte mást se csináltam, mint elszánt szívóssággal fej­lettem le a dolgokról a hétköznapokat. Küz­döttem ez ellen a szó ellen: politika. Elke­rülni mindent, ahol harag, összeütközés, vagy háborúság kínálkozik. De lassan visz- szaszoritoltak a gondok. Teremteni és élni csak békességben lehet s amig ezt a békes­séget ki nem vívjuk minden nép számára, akik együtt élnek ebben az országban, nem szabad tudósnak lenni és vigyáznunk kell minden kimondott és leirt szóra. Nem tud­tam elzárkózni a mindennapoktól, elfeled­keztem Bertoni professzorról, nem tudtam tudóssá lenni. És egyszerre váratlanul, mintegy vissza­térő lelkiismeretfurdalás, plakát ütközött elém: Giulio Bertoni előadást fog tartani Cluj-on Dante nyelvéről és a modern iroda­lomtörténeti kritikáról. Feltétlenül meg kel­lett hallgatnom. Az egyetem aulájában fel­cserig tele a réghallott melodikus mondatok, a bűbájosán tiszta toscan nyelv, a nyitott szájjal, zengőn kiejtett szavak, melyek lá­gyak voltak, mint a muzsika. A két elő­adásnak nem volt tudományos jellege. Az elsőt már a madarak is végig tudnák csiri­pelni az olasz középiskolák előtt zöldelő na­rancsfákon, a másodikat Saint Beuve el­mondta régen: hogyan közeledjünk egy iro­dalmi nagysághoz, hogyan keressük az iró jelleme és a remekmű közt a kapcsolatokat. S ez természetes volt. ön a nagy közönség­nek beszélt. Kiküldetésének nem tudomá­nyos jellege volt. Mint az olasz-román szel­lemi közeledés tiszteletreméltó előfutára, szerepelt a katedrán. Előadás után bemutatkoztam önnek, hi­vatkoztam arra, hogy régi tanítványa va­gyok. Nem ismert meg. Va bene. Hát hogy is emlékezne? A diákok jönnek-mennek, négy-öt év az életük az egyetemen. Csak ha nagyon magasra emelkednek, akkor marad­nak emlékezetesek a tanár szemében. Be­szélgetni szerettem volna Önnel. Nagyon ér­dekelt: vájjon mit mondhatna egy ilyen nagytekintélyű tudós a romániai magyar kö­zönségnek. Az első kérdéseimre kedvesen és szívesen válaszolt. Elmondta, hogy a roma- nisztika terén egészen uj korszak követke­zik be, majd hangoztatta, hogy a sardiniai es erdélyi román népköltészet közt érdekes hasonlatossúg van. Figyelemmel kísértem A', * S ideges emberek hamar halnak el í Észlelte ön már a Közeledő idegkime- rültaég jelelnek valamelyikét? Könnyű izgulékonyság, lehangoltság, remegés a tagokban, nyugta­lanság, szívdobogás, szédülés. íolénkség, álmatlanság, rosjz álmok (rzéktelenség egyes testrészekben, ijedtség, túlzott ingerlékenység, zujok, illatok, vágyakozás, kábító szerek, dohány, alkohol, tea, vagy Kávé után, sz.empillarebbenés, vagy kápráz.ás, vértódulások, elfogó- dás, szeszélyesség, az agy vagy a beszéd rendszertelensége, kü.önle­ges vágyódások, vagy idegenkedés. Amennyiben az idegesség ezen is­mertető jelei közül valamelyik erőse iben vagy többen egyszerre jelent­keznének, úgy idegrendszere erősen meg van gyengülve,megerősítésre,keze­lésre szorul Ne hagyja tehát ezt igy menni, mert esetleg lfcomolyabb bajok, mint elmezayar, félrebeszélés és öntudatlan cselekvés lehetnek a kö­vetkezményei és nemsokára reákövetkezik a test összeroppanása és a korai elhalálozás. Mindegy, honnan származik az Ön idegessége, én fel* ftÄ JfPaíisésportómenfesen íetíSK szolgálni, mely az Ön részére kellemes meglepetés lesz. Ön valószínű m ir sok pénzt adott ki különböző szerekre és legjobb esetben ezekkel o'íik átmeneti javulást érhetett el. Én biztosítom Önt, hogy én a he­lyes metódust az ideggyengeség leküzdésére isme em. Ezen metódus ja­vulást idéz e o hangulatában, életörömében, energia éB munkakedvé­ben. Már többen közölték velem, hogy módsíerem után miatha újonnan születtek volna, úgy; érzik magukat Ezt igazolják or­vosi elismerő levelek Í3. És Önnek csak egy levelező lapjíba kerül. Én küldök önnek egy tanulságos könyvet teljesen díj - mentesen. — Ha nem irna azonnal, akkor őrizze meg a hirdetést/ — posta-gyűjtő, Ernst Pasternack, Berlin SO. Michaelkirchplatz 13. — Abt. 190. — minden szavát és igyekeztem papírra vetni, amit csak lehetett, de hirtelen rájöttem arra, hogy ez csak nagyon keveseket érdekel. Egészen megváltoztam s a tudományos be­szélgetést megszakítva, lázasan és idegesen tettem fel az uj kérdést: beszéljen nekem arról, hogy mit szolgál a tudomány a béké­nek, a szeretetnek, a megértésnek. Mondjon valamit a magyar közönségnek . . . S akkor türelmetlenül mozdultak meg kö­zelében a helyi egyetem professzorai, ön kedves visszautasítással hárított el: politiká­val nem foglalkozom, politikával nem fog­lalkozom. Kezet nyújtott, mosolyogva és ud­variasan utamra bocsátott. Bocsásson meg professzor ur, hogy ezt a csúf szót az útjába dobtam Transsyl várná­ban .. . hisz este volt, az ég be volt borulva és fáradt voltam én is és a zengő toscan szavak nem tudtak megvigasztalni. Nem tud­tam feléleszteni magamban a régi diákot, de szégyenkezni sem tudok ön előtt, mikor be­vallom. hogy megmaradtam élő és sajgó em­bernek. Dr. Kováts József. Repülőgépösszeütközés, négy halott. Prá­gából jelentik: Két uj katonai repülőgép Prága közelében kipróbálás közben a leve­gőben összeütközött. Az együk gép égve le­zuhant, a másik még repült néhány' kilo­métert s azután szintén lezuhant. Négy' ha­lálos áldozata van a katasztrófának. Kereskedő az Ellenzék-böl tájéka» zódik. Már a rádió is .. . Lágy keringő zeng a Bucuresti-i rádióban este. Altató, szenderitő, finom muzsika, melyben a különböző népek zeneszerzői szé­pen összeölelkeznek. A sztratoszféra éjszaka is aeélkék és máig sincs megfertőzve. Tiszta, fehér hanghullámok táncolnak hozzánk, hogy ennek igazáról meggyőzzenek bennün­ket. — Milyen szép az élet! — sóhajtok s úgy utálom, mikor a zeneszám után a rádió­bemondó a eipőkrémreklámot is elszavalja. Aztán a jóreménység foka körül hajózva várok egy percet. — A nemzeti érdekeket legjobban szolgál­ja a Frontul Romanesc! Vaida lapja és a numerus valaehicus terjesztője! Legjobb se­gítője a román munkanélkülieknek! —hang­zik a bemondó mézédes ajkáról a rádió leg­újabb reklámja. Nem akarok hinni a fülemnek. Hiszen ez­zel nyíltan háborút hirdetnek a kisebbségek ellen. Azok ellen, akik igen nagy számban előfizetői a Bucuresti-i rádiónak és súlyos százezrekkel járulnak hozzá olyan vezető tisztviselők fizetéséhez, akiktől ezért több tapintatot érdemelnek. Jó, hogy pénzünkért a hullámhosszal nem küldenek egy méregpoharat is részünkre. így időszerűbb lenne. A bemondó jóéjszakát kívánna és mi el­aludnánk örökre. (st) AZ ERDÉLYI ÉS BÁNÁTI ÚJSÁG IRÓSZER- VEZET KÉSZPÉNZSORSJÁTÉKA----------------—-=====j főnyeremény 250.000lei J és számtalan nagyobb Ilii nyeremény. Egyetlen hmás 1935 máius hó 12-én! SORSJEGYEK MINDENÜTT KAPHATÓK!! LEJ CSAK yyilkossáyi gondolatokkal fold'd kozott. Kendőn bizottság szállott ki az özv<;gy- gyt'l a helyszínre, ahol borzalmas látvány fogadta okét. A szánlóföldün még parázsló máglyán megtalálták fíater- nai/né borzalmasan összeéyett holt I est el. Alsó és felső véytayjíd épek tudtak, a törzs azonban meijszenesedett rones volt. \ vizsgálat rendjén kiderült, hogy az ön­gyilkos uriusszony csütörtökön délután kö­tényéi»' csavarva egy liter petróleumot vitt ki a mezőre. Biztalgalla a munkásokat, hogy minél tübh gályát gyűjtsenek össze. Mikor aztán a munkások eltávoztak, a Maros part­járól maga is sok korhadt tat es gályát gyűj­tött össze, előbb a máglyát öntötte le petróleummal, azután önmayát, majd lefeküdt a mág­lyáira és meyyyujtotta petróleumos ruháját. A szerencsétlen uriasszony még megma­radt testrészeit lepedőbe csavarva hazaszállí­tották. A borzalmas öngyilkosság óriási rész­vétét keltett.

Next

/
Thumbnails
Contents