Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-07 / 55. szám

e ELLENZÉK 1933 méretűm 7. Babos Sándor nnf*ybefeg leli Mandzsúriában Robertson Dánielné, .-Lót ref. itussciionarius- i\;i, ki férjével együtt már ncgyvcrthatodik eve kiírd J7 evangélium diadaláért Mandzsúriában, a Harbin melLctri Ashiho.ból, február ii-i Kei vetél >í, alábbi levelet irta Horvátit lendítek, .1 Kiil- missxió Barátai vezetőjének: „Kecves Urnám, Babon* ur helyett írok, aki — sajnálattal köalötn — nagy beteg. A Missziói Tanács Liooyangot jelölte ki egy év munkahelyül Babos ur számára. Ez idő legnagyobb része a nyelv további tanulá­sára van szánva, de segitni fog az iskolai-;, imaoermi- és más munkában is, amire csak képes. A Missziói Tanács úgy gondolu, liogy Babos ur a legközelebbi évre Ashihoba jönne (ahonnan én most irok) s azért jó lenne sza­mára mór most ide jönni, hogy itt a kínai újévi vakáció idején, mikor az iskolák zárva vannak és nincs sok teencő, l&sa a helyet. Az uram éppen egy kerületi missziói útra készült s Babos ur tervbe vette, hogy elkí­séri őt. Szerencsétlenségére skirlát-láz támadta meg Babcw urat s mikor megérkezett, annyira rosszul volt, hogy azonnal le kellett feküdnie. Már két hete itt van s a betegség legrosszabb részén cul. Reméljük, hogy lassanként visz- SBünyeri erejét. Természetesen, nehány na­pig még ágyban kell maradnia s hosszabb időre van szüksége, mig teljesen megszabadul a fer­tőzéstől. Hálával vagyunk eltelve, lárván, hogy jobban van s a doktor ugv látja, hogy covábbi javulására megvan mIncén remény, te­hát ne aggódjanak érte. Babos ur kéri önt, legyen, szives érte. skni testvérek és más barátait az ő állapotá­ról. Lesz szives azt is közölni, hogy levelei­ket ezután erre a címre küldjék: Liaoyong, Manchuria, Church of Scotland Misstän, Via Siberia. Mihelyt Babos ur eléggé megerősödik, írni fog és közli Önnel dolgainak további részle­teit. Babos ur kitűnő haladást tett a nyelvben és bizonyosra vesszük, hogy nagy jövő áll dótcc, Isten országának terjesztésében ezen a munkamezőn. Mi mindnyájan nagyon becsüljük őt és lesújtott minket súlyos betegsége. Dehát .1 legtöbbünk számára *1/ első két év idekinn erősen megpróbáló é.s kevesen mennek át ezen ,v/ időn betegség nélkül. Az élet nehézsége egy idegen földön nagy és az cgyedülvalóság terhe el választ htutiitlan az itteni megpróbáló kö­rülményektől. Később, mikor .1 népet és a nyelvet jobban megismeri az ember, az ér­deklődés növekedik és az. cgyedülvalóság ér­zésére kevsebb idő jut: a munka mi.ndcn.T- felölaóvá tesz. Babos ur szives köszöntését küldi és kéri. CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A j helybeli törvényszék Puscariu—Popa ( tanácsa a ,,supra cota1' adó alkalmazá­sára vonatkozólag elvi jelentőségű dön­tést hozott. Ismeretes, hogy mull év április 1-vel eltörölték a globális adót. Helyébe be­vezették az úgynevezett „supra cota“ adót. Ezt az adónemet az adókivető kö­zegek kivetették mindennemű jövede­lemre, igy az egyházak jövedelmeire is. Az érdekelt egyházak ez ellen felebbez- tek az illetékes lelebbezési bizottságok­hoz, amelyek azonban a felebbezést min- ! den esetben elutasították. A helybeli unitárius egyház, dr. Bor- bátli Samu ügyvéd utján a lelebbezési bizottság döntése ellen felfolyamodással élt a helybeli törvényszéknél, amely az ügyben a tegnap elvi jelentőségű döntést hozott, mely szerint supra cota adót az egyházakra nem lehet kivetni. Az in­dokolás szerint az 1934 április 1-én élet­beléptetett supra cota adó megszünteti és helyettesíti a globális adót. Márpedig hogy imáikban szüntelen emlékezzenek meg róla Óm munkájáról, őszinte CTcrerntel ROBERTSON C. SARA. Eddig a szomorú levél. Súlyos próba alá ve­tette Isten az erdélyi reformátusok ek/> misszio­náriusát, de hisszük, hogy hamarosan teljes gyó­gyulásáról is hirt adhatunk. Bízunk benne, hogy testvérei és lelki testvérei, Robertson Dániclné és c lap szives közlése folytán, nemcsak tudomást szereznek sokszorosan nehéz sorsáról, hanem *— kérése szerint — imádkoznaik is érte. az egyházaknak annak idején nem kelleti globális adót fizetni.A törvény 3. cikke felsorolja azokat, akiknek supra cota adót kell fizetni. Ebben a felsoro­lásban nincsenek feltüntetve az egyhá­zak, sőt határozott formában előírja, hogy ez az adónem tisztán személyi jel­legű és csak fizikai személyekre vethe­tő ki. Valószínű, hogy a törvényszék jogerős döntése után a jogtalanul megadózta­tott összes egyházak felfolyamodással fognak élni az adóflebbezési bizottságok döntései ellen. HALÁLOZÁSOK, özv. Máthé Jánosié, szül. Teslák Ágnese nyug. tanítónő, 83 éves korában, városunkban elhunyt. — Bodó Ferenc, Tg.-Săcu- iesc-i tanító neje, 3 s éves korában elhunyt. CIUC-MEGYEI ISKOLAI HÍREK. A köz- oktatásügyi minisztérium 46 Ciuc-megyci kultur- zónás tanító fizetését 50 százalékkal felemelte. — A Bancu-i községi tanács határozatot hozott, mely szerint az 1879 óta az egyházközség bir­tokában levő felekezeti iskola épületét, melyet a közbirtokosság épített, alkun, iskola céljaira ad­ja oda. UJ LELKÉSZ TINCA-N. Careii tudóvitónk jelenti: A Kav»ay Sándor ref. flkéwz halálával j megüresedett tinea, lelkész! állást most töltötté!, be. Egyhangú választás után G zapf a! vy Józtcf, 1 piki lelkész. lett Tinea község uj református papj?.. FELNŐTTEK ISKOLÁJA. Az Aiud-i i önkép/,ökör és a Református Férfiszövetség r mererterjeszxő clőacásoi során, vasárnap Sziget i j BéLa tartott el/ladást az uj hiteltörvényről. — Tg. ] Sácuiesc-en február 28-án Pokorny László „Mun­kácsi Miliály élete és festészete“, Miklós Balázs j pedig „Az alkohol ellen“ címen tartott előállást j a Katii. Otthon helyiségében. A legközelebbi j előadás március 7-én lesz. Előadók: cr. Hol- landay Pál és Bálint Vince lsznek. — Az Aiud-i Magyar Párt rendezésében dr. Nagy Zoltán f. hó 8-án előadást tart a modern társadalomról. — Miercurea-Ciucu 1 ui-on március 9-én Pukhard Já. ] nos főgjmn. tanár előocást tart Gyoni Géza köl- I tészetéről. — Aiud-on a Ref. Férfiszovétség ren- 1 dezésében f. hó 9-én este 7 óraikor dr. Nagy Géza Cluj-i iheológai tanár clőacást tart ^Egy- I ház és nemzet a férfiszövetség programjában“ ci- men. VALLÁSOS ESTÉK. Az Oturdai Református I Fériwzövétség március io.én, vasárnap délután I az óturdai református templomban vallásos es­télyt fog tartani. A vallásos estélyen Borbáth Dániel, az Orasde-i református árvahiz vezetője ,vA hivő imádság ereje“ címen fog előadást tar­tani. — Az Aiud-i Református Nőszövetség már­cius io.én vaDásos estélyt rendez. Az estély legkimagaslóbb pontja dr. Nagy Géza, ref. theo- lógiai tanár előadása lesz. — A Sfamtu-Gheorghe-i Református Nőszövetség március 3-án, vasárnap j délután a vártemplombán vallásos estélyt ren- j cezett. Az estélyen dr. Konsza Samu tanár tar. tott előadást. Szavalt Paragi Erzsébet és hege- dün játszott Wutschi Alfréd. — A Zălau-i refor­mátusok ku-l.turt.em ükben március harmadikán jól­sikerült vallásos estélyt rendeztek. Imát mon­dott Györfy Pál. Győri Vilmos: A megelégedés cimü költeményét Rényi Berta szavalta. Felol­vasást tartott Kádár Géza. Az Egyházi Kis Ének­kar kardalokat énekelt. RÖVID EGYHÁZI HÍREK. Az Óturdai Ref. Férfiszövetség minden szerca este 7—8 között vallásos összejöveteleket tart. — Az Ó-turdai Ref. Nőszövetség március 6-án tartja évi renc.es köz­gyűlését. 1—i Az aiudi Ref. Férfiszövtség f. hó IS-én este közgyűlést tart. AZ ERDÉLYI KATH. EGYHÁZMEGYE IGAZGATÓ TANÁCSI ÜLÉSE. Az erdélyi ró­mai katholikus egyházmegye igazgató tanácsa fo­lyó hó 13-án ülést tart, amelyen minden valószí­nűség szerint a városunkban tartózkodó gr. Maj- láth Gusztáv püspök is részt vesz. Ezt megelő­zőleg, március 12-én a szakbizottságok tartanak ülést. Az üléseken a folyó egyházi és iskolai ügyeket tárgyalják meg. A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzék. EGYHÁZ ÉS ISKOLA Supra cota-t az egyházakra nem lehet kivetni • mm* Mtm« ..... ....... Elvi döntés a Cluj-i törvényszéken GYULAI PÁL m TÖRTÉNETI REGÉN Y HÉt IRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND 75-IK KÖZLEMÉNY Ah! Eleonóra, te a legmélyebb fájdalom miatt sem ' licitál forró lázba esni, szilárd egészséged daczoit az ostromló bánattal, idegeidet soha nem hálózta be az ájulás zsibbadása, tested a görcsök miatt perczekig sem lön oly merevvé, minő Galathea márványszobra volt; miért vágytál hát férjed börtönébe, te. ki a hiú művésznek azon elégtételt nem adhatott volna, hogy meleg karjai közt nyerj ismét életszikrát? — Paduai szent Antalra! kiáltá gyakran Senno, telhetnék-e rabnak több haszonnal ideje, mint nekem? Nem dijaz-e minden perez? Uzsorás vagyok, ki nagy kamatot von potomságért. Gyulai bezáratott, — s Íme én e körülményt, melyet mások leverőnek tekinthet­lek volna, hasznositám. s a nép ma holnap polgáreré- lyekkel diszlő egyénnek, nagy honfinak, párttekintély­nek l'og tartani. Ha majd a lázadás „éljenek“ közt emel a vársánezok alól vállaira, per diói mily macs­kazenét rendezek a kegyencz ő nagysága számára. A csillagok nevetni fognak szeszélyemen. És én e vidor csillagokat még más élvek tanúivá is avatom. Kilovag- lok lámpáik fénye mellett Sebeshelyre, a nyárerdők, és kőszirtek vadgalambjához. Mily sáppadt ő, e zár­kózó Elli! Hogy engem rég nem láthatott, lelke már megunta az összeköttetést a szép hüvelylyel, s oly könnyen kilibbenhet abból, mint szélzúgásra a virág­por a virágkelybéből! Egek minő öröm szeretni! . . . Csillagok! mióta a sürü ablakfüggöny divatba jött, ti már nem vagytok a legérdekesebb titkok tanúi. A pász­torórák többnyire hiretök nélkül folynak el. De el­lenkezőleg áll a bánattal. A búnak meg van az az ártatlan önzése, hogy — ha csak lehet — nem mutatja el hozzátok emelni szemeit, s midőn az emberektől rejtezi kis, könnyeit az éggel örömest megszámlál­hatja. Csillagok, kik Sebeshelyre vezettetek, váltjátok meg: van-e férfi, kiért némber inkább cpesztette vol­na magát, mint érettem Szerelni Eleonóra? tan é ki rövid idő alatt közelebb ragad tátik vala a kétségbe­eséshez, mint ő? — Per dió! ha van, én e boldog fér­jet, mert szerencséjével önzésemet sérti, párbajra bi­tóm, ha tudniillik neje a szertelen gyász közt nem vesztette el szépségét: de ellenkezőleg, midőn ez a könnyek terhes adójáért koldussá lön kecsékben, már ekkor bizonyára kinevetem. Mert virág a szépség, s illatja az élv. Ki tűzi keblére a kórót a volt illatért? s ki szeretne a mult élvek emléke miatt? Ily hangulatbau Senno a bástyafeneken, a sötét, a rekkenő lég közt — noha rövid időig — valósággal boldogabb volt, mint sok más szabad mezőn, hol a ronaszellők a tavasz egész fűszertárát hordják szár­nyaikon, és semmi nem korlátozza a nyilt láthatárt. Márkházy, ki, mint olvasóim már jól tudják, a török udvar titkos ügyvitelének feje volt, hogy a te­mesvári basának részletes tudósitást nyújthasson az ország minden bonyodalmairól, figyelmével nem mel­lőzhető Scnnot; mert egy politikai fogoly, milyennek a maestro közönségesen tartatott, akkortájban még nagy ritkaság volt Erdélyben. A palotaőrök kapitánya tehát, hogy azon rende­lést, mely szerint senkinek bármi ürügy alatt e rabot meglátogatni szabad nem volt, híven végrehajthassa, s mégis a török udvarnak apró titkokkal szolgálhas son, Balázsnak kötelességévé tette naponként több ver­sen meglátogatni a maestrot; remélvén, mikép a be­szédes természetű tömlöezőr segélyével, ha valami figyelmet igénylő fordulna elő, annak könnyeben jut nyomába, mint más mesterségesebb módok- és eszkö­zökkel. Balázs azonban Mészáros uram utján — kinek a művészekkel való czimboraságát ismerjük — a kék­darabontok terveibe vonatván, természetes, volt, hogy Gyulai úr parancsát, mely minden idegen érintkezést a fogolylyal tilalmazott, csak belüszerint teljesítő, az az, ügyelt, hogy a maestro senkivel levelezést ne foly­tasson, de kötelességelleninek nem tartá, némely re­peső hireket Sennonak megvinni, s közlök olyakal is, melyek minden általánosságuk mellett sejditeni hagyák a kékdarabontok elégületlenségével kapcso­latban álló terveket. A megszabadításra kijelölt éjfél tehát szint oly álmatlanul váratott a börtönben, mint Guzmán lovag szobájában, hol a müvésztársaság határozottabb jel­lemű tagjai — mint olvasóim rá jól emlékeznek— összegyűltek volt, s poharazás közt rendezők tervüket. Midőn tizenegyet ütött, még azon csillámló ké­pek lebegtek Senno előtt, melyek Eleonórával tör­ténendő találkozását ábrázolák, s melyekben minden fény, a nő könynyein tört meg, hogy visszaverődése által a férj önzése körül dicssugúrókát fonjon. Egy negyeddel utóbb már sokkal inkább volt a nagyra vágyásra felhiirozva a művész kedélye, hogy- sem háttérbe ne szorittassék, Sebeshely, és az, kit ö a szirtek vadgalambjának nevezett, a házi élettel, a családkörrel együtt. Mindent elnyelt, mindent ma­gához sodort a legközönségesebb hiúsággá törpitett becsvágy. — Voto a diós! kiáltá többször nyugtalanul jár­va, s majd a magas szelelők alatt, — melyek, mint közönségesen a bástyanyilások kevéssel voltak egy te­nyérnél szélesebbek, -— majd a vaspántokkal meg­erősített, de régi, és szúett ajtó előtt fülelve — Voto a diós! neszek, zsivajkák, csikorgások, elfojtott s újra- támadó hangok váltják föl az aggodalmak- és félel­mekkel kisért terv halálcsendes működéseit. A szán­dék halad előre, mint csúszik a kigyó alig zörrentvén meg az ösvények avarait. — Itt itt a börtönajtó, nyis­sátok ki orvkulcscsal, feszitökkel, gyorsan és lárma nélkül! . . . Mily enyhe a lég! szívtam a szabad légbőL mellem kitágult, fejem elveszté forróságát, szivem visszanyerte erélyét. Menjünk! — G3rujtsatok meg egy házat fáklyául, hogy Lássa Gyulai úr: kit hordátok vállaitokon, kinek szól a „hurrah“ és „éljen?“ Az ő arcza elsápadott, és szerencsecsillagáé is. Ilyen a sors. Az élet forgószél, mi polyvák vagyunk, fölemeltünk, alá sodortatunk. Könyüségünk oka mind a magasság­nak, mind a mélységnek, melyen járunk. — Az én napom ragyog. Éljen Báthori Boldizsár. Különös, hogy a maestro egy perczig sem kétel­kedett a vállalat sikerében, nem az előkészületekkor, nem az alvárosban támadt azon lárma alatt, melyben Mészáros elfogatott, nem a kék darabontok szökőse­kor, minek lassú zsivaja néha behallatszék börtöné­be, nem mintán ésend állott be, sokáig igen sokáig nem. Gyakran a könnyelmű jellemek, mint az alvajá­rók, vagy nem látják a mélységet, vagy látván rögtön belé buknak. Izmaik ruganyosságát, idegeik erélyét egy álom adja, és az éberség orozza el. — E hasonla­tosságban ezer hiú rövid életrajza van. Kalandorunk, ki a földgolyó csaknem minden ég­övén tanulta ismerni a világot, ki Velenczében most a tizek kémje, majd főrangú henyélők asztaltársa volt, ki Stambulból nyakszegő módon háremhölgyet szök­tetett el, ki a piombik és a pinczéből rögtönzött börtö­nökben. a mívelt s félvad népek fogházaiban nem egy­szer tartózkodott: szóval, a sokat szenvedett, és tapasz talt Senno, a kék darabontok elszökése utáni hajnal­ban merőben uj emberré, a szerencsésből elhagyottá, a merészből csüggeteggé lön. Az élettel ismeretlen egyének megszokván sok él­ményekhez sok ügyességet képzelni, alig foghatják meg e változási, s alig hihetik el, hogy egy férfi, ha gyakran menekült az őt környező veszélyekből, ne bírjon elég lélekerővel, daczolni a sorssal, és remél­tem a csapások közt. Mert a szerencsétlenségnek meg van a saját dics- sugára, és a töviskorona, melyet akár a sors, akár az emberek üldözése készít, viselőjét, mint a többi koro­nák, a tömeg fölébe emeli. Mi az anyag törvényeit a kalandor megítélésekor igen szorosan alkalmazzuk a szellemre. (bolytatiuk.}

Next

/
Thumbnails
Contents