Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-07 / 55. szám

e

ELLENZÉK

1933 méretűm 7.

Babos Sándor

nnf*ybefeg leli Mandzsúriában

Robertson Dánielné, .-Lót ref. itussciionarius- i\;i, ki férjével együtt már ncgyvcrthatodik eve kiírd J7 evangélium diadaláért Mandzsúriában, a Harbin melLctri Ashiho.ból, február ii-i Kei vetél >í, alábbi levelet irta Horvátit lendítek, .1 Kiil- missxió Barátai vezetőjének:

„Kecves Urnám,

Babon* ur helyett írok, aki — sajnálattal köalötn — nagy beteg.

A Missziói Tanács Liooyangot jelölte ki egy év munkahelyül Babos ur számára. Ez idő legnagyobb része a nyelv további tanulására van szánva, de segitni fog az iskolai-;, imaoermi- és más munkában is, amire csak képes.

A Missziói Tanács úgy gondolu, liogy Babos ur a legközelebbi évre Ashihoba jönne (ahonnan én most irok) s azért jó lenne szamára mór most ide jönni, hogy itt a kínai újévi vakáció idején, mikor az iskolák zárva vannak és nincs sok teencő, l&sa a helyet.

Az uram éppen egy kerületi missziói útra készült s Babos ur tervbe vette, hogy elkíséri őt.

Szerencsétlenségére skirlát-láz támadta meg Babcw urat s mikor megérkezett, annyira rosszul volt, hogy azonnal le kellett feküdnie. Már két hete itt van s a betegség legrosszabb részén cul. Reméljük, hogy lassanként visz- SBünyeri erejét. Természetesen, nehány napig még ágyban kell maradnia s hosszabb időre van szüksége, mig teljesen megszabadul a fertőzéstől. Hálával vagyunk eltelve, lárván, hogy jobban van s a doktor ugv látja, hogy covábbi javulására megvan mIncén remény, tehát ne aggódjanak érte.

Babos ur kéri önt, legyen, szives érte. skni testvérek és más barátait az ő állapotáról. Lesz szives azt is közölni, hogy leveleiket ezután erre a címre küldjék: Liaoyong, Manchuria, Church of Scotland Misstän, Via Siberia.

Mihelyt Babos ur eléggé megerősödik, írni fog és közli Önnel dolgainak további részleteit.

Babos ur kitűnő haladást tett a nyelvben és bizonyosra vesszük, hogy nagy jövő áll dótcc, Isten országának terjesztésében ezen a

munkamezőn. Mi mindnyájan nagyon becsüljük őt és lesújtott minket súlyos betegsége. Dehát .1 legtöbbünk számára *1/ első két év idekinn erősen megpróbáló é.s kevesen mennek át ezen ,v/ időn betegség nélkül. Az élet nehézsége egy idegen földön nagy és az cgyedülvalóság terhe el választ htutiitlan az itteni megpróbáló körülményektől. Később, mikor .1 népet és a nyelvet jobban megismeri az ember, az érdeklődés növekedik és az. cgyedülvalóság érzésére kevsebb idő jut: a munka mi.ndcn.T- felölaóvá tesz.

Babos ur szives köszöntését küldi és kéri.

CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A j helybeli törvényszék Puscariu—Popa (

tanácsa a ,,supra cota1' adó alkalmazására vonatkozólag elvi jelentőségű döntést hozott.

Ismeretes, hogy mull év április 1-vel eltörölték a globális adót. Helyébe bevezették az úgynevezett „supra cota“ adót. Ezt az adónemet az adókivető közegek kivetették mindennemű jövedelemre, igy az egyházak jövedelmeire is. Az érdekelt egyházak ez ellen felebbez- tek az illetékes lelebbezési bizottságokhoz, amelyek azonban a felebbezést min- ! den esetben elutasították.

A helybeli unitárius egyház, dr. Bor- bátli Samu ügyvéd utján a lelebbezési bizottság döntése ellen felfolyamodással élt a helybeli törvényszéknél, amely az ügyben a tegnap elvi jelentőségű döntést hozott, mely szerint supra cota adót az egyházakra nem lehet kivetni. Az indokolás szerint az 1934 április 1-én életbeléptetett supra cota adó megszünteti és helyettesíti a globális adót. Márpedig

hogy imáikban szüntelen emlékezzenek meg róla Óm munkájáról, őszinte CTcrerntel

ROBERTSON C. SARA.

Eddig a szomorú levél. Súlyos próba alá vetette Isten az erdélyi reformátusok ek/> misszionáriusát, de hisszük, hogy hamarosan teljes gyógyulásáról is hirt adhatunk. Bízunk benne, hogy testvérei és lelki testvérei, Robertson Dániclné és c lap szives közlése folytán, nemcsak tudomást szereznek sokszorosan nehéz sorsáról, hanem *— kérése szerint — imádkoznaik is érte.

az egyházaknak annak idején nem kelleti globális adót fizetni.A törvény 3. cikke felsorolja azokat, akiknek supra cota adót kell fizetni. Ebben a felsorolásban nincsenek feltüntetve az egyházak, sőt határozott formában előírja, hogy ez az adónem tisztán személyi jellegű és csak fizikai személyekre vethető ki.

Valószínű, hogy a törvényszék jogerős döntése után a jogtalanul megadóztatott összes egyházak felfolyamodással fognak élni az adóflebbezési bizottságok döntései ellen.

HALÁLOZÁSOK, özv. Máthé Jánosié, szül. Teslák Ágnese nyug. tanítónő, 83 éves korában, városunkban elhunyt. — Bodó Ferenc, Tg.-Săcu- iesc-i tanító neje, 3 s éves korában elhunyt.

CIUC-MEGYEI ISKOLAI HÍREK. A köz- oktatásügyi minisztérium 46 Ciuc-megyci kultur- zónás tanító fizetését 50 százalékkal felemelte. — A Bancu-i községi tanács határozatot hozott, mely szerint az 1879 óta az egyházközség birtokában levő felekezeti iskola épületét, melyet a közbirtokosság épített, alkun, iskola céljaira adja oda.

UJ LELKÉSZ TINCA-N. Careii tudóvitónk jelenti: A Kav»ay Sándor ref. flkéwz halálával j

megüresedett tinea, lelkész! állást most töltötté!, be. Egyhangú választás után G zapf a! vy Józtcf, 1 piki lelkész. lett Tinea község uj református papj?..

FELNŐTTEK ISKOLÁJA. Az Aiud-i i önkép/,ökör és a Református Férfiszövetség r mererterjeszxő clőacásoi során, vasárnap Sziget i j BéLa tartott el/ladást az uj hiteltörvényről. — Tg. ] Sácuiesc-en február 28-án Pokorny László „Munkácsi Miliály élete és festészete“, Miklós Balázs j pedig „Az alkohol ellen“ címen tartott előállást j a Katii. Otthon helyiségében. A legközelebbi j előadás március 7-én lesz. Előadók: cr. Hol- landay Pál és Bálint Vince lsznek. — Az Aiud-i Magyar Párt rendezésében dr. Nagy Zoltán f. hó 8-án előadást tart a modern társadalomról. — Miercurea-Ciucu 1 ui-on március 9-én Pukhard Já. ] nos főgjmn. tanár előocást tart Gyoni Géza köl- I tészetéről. — Aiud-on a Ref. Férfiszovétség ren- 1 dezésében f. hó 9-én este 7 óraikor dr. Nagy Géza Cluj-i iheológai tanár clőacást tart ^Egy- I ház és nemzet a férfiszövetség programjában“ ci- men.

VALLÁSOS ESTÉK. Az Oturdai Református I Fériwzövétség március io.én, vasárnap délután I az óturdai református templomban vallásos estélyt fog tartani. A vallásos estélyen Borbáth Dániel, az Orasde-i református árvahiz vezetője ,vA hivő imádság ereje“ címen fog előadást tartani. — Az Aiud-i Református Nőszövetség március io.én vaDásos estélyt rendez. Az estély legkimagaslóbb pontja dr. Nagy Géza, ref. theo- lógiai tanár előadása lesz. — A Sfamtu-Gheorghe-i Református Nőszövetség március 3-án, vasárnap j délután a vártemplombán vallásos estélyt ren- j

cezett. Az estélyen dr. Konsza Samu tanár tar. tott előadást. Szavalt Paragi Erzsébet és hege- dün játszott Wutschi Alfréd. — A Zălau-i reformátusok ku-l.turt.em ükben március harmadikán jólsikerült vallásos estélyt rendeztek. Imát mondott Györfy Pál. Győri Vilmos: A megelégedés cimü költeményét Rényi Berta szavalta. Felolvasást tartott Kádár Géza. Az Egyházi Kis Énekkar kardalokat énekelt.

RÖVID EGYHÁZI HÍREK. Az Óturdai Ref. Férfiszövetség minden szerca este 7—8 között vallásos összejöveteleket tart. — Az Ó-turdai Ref. Nőszövetség március 6-án tartja évi renc.es közgyűlését. 1—i Az aiudi Ref. Férfiszövtség f. hó IS-én este közgyűlést tart.

AZ ERDÉLYI KATH. EGYHÁZMEGYE IGAZGATÓ TANÁCSI ÜLÉSE. Az erdélyi római katholikus egyházmegye igazgató tanácsa folyó hó 13-án ülést tart, amelyen minden valószínűség szerint a városunkban tartózkodó gr. Maj- láth Gusztáv püspök is részt vesz. Ezt megelőzőleg, március 12-én a szakbizottságok tartanak ülést. Az üléseken a folyó egyházi és iskolai ügyeket tárgyalják meg.

A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzék.

EGYHÁZ ÉS ISKOLA

Supra cota-t

az egyházakra nem lehet kivetni

• mm* Mtm« .....

.......

Elvi döntés a Cluj-i törvényszéken

GYULAI PÁL

m TÖRTÉNETI REGÉN Y HÉt

IRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND

75-IK KÖZLEMÉNY

Ah! Eleonóra, te a legmélyebb fájdalom miatt sem ' licitál forró lázba esni, szilárd egészséged daczoit az ostromló bánattal, idegeidet soha nem hálózta be az ájulás zsibbadása, tested a görcsök miatt perczekig sem lön oly merevvé, minő Galathea márványszobra volt; miért vágytál hát férjed börtönébe, te. ki a hiú művésznek azon elégtételt nem adhatott volna, hogy meleg karjai közt nyerj ismét életszikrát?

— Paduai szent Antalra! kiáltá gyakran Senno, telhetnék-e rabnak több haszonnal ideje, mint nekem? Nem dijaz-e minden perez? Uzsorás vagyok, ki nagy kamatot von potomságért. Gyulai bezáratott, — s Íme én e körülményt, melyet mások leverőnek tekinthetlek volna, hasznositám. s a nép ma holnap polgáreré- lyekkel diszlő egyénnek, nagy honfinak, párttekintélynek l'og tartani. Ha majd a lázadás „éljenek“ közt emel a vársánezok alól vállaira, per diói mily macskazenét rendezek a kegyencz ő nagysága számára. A csillagok nevetni fognak szeszélyemen. És én e vidor csillagokat még más élvek tanúivá is avatom. Kilovag- lok lámpáik fénye mellett Sebeshelyre, a nyárerdők, és kőszirtek vadgalambjához. Mily sáppadt ő, e zárkózó Elli! Hogy engem rég nem láthatott, lelke már megunta az összeköttetést a szép hüvelylyel, s oly könnyen kilibbenhet abból, mint szélzúgásra a virágpor a virágkelybéből! Egek minő öröm szeretni! . . . Csillagok! mióta a sürü ablakfüggöny divatba jött, ti már nem vagytok a legérdekesebb titkok tanúi. A pásztorórák többnyire hiretök nélkül folynak el. De ellenkezőleg áll a bánattal. A búnak meg van az az ártatlan önzése, hogy — ha csak lehet — nem mutatja el hozzátok emelni szemeit, s midőn az emberektől rejtezi kis, könnyeit az éggel örömest megszámlálhatja. Csillagok, kik Sebeshelyre vezettetek, váltjátok meg: van-e férfi, kiért némber inkább cpesztette volna magát, mint érettem Szerelni Eleonóra? tan é ki rövid idő alatt közelebb ragad tátik vala a kétségbeeséshez, mint ő? — Per dió! ha van, én e boldog férjet, mert szerencséjével önzésemet sérti, párbajra bitóm, ha tudniillik neje a szertelen gyász közt nem vesztette el szépségét: de ellenkezőleg, midőn ez a könnyek terhes adójáért koldussá lön kecsékben, már ekkor bizonyára kinevetem. Mert virág a szépség, s

illatja az élv. Ki tűzi keblére a kórót a volt illatért? s ki szeretne a mult élvek emléke miatt?

Ily hangulatbau Senno a bástyafeneken, a sötét, a rekkenő lég közt — noha rövid időig — valósággal boldogabb volt, mint sok más szabad mezőn, hol a ronaszellők a tavasz egész fűszertárát hordják szárnyaikon, és semmi nem korlátozza a nyilt láthatárt.

Márkházy, ki, mint olvasóim már jól tudják, a török udvar titkos ügyvitelének feje volt, hogy a temesvári basának részletes tudósitást nyújthasson az ország minden bonyodalmairól, figyelmével nem mellőzhető Scnnot; mert egy politikai fogoly, milyennek a maestro közönségesen tartatott, akkortájban még nagy ritkaság volt Erdélyben.

A palotaőrök kapitánya tehát, hogy azon rendelést, mely szerint senkinek bármi ürügy alatt e rabot meglátogatni szabad nem volt, híven végrehajthassa, s mégis a török udvarnak apró titkokkal szolgálhas son, Balázsnak kötelességévé tette naponként több versen meglátogatni a maestrot; remélvén, mikép a beszédes természetű tömlöezőr segélyével, ha valami figyelmet igénylő fordulna elő, annak könnyeben jut nyomába, mint más mesterségesebb módok- és eszközökkel.

Balázs azonban Mészáros uram utján — kinek a művészekkel való czimboraságát ismerjük — a kékdarabontok terveibe vonatván, természetes, volt, hogy Gyulai úr parancsát, mely minden idegen érintkezést a fogolylyal tilalmazott, csak belüszerint teljesítő, az az, ügyelt, hogy a maestro senkivel levelezést ne folytasson, de kötelességelleninek nem tartá, némely repeső hireket Sennonak megvinni, s közlök olyakal is, melyek minden általánosságuk mellett sejditeni hagyák a kékdarabontok elégületlenségével kapcsolatban álló terveket.

A megszabadításra kijelölt éjfél tehát szint oly álmatlanul váratott a börtönben, mint Guzmán lovag szobájában, hol a müvésztársaság határozottabb jellemű tagjai — mint olvasóim rá jól emlékeznek— összegyűltek volt, s poharazás közt rendezők tervüket.

Midőn tizenegyet ütött, még azon csillámló képek lebegtek Senno előtt, melyek Eleonórával történendő találkozását ábrázolák, s melyekben minden fény, a nő könynyein tört meg, hogy visszaverődése által a férj önzése körül dicssugúrókát fonjon.

Egy negyeddel utóbb már sokkal inkább volt a nagyra vágyásra felhiirozva a művész kedélye, hogy- sem háttérbe ne szorittassék, Sebeshely, és az, kit ö a szirtek vadgalambjának nevezett, a házi élettel, a családkörrel együtt. Mindent elnyelt, mindent magához sodort a legközönségesebb hiúsággá törpitett becsvágy.

— Voto a diós! kiáltá többször nyugtalanul járva, s majd a magas szelelők alatt, — melyek, mint

közönségesen a bástyanyilások kevéssel voltak egy tenyérnél szélesebbek, -— majd a vaspántokkal megerősített, de régi, és szúett ajtó előtt fülelve — Voto a diós! neszek, zsivajkák, csikorgások, elfojtott s újra- támadó hangok váltják föl az aggodalmak- és félelmekkel kisért terv halálcsendes működéseit. A szándék halad előre, mint csúszik a kigyó alig zörrentvén meg az ösvények avarait. — Itt itt a börtönajtó, nyissátok ki orvkulcscsal, feszitökkel, gyorsan és lárma nélkül! . . . Mily enyhe a lég! szívtam a szabad légbőL mellem kitágult, fejem elveszté forróságát, szivem visszanyerte erélyét. Menjünk! — G3rujtsatok meg egy házat fáklyául, hogy Lássa Gyulai úr: kit hordátok vállaitokon, kinek szól a „hurrah“ és „éljen?“ Az ő arcza elsápadott, és szerencsecsillagáé is. Ilyen a sors. Az élet forgószél, mi polyvák vagyunk, fölemeltünk, alá sodortatunk. Könyüségünk oka mind a magasságnak, mind a mélységnek, melyen járunk. — Az én napom ragyog. Éljen Báthori Boldizsár.

Különös, hogy a maestro egy perczig sem kételkedett a vállalat sikerében, nem az előkészületekkor, nem az alvárosban támadt azon lárma alatt, melyben Mészáros elfogatott, nem a kék darabontok szökősekor, minek lassú zsivaja néha behallatszék börtönébe, nem mintán ésend állott be, sokáig igen sokáig nem.

Gyakran a könnyelmű jellemek, mint az alvajárók, vagy nem látják a mélységet, vagy látván rögtön belé buknak. Izmaik ruganyosságát, idegeik erélyét egy álom adja, és az éberség orozza el. — E hasonlatosságban ezer hiú rövid életrajza van.

Kalandorunk, ki a földgolyó csaknem minden égövén tanulta ismerni a világot, ki Velenczében most a tizek kémje, majd főrangú henyélők asztaltársa volt, ki Stambulból nyakszegő módon háremhölgyet szöktetett el, ki a piombik és a pinczéből rögtönzött börtönökben. a mívelt s félvad népek fogházaiban nem egyszer tartózkodott: szóval, a sokat szenvedett, és tapasz talt Senno, a kék darabontok elszökése utáni hajnalban merőben uj emberré, a szerencsésből elhagyottá, a merészből csüggeteggé lön.

Az élettel ismeretlen egyének megszokván sok élményekhez sok ügyességet képzelni, alig foghatják meg e változási, s alig hihetik el, hogy egy férfi, ha gyakran menekült az őt környező veszélyekből, ne bírjon elég lélekerővel, daczolni a sorssal, és reméltem a csapások közt.

Mert a szerencsétlenségnek meg van a saját dics- sugára, és a töviskorona, melyet akár a sors, akár az emberek üldözése készít, viselőjét, mint a többi koronák, a tömeg fölébe emeli.

Mi az anyag törvényeit a kalandor megítélésekor igen szorosan alkalmazzuk a szellemre.

(bolytatiuk.}