Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-31 / 76. szám
1935 március 31. ELLENZÉK '7 A papot a szájáért tartják Irta: BALAZS FERENC A nép gyermek És miért kell haragudni azért reá ? A látványosság kell neki, Egész testének valami. Teljék meg a szeme gyönyörűséggel, A füle mennyei hangokkal, Az orra a tömjénnek, Vagy a virágnak illatával. Jó néhány esztendővel ezelőtt a turdai „Aranyosvidéken“egy kedves örömöt szerző méltánylás jelent meg rólam. A cikkíró idézte egy öregebb rendű hívemmel folytatott beszélgetését. „Hát hogy vannak megelégedve az uj papjukkal?“ „A papunkkal? Hiszen az nem is pap, hanem apostol !“ Kimondhatatlanul boldoggá tett, hogy ezt bár ogy megérezte azok közül, akikért a munkaterét megtalált élet heves izzásával dolgoztam. Az vagyok, úgy törődöm, úgy adom oda magam testestől-lelkestői! Én már rég túl vagyok azon, hogy az álszerénység szemérmetlenségével magam előtt is elhazudni próbáljam azt, amit magamról tartok. Ha adottságaimat néha túl is becsültem, bűnbe akkor sem estem, me-t apostollá nagyobbitott magamat sem számítottam érdemként. Születtem és vagyok. Az vagyok, aki vagyok: nagyfeszültségű életáram belevezetve viszonylagosan, gyenge testbe. Értelem és érzés, az emberek szebb életét kibontani kész lovag; látás és akarat, meg nem szűnő harcosa Isten országának. Letörni csak betegség tud, úgy hiszem. Hogy, hogy nem, még budapesti lapok is hirt szereztek arról a széles vonalú sok mindenről, amellyel falumat s a vidéket lendületbe akartam hozni. Az Ellenzék jó Spectátora ellágyul, ha lát. Ua ha jói is esik az elismerés, a mél ánylás: nem követelek én azért magainnak különleges helyet, jobb cipőt, vagy több tál ételt. Akárki voltál, öreg hivem, aki apostolnak neveztél, jól mondottad azt és nincs baj érte. Bezzeg a másik jó erőben • levő öreg • azda sohasem beszél igy rólam. O a hátam mögött Csak „a pap“-nak nevez. A pap mondta, tán csak nem hazudik? A papnak viszed-e fát; én ide a tanítónak, ő hállia tudja a szokást? — Jól van, igy is jói van. De az mégis szomorú, amikor az embert háta mögött mind többen és többen kezdik a papnak szólítani! Lejár az ember rendre. Megindul minden, mint a pergettyü, sebesen si- vit-vá. Aztán meglassodik. Már csak annyit fordul, hogy éppen el ne essék. A vidékben nő a hire. Otthon már számba sem veszik. Olyan ez, mint a tüzeset. A hegyre a szomszéd faluból akkor gyűlnek ki a legtöbben, amikor a helybeli tűzoltók már a takaródét fújják. Legro szabbul az esett és az esik, hogy a templomlátogatásban tényleges javulás nem mutatkozott egy időn túl, sőt az érdemként elkönyvelt többlet is kezdett rendre leadni magából. Annak idején iegényesen kötöttem az ebet a karóhoz. Az a templom eljátszodta a jelentőségét, tudtam tudás nélkül, melyben a pap a régi nótákat fújja, Noéról köszörül, a Jákob lajtorjája terhe alatt nyög. A vallás igy elveszíti a való élettel való kapcsolatát. Ám mutassa meg a lelkész, Fogy miképpen lehet élni isteni életet ma. \ zsgálja a jelen gondját; mutassa meg, h gy a vallás igazságai milyen fényt ve - nek a földműves, a bányamunkás, a gyári jobbágy útjára. Á múlt kisér’:et-istene helyett idézze az örökké élő, világot el.öltő lelket, meglátja, hogy a templom minden vasárnap tele lesz emberekkel. Templomi kötelességemet nagyon komolyan fogtam föl a legelső időktől kezdve. Beszédeim tárgyait nagy gonddal választottam. A gondolatmenetről vázlatot készítettem s azok alapján beszéltem szabadon. Előadások tartásában nagy gyakorlatom volt. Amerikában és a távol keleten a beszédek tömegét mondottam a legkülönbözőbb gyülekezetek előtt. Nagyobb gyönyörűségem most sincs annál, amikor * Részlet szerző „A rög alatt“ cimü nemsokára megjelenő könyvéből. HULESNEL-GRIPPANAL a hallgatóság feszült figyelemmel kisér, zuhan velem és emelkedik, amerre vezetem, átéli azt, amit én. az arcok reám figyelő, k, mindig találok puszta élvezéstől szétnyílt, mosolygó szájakat, a kételfedő sem szabadulhat s idő nincsen. Mindig megvetéssel söprőin el, amikor valaki rövidséget tanácsol. Akkor neki sem kezdek ! Egy a fontos dolog, nemlétezővé tenni az időt, beszélni úgy, hogy a hallgatóságot megfogja a varázslat. De a templomi beszéd más. Ott a szónokot sok minden köti. A tárgyak választásában sem lehet teljesen szabad, az előadás módja is elkerülhetetlenül szónokiasabb. Azért ott sem reménytelen a feladat. Meg lehet oldani becsületté1, erőpazarló „művészet“ nélkül. Talán a hívek egy része nem lesz vele megelégedve. „Á mi papunk csak mesél“. De hamar hozzá szokik az egyszerűséghez s megfogja a beszéd belső tar alma. Az ellen panaszom sohasem lehetett, hogy a templomban megjeh ntek a beszédeimet hogyan fogadták. Azt az egyet tudom, hogy prédikálárom miatt egyetlen egv ember sem idegenedett el a templom- fők ellenben nem egyre mutathatok rá, különösen a-7 ifjabb házasemberek és gyá- rimunkások közül, akik viszonylagosan rendes templombajárók lettek. Ezek beszédeimet nemcsak tanulságosaknak találják, de „élvezik“ is, lelki épüléssel hallgatják. A többiek sem bizonyultál: mind sziklás talajnak, ahova a magot hiába szórom. És mégis a templomlá'ogatők száma nem szaporodott ! Azok is, akikről ténylegesen tudom, hogy a beszédeimet szeretik, aránylag ritkán veszik maguknak a fáradságot, hogv a templomba eljöjjenek. Ha valamely vasárnap a gyermekeken kívül negyven felnőtt férfi, legény, asszony és leány jelen van, az már rendes háznak sz mit Mészkőn. — Hát az élő vallás vizével való ön özés, a ma kérdéseinek bolygatása, az őszinte meggyöződésteljes, sőt szónokilag hatásosan elmondott beszédek nem löltik meg a templomot. Régebb minden reggel, a munka megkezdése előtt, imádkozni a templomba gyűlt a falu. így ha lottam Torockón; igaz, a bányász nép is német eredetű. Később egyszer egy héten, de akkor igen. Ma a temp- lombajárás csak a sátoros ünnepeken szokásos. Ebbe már íny látszik bel:- kell törődni. A vasárnapi harang már csak a buzgók kis csapatát hívja. De akkor legalább az ünnepeket kell valóban ünn pékké enni! ünnepek, magamnak és másnak egyaránt. De miért nem tudom a templomot megtölteni minden vasárnapra? A prófétát meghallgatni százak tolonganak. Ha Turda-ra, Odorhei-re, Dej-re elmegyek, próféta vagyok. Mészkőn már csak a pap ! Valamelyik család megkért ezelőtt két esztendővel, hogy ne haragudjam, de a lányukat szeretnék, ha a vőlegény rokona, fiatal lelkészjelölt, esketné meg. Nem haragudtam. Nagy, fényes esküvőre készült a falu. Vasárnap délelőtt érkezik meg a nász a hetedik faluból; a fiatal rokon-pap prédikál s utána meglesz a diszes esküvő is, A templom zsúfolásig megtelt. Az egymás felett álló két karzat roskadozott. Ha nekem ilyen gyülekezetem volna minden vasárnap ! A harmadik harangozással vártunk, mert a nász még mindig késett. De már tizenegy óra is eltelt; tizenkettő Is. Mit csináljunk? Tovább várni már nem lehet. Huzza be, harangozó ; hol van a bibliám s a palástom ? A kezemben volt a falu ! Néma csendben olvastam az igéket: „És Jézus elkezdett a népnek keresztelő Jánosról beszélni: Mit látni csődültetek ki a pusztába ?“ Kővé dermedten hallgatott mindenki. A gyermekek a karzaton megszűntek előre hajolni, ablakon kinézni, vájjon nem pillantják-e meg a felpántlikázott szekérsort. A férfiak, az asszonyok makacs haraggal várták, hogy mi lesz. Jézus hallott a Keresztelő János működéséről, sikereiről. Jeruzsálemből ezerszámra tódult hozzá a nép, hogy megke- resztelkedjék. Különös dolog volt ez a keresztelés. Belementeni a megtérést valló embert a vizbe, hadd legyen bizonysága a testi megtisztulás a lelkének. Jézus sohasem keresztelt. Miért nem keresztelt? Bizonyára irtózott a vele járó szertartásos látványossági ól. Hiszen ki tudja, a jeru- zsálemi divatos urak és hölgyek egy része, vájjon nem azért járt, ki a pusztába, Jánoshoz, mert kiváncsiak voltak, látni akarták a százak vizbemeritését ? A tömeg mindig a látványosságra csődül. Az üdv hadserege rezesbandával járja körül a nagy városok utcáit. Amerikában a templomok drága ének és zenekarokat tartanak fönn, szóló énekeseket léptetnek föl. Itt nálunk is csak akkor telik meg a templom, ha temetés, vagy mennyekző készül... Mit látni csödültetek ide? kérdezte Jézus. Nagy napom volt. Az egész jelenet, a várakozás órája, a magát nekem kegyelemre megadó gyülekezet, a kemény szavak, minden olyan volt, mintha a Szabó Dezső képzelete találta volna ki. Azt sem SZENZÁCIÓ iOMÁN OPERA1 A MILÁNÓI SCALA Vera Amerighi Rutili szoprán C!oe Eimo mezoszoprán Aríura Tamburint tenor Mario Albaneze baritonista Lucicne Neroni basszus EDMONDQ DE VECCHI karnagy vezényletével TESTA GYÓGYÍT Minden gyógyszertárban Kapható A tele templomban mindig jól sikerülnek a beszédek. A szeretet vendégség magamnak is esemény. Oda állok az Ur a-z- tala elé, egy vonalban a híveimmel. Nem felülről nézek le reájuk; közöttük vagyok. Különös zamatja van minden szavamnak. Valami mindig történik egyik ünneptől a másikig, ami akkor szót kér; elintézést, vagy megbocsátást. A templomépHés alatt — a hálaadó ünnepet még az iskolában tartottuk — könnyekre indított az a rettenetes, szomorú és siralmas állapot, hogy emberek egymásra, a hivele énreára, haraggal gondoljanak. Rá egy évvel iskola- nagyobbitás után állottunk. A két napi közmunkát senki sem a fölöslegéből adta, mert a legszorgosabb mezei munka idején kellett a fö det hordani, a maltert keverni. Ez volt az igazi próba. Könnyű úgy adni, hogy azt meg he érezzük ; mert mindenki a lelke belsejét fordította ki. Volt aki örömmel, volt aki zúgolódással adott. Kettő olyan is akadt, aki mindent megtagadott. Most itt szálljon magába minden ember. Ugyanazon év Karácsonyában a faluban és a vidéken észlelhető magyarellenes kilengések nyomait akartam a hívek leikéből kit örülni. A szeretet vendégségére az egész világ hivatalos. A szeretet tökéletes és mindeneket elfedez. A másik év Husvétjában a magam lankadozását, hitem bágyadását tartom a hívek elé. Nehéz a terhet viselni, nehéz a kálváriáé utat gu- I nyolódók és csufolódók közt járni. Most * ime, én is. uj erőt várok a kenyér megtö- I résétől. I Amikor a kenyeret és a bort körülhor- I dóm, szemébe nézek minden hívemnek. * Találkozom vele: egyenként miudegyik- I k ). Felmérem Ítélet nélkül. Irgalommal és .4 szeretettel egy vagyok vele. Az ünnepeink találhatta volna ki jobban Szabó Dezső, hogy miért késett a nász. Nem készült ei idejére a násznagy uj nadrágja! Ó áldott nadrág, be kezemre dolgozott akkor a szabó ! Nem volt igazam akkor a doronggal. A nép gyermek és miért kell haragudni ezért reá ? Táncok, felvonulások, körmenetek, éneklés, mennyekző, temetés, aratási ünnep, cirkuszi kicsi lovak, mái faluból dalárda, püspöki látogatás, vidéki színház trupp: látványosság, szin, zene, zaj, tömeg, puska- durrogtatás, rezesbanda. Ez kell a népnek. Aliiig fel nem nő, most még csak pár ezeréves, minden ezer év egyet jelent a fejlődésében. Nem a „ma“ vallása kell neki, az őszinte szó; az is kell neki, minden kell neki. De arra össze nem gyűl tömegestül, a templomot azért meg nem tölti. Szegény gyermekes kispap, Balázs Ferenc, kár volt fo- gadkozni. A látványosság kell neki, egész testéuek valami, a szemének is, a fülének is, az orrának is, hogy teljék meg a szeme gyönyörűséggel, — hát mégis csak jó volt, hogy tündér templomot épiltettem ! — a füle mennyei hangokkal, az orra a tömjénnek, vagy a virágnak illatával. Ha ezt meg tudod csinálni, nagy ember vagy. mészkői pap. És még valami egyéb kell a tömegnek. Ingyen igéiét. Ismét csak, gyermek a nép és fejletlen. Önző még, a körme hegyéig. A vallásban is az ő kicsi magán üdvözülése a legfontosabb, az Isten is arra való legfőképpen, hogy őt meghallgassa, ügyes-bajos dolgai I elintézze. Én ott neki, a templomban, feltárom a véres élet sebeit, tetemre hívom a világot, ráolvasom a bűnt, a szerencsevárás, tunyaság, Önzés, széthúzás bűneit. A te kezedben van a jövőd kulcsa, ember ! Dolgozz és küzdj érte ! Ma kezdd el és az unokáid érezni fogják a hatását. De a népet az nem inditja meg. Ellemben Ígérd meg neki, hogy az Isten már megelégelte a szenvedését, megváltja holnap. Jézus is megváltotta már. Ingyen kegyelemből, fáradság és küzdés nélkül dicsőséget hoz reá az Isten. A világ mindig a messiást várja, a kormány azért rossz, mert nem végzi el a lehetetlent; a szegény, ártatlan népet szenvedni hagyja, a buza árát nem emeli, a kenyér nem olcsóbb. A szocializmus a világ megváltása. A kommunizmus az élet csillaga. Egyik napról a másikra gazdag és boldog lesz mindenki. Ezt meghallgatni is összegyűl a nép ezrével. A politikus dobverők ígérgetéseit csurgó nyállal hallgatja. — Ezt már te nem tudod utána csinálni, mészkői pap ! Hát nem baj. Legyünk együtt a templomban a kevesekkel. S ha mégis olyan nagyon kívánnám a tele templomot, egyszer-kétszer, ritkán, nagy.néha, hát majd én is rendezek valami szép templomi ünnepélyt. Minden harag és gúny nélkül. Lesz zene, lesz virág, lesz másfalubói való szónok. Ez is kell, néha ez is kell. S ígérni is fogok valamit. Megújítjuk a vallást, hogy mindez hiba nélkül beleférjen. NAGY TAVASZI KÖNYVKLÍRUSITÁS AZ ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN! Bolti ár egyötödéért kitűnő könyvek (regények, gazdasági, technikai, ipari szakkönyvek, irodalomtörténet, történelem, stb.) nagy választékban. Kérje az árleszállítás teljes jegyzékét. ABBÁZIÁBAN meleg tengeri gyógyfürdők a RESIDENZ penzióban mind a négy emeleten kaphatók. Idősebb uraknak és hölgyeknek, szívbajosoknak, asztmásoknak, valamint eimeszesedésből eredő betegségeknél nagyon fontos, hogy a ReSÍííeiSZ nem » fekszik magaslaton. Óriási előnye még, hogy az összes előirt diéták pontosan betarthatók. A ReSídCnZ-ben minden kényelem és az összes modem konfort megtalálhatók: lift, központi vizfíités, 22 fokos meleg, tengerre néző napos, loggiás és erkélyes szobák, kényelmes ágyakkal. A Residenz egészen a tenger-parton fekszik és nem a tengerparttal szemben. - Első HätegÖrla. Kitűnő konyha. Folyó hideg és meleg viz a szobákban. Feltűnően olcsó penzióárak. Bővebb információt nyújt Erényi Béla gyógyszerész személyesen Budapesten, reggel fél 9-től este fél 7-ig. — (Diana patika, Károly körút 5.) Minden levélre válaszolunk és prospektust küldünk. Telefon : 81—6—19.
