Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-31 / 76. szám
s I f' V 7 fi K 1935 mire! uh 31. wmmm GONDOLJA MEG. hogy ruhaszövet-vásárlásnál PÉNZT TAKARÍT MEG. ha szükségletét GMOMEN & HERBERT S. posztó és (Ivat tupyárc h, Sibiu, iióhüzlel i Cíaj, Heg. Ferdinand 13. sz. szerzi be. A cég gyártmányai ma már előnyösen közismertek, mert minőségben, divatszinekben egyenlők az angol szövetekkel. Ennek dacára árai a legolcsóbbak ! TELEFON: 959. Í nyösen közismertek, mert minőségben, divatszinekben egyenlők az angol szövetekkel. Ennek dacara arai a legolcsóbbak ! EGY KÍSÉRLET MEGGYŐZI ONT FENTIEK iléiszáz éves a 1* ún - székely rovásírás le^ti|aE»ban felfedezed irodalmi emléke A Nikolskurgi Hovás-ábcé4 a Magyar Memxedi Muzeum ieiemes áldozatai szerezne meg küllőidről. Egyetlen kártyalapért égés* vagyon I. (Násüud, 1935 március 15.) A magyar tudományos világban nagy feltűnést keltettek nemrégiben azok a nagyon értékes rovásemlékek, melyeket itt Erdélyben fedeztek fel pár évvel ezelőtt a nyelvtudomány és irodalomtörténet fáradhatatlan búvárai. A Mugueni-i (bözögi) freskó feliratot 1930-: an kaparják elő a templom faláról, s 1929-ben felfedezik, de csak két évvel később teszik közzé a Darjiu-i (szé- kelyderzsei) téglarovást. Mindkét rovásemlék a legrégibb keletű emlékeink közé soroztatott. Az előbbi két szavas freskófelirat a XVI-ik század első feléről való, de tekintélyes ódonságát is felülmúlja a Der- jiu (széícelvderzsei) téglarovás, melyet Pais Dezső a XIII-ik század végéről keltez. Bár sokan vannak, akik ezt a magas kort, legalább egy századdal szeretnék megrövidíteni, hinnünk kell, hogy az emlék csakugyan a XLíI-ik századból való, hiszen o hiedelmünket oklevelek és a templom épiíési ideje is alátámasztják. Ezzel a 700 éve3 korral szinte versenyez a legújabban felfedezett Nikolsburgi Ábécé, melyet Ja- kubovich Emil, a Magyar Nyelvtudományi Társaság tudós titkára ismertet a „Magyar Nyelv* ez é'_: 1—2. számában „A székely rovásirás leg égibb ábécéi* címmel. Jakubovicii szerint a Nikolsburgi Rovásábécé a XV-ik század derekáról való s mégis korra nézve a székelyderzsei téglarovással egykorú. A Nikolsburgi Rovás- ábécé kétségkívül: a legrégibb írott rovás- emlékünk. Helyszűke miatt nem sorolhatjuk fel az okokat, melyek alapján kénytelenek vagyunk, a Nikolsburgi Rovásábéce szerez- tetése korát, a XV ik századról legalább is jó 150 évvel, előbbre tenni, ezért szögezzük csak le, hogy e legrégibb hunszékely rovásirásos emlékünk : ma közel 700 észté no ős ! Ezzel a 700 éves írott hiteles emlékkel felelhetünk a gvülöiködő, alsórendü vádakra, melyek barbárnak, szpurkátnak, nyershustevő kultúrálatlan félvad és ki- semmi zen db fajnak titulálják magas műveltségű turáni fajtánkat, amelyik az orosz steppékröl nemcsak kitűnő lovas-katonai szervezettségge’, hanem tekintélyes keleti műveltséggel, irodalommal, külön rovás- alfabetummal, jött be ide hazát alapítani és — keletinek maradván mindvégig — a nyugati civilizációnak is fáklyavivője tudott lenni. Ez a 700 éves Nikolsburgi Rovás-ábécé is azt bizonyítja, hogy róva i s* Hz észszerű étkezi az egészség alapja As mwosi reeepf nemcsak a patikára szól, hanem a konyhára is. BIÉfáS KOSZTOT csakis szakszerű vezetés alatt álló konyha tud készíteni. Bulon menüi! oruosl Előírás szerint: Vesebajosoknak, cukorbajosoknak, savtultenyésnél és hiánynál, epebajosoknak, rheumásoknak, stb. Hízó- és fogyókúrák. Olcsó árak. Figyelmes kiszolgálás. iétás Étterem Írásunk nem kuriózum, hanem Ázsiábó 1 hozott kulturkincs, hiszen a Németh Gyula vizsgálatai minden kételyt eloszlattak már arról, hogy rovásírásunk azonos a mongol Orehon-Jeniszej-melletti, VII-ik századi sziklafeliratokkal, a turkesziáni ó-török sírfeliratokkal és a nagyszentmiklósi bes- senyő aranykincsek közép-ázsiai runái-val! Bizonyos immár az, hogy rovásírásunk honfoglalás előtti és hogy még a délorosz pusztákon kialakultak annak jelei. A Nikolsburgi Rovás-ábécé, amelyiknek kora a XIII- ik század vége, vagy legalább is a XIV- ik század eleje, nagy ür áthidalásokhoz segít hozzá bennünket. A kétségkivü- iien honfoglalás előtti Íráskultúránknak — majdnem 800 évi —, előző idejét nem tudtuk ugyanis hiteles, egykorú emlékek kapcsán, koatinnitásba hozni, a meglévő késői emlékeinkkel. Most megint előbb mentünk legalább másfélszázaddal a kontinuitásban „a tátongó ür* felé s már a XIII-ik század peremén poroszkálnak tudósaink, hogy lankadatlan szorgalommal építsék az „ür“ áthidalásához a feltalált emlékbizonyitékok köveiből, a tudomány pilléreit. A nikolsburgi emlék A nikolsburgi emlék 30x21 cm. nagyságú kártyalapra volt írva. Ez a hártyalap eay incunalulum, ősnyomtatvány, hátsó hártyavédő levele volt, aminek hátsó felén három sorban egymás mellé van felírva a rovás-ábécé 4ÎJ bellije. A nagyon becses hártyalap tehát csak tartozéka volt egy ősnyomtatványnak és nem annak számozott lapja. Az incunalulum cime: vDe pronrhialibus Rirum“, szerzője: Bertalan, a Xni-ik században éli angol minorita pap. Az ősnyomtatványt Nürnbergi) n nyomatta Koburger Antal, 1483-ban. Legutolsó tulajdona az ősnyomtatványnak a morvaországi, nikolsburgi Dielr chslein hercegi család, 1933-ban a svájci Luzernben árverés alá bocsátolta. Jakubovicii Emilé az érdem oroszlánrésze, hogy valósággal izguló hajszolás után tudta a kincset, — az árfelhajtó ügynök-hiénák telhctetlen- ségét teinéntelen idegen valutával kielégítve —, a magyar nemzet számára megszerezni, de igy is csak külön a hártyalapot, mert az ősnyomtatványért Dárius kincsét követelték. A hártyalap baloldalán 2 lyukat találunk rozsdás szegek nyomaival, ami azt mutatja, hogy mielőtt 1483-ban az ősnyomtatvány hátsó védleveléül alkalmazták azt, inár f-Uiasználták valami kapcsos kod x bőrtáblabekötéséhez belső táblaboritó lapnak, ráragasztották a nyitván bőrrel bevont fafedél belső felére, úgy, hogy a 2 lyukba helyezett szegeccsel nitolták rá a kódexet összeszoriló kapcsokat. A hártyalapon a szegecsek olyan rozsdafoltokat okoztak, amiből bátran következtethetjük, hogy a rozsdafoltok a kódexen nagyon sok idő, legalább is 150—180 év alatt érlelődtek ilyen ódon színfoltokká. De a régibb ragasztás nyomai, valamint a hártyalap gyüremlései is azt mutatják, hogy második lelőhelyénél, illetve ennek idejénél (1483-nál) legalább is 150—180 évnél idősebb az első, ismeretlen tartózkodási helye, vagy talán épen a genezise. Az alfabetum fölé vastag belüs vörössel irt, gót kódex- irásu cime : „iLiítece Siculcrum quas Sculpu (n) t vei cidunt in lignis“ — is azt bizonyítja, hogy a kel ezést bátran tehetjük a XIH.-ik század végére, vagy a XIV. ik század legelejere, mert a betűk alakja inkább ez idők „divatja*. ^XU^mia)imnj Hsjţ:í t * 1 í H o ű -\ 0 ét r, tÁr ttnji, «y&ty&u vp, d* £ ' W’ al i / 4,44, o; y, njprn,, vru, Îf, ” ' wiaijixuTiar JTA eft őzt 4 & ■& V* 'VrttA' Zt áe ie*,M 4 / * fyvrvtő ittnió A Nikolsburgi Rovás-ábcé betüjegyeinek hasonmásai. A latin betűkkel irolt felsősor: a rovásbetü- jegyek nevét, az alsó sor pedig azok hangértékét jelöli. eredetihez hűséggel alkalmazkodó CLUJ, CALEA VICTORIEI No. 39. Az abcé soraiból meglátszik már első pillanatra, hogy, a betűk valóban rovásbetük, nem kurziv Írott, tintás betüjegyek. Merevségük, bizonyos ösztövér nyurgaságuk, a sok egyenes vonalú csucsszög és háromszög figurációi, az összekötő kurziv segédlábak teljes hiánya, főleg a gömbölded köralakok mandorlá-vá hegyesedő alakja (Erdélyben barackmagosnak hívják az ilyen alakzatu mintákat) mind azt mutatják, hogy ez az emlékünk magos kora mellett főleg azért is becses, mert megőrizte a székely rovásírásnak eredeti rovás, metszés formáját é3 ennek technikáját. Eddig a Marsigli- féle nagyfontosságu székely naptár szövegmásolat volt ebből a szempontból a legbecsesebb leletünk, de most már a székely- derzsi téglán látható valóságos berováso- kon kivül, főleg' a Nikolsburgi Rovásabce a legfontosabb és legértékesebb ku1 forrásunk. Hiszen a honfoglalás előtti időre, tehát több mint egy évezredre visszatekintő rovásírásunknak egyetlen fába rótt emlékét sem bírjuk s az egyedüli Dariiu-i téglarovás emlék és csak agyadba karcolt, tehát nem késsel fába rótt rovás s a többi meg épen festett, vsgy tentával irt eredeti, vagy másolati emlék, melyek a sok stilizálás, de meg a pennával, ecsettel való epigráfia révén, elvesztették az eredeti rovásból folyó, ékre hegyeződö alakza'ukat, nyurgaságukat, merev egyenességüket. E sorok írója épen a még menthető rovás technika most is meglevő és feljegyzésre érdemes maradványainak összegyűjtésével próbálja a nagyon gazdag hun-székely rovásirásos irodaim t bővíteni. Mert a régi rovásirás, mely a XVII-ik században a könyvnyom'atás elterjedésével sa papi- rosmalmok épen ez időre eső tömeges felállítása u'án, csaknem egészen megszakad, vagy csak a papírra és téntára fanyalodva elisorcsosodik, ma is él még némileg eredeti székely pásztorok júhiú/ő-palc't rovásírásban s csaknem egészen él technikájában a kalotaszegi ism rt rovisos bútorok, kazetták készítésében, karuzábék, gangfák, temetökopjúk,székely kapuk kifaragásában, főleg a házoszlopok, szeiemengerendák szerkezetsorrendi megjelölésénen tb. Nagyon fontos tehát a nikoleburd emlék nemcsak azért, mert a betűk legrégibb alakját őrzi meg, hanem azért is, mert szerzője, jó megfigyelő képességgel, apróiékossággal, lerajzolja a berová3 m jdját, szóval a szerkesztés techniká it is. Ez az ábce igazolja, amit Bon/ini Antal ir: „Scythiai betűk vannak, melyeket nem papírra Írnak, hanem rövid fácskákra rónak“, vagy amit O.áh Miklós esztergomi érsek mond a régi székely levelezésről: „fapálcákra, holmi jegyeket rónak és az igy írott pálcákat barátjaikhoz, szomszédjaikhoz izenet és levél gyanánt küldik.“ Ez a mi ábeóak is ezt jegyzi meg címében : „quas Sculptu(n)t veliidunt in lignis“, melyeket fába metszenek vagy vágnak. A mai rovásirás Minden jobbkezes székely pásztor alágy- rostu mogyorófát ma is úgy metszi kacrá- val, vagy tuskésével, hogy a balkézben tartott pálcára jobbról balra haladva jegyzi, rója be a „stí/nro“, az „aratási túró“, a „szénafii túró“ fontjainak, vagy fertályainak jegyeit, vagy az ordának, sajtnak stb. esede.-:es porciója külön jegyeit. Ahány juhtartós utca, vagy 0szeg“ van a faluban, annyi oldalára faragja előbb a mogyoró- páicái. Hogy jobban kitűnjön a fehér metszés jegye, taplógombalevél, vagy égerfa héjjal, barnára pácolják előbb a számadó pálcát. A jegyek itt is balról jobbra vannak fordulva, mint a nikolsburgi emléken. Másként nem lehet a kacorral, kisk.ssel bánni. Minthogy a fának erezete van, ami a rostok tömőt.ebb átla’ából álván, a fának jellegzetes figuracióját adja, azért e keményebb része ién, a rostokat keresztül vágni, nem igen könnyen lehet, ezért vi- szintes jegyeket nem találunk ábécénkben. A vonalak iránya függőleges és a lehetőségig párhuzamos. Megfigyeléseim szerint, mindennemű rovás pálcán látható mai jegy is párhuzamos, sőt a székely ácsmester.'k összes szerkezet sorrendi jegyei is ilyen alakúak, mert a szekercével ép úgy mint a vésővel és késsel is, nem lehet görbe,, gömbszerü és nem párhuzambs figurákat róni az épüietfába. Ha van is görbe vonal, az csak a „hrd sarlójamelyből k.ttő egymással szemben adja a „barackmagot“, mit Jakubovicb „tnandorlának* mond nagyon helyesen és poétikusan. Ábécénkben 12 hoidsarlós betű van, de ebből is csak 5 a betű, a többi csak u. n. összevont jelző (capita dictionum). Még két igen értékes emlékkel gazdagodott a Széchenyi Könyvtár, melyről szintén Jakubovich Emil számol be a Magyar Nyelv idei 1—2 számában. Az egyik: Mis- kolezi Csulyak István kettős rovásábcéje, melyet az erdélyi székely családból származó tudós, zempléni esperes és liszkai ref. pap, irt be naplójába 1610—1638 között. Betűi már kurziv jegyek, mint a hagyományos rovás-ábcék, de azért megőrizték még a rovásirás régi technikájának némi nyomait. A másik emlék : Telegdi János Rudimentájának legrégibb másolata, mely 1671-ből való és Fogarason másolta le Rétyi Péter. E másolatnál a távolodás a rová tói, még szembetűnőbb, mint a Csulyak Istvánénál. Hiába, 1671-ben már csak a felső Szamos mentén 4 papiro- malom- róltudok,ezek közül ke tő aBethleneké,nem csoda, ha a sok papiros teljesen kurzívvá teszi az ékszerü jegyeket és valóságos görbületekkel kecsesnedö, kurziv kaligrá- fia, az a sok ívliatyánknak és Hiszekegy rovásírás szöveg is, melyet a Bél Mátyás közlése után, olyan sok másolatban bírunk. Többek között a ko.ozsvári ref. kollégium könyvtárában is f dezett fel egy párat a nagytudemányu Herepei Janos. Ezek a Miatyánkszövegek a Sylvester féle, 1541- ben megjelent bibliafordítás szerinti közlésben igen érdekesen hangzanak: „Mi Atyánk ki az menyekbe vagy Szenteltessék az te neved. Jö- jön el országod legyen az te akaratod mi képen menyben azon képen az földön is. Az mi kenyerünket az mindennapját adjad nekünk ma. És engedd meg minekünk az mi adóságainkat miképen mi is meg engedőn; azoknak az kik mi nekünk adóssok és ne hadgy minket kísérteibe jutnunk de szabadics meg az gonosztul. M r tied az ország és az hatalom és az dieses mind örökön öröké amen“. Gergely Feiere.
