Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-31 / 76. szám

BLLBHT&K l 19 3 5 in A :• c I n u 31 e cs 02. ércekét. Mit is tehetett volna ott siva­tag magányában, a rongyos és éhes bujdosók iár.'Mságáb.ui, ldordithat.it!ad rcnu'iiyrclcnv ­tjében, Rodostó emeletes JLik.ilyib.íi, ciprusai és ólap.u között, ahol dúlt a dügh.it.ii1, állan­dóan a tenger síiketuó l.inmajat hallotta, \ agy a kurucok süketítő es imm.tr merőben céltalan dobálásit s télvizidon megvette az isten 1 íidege szegényes tanyáján, ahol egy cseréptáüan néhány széndarab fiistölgött, nya- ron pedig meggyulladt a keleti hőségben, ab­lakát papirossal ragasztotta, be, de azt is kirágták az egerek meg a patkányok s a szo­bájába néha majdnem besétált az. óceán? Már megoldása nem volt. A kény te enseg olyan mértéket mutatott neki, megbolygatott leiké­ben o’ií>ran egyensúlyt támasztott, mely alkal­mas a remekművek előidézésére. Doh any zott ..sóhotjtozissai“. 21 ágon léé pillán ugatott, ho­lott tudta, hogy már régesrég betemettek az erdélyi havasoklioz, vezető utat. Leveleket Írogatott képzelt nénjének, az ő édes, kedves néniének, akit keservében, a szót facsarva nénikám-nak nevezhetett, újév napján „csinos» takaros ujesztendót“ kívánt neki „és abban férfias állhatatos, hü és állandó egészségeket'*, vagy „jóéjszakát és hozzá kevés bolhát“. Máskor arról biztosította, hogy még a ká­posztától is jobban szereti s utána eltűrte, hogy ez a merőben képzelt nene őt büntetés­ből „kápos7tásíazék“-nak titulálja. Dicsekedni így szokott: „Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.“ Vagy pe­dig igy: „Ha télben jégverem volt a házam, vagyis inkább a fogházam, most pedig sütő­kemence.“ Hogy a fényes Porta mellett mi­csoda árnyékok borultak rá, azt akkor sejt­jük, amikor ilyesmit olvasunk: „Török urak vannak, de unalmas dolog törököt látogatni: egyik a, hogy törökül nem tudok; másik a, hogy ha az ember hozzájok megyen, elsőben: ne ülj le — azután egy pipa dohányt ád, egy íindzsa kávét — hatot vagy hetet szól az emberhez, azután tiz óráig elhallgatna, ha az ember azt elvárná.“ Természetesen sok­szor idézi Erdélyt, a kedves tündér országot az erdélyi nőket is, akikről ezeket az anda- itó sorokat írja: „Egy erdéiyi asszony nem ér-e .\nnyit, mint tíz magyarországi? A rózsa többet ér a kórónál, a nap fényesebb a hold­nál. Mikor Magyarországon fogyatkozás van napban, csak egy erdélyi asszonyt vigyenek oda, annak szépsége elég fényességet ád. Ez nem dicséret, hanem igaz mondás. Ha az Isten őket jobbnak teremtette másoknál, ki tehet arról?“ Szerelmes is volt egy erdélyi leányba, Kőszeghy ‘Zsuzsikába, aki ott élt a bujdosók között, de az bizony nem hozzá menit férjhez, hanoin Bercsényi úrhoz. Erről pedig csak Így tudósit bennünket: „Hol van­nak a muzsikások? bújják el a tehénhus notar cs vonják el a menyasszony táncát. Mind­ezekből' elítélheti ked, hogy ma út házas­ság lesz... blóg a, hogy ma esküdt meg Ber­csényi ur Zsuzsival. . . ket vagy három bi­zonyság előtt, de azt is titkon. Elitélheti ked, micsoda örömben vagyon Zsuzsi. Aki is bi­zonnyal •lYiiegérdeml’ii a grófné titulust... De üs merek én olyat, ked is ismeri, hogy .na­gyobb szükség volna a házasságra, mint Ber­csényi urnák, „de non habet pecuniara“. Megiixluúan melegszünk össze ezzel a ne­mes, természetes, szeretetreméltó lélekkel. Az arányát bámuljuk benne, a mértékét, améy- lyel szenvedését közölni tud;a. Mesteri a szenvedés e szerénységében. Éppen ezért mes­teri a prózája is. A jó próza titka bizonyára nem is egyéb, mint a szerénység, az igényte­lenség, az az alázatosság, amely ügyel az adagolásra és keveset markol, hogy sokat fog­jon. La Bruy érc azt állítja, hogy a prózában csak egyféleképpen lehet valamit kifejezni helyesen, a versben azonban inár többféle­képpen. Annyi bizonyos, hogy a prózának is megvan a maga kemény, változhatatlan tör­vénye. Mikes ezt nyilván a franciáktól ta­núra. öt évig élt Parisban. De amig ott lc- vélirodaomban Louis Guycz de Balzac és Voiture a szalonok cifra művirágait kütöz- gették csokorba, ő a háromszéki uritársasá- gok élő beszédét örökítette meg, azt a nyel­vet, amelyet közel fészázados száműzetésé­ben is csodálatosan és szeplőtlenül megőrzött. Nála minden kézzelfogható, valószerü. Soha egy fölösleges jelzőt nem használ. Szinte szí­nek nélkül tud festeni, ö a barátságot nem szorosabbra fűzi és nem szilárdítja meg, ha­nem „megenyvezi“. Maga vallja, hogy székely nyelven ir. Tizenhét kötetet fordított le, „változtatott magyarrá“. Riedl a kora legna­gyobb prózairójának nevezi, Négyesy az első tárcaírónak. Európai magyar. Amint első köl­tőnk, Ba’assa Bálint testvéresült az európai műveltséggel, azonképpen Mikes is egy volt vele, az első prózairónk, aki társalgási nyel­vünket szólaltatta meg s mindkettő találko­zott a tengerrel is, az egyik északon, a másik délen. Mikes ezzef: a tág távlatával és mély emberiességével ma is közel van hozzánk. Talán nem véletlen az sent, ha ő adott nevet annak a szellemi tanyának, ahol újabb irodal­munk évekig hánykódott és nevelődött. Ó irta le é'őször ezt a magyar szót: kávéház. F/IÂL JóB VASÄRNAFIRIPORTJA Filmsztárok, akik Berlinből Budapestre kerültek vissza Szőke Szakái megcsappant jövedelméből jobban él, mint Berlinben — Mit ke= rés Alpár Gitta? — Legtöbbet Ábrahám Pál vesztett — Huszár Pufi Nógrádi verőcén tyukfarmot csinált és a kecskeméti barackpálinkát akarja Angliában népszerűsíteni — Gaál Franci szerencséje Budapest, 1935 március elején. ( Copyright). Hatalmas koncepciójú és rengeteg pénzbe kerülő magyar filmek minden variációban diadalmasan járják be az egész világot. Angol és svéd, amerikai és német produ­cerek tárgyalnak Pesten, a százezrek csak úgy röpködnek a levegőben, mint a legyek meleg nyári napokon az éléskamrák táján. A magyar filmgyártás, hosszú stagnáció után újra népszerű lett és ha valaki va­lamit köszönhet a harmadik birodalom úgynevezett árja-paragrafusainak, úgy első­sorban a magyar filmgyártás lehet ezért háiás. Magyar sztárok, magyar rendezők, ma­gyar komponisták egész légiójának kellett elhagynia Németországot abban a pillanat­ban, amikor ott a nagypapa és a nagymama faja és felekezete után kezdtek behatóan érdeklődni. Az első időben talán lethargia és kétségbeesés fogta el az embereket, később azonban rájö telt az örök igazságra, hogy a tehetség nincsen országhoz kötve. Mit csiráinak a harmadik birodalomból emigrált filmnagyságok ? Erről szeretnék most beszámolni. Az eErsígrálí filmszfárok © sszef a irf a nak Mindenek előtt azt kell mo.gállapitaiv, nogy a Németországból emigrált film nagy­ságok nemcsak az atellierben, hanem a társasági érintkezésbe is szó?osa/i Össze­tartanak és hihetetlen módon támogatják egymást. Ha egy uj film készül és annak szerepét valamelyik emigrált művész ala­kúja, akkor a filmhez feltétlenül emigrált komponista készít zenét, azt minden kö­rülmények között emigrált rendező rendezi, és ezek szigorúan ügyelnek arra, hogy uecsak az epizod szerepeket kapják ugyan­csak emigrált kisebbnevü színészek4 ha­nem a statisztériában is keresethez jussa­nak. Szőke Szakáll, aki Németországban egy év alatt háromszázezer márkát keresett, a negyedik filmjét csinálja most Pesten. Hív­ják mindenfelé, azonban minden külföldi ajánlatot eiutasic. Egyedül svájciakkal haj­landó tárgyalni. Eddigi filmjei: „Az uj igaz­gató“, „Helyet az öregeknek“, és „A hét ooű (votmcK "mdmeokapkuii a twsießß- scklfiielcet.anúl csak adhat GALLIA l testőr" részben beváltották, részben be­váltják a hozzáfűzött reményeket. Filmjei muzsikáját rendszerint Á 'ralrim PH csi­nálja. A fantasztikus németországi mam- mut-jövedelemmel szemben Szőke Szakáll Pestén „csak“ 50—60 ezer pengőt keres egy évben, de saját bevallása szerint jobban és fejedelmibb módon tud ebből itt meg­élni, mint .300.000 márkából élt Berlinben. Alpár Gitta a „Bál a Savoyban“ címsze­repéért 60.000 pengőt kapott, a „SybilP-ért, amit Londonban csinálnak 120.000 pengő a honoráriuma. Az ő jövedelme nem csök­kent, sőt emelkedett, hiszen fellép a szín­padon is, Budapesten és Bécsben és fel­léptidijai semmivel sem csökkentek a ré­gihez képest. Álirahám Pál muzsikája A legnagyobb veszteség kétségkívül Áb- rahám Pált, a nagy tehetségű fiatal kom­ponistát érte. A zeneszerző tudvalévőén százalékos részesedést kap az egyes orszá­gokban zenemüve nyilvános előadásáért. A zenekarok engedély-dijat fizetnek a szer­zők egyesületének és ezeket az engedély­dijakat elosztják a komponisták között. Csak ezekből a licenc-dijakból évente 60 70 ezer márka jutott Németországban Ab­raham Pálra. Ez a jövedelem teljesen el­maradt, mert müvei odakünn indexen van­nak és még álnéven sem szabad eljátszani ŐKet. . , Idehaza nagyon produktiv Abraham Pal, eddig hét filmhez komponált muzsikát és filmjei közül különösen a „Rákóczi induló“, „Antónia*, „Bála Savoy ban*, és „Lila. akác“ arattak nagy sikert. Persze dolgozik min­denfelé, különösen Franciaországba és ha jövedelme erősen is megcsappant, azért mégis van mit aprítani a tejbe, mert jöve­delme még igy is eléri az évi 50.000 pengőt. A sztárok közül talán Gaál Franci áll legjobban. Németországban első ket filmje — mit tagadjuk— megbukott. A „Paprika“­Ui AUTOBUSZ-MENETStEHD Cím — HlíEDttt - CUKRA - ORADEA kOzöt’. INDUL ORADEARÓL: (Piaţa Unirii) Reggel------------- 600 órakor INBÓL CLUJRÓL s (Posta mögötti állomás) Reggel------------- 600 órakor Délben------------- 1300 órakor Délután-------— 1700 (500) órakor Gyorsjáratú, abszolút üzembiztos, fütött autóbuszok!! Príma Societate dm Autotme, Ormdes Déli------------------ 1200 órakor Délután------------- 1530 (380) órakor nnk is csak közepes sikere volt, az egyik filmjét pedig egyál a án nem hozták. Igazi, ro bánó sikerhez akkor jutott, amikor Joe Pasternak megszűnte te az Universal ber­lini gyártását és székhelyét Pestre telte át. Az Universal másfélmillió pengőt hagyott eddig Magyarországon, Gaál Franci a „Pé­ter“ és a „Cs bi“ szerepeiért egyenként 100.000 pengőt kapott és ugyanennvit kap a most készülő „Mutti“-ért is. Joe Paster­nak a legnagyobb világmárkákat csinálja Pesten és az Universal nagy sikerei nagy­ban hozzájárultak a magyar filmgyártás eredményeihez. Az emig ánsok között kell emliteni még Székely István rendezőt is, akinek Német­országban közel 100.000 márka évi jöve­delme volt, idehaza ennek az összegnek felét keresi meg — pengőben. De azért ő sem panaszkodik, elvég e havi 5000 pen­gőből is meg lehet valahogyan élni. Bársony Rózsi jövedelme nem igen csap­pant meg. filmjeivel megkeresi a maga 80.000 pengőjét, ezenkívül igen jelentős fellépti dijakat kap a színházaktól is. A kisebbek: Verebes Ernő, Szenes Ernő, Kardos László meg a többiek ugyancsak megérzik az idők változását, azérc még sínese i gondjuk, mert a „nagyok“ gondos­kodnak rőia, hogy ne maradjanak kereset nélkül. Puli már nem filmezik __ Huszár Károly, a humoros filmek nép­szerű Pufija, úgyszólván teljesen visszavo­nult. Néha vállal epizódszerepeket egészen jelentéktelen honoráriumért. Régebben ke­resett vagyonát okosan át tudta menteni és kisebb mintagazdaságot rendezett be Nógrádverőcén. Idillikus kastély van a gazdaság közepén, birtoka nem nagyobb nyolc holdnál, de ezen a nyolc holdon Pufi, akinek születésétől fogva érzéke van a gasztronómia iránt, a legkényesebb ízlést kelégitŐ primeuröket termeli. Ő hozta ki a jQclos tojásokat, nála terem meg legko­rábban a paradicsom, földi eprei akkorák mint egy kisebb barack és a legelőkelőbb éttermek és csemegeüzletek várják külde­ményeit. Gyönyörű tyukfarmja van és rossz nyelvek azt mondják, hogy ennek legna­gyobb fogyasztója ő maga. Két csirkét meg­enni tízóraira: nem tartozik Pufinál a rit­kaságok közé. Most a welszi herceg buda­pesti látogatása után Pufi a kecskeméti barackpálinkát akarja Angliában ért kesi- siteni és hir szerint rövidesen Londonba is utazik. Nagyobb mintaküldeményt visz magával, barátai azonban az üvegeket le akarják plombáiul, mert alaposan tartanak tőle, hogy a mintakollekció az utón eset­leg elfogy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents