Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-20 / 66. szám
TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NL.Mfc.RAR No. p.’ ARA 3 í.fc Szerkesztőséé, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. S, Fi ókki adóhivatal és könyvosztály: Pwta Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Fiőfizetési 840 lej. — pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 213, félévre 423, évente Magyarországra: negyedévre to, félévre 23, évente ţa többi külföldi államokba csak a portóküldab3zetteÍ -JN» LV). évfolyam, óó. s z ám. SZERDA 1935 MÁRCIUS 20. Lepísröl-itpísre került Németország oda, hogy szombaton ország-világnak értésére adja uj véderő-törvényének életbe lépését. 12 hadtestből álló s általános kötelezettségen alapuló hadsereget állít föl, a ver- saillesi szerződés ellenére. Fogadkozik, hogy a német becsület és a birodalmi szabadság megóvásának határain nem fog átlépni, sohasem fejleszt ki támadó harci eszközöket. Szóval csak a védelemre rendezkedik be s a Baldwin-féle óvatossági kötelesség elvét követi. Persze, hogy a logikus rendre hivatkozik, mire hivatkozhatnék másra, mint a fejleményekből kiáltó l^ényszeriiltségre?! A békeszerződés értelmében — mondja — leszerelt és szédítő számokat közöl az elpusztított harci „Stafierung“ méreteiről. Ez a „KarthagóF-béke határozat akart az előföltétele lenni az általános leszerelésnek. Aztán tovább! A lo- carnoi szerződésben biztosította szabad akaratából a nyugati határok érintetlenségét. A Népszövetségbe lépett s tevékenyen résztvett a leszerelési értekezleten. Itt csikarta ki az egyenjogúsági elv- elismerését. Csak midőn látta, hogy az ellentáborban a béke első pillanatától kezdve a fölszerelést a véglet felé csigázzák és minden más elv ellenére a saját biztonságuk eszméjét szögzik oda, hagyott el Népszövetséget és leszerelési értekezletet. De akkor se szaladt a háborús li- dércek után. Barátságra lépett Lenyel- országgal, ami a keleti határok egy részének. legalább egy időre való elismerését jelenti, megnemtámadási szerződéseket ajánlott fel, tűrte a memeli litván jogtalanságokat, nem avatkozott a csehországi német kisebbségek ügyébe s hajlandó volt tárgyalni az év elején létrejött londoni egyezményről az angol küi- ügy két vezetőjének: Simonnak és Ed önnek berlini látogatása során. Á «. k . v • , ' v. . N * t \ , , v >» ' t. • \ »\ t. K. b. )L A N ’ , Az angol Fehér Könyv s a francia katonai szolgálat emelése nem egyéb, mint Németország régi helyzetének fonta rtá- sa, egyenjogúság és leszerelés elodázása, igaz népszövetségi elv ferdítése, a béke zűrzavarának s a népek erkölcsi helyzetét érintő bizonytalanságnak szándékos hosszabbítása. Ma is. a német döntés drámai gyorsasággal és izgalommal való lepergése ulán harmadik nap se tudjuk elgondolni, mi lesz ennek az egyébként nem váratlan fordulatnak a következménye? Megtörténhetik-e mindenekelőtt a Simon-féle látogatás Berlinben? Föntart- ják-e a londoni egyezményhez és keleti paktumhoz való csábítás politikáját? A három nyugati nagyhatalom egyesüle valamely megtorlásra, hiszen nyilván- vánvalőan fölborították egyoldalim a vérsaillesi békeszerződés egyik alapvető szakaszát? Miként viselkednek majd a többi legyőzött államok, melyek még benn vannak a Népszövetségben, egy- részük azonban a német példán okulva, szintén követeli az egyenlő elbánást? Ha képzeletünket sétálni küldjük, ne feledjük el, hogy a német védelmi fegyverkezés, mely eddig is élénk folyamatban volt, nem sok vihart okozott már mostanában. Franciaország elégszer nyilatkozott róla, most a Fehér Könyv az uj angol fegyverkezés el nem odázható kényszerét valósággal erre a németországi tényre építi. A versaillesi szerződés nyílt módon való megsértését aligha fogják jobban szívre venni, mint az eddig tagadott félretolását. Göring két hete a katonai repülés híresztelésével már nem Kísértetiesen hasonlít a világhelyzet 1914-hez Pillanatnyi enyhülés:Berlin a történtek után Is szívesen látta az angol külügyminisztert. — Edemtei Moszkvába utazik.—megállapított katonai létszám az ütközőpont Berlin és London között A szombaton nyilvánosságra hozott nemet diplomáciai lépést követő feszült európai légkör mára valamennyire enyhült. Sir John Simon angol külügyminiszter berlini útja nem marad el s a francia—angol megegyezéssel elindított nemzetközi tárgyalások a németekkel is tovább folytatódnak. Hogy milyen eredménnyel, azt a mai feszült helyzetben természetesen nem lehet tudni. Még mindig nem tisztázódott ugyanis az a kérdés, hogy Németország mért sietett az általános véd,kötelezettség prok- lamálásával, mikor egg héttel későbl. nemzetközi tárgyalások utján, valószínűleg szintén elérhette volna ugyanezt. Csak az angol kormány tegnap Berlinhez intézett demarsában lehet valamelyes magyarázatot találni. A németek ugyanis bejelentették, hogy az általános védkötelezettség alapján 500.000 főnyi haderejük lesz. Anglia a demarsban hangoztatja, hogy ezt a számot a tárgyalások alapján sem fogadta volna el. Londonban elterjedt hír szerint Sir John Simon háromszázezer főnyi állandó hadsereget akart indítványozni Berlinben Hitlernek. A német lépés tehát ebben a tekintetben akarta bevégzett tények elé állítani az angol külügyminiszter által képviselt hatalomcso- portot. Ez a hatalmi csoport viszont, mely Angliából, Franciaországból és Olaszországból és Franciaországhoz már elég szoros kötelékek által kapcsolt Oroszországból áll, mely egységesen áll szemben a németekkel. Jöhet Sir John Simont Az ellentétek kirobbanásával szemben azonban valósággal biztosíték, hogy véletlen következtében a hidegvéréről ismert angol külpolitika az, mely a németekkel tovább folytatott tárgyalást vezeti. iEnnek a tárgyalásnak ügyében az angol kormány tegnap határozott kérdéseket intézett Németországhoz, ismét félreérthetetlenül hangoztatta, hogy a megbeszéléseknek a február 3-iki londoni egyezmény minden pontjára ki keli terjednie és újra megkérdezte a német kormányt, hogy ezen az alapon szükségesnek tartja-e továbbra is Sir John Simon berlini látogatását. A kérdésre, melyet az angol kormány tiltakozása is kisért a német lépéssel szemben, Neurath báró német birodalmi külügyminiszter határozott igenokozott nagy lármát. Érthetőn fölmerül a kérdés, vájjon a Saar-iigy lezárása után a Fehér Könyv és a francia katonai kötelezettség idejének a fölemelése mellett tulajdonkép micsoda elgondolás és micsoda egyéb cél vezeti a németeket? Még várhattak volna, hisz gyors veszély nem fenyeget s minden uj nap elavultabbá teszi a volt ellenség fegyvereit? Különben is fölötlik, hogy a védelmi fölfegyverkenel válaszolt. Sir John Simon igy vasárnap utazik repülőgépen Berlinbe s a dolgok további fejlődése a berlini tárgyalások eredményétől függ. Az alsóházban tett angol kormánykijelentés szerint a brit külügyminiszter tárgyalásait a francia és olasz kormánnyal teljes egyetértésben folytatja. (Pillanatnyilag tehát az európai diplomácia időjárásjelentéséből az enyhülést lehet kiolvasni. Nem változtat ezen a pesszimistáknak az az észrevétele sem, hogy 1914 előtt szinte kísérteties hasonlósággal ugyanilyen látogatások folytak le. Azért a feszülte LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az angol kormány szombaton este óta a legszükségesebb pihenést szolgáló megszakításokkal szinte permanens minisztertanácsot tartott tegnap estig. Vasárnap még az Volt a helyzet, hogy Sir John Simon minden valószínűség szerint nem utazik Berlinbe, Tegnap estére már elhatározott tényként jelentették, hogy a külügyminiszter Eden főpecsétőrre! utazik vasárnap reggel repülőgépen a német fővárosba. Az utazás nem jelenti a német lépés által keltett angol—német feszültség megszűnését, még kevésbé a Páris és Berlin közötti ellentétek enyhülését. London azonban a feszült helyzetben igyekszik kezében tartani az események irányítását és minden kisérletet megtesz arra, hogy a németekkel megindított tárgyalások végleg meg ne szakadjanak. Ez a fáradozása, melyet tegnap Berlinbe intézett demarsával is támogatott, egyelőre eredménnyel járt. Valószínűnek látszik, hogy a francia és olasz kormányok hasonló értelmű demarsot fognak intézni Berlinhez, de ebben már minden bizonnyal számítani fognak Sir John Simon berlini utjával. Tegnap az alsóházban szóba került az a terv is, hogy a vitát a Népszövetség elé vigyék. -Sir John Simon külügyminiszter a lehetőséggel szemben nem válaszolt sem igennel, sem nemmel. Nyilvánvaló, hogy a választ a berlini tárgyalás eredményétől teszik függővé. A népszövetségi tárgyalást mindenesetre megnehezítené, hogy Németország nem tagja a Népszövetségnek s igy nem is köny- nyü módot találni arra, hogy népszövetségi határozatot érvényesítsenek vele szemben. Mit tartalmaz az angol jegyzék? Az angol jegyzék, melyet Sir Eric Phipss berlini angol nagykövet adott át a német kormánynak, mindenekelőtt tiltakozik az általános védkötelezettség bevezetésére és a nézésnek ilyen jogát a berlini találkozón bizonyára megállapodásszerüen elérték volna. Ma már Franciaország sem zárkózhatni el mereven a német védelmi fölfegyverkezés joga elől, amig az általános fegyverkezés túl nem lép az ilyesmiken. Úgy1- látszik, e szerint, akár létrejön most már a berlini találkozó, akár csak jó — későn következik el ismét a béke és barátság egy szerencsés pillanaLord 'Haldane angol hadügyminiszter akkor Berlinbe látogatott és röviddel azután Poincare látogatott Pétervárra. Most is szó van arról, hogy Eden angol főpecsétőr látogatásával egyidejűleg Laval is Moszkvába megy. A helyzet azonban 1914-től fogva sokat változott. A nemzetközi légkör talán még feszültebb, mint akkor, de az 1914-es tapasztalatok ma minden bizonnyal megakadályozzák azt, amit Lloyd George az európai vezető államférfiak öntudatlan belecsuszásá- nak nevezett a háborúba. ég nem enyhül met légi haderő megszervezésére vonatkozó lépés ellen és hangsúlyozza, hogy mindkét intézkedés legnagyobb mértékben alkalmas az európai nyugtalanság fölkeltésére. Különösen felhívja az angol jegyzék a német kormány figyelmét arra az eszmecserére, mely Berlin és London között folyt le a londoni egyezmény nyomán s ameiy eszmecsere abból a föltételezésből indul ki, hogy Németország hajlandó magatartását a londoni egyezmény szelleméhez szabni, Németország közben egyoldalulag olyan intézkedéseket tett, melyek beleütköznek a békeszerződés pontjaiba. Ez nem könnyíti meg a nemzetközi megállapodásra vonatkozó tárgyalásokat. Az angol kormánynak tiltakoznia kell a Németország által egyoldalúan életbeléptetett fegyverkezés mérve ellen is, mert német részről jóval nagyobb létszámú hadsereget létesítenek, mint amilyen a megkötendő fegyverkezési egyezményben tervbe volt véve. Az angol kormány mindezek ellenére nem akarja kockáztatni a lehetőséget, hogy a béke kollektiv megszervezésének útját megtalálják. Ezért fölteszi a kérdést a német kormánynak, hogy a londoni egyezmény pontjainak megtárgyalására még mindig szükségesnek tartja-e az angol kormány megbizottainak berlini útját és súlyt helyez-e arra, hogy a február 3-iki francia—angol egyezményben foglalt pontokat megvitassák? Németország ugyan már igenlőleg válaszolt erre a kérdés re, de az üjabb német lépés olyan helyzetet teremtett, mely a félreértések elkerülése vé gétt feltétlenül szükségessé teszi a kérdés megismétlését. Az angol kormány újra azt kérdi tehát a német kormánytól, hogy hajlandó-e Németország a február 3-iki londoni megegyezés pontjai alapján és a népszövetségi elgondolás szellemében tárgyalásokat folytatni a többi hatalmakkal az európai béke biztosítása érdekében. (Folytatása a 10. oldalon.) ta, Németország a befejezett dolgok után valami újabb előnyt akar kicsikarni, ta Ián gazdasági és gyarmatpolitikai téren. Nem tudjuk, de valaminek mégis csak lappangania kell a szombaton bekövel- kézett hirtelen elhatározás mögött. A hirtelenségre vall, hogy Hitler gége-sza badságáról hazatért, Göbbels szegény pedig a nagy rádió beszédét hagyta fél be a gyors minisztertanács miatt.
