Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-17 / 64. szám

19 3 5 március / 7.

ELLENZÉK

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

A kuruc költészetről

i.

Mimién közmondásnak, szállóigének van egy csattanós ellenbizomjitéka is, az a kivétel, mely megerősíti a szabályt. Cicero, amikor leégett házáról tartott beszédet — De domo sua — ezt mondotta: Inter arma silent Miisac. Háborúban, fegyverzaj között hallgatnak a múzsák. Erre az igazságra eleven cáfolat a mi kuruc költészetünk. Háborúban, fegyverzaj között énekelnek a múzsák. Vár- ostromoknál, amikor elbődnlnek az ágyuk s ropog a házak zsindely teteje, égig sikolta- nak, dallamosan jajveszékelnek a versek.

II.

Csodálatos ez a harminc esztendő a XVII. század végén s a XVIII, század elején. Verseinkből eltűnik az aranyfüst, mintha szél fújná szét. Cupido, Circe, Heléna, Vénus riadtan menekül, velük együtt a nimfák is, helyüket elfoglalja Zsuzsika, „friss járatú, kedvemre termett Pannácskám“ vagy „rózsaszínű, szép Ilonám, kegyes tekintetű rózsám“. Egyszerre nevükön nevezik a nőket s a dolgokat. Letépik az álarcot. A fehér paróka alól kócos fürtök, izzadt, véres, deres üstökűk bukkannak elő. A nép szólal meg: a bujdosó kenyeres, akinek nincsen kenyere, a katona, akiknek „két pogány közt egy hazáért ■ omlik a vére“ s a protestáns gályarabok éneke.

III.

Nincs többé bárok pompa. Más van helyette. A fakóság pompája. „Mit búsulsz kenyeres, mikor semmid sincsen?“ A kurucnak rongyos a dolmánya, ki van az oldala, kodon m zsírtól avult, kalpagja a lapockáját veri, esőáztatta köpenyege megviselt, tarsolyában morzsalék sem akad, nyeregfája eltöredezett, lova rút, patkója lekopott, farkas- bőre szőre-hullató, palackját a pókháló szőtte be, inge szúrt os, ietvek nyargalod znak rajta, ügy rémlik azonban, hogy ez a katona nem panaszkodik, hanem dicsekszik. „Szolgámnak a neve Hányd-el-vesd-el-Gyurka, Magamnak a neve: bujdosó katona“. Valami pernyeszin szomorúság ez. Folyton visszavisszatér az ilyen sor: Szegény árva fejem, nincs hová hajtani“. Ez az őszinteség pom púja. A szegénység és a szenvedés pompája -H önguny pompája. A hűség pompája.

IV. 1

A kuruc költők névtelenek, pedig van nevük. Ki tartja számon például, hogy Szőke Ambrus irta a Székelyföldről szóló csöpp re- ineket, mely igy kezdődik: „Székelyföld Mindig zöld“? Ki emlegeti aztán Kabóthy Istvánt,

Ács Mihályt vagy Vinczy Györgyöt? Valami dicső névtelenség fátyolát borítjuk valameny- nyire, hogy — regényesen ■— bennük erezzünk egy kort, a bukásában is nagy élet-akaratot, azt a hangulatot, mely ma is elfog bennünket, amikor mintegy a múltból föláir a törők sip, a tárogató. Ezeknek a verseknek szerzői különben se voltak öntudatos írók, literary gentleman-ek. ügy énekeltek, ahogy verekedtek és koplaltak, vagy szidták maguk között a németet, ösztönösen. Néha egy népdalt pörgettek és fejlesztettek tovább, bele- helyettesitve a szövegbe egy hadvezér nevét, egy időszerű politikai célzást, mint általában a katonák szokták tenni mindenkoron, a világháborúban is. így került a kuruc versek közé megváltoztatott formában Balassa Bálint költeménye is: „őszi harmat után“.

V.

Van ezen a téren egy fájó csalódásunk is, melyet még a hivatalos irodalomtörténet Is rejtezkedő szeméremmel akar gat. Riedl Frigyes már 1907-ben egyetemi előadásaiban hangoztatta, hogy némely kuruc költemény szókincsében, rímeiben olyan fejlettséget mutat, mely abban a korban szinte elképzelhetetlen és érthetetlen s az Ocskcty Lászlóról való ének „két sora meglepően hasonlít Arany János egy sorpárjához. A kétség tovább munkált Riedl-ben. 1913-ban azután Tolnai Vilmossal együtt kimutatta, hogy kilenc legszebb kuruc versünk — köztük az Esztergom megvétele, Nagy Bercsényi Miklós, Balog Ádám nótája — koholmány, hamisítvány. Thaly Kálmán, a Rákóczi kor kitűnő tudósa, aki szintén gyermekkorától kezdve irattárakban búvárkodott s benne élt ebben a történelmi légkörben, a tulajdon költeményeit adta ki Rákóczi korabeli költemények gyanánt.

VI.

Nézetem szerint ezt nincs okunk véka alá rejteni. Legföljebb annyit állapíthatunk meg, hogy 1913-ban egy uj nagy költőnket fedeztük föl, már a halála után. Thaly Kálmánt. Érdekes' azonban ez az eset lélektani szempontból. Annak idején Thaly Kálmán versekkel kezdte. Gyerekember volt, tizenhat éves, amikor 1855-ben kiadatta „Bujdosó lélek“ eimü költeményét. Nem volt sikere. Későbbi, verseinek sem. Eltemetkezett történelmi munkáiba. De egyszer csak újra ébredt benne a vers s egyéni kincsét odadobta népünknek, hogy mint ,,névtelen adakozó“ porladjon a többi kuruc költővel együtt.

VII.

Mindez semmit se változtat a kuruc költéÖL fog mad dó epo-ăj f

mint a kmnwóáói

Amüy természetes, hogy lemossa kezeiről a piszkot, époly természetes, hogy fogait és szájüregét a dúsan habzó KALODONT-fog,« krémmel tisztán és épségben tartsa.

HABZÓ FOGKRÉM

szét értékén. Végre a nép nem személy, akt leül verset faragni, hanem az ismeretlen költők, az elkallódott lángelmék sokadalma. Az a hang, amely megpendiilt a kuruc korban, ma is visszhangzik s alkotó etemévé vált költészetünknek. Keserű dac van benne s édes bölcselet. Ekkor lobogott legmagasabbra a mi önérzetünk és egyéniségünk. Kivetettük hasunkat a szép verőfénynek s rongyainkban embereknek, királyoknak éreztük magunkat, „ügy verd: a föld rengjen, Ég is visszazengjen. A ki él meghallja, — Sőt az is, ki halva Fekszik fölriassza: Rajta, rajta, rajta!“ Nietzsche, aki annyi mindent tagadott, egy jegyzetében azt írja, hogy megrázóbban, emberibben nagyszerűbbet nem tud a Rákóczi- indulónál. Ha ismeri eredetiben a kuruc ver- ! seket, ő, a hősi erkölcs hirdetője s a nyáj- ) erkölcs megvető je, azokat is nyilván éppúgy ! bámulja és isteníti.

EJáesiüék

állás- és munkaközveiHő

A helybeli munkafelügyelőség a következő munkaalkalmakra keres jelentkezőket:

i kő- és márványszobrászt keresnek Craiován. i litográfust Sibiuban. 3 fodrászt Iasiban. 3 német nevelőnőt Iasiban. 2 szöllőmunkálst Iasiban. 1

gyógycukorka-készitőt Aradon, x fodrászt Aradon i kertészt Tárgu-Mureson, 1 tortakészitőt Tárgu- Mureson. x kaptafakészitőt Ciujon. 1 kéményseprő Ciochiis-on (Cluj-megye.) 20 kőfaragó munkást Bucurestiben. 1 gépgyári müasztalost Tárgu-Mu- reson.

ALKALMAZÁST KERES:

INTELLIGENS, munkakönywel rendelkező és szalma-varrógépen önállóan dolgozó masamódnő állandó elhelyezkedést keres. Leveleket „Gyors- kezű“ jeligére a szerkesztőség továbbit

INTELLIGENS, jó családból való urileány házi kisasszonyi vagy házvezetőnői állást keres. Cim az Ellenzék szerkesztőségében.

MUNKAKÖNYVVEL RENDELKEZŐ, intelligens masamódnő elhelyezkedést keres, Cim a szerkesztőségben.

KÖZÉPKORÚ INTELLIGENS urinő 12 éves kereskedelmi gyakorlattal alkalmazást keres. Nevelőnőnek vidékre is elmenne. Cim a szerkesztőségben.

ROMÁN FŐISKOLAI HALLGATÓ, szegény- sorsú, bármilyen középiskolás magán tanítását elvállalja koszt ellenében Gondos, lelkiismeretes munkát végez. Címe a szerkesztőségben:

Kereskedő az Ellenzékiből tájékozódik.

Mint a sír

írta: HARSÁNYI ZSOLT.

Aki nagyon tud titkot tartani, arra azt mondjuk, hogy hal'(gat, mint a sir. Hát én tudok egy történetet arról, hogy a sir hogyan hallgat.

A Felvidéken két birtokos család lakott egymás melllett. Szerdán laktak Schlott báróék, Karácson laktak Sárkányék. A két falu is kozó fekszik egymáshoz, a két kastély még közelebb. Akármelyik háznál befogattak: egy negyedóra múlva már ott lehettek szomszédéknái. Gyakran gyalogszerrel is átsétáltak egymáshoz, ha arraváíkS Volt az idő, erdei utón jólesett a félórás séta.

Sárkány ék házatája volt a vigabb és elevenebb. Három gyerek futkosott itt az udvaron, fiú mind a három és hangos, verekedő vasgyuró. Anyjok jókedvű, friss asszony volt, akinek soha máson nem járt az esze, mint kedves és boldog hétköznapjainak százféle gondján. A házat rendben tartotta, konyhája hites volt az egész járásban, férjének, gyermekeinek minden holmija, minden dó Iga mindig rendben. Valaha ábrándosabban ment neki az életnek: nagyon szépen zongorázott és volt egy kis hangja is. Titokban megjárta a fejét az a gondolat, hogy nem ehetne rossz fellépni és híresnek lenni. Da aztán egyik gyerek jött a másik után és egy Lőrinczy-lány, akinek apja is, nagybátyja is főispánviselt ember volt, ki sem ejthette ezt a gondol latot a száján. De lassanként el is felejtette. Hónapokon át nem ült le a zongorához. Jókedvű volt, folyton fáradt és boldog. Házassága hatodik évében éppen olyan szerelmes volt az urába, mint aznap,

I

mikor feleségűi! ment hozzá.

Annál csendesebb volt a másik ház, a Schlott báróéké. Schlott Ernő dragonyoskapi- tány vök, mikor elunta a katonáskodást és hazajött gazdálkodni. Elvette a magánál kerek húsz esztendővel fiatalabb Nyilassy Irént, az államtitkár leányát. Magas, szegletes, 'szőke ember volt a báró, kerettelen csip- tetőt hordott a szemén és naphosszat egyetlen szót is alig szólt. Irén bár óné jó társa volt ennek a ha!U|g:atagságnak: ő is szótlan természetted született s ha ritkán megszólalt, azt is csendesen, egyhangúan mondta. Hogy mit gondol, vagy mit erez, abból ugyan ki nem igazodhatott senki. A kastély állandóan gazdáinak zárkózott csendjével volt néma. Gyerek nem kiabált ebben a házban s a ki bel lépett, azt valami érthetetlennek és nyugtalanítóan nyomasztónak érzése csapta meg az ódon termiéit előkelő bútorai köz' tt. I A két házaspár jól megértette egymást. A szomszédság is összehajtotta őket, kivált a téli estéken. E'lkártyázgattak négyesben, tarokkot játszottak s egy-egy izgalmas huszonegyfogásinál' az egész ház belerengett a Sárkány-házaspár hahotájába és sikoltozásába, míg a báróék szódon nyugta! óm mai vették ki ré- szöket az élvezetből. Vagy pedig a két férfi a bőr garni tú rás szobában üldögélt az ágon- j csokkalü teleaggatott falait tövében és szlatvini savonyuvizzel keverve az asztali bort, lovakról] és politikáról beszélgettek, a két asszony pedig leült a szalon sarkában, a nyúlánk, ki- ■ igyótestü báróné belebámult a lámpába, Lili 1 pedig kifogyhatatlanul mesélte a S-acré Coeur- j

beli éveknek feányemiékeit. Soha probléma, nézeteltérés, vagy egyéb esemény nem változtatott a két házaspár érintkezésének sima tükrén semmit. Egyetlenegyszer történt, hogy Lili asszony rápiOlanottt barátnőjére, mikor az a cigányszó mellett nótázó Sárkány Gyulát nézte.

— Mondd, te Irén, — szók Lili — nem vagy te szerelmes az én uramba?

Schlottné ráfordította tekintetét a kérdezőre. Nyugodtan, szenvtelanül, kifejezés nélkül. És nem fellelt semmit. A gömbölyű, szöszke Üli mindjárt meg is bánta, hogy milyen ostobaságot mondott. Zavartan nevetett egyet, aztán másról kezdett beszélni.

Egy kora ősszel! Sárkány Gyurka meghűlt. Rendes szokása szerint neun törődött a bajjal.

— Nekem soha sincs lázam, — mondotta, mint máskor — mert sohasem mérem. Láza csak annak van, aki méri.

De másnap orvost kellett hivatni hozzá. Harmadnap már biztos volt, hogy tüdőgyub ladása van. A báróék átjöttek megnézni, de a beteget eszméletlenül találták. Irén megőrizte nyugalmát. Egypár fukar szóval igyekezett megnyugtatni a zokogó, kezét tördelő asszonyt. A báró is röviden gyors javulást kívánt. Elmentek.

Sárkány Gyurka másnap déliben meghalt.

A nagy ebédlőben ravatalozták fel. A báróék átjöttek részvétöket kifejezni. Fölajánlották Lilinek, hogy itt maradnak egypár na- i pig állandóan mellette, miig) túl lesz a nehezén. De üllinek közben megérkezett az egész rokonsága, vigasztalókkal el volt látva bő- i vem. Ezért úgy határoztak, hogy a családi i kör gyászának meghittségét mégsem fogják zavarni.

Mikor búcsúztak az özvegytől, Irén igy

szók:

— Megengeded, hogy megcsókoljam szegényt?

Lili nem tudott felelni, csak sírva bólintott. Irén visszament az ajtóból a nagy ebédlőbe, a ravatalhoz. Egy percig volt bent csupán, xnár jött is vissza. Aztán a báróval együtt elment.

Szegény Sárkány Gyurkát harmadnap eltemették a családi sírboltba. Nagy temetés volt, az egész Felvidék úri csaádjai eljöttek. Mikor a kassai püspök az árvákat és özvegyeket említette szónoklatában, mindenki sirt. Csak Schlottók nem sírtak. Álltak komoran és mereven a koporsó közelében. De száraz és kifejezéstelen maradt az arca a férfinak is, asszonynak is.

A barátságot az özveggyel is fenntartották. Hosszú estéket ültek végig hármasban, hol Szerdán, hol Karácson. És órák hosszat tudtak beszélni a boldogultról. Illetve csak Lili beszélt róla, azok némán hallgatták.

Egy esztendő múlva, ugyanolyan őszi napon, minit mikor meghalt szegény Gyurka, a báróék Karácson ebédeltek az özvegynél. Még fel sem keltek az asztalitól, mikor az ispán kopogtatás nélkül fekzakitotta az ajtót.

— Tessék ideadni a kriptakulcsot. Most vettem észre, hogy az éjjé! feltörték a kriptát.

Megdöbbenve ugrottak fel mind a hárman. Lili előkereste a kriptakulcsot. Odakint finoman szemelt az eső. De ók nem törődtek vele, futva siették a park végébe a sírbolthoz. Annak a hátsó falán rögtön meg lehetett lát ni a betörők nyomát: annyi téglát szedtek k a gonosztevők, hogy a lyukon egy ember bemászhatott a koporsókhoz.

Lili küszködve nyitotta ki a rozsdás zárat. Az ajtókat kitárták, hogy lássanak. BorBudapasí, SV£ yyatam-ulea 5. — 100 modern kényelmes szoba. Liftek. Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés. ÄT étterem és káváfoüz- ihati minden este r-zálorazene, — Menü: “f.63 Pangó. — A ErzsébaZ-oinc*!esgypincér rendszer !