Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-10 / 34. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMFRAR No. 141.161/193% ÄRA 5 mii»« ...mu Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatai és könyv osztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési 840 lej. — pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, events Magyarországra: negyedévre ío, félévre 20, évente 4a többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több LVí. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM, VASÁRNAP 1935 FEBRUÁR 10,. Róma a légi egyezmény terjesztését Hja az olasz határokra is ——— ....————— „Nem korlátozott megegyezést ás nyílt tárgyalásokat“ — mondta Sir John Simon Parisban. — francia kormányválság fenyeget PARIS. (Az Ellenzék távirata.) Sir John Simon angol külügyminiszter tegnap a pá­risi angol kereskedelmi kamara bankettjén beszédet tartott, melyben kiterjeszkedelt az angol—francia megegyezésre is. Azt hisszük — mondta Sir John Simon, — hogy a világ békéje érdekében jó munkát végeztünk a mult heti londoni tárgyalásokon. Ezek a tárgyalások nem irányultak senki ellen, ha­nem az országok békés együttműködését akarták lehetővé tenni, az eredményes és bé­kés munka érdekében. Nem korlátozott meg- agyzést akartunk létrehozni, hanem olyan megoldást, mely alapul szolgálhat az összes érdekeltek szabad és nyílt tárgyalásainak. Ha mindazok, akiket a közös munkára meghív­tunk, velünk együtt hajlandók dolgozni, — végezte be kijelentését Sir John Simon — akkor 1935-ben az egymással szembeni biza­lom politikája nagy lépéssel haladhat előre. !J)e nemcsak a politikai, hanem a gazdasági élet békéje és az ezzel járó gazdasági jólét is nagy lépésekkel haladhat előre a most kö­vetkező évben, ha a Londonban megkezdett mii sikerrel jár. Amint beavatott diplomáciai körökből je­lentik, az olasz kormány választolt a légügyi egyezmény kérdésében a londoni értekezlet­ről hozzáintézclt inditván}rára. Ez a válasz, amint a Reuter távirati ügynökség jelenti, bi- | zongos föltételekkel elfogadta a francia— \ angol indítványt. A megvalósítás érdekében \ Grandi londoni olasz nagykövet újabb egyez- j menyiemet terjeszt elő az angol külügymi- ! nisztériumhoz. Az olaszok szerint a légügyi egyezménynek nem szabad tisztán a francia —olasz határra szorítkozni, hanem bele kell venni az egyezményben résztvevő a többi or­szágok határainak védelmét is az esetleges 1légi támadással szemben. Londonban és Pa­risban azt hiszik, hogy az olasz kívánságnak úgy angol, mint francia részről eleget fognak i lenni. 11 ‘ A francia főváros érdeklődését tegnap a .fenyegető kormányválság kötötte le. Ez a 'kormányválság különben nem sokat változ­hatna a külpolitikai helyzeten, mert a kül- fügyi tárcát minden valószínűség szerint La­val tartaná meg a következő kormányban ;is. A kamara tegnapi szavazásánál az tör­tént, hogy a kormányt eddig támogató radikális több­ség egy része u szocialistákkal együtt sza­vazott amellett a szocialista indítvány mel­lett, mely külön bizottság kiküldését kí­vánta a kormány takarékossági rendele­téinek ellenőrzésére. Flandin miniszter­elnök a javaslat egyszerit levételét indít­ványozta a napirendről, amit a kamara csak 56 szótöbbséggel fogadott el. A több­ségi szavazatoknak ez a hirtelen zuhanása az eddigi nagy kormánytöbbségek után csakhamar a kormányválság légkörét tá­masztotta a politikai életben. A tőzsdén ennek megfelelően jelentősen es­tek az állampapírok. Flandin miniszterelnök tegnap nem vetette fel a bizalmi kérdést, annyira veszedelmesnek látszott a helyzet a kormányra. A parlament folyosóin mind­amellett valószínűnek látszik, hogy a Flan- din-konnány átküzdi magát a nehéz hely­zeten és a most következő diplomáciai tár­gyalásokat is ez a kormány fogja vezetni. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Austen Chamberlain volt külügyminiszter, a locar- noi egyezség egyik, megalkotója beszédet mondott a küszöbön álló külpolitikai tár­gyalásokról. Megállapította, hogy a londoni megegyezés szintén a locarnoi tárgyalások szellemében folyt le s a németekkel Anglia és Franciaország, mint minden tekintetben egyenlő felekkel akarnak tárgyalni. Nincs arról szó, hogy Németországot bekerítsék, csak általános megállapodást akarnak a bé­ke érdekében létrehozni az összes hatalmak j BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A H- j berális párt tanácskozó termében fontos ülést i tartott a párt végrehajtó bizottsága. Az ülést Dinu Bratianu pártelnök nyitotta meg és ki­tért azokra a hírekre, melyek a közte és Ta­tarescu miniszterelnök között mutatkozó ál­lítólagos ellentétekre vonatkoznak a Skoda- tárgyalások és a gazdasági kérdésekkel kap­csolatban. Dinu Bratianu kijelentette, hogy ezek a híresztelések nem felelnek meg a va­lóságnak. Teljes összhang jellemzi a kor- , mánypárt elnökének és Tatarescu miniszter- elnöknek munkáját s nincs felfogásuk kö­zött semmi néven nevezendő különbség az alapvető kérdésekben. Megállapította továbbá a pártelnök, hogy a Skoda-iigyön túl ez a helyzet áll fenn a gazdasági és pénzügyi kérdésekkel kapcsolat­ban is és ő állandó összeköttetést tartott fönn nemcsak a miniszterelnökkel, de az ér­dekelt tárcák vezetőivel is, hogy ezekkel a fontosabb kérdéseket megvitassa. Végül ki­tért a Banca Naţionala pénzügyi politikájára s hangsúlyozta, hogy az ő felfogását minden­BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Goga lapja, a Tara Noastra, hosszú Cikk­ben foglalkozik a szlovenszkói román ki­sebbség helyzetével s megállapítja, hogy a vidéki „zsarnokok“ semmivé teszik a prágai kormány megértő politikáját, miután üldözik a román kisebbségeket. Szlo- venszkóban a következő községekben laknak románok nagyobb tömegben: Szia tina, Alsó- apsa, Középapsa s még néhány falu a mara- muresi határon. Ezeknek a községeknek la­kossága bányászattal, legeltetéssel és erdőter­meléssel foglalkozott békében, a háború után azonban ruthén munkásokat fogadtak helyükbe. így aztán még a málékenyérre valót sem tudják megke­resni s mind nagyobb számmal jönnek át román területre Slatina felől, hol a csehek részéről egy Prosa Carel nevű vámtisztviselő üldözi őket, pedig azért jönnek, hogy élelmiszert vigyenek át maguknak. így karácsony előtt a vámfőnök több román embert levetkőztetett és ezek ingben voltak kénytelenek állni a hóban között. Ha azonban valamelyik állam vissza­utasítaná ezt a barátságos szellemben tett ajánlatot, akkor jogosultan nem is panasz - kodhatik az ellen, hogy elszigetelődik és hogy azok, akiknek indítványát visszauta­sította, ebből levonják a következtetést és védelmüket a rendelkezésükre álló minden eszközzel igyekeznek megszerezni. ben fedi az Állami Bank vezetőségének fel­fogása. Tatarescu miniszterelnök is jelen volt az ülésen. Dinu Bratianu pártelnök után nyom­ban felszólalt s annak megállapításait aláír­ta. Elismerte, hogy minden fontosabb kér­désben a pártelnök beleegyezésével rendelke­zett és köszönetét mondott ezért a támogatás­ért Dinu Bratianunak. Dinu Bratianu ez­után elismerését fejezte ki a miniszterelnök­nek és a kormánynak, hogy nehéz helyzetek­ben meg tudták védeni az ország érdekeit. A liberális párt végrehajtó bizottsága ez­után megvizsgálta azokat a kérdéseket, me­lyek a parlament elé kerülnek. Elhatározták, hogy mindenekelőtt a szövetkezeti törvény reformjára vonatkozó törvényt szavazzák meg, ez most a legfontosabb. Végül megerő­sítették az egyes megyei szervezetekben tör­tént elnökválasztásokat. Eszerint: Neámtu- megyében Tatarescu, Argesmegyében Banes- cu, Muresmegyében Dandea, Romanestime- gyében Titeanu lettek pártelnökök. egész napon át, miközben elverték Őket azon indokból, hogy csempésznek, amit nem lehetett rájuk bizonyítani. — A legérdekesebb — írja a lap hogy nemcsak románok, de csehek is jönnek át a határon élelmiszerért. S inig a románoknak nem engedik meg, hogy öt kilónál több ku­koricát és féLkilónál több húst vigyenek át, addig a csehek annyit szállíthatnak, amennyit akarnak. S még ily körülmények között is emberte­lenül bánnak a románokkal. A feljelentések­nek nincs semmi eredménye. Jatzkó András rutén jegyző megveri és csúfolja a romá­nokat. A történtek miatt a maramuresi prefektus tanácsára jegyzőkönyvet írtak alá többen Sighetén. Mikor azonban Ilié Roza, a szlo- venszkói románok képviselője át akart utaz­ni a határon, elvették tőle útlevelét. Mikor emiatt panaszkodott, azt a választ kapta, hogy ezt „igen helyesen tették1'. A Tara Noastra vizsgálatot követel az ügy­ben a szlovenszkói román kisebbség jogainak megvédésére, Két derék erdélyi ember távozott közülünk tegnap az örökkévalóságba. Kovács András, a város utolsó magyar főszámvevője, de az uj uralom idején is választott taná­csosa és a harmincezer lélekszámot meghaladó református egyházközség fő gondnoka, nem ül többé jellegzetes fejé­vel ott minden közcélú összejövetel al­kalmával a közönség soraiban. A leg­szebb, legértelmesebb, legképzettebb, legmunkásabb — közkatona-tipus. Ál­lásért, elismerésért, kitüntetésért soha­sem tülekedő, de minden ráosztott mun­kát becsülettel, kötelességtudással, kedv­vel vállaló nemes magyar arcéi. Alig hallottuk a szavát, de munkás kezének nyoma ott maradt mindenütt, ahol a mindnyájunkért való munkának szak­képzett, komoly munkásra volt szüksé­ge. Nem a szónokló, a cselekvő magya­rok közé tartozott. És az ilyen ember, aki csak dolgozik, mindig és mindenütt megbecsülést szerez nemcsak magának, de fajtestvéreinek is. Aki dolgozik, nem ér rá gyűlölködni, nem ér rá hecceket csinálni és aki nem gyűlöl, az nem gyülöltetik. Kovács András a számok, a kétszerkettő négy embere volt. Nem vi­tatkozott, csak számolt. Tényekkel, helyzetekkel, körülményekkel, embe­rekkel. Kisebbségi ember létére az uj városvezetésben kényes feladat elé állí­tották. Neki kellett ellenőriznie régi szaktudással az uj emberek munkatel­jesítményét. És kérdezzük: hallott-e va­laki róla, hogy ebben a kényes munka­körben valakivel összetűzései, nézetelté­rései támadtak volna? Hailottunk-e zú­golódást személye és tevékenysége ellen többségi oldalról? Ugyebár senki sem­mit. Pedig mulasztást, elnézést, hanyag­ságot sem vethetett az ő szemére senki. A másik halottunk dr. Russu Octa- vian. így kell leírni: halottunk. Mert nem kizárólag a románság vesztesége ő, magasrangu román papok rokona és ivadéka. Mi magyarok is száz százalé­kosan becsültük és őszinte könnyeket hullatunk most ravatalára. Nem volt pedig „renegát“. Hü és szolgálatkész, becsületes és buzgó fia fajának és egy­házának. De azontúl — ember, akinek' leikébe nemtelen és oktalan harag, gyü- lölség és bosszúvágy nem tudott gyöke­ret verni más embertársa ellen, csak az­ért, mert az illető más nemzet gyerme­ke, más szertartás szerint imádja Iste­nét. Rusu Octavianról román körökben, magyar körökben a legjobb vélemény, alakult ki mindenütt, ahol megfordult. Derék szász ügyfelétől hallottuk egy­szer: szeretett volna kezet csókolni en­nek az embernek, aki annyit, olyan de­rekasan, önzetlenül fáradozott érte. Románok, magyarok, szászok, zsidók: álljunk meg egy pillanatra ennél a két koporsónál. Ejtsük le a fejünket, száll­junk magunkba most, numerus vala- chicusok, nyelvvizsgák, „nemzeti“ mun­kavédelem s más nyelvi, szellemi és gaz­dasági tortúrák jelszavainak darázsként való röpködése idején. Gondolkozzunk fölötte: nem jobb volt élni és embernek lenni igy, ahogy ez a két nemes férfiú betöltötte nemzeti és emberi hivatását, igaz erdélyi emberként? Nem gyümölcs- hozóbb, nem áldottabb és áldásosabb a szeretet a gyűlölködésnél, az egymás torkának esésnél. Ez a két koporsó a maga hideg, fekete-ezüst valóságában jelkép a mi számunkra. Lakóik elmú­lásukban is élő példakép maradnak előttünk. Béke poraikra és béke legyen velünk. liiniszterelnoic és páréelniilk ScülcsiSiaífsesí elégedíetíek egymással Oögi topja Sdjotűnl a szlOYcnszkOl ii§ciisci€i védelmiben Verés, csilsfig, üláOzts!

Next

/
Thumbnails
Contents