Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-05 / 29. szám
4 ELLENZÉK. cnoBSK/fn'Min / 'j J 5 február 5. mgzmmmmmmrma vagy firbliben pehvogciok. Ma, atuiUm a tc'k már nem olyan lovagi torna, mint volt egykoron, az ín időmben, sajnos, lassankml kihal az ideális vésztőnek az a fajtája, al.it úgy hívtunk, hogy „a minis fejű ember". Az ín fiatalságomban oroszok, amerikaiak és gazdag zsidók között élig szép számmal akadtak. Szangviniku virtues emberek voltak ezek, akik nem tudták elviselni fortuna csapásait, izgalomba jöttek és vörösre vált az arcuk. Rohantak a pénzük után, halmoz tak, hibákat hibák után követtek el, szóval: élvezet volt egy önfegyelinezelt játékosnak leülni velük. Ezek voltak az. ideális balekok... A rulett titka: megfigyelni a nagy vésztőkét és meglátszani az — ellenkezőt — Minden szezonnak meg vannak a játékkaszinókban a maguk nagy nyerői és nagy vésztői. A nagy vésztőknek tetemes része már messziről felismerhető. A zsetonjai fogynak. Bárgyú szemekkel néz jobbra, vagy balra. A hála mfigett olt áll a közönség, félként az asszonyok . . . Mi a titka a játékban a győzelemnek? — Lehet-e csalni? — A szerencsés és a peches játékos — Minden siker titka: önfegyelem és emberismeret Utánnyomás tilos. Budapest, február hó. Talán négy éve van már annak, hogy egy előkelő Becs melletti szanatóriumban először találkoztam össze Berzeviczy Györggyel, a század legnagyobb kártyabotrányának világhírnévre jutott hősével. A hatvanon felüli ur minden áldott délben elegáns köpenyben jelent meg a fürdőben, ahol az ő számára apróra tört jéggel töltötték meg az egyik fürdőkádat. Télidő volt. odakinn si-dresszben indultak az emberek a hegyek közé. Berzeviczy György púidig belevetette magát a jég közé, a lürdöszol- ga a jégdarabokkal ledörzsölte a testét, a méltóságos ur aztán megebédelt és sietett be Bécsbe — játszani. Állandóan nyert. . Fantasztikus nyereségeiről legendák keltek szárnyra. A barátai tudták, hogy egykor tízezer holdja volt Borsódban. Kártyapartnere volt VII. Eduard angol királynak és meghitt barátság fűzte Ely Cul- berstonhoz. Egyszer Monte Carloban az uralkodó fejedelem nejét vezette karjánál az asztalhoz. Amikor Schossberger Viktor bárótól egy ültében kétszázezer forintot nyert, másnap Lánczy Leó személyesen vitte el szállására a hatalmas összeget. Fiatal korában rengeteget vesztett, meglett korában oldalához szegődött a szerencse. A francia Riviera játékbarlangjaiban a legnagyobb létet is elfogadták tőle akkor is, ha a ; pénzt nem tette az asztalra. A kártyás megszólal Aztán kitört a nagy kártyabotrány Bécsbe n. Egy kaszinóban előre összerakott kártyák kerültek az asztalra. Berzeviczy György ellen elfogató parancsot adtak ki. Fiumében letartóztatták. Hónapokig tartott a kiadatási eljárás. Aztán elitélték Bécsben. Utána hazajött Budapestre, most Dunapentelén lakik. Memoárjait irja. „Mindent bevallók“ — ez a cime hallatlanul érdekes könyvének, amely' egyszerre hagyja el magyar, angol és német nyelven a sajtót. Az utolsó ötven esztendő kártya-lexikonja lesz ez a könyv. Itt ül velem szemben a szobámban és órákon keresztül az életéről beszél. Hatvanhét esztendős, de sokkal fiatalabbnak látszik. Télen is kabát nélkül jár, ma is megfürdik minden nap jégben. De a bécsi affér óta nem kártyázik, néhanapján rak csak pasziánszot. Amikor megkérdezem tőle, neru esett-e nehezére leszokni a játékról, komolyan mondja: Önfegyelem kérdése ez a probléma. Nekem pedig van önfegyelmem. Én, aki azelőtt naponta huszonnégy erős szivart szívtam el, egyik napról a másikra lemondtam a dohányzásról. Ma már egyáltalában nem hiányzik nekem a játék. Ötven esztendőn keresztül elég részem volt benne . . . — Mi a titka a játékban a sikernek? — ezzel a kérdéssel fordulok Berzeviczy Györgyhöz, aki válaszában hallatlanul érdekes portréját. adja a nyerő játékosnak. Olyan a játék, mint az asszony ... A kártyajátékot meg lehet tanulni könyvből, de jó játékosnak lenni: születés kérdése. Hiába tudja valaki a szabályokat és a kombinációkat, tudománya csődöt mond akkor, ha habozik: bevágjon-e ötre? A játékban általában vannak szerencsés és balkezét játékosok. Ezt úgy lehet kifejezni, hogy a játékosok ölven százaléka már az osztáskor jobb lapokat kap. mint a másik ötven százalék. Ennek ellenére azonban azok is lehetnek peches játékosok, akik jobb lapokat kapnak. A sikert ne keressük a csalásban. — .1 játék olyan, mint a: asszony. Sokkal kevesebb tisztességtelen asszony van, mint általában hiszik és sokkal kevesebbet csalnak a játékban, mint ahogyan azt a laikusok gondolják. Hosszú játékos élelem alatt azokban a körökben, ahol mozogtam, soha technikus- csalót nem láttam. Amit a hamisjátékosokról általában összeírnak, az többc-kevésbé mesebeszéd. Nincsenek, vagy alig vannak olyan emberek, mint Bosco. akik kézügyességükkel tüntetik el, vagy varázsolják elő a szükséges kártyalapokat. Ilyen csalásod előfordulnak kis csapszékekben, de ott, ahol gyakorlott kártyások hajszolják Fortuna kegyeit, hamar rájönnek az ilyen csalásokra. Az „egyetértés“ — Állítom; hogy a kézzel való csalásokat teljesen ki lehet zárni a nivúsahb társaságokból. Vannak azonban olyan fogások, amelyeket csalásnak nevezni nem lehet. Olyanok ezek, mint jobb társaságokban a megengedett hazugság. Ilyen például az entente, az eggetA bridzs ma több embernek ad kenyeret, mint a művészet és az irodalom- Vannak helyek, ahol ma rengeteg üsz- szegben játszák a bridzst. Állítom, bog}' a bridzs-játék több embernek ad kenyeret, mint a művészet és az irodalom. Nem beszélek most a jó játékosokról, hanem a jó megfigyelőkről. fírehm az ö Thierlebenjében külön választja a fajokat. A bridzs-ben én is külön választom a jó megfigyelőket a többiektől. Vannak, akik blöffölnek és vannak, akik gondolkozva beszélnek. A jó megfigyelő a második játszásnál már értékelni tudja a bemondások hanghordozását. Tudja mit jelent, ha a partner gyorsan indít, vagy ha idegesen cupfol. Csak háromszor kellett játszanom valakivel, hogy a kártyája elrendezéséből meg tudjam becsülni, mi van a kezében. Tudtam, ki teszi felül az adut és ki teszi szélre a figurákat és beljebb az értéktelen lapokat. A másik ember kártyakezelési módjából a jó megfigyelő mindig tisztában van az ellenjátékosok értékeivel. Ez azonban nem inkorrekt játék, annak ellenére, hogy feltétlen előnyt biztosit a jó megfigyelő számára. — A játékban azonban a legnagyobb előny az önfegyelem — Nem azért játszom, hogy eltöltsem az időmet, hanem azért, hogy harcoljak és győzzek! A győzelem ingere izgat. Még akkor is, ha nem vagyok profi. Ha nyerni akarsz: egész fejedet, egész fizikumodat készenlétben kell tartani. Azok a játékosok, akik például A „megfigyelés“ képessége nemcsak a szalonok hires játékosait segíti. Tessék szemügyre venni Thorma János hires „Vasárnap délutánci-jái. értés. Ha két jó játékos kiismeri egymás játékát és ezek aztán összekerülnek, anélkül, hogy megbeszélték volna előre, egymás tudomására hozhatnak bizonyos dolgokat. Ezt senkinek megtiltani nem lehet. Az ilyen játékosoknak ez abszolút előnyük. — Vegyük például a bakkot. Egy jó játékos abból a megfigyeléséből, hogy a másik a vett lapra milyen arcfintoritást végzett, tudja, hogy az befuccsolt. Hetest vett hármasra. Nyugodtan megállhat négyre. De meg tudja állapítani a befuccsolást a partner bíbiceinek arcáról is. Az ilyen jó játékos a legkisebb nii- anszot észreveszi. Ez sokkal könnyebb, mint a müértő munkája, aki egy regi mester nem szignált munkájáról meg tudja állapítani a munka készítőjét. Megengedett dolog a megfigyelés, hiszen ez nem csalás, csak emberismeret kell hozzá. Az egyik ember jó megfigyelő, a másik kevésbé az . . . ■— Vegyük például a bridzst. Londonban a legelőkelőbb társaságokhoz tartoznak és saját bevallásuk szerint hatalmas évi budgetjüket bridzsen nyerik össze, pontosan előirt életet élnek a — klubokban is. Játék előtt inegfürdenek, frissek, whiski helyett cola-paszíillát szopogatnak, terítés alatt kimennek és megmossák lejüket, kölni vizet öntenek az arcukra és már frisseségükkel is hallatlan előnyben vannak azokkal szemben, akiket elbódit a sok füst, rengeteg gin és akik végeredményben veszítenek akkor is, ha — professzorai a játéknak. Az ideáls balek: a „vörös fejti em= bér“ — Feltétlenül előnyben van az, akinek rendben van a fizikuma. Ideges ember, vagy az, aki nem tudja magát fegyelmezni, ne üljön le nagy összegekben játszani. Feltétlenül alul marad. Életem során eléggé láttam, hogy törnek le pókerben, écartéban, bakkban, — Mint a saskeselyü a Szaharában a dög felett. — Mögötte és körülötte tömörül az egész játékterem. A nagy nyerő olyan, mint Afrika oroszlánja: nem hagy meg semmit. Nem ad j le koncot a hiénáknak és a sakáloknak. Nem I is fonlos a többiek szempontjából. — A nagy vesztő a fontos. Azt kell csinálni, amit ő — nem csinál. Ne kutasd óh partner a rulettasztnlnál Monte Carloban, Os- tendeben, Badenben, Salzburgban, Zoppot- ban, vagy tnás annyi szép helyén a világnak, hogy miért vészit. Ne tegyél mást, csak oda dobjad a zsetonodat, ahova ő nem tett és biztos, hogy — nyerni fogsz . . . Megkérdem tőle: Mikor kezdett el játszani. Nevetve feleli: vGuszta kártya“. Délamerikában csak ilgen- nel játszanak. „Már a gimnáziumban makaóztam . . — Négyen ültünk egymás mellett a hatodik osztályban: Hatvang Béla báró, Daruváry Géza és Baracs Marcell. Mind a hárman meghaltak. Hatvány — akkor még Deutsch- nak hívták — és én makaót játszottunk az órák alatt. Egyedül Marczali Henrik előadása kötött le annyira, hogy odafigyeltünk. Velünk járt Schossberger Viktor is, ő is részt vett a csatákban. Hatvány — akárcsak később az életében — mindig jajgatott,akkor is, ha nyert Később, amikor felnőttem, a Hungáriában laktam. Egyszer feljött hozzám, nem volt kártyánk, hozatni nem akartam, erre arra fogadtunk, hogg páros, vagy páratlan számú hordár fordul be elsőnek a sarkon. Én nyertem — tudtam, hogy a Hungária előtt több a páratlan számú hordár, mint a páros számú . . . — Játszottam mindenfajta játékot, legjobban szerettem a ferblit. Egyedül én ismerem ennek a históriáját. Galíciában született meg, meg is iroin a könyvemben. A bridzs-et törökök kreálták ki a whistből. Tudósa vagyok a játéknak, vagyonok fordultak meg a kezem alatt, láttam, amikor a görög Zografosz sprengolta Monte Carloban a bankot, többet nem játszom. Elég volt ... Az idegeim teljesen rendben vannak, lemondtam a kártyáról, mint tettem azt a szivarral. Polgárember lettem. Közreadom a megfigyeléseimet a könyvemben, talán használok vele másoknak. Megírom azt is, hogy szisztéma nincs, csak az üljön le játszani, akinek rendben vannak az idegei, fegyelmezni tudja magát, ismeri az embereket és azért játszik nagyban, hogy nyerjen. He A maga bécsi dolgáról nem beszél. Nem is kérdezem őt. Csak beszélgetésünk végén mondja: „Én Bécsben mindent bevallottam. Azaz: bevallottam azt, amit én tettem. Másról nem tudok és nem az én hivatásom más dolgainak a keresése. Azt azonban állítom, hogy a Bécsben kezelt szeries szisztémáját nem én kezeltem. Én nem lettem volna képes arra, hogy leüljek valakivel szembe akkor, ha tudom előre, hogy biztos nyerő- kúp van ...
