Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-05 / 29. szám
19 3& f éütuár S. TT.rW'Z'ZK 3 Feliéi" Mézes feallaJája séh élet szörnyű prózáiéban elbeszélve Véres síe«»*:ác«ója vaa a Iíbs székely fai útnak (Az ellenzék tudósítójától.) Cérnáiul de sus treiscaunemegyei székely községben megdöbbent a.ocal dugják össze fejüket az emberek; véres szenzációja van a falunak. A dolgot Fehér Mózes helybeli gazda felesége pattantotta ki. aki az ügyészségen feljelentést adott, hogy férje évekkel ezelőtt, egy este meggyilkolta és aztán elásta Rákosi Jakab nevű rokonát. A véres történet az asszony feljelentése alapján a következőképen folyt le: Rákosi Jakab, a gyilkos Fehér Mózes rokona, nyugdíjas pénzügyőri szemlész. jómódú agglegény, Brasovban lakott. Néha rokoni látogatás céljából utrakerekedett és ilyenkor Cérnáiul de sus-t is utbaejtette. Egy ilyen alkalommal késő délután érkezett Fehér Mózeshez, ahol nagy örömmel j fogadták a gazdag rokont. Vacsorára is j ott mafúsztották és közben jóízűen elbeszélgettek. Beszélgetés közben kiderült, hogy Rákosi nagyobb összegű pénzt is hozott magúval. Vacsora után aztán a fináncszemlész megköszönte a mulatságot és egy másik rokonához akart átnézni, aki a falunak más részében lakött. Fehér Mózes felajánlotta neki, hogy' ő majd elvezeti oda a kerteken át, mert különben a falu tekervényes utcáin csak későre érhetne célhoz. Rákosi örömmel fogadta az indítványt és a két férfi együtt indult a vaksötét éjszakában. „Nyulat nyúztam! Szót se szólj!“ Az asszony sokáig várta férjét, aki csak mintegy két óra letelte után érkezett haza. Két keze csupa vér, ruhája is csatakos a vértől... Az asszony rémülettől kitágult tekintettel meredt az emberre, aki egy darabig komoran hallgatott, majd magyarázatul odavetette: — íNyulat nyúztam ... A ruhát mosd ki... Senkinek egy szót se szólj... mert halál l'ia vagy. A megrémült asszony nen« is szólt senkinek. Csak magában évődött a különös nyulnyuzáson, mert a nyulat nem látta. Ezzel szemben másnap a csűr mögött, a szalmakazal mellett ir- íózisíó vértóesa ötlött a szemébe. A nyúl vére — igy mondta a gazda. Az asszony szivében szörnyű gyanú ütött ta* nyát. Szólni azonban nem mert. Fehér Mózes a falu legbátrabb férfiai előtt is félelmetes ember volt. Rabiátus, hirtelen haragú vadorzó, kinek széjjel a vadonban puskái vannak. Még a csendörjárőr is, ha találkozik vele az erdőn, elkerüli, útjába nem áll. Ha a faluban feltűnik komor, szikár alakja, utjából kitér a férfi is, mert sohasem lehet tudni, mikor emelkedik halálos csapásra az ökle. Kifordul a „nyul“ a Szalmakazalból A sötét éjszaka után egy néhány héttel történt. Az asszony szalmazsákot töltött. Ebből a célból szalmát akart tépni a csűr melletti kazalból, ahol a nyúl vére elfolyt, Tépte az asszony a szalmát és egyszer csak a kazalból kifordult az egykori vendég, Rákosi Jakab nyugdíjas fináncszemlész hullája. Fehér Mózes eltemeti a hmlát a kertbe. A halott felett karós fuszulyka nő, az élet folyik a megszokott medrében. A rokonok várják, hogy majd hazajön Rákosi Jakab... S az asszony főzi a fuszulykát, évekig viseli, maga sem tudja hogyan, titkának kibírhatatlan terhét. De idegei nem bírják a végtelenségig a feszültséget és az asszonyból kibuggyan a rettentő igazság. Feljelentést ad be férje ellen és az ügyészség megindítja a nyomozást. Három csendőrörs legénysége ássa most a kertet. Eddig három fegyver és 400 töltény az eredmény. A hullára még nem akadtak rá. Fehér Mózes is hallgat, mint kertjében a föld, de ő megvasalva a csendőr- őrsön. A falu pedig beszél . . . Azelőtt a rettentő éjszaka előtt, amelyik Rákosi Jakab halálát okozta, még volt egy sötét éjszaka. A falu emlékezik. Azon az éjjelen a Fehér Mózes apósa véres fejje! fulladt a kútba. A kút körül véres volt a kő, vértől volt csuszamos a kút gárdja, de akkor a kő nem szólalt meg és a kút gárdja is hallgatott. Most. . . Most a falu beszél, a csendőrség nyomoz és Fehér Mózes a csendőrörsön vasraverve várja, mig kipattannak életének szörnyű titkai. Legkevésbé költséges haláímem kötél SIBIU. (Az Ellenzék tudósitójától.) Bűntény, öngyilkosság, őrület... Sibiu városának egy esztendei statisztikáját állítottuk össze és ezzel talán kissé megvilágítottuk a kort is, amely régi, békés, csendes városok nyugalmába beleszánt méreggel, kötéllel, a bűntények hosszú sorozatával és amely szokatlanul nagymértékben szedi áldozatait az elmegyógyintézet számára. A törvényszék A sibiui törvényszékhez az 1934 évben 1773 polgári per került letárgyalásra, l'eleb- bezések folytán 1600, a súlyosabb felebbe- zési esetek száma 172, árvaügyek 8007. Első fokon 072 bűnügy került a törvényszékhez, fiatalkorú bűncselekmény 368. A statisztikában egy kis statisztika: elintézést nyert 345 polgári per — elintézetlen maradt 1428. Ehhez a számhoz arányul a többi per elintézése is. rom nagyszebeni polgár elromlott és megbomlott családi élete miatt kereste a halált. Mindössze kelten leltek öngyilkosok leromlott anyagi viszonyaik miatt és még a mai világban is ennél elviselhetetlenebb és gyógyíthatatlanabb betegségnek számit a szerelem a szebeni statisztika szerint: négyen követtek el öngyilkosságot szerelmi csalódásuk következtében. A másiknál adóvégrehajtók jártak. Lefoglalták a szarvasmarhát, az egyetlen vagyonkát: a gazda bánatában öngyilkos lett. Két esetben anya követte el a végzetes tettét. Egyetlen fiuk meghalt. Elvesztésükbe nem tudtak belenyugodni. A katonáskodás még egy áldozatot követelt. Egy legényt három évi katonai szolgálatra soroztak be. Megölte magát. Négy esetben az ok ismeretlen. Az öngyilkosok között volt 15 házas, 11 házasulatlan, 5 özvegy és egy vénleány... Az elmegyógviürtéaet Az 1934-es év első napján 282 férfi és 228 nőbeteget tartanak nyilván a Sibiui hires elmegyógyintézetben. Schizofrónia 208, progresszív paralizis 49, mánia 44, epilepszia 41, melankólia 20, idiotizmus 13, alkoholos megbetegedés 6 — valamennyi férfi, ezzel szemben 4 hisztérika, 3 neuraszténiás nő és 1 kretenizmusban szenvedő. Megdöbbentően kevés azoknak a száma, akik gyógyultan távoztak az intézetből: 10 mániás, 1 melankóliás és mind a hat alkoholizmusban szenvedő férfibeteg. A statisztikai kimutatás 1934 évben 72 halálesetről számol be... A különös statisztika, amely az emberiség legrettenetesebb rákfenéjéről beszél szigorú szűkszavúsággal, de igen sokatmondóan, mindössze a világ egy kicsiny pontjáról, Sibiuról számol be. Félelmetes elgondolni, I milyen statisztikával szolgálhat a nagyöngyilkosok Következik azoknak a száxna, akik önmaguk ülnek törvényt életük fölött. Mig á román törvény nem ismeri a halálos ítéletet, a lakosság számarányához képest megdöbbentően nagy azoknak a száma, akik önmagukat ítélik halálra. A nagyszebeni államügyészség 1934 évről 32 öngyilkossági esetet tart nyilván. Nemzetiség szerint osztályozva 18 német, 12 román, egy magyar és egy orosz követett el öngyilkosságot, 19 férfi és 13 nő. Úgy tűnik, a legkevésbé költséges halálnem a kötél. Tizenhat életunt választotta a kötél általi halált. Hatan revolverrel oltották ki életüket, hárman a vonat kerekei alá vetették magukat, hárman a folyót választották sirjokul és ketten a japánok ősi halálnemét, a harakirit alkalmazták, egy valaki pedig elmetszette a gégéjét. Hét esetben gyógyíthatatlan betegség tette elviselhetetlenné az életet, hat esetben pillanatnyi etmezavar. Egy fiatalember sor alá került. Olyan félelem vett erőt rajta, hogy besorozhatják katonának, hogy megölte magát. Há- 4 8CMER1Ő za«uuffi1 és üitssserelíiiteK“ i: j vevőnk, aki el van ragadtatva a Lation Faciale.Scheck hatásával, * lotion t Facial&_! ' öcherk ; Scherfe ortviz Ovegek'üXel60”!00‘ % .. 160' 300' 475“nf^-v,Ta Vezérképviselet "Excelsior"CaleaMosilor7S Bucureştii1 BUCURESTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A százhuszéves bucureştii református parókián nézetegem az 1815-ben ,,Sükei Imre, ezen ecclesia álittója és papja által" megkezdett házassági anyakönyvet, vagy ahogy Síikéi nevezi „a koputáltattak matrikoláját“. Már az első bejegyzés, 1815 julius 6-ról, megragadja a figyelmemet: Nemes Ferenc —. Krausz Kata, tanuk: Gandy Honoriusz és Bömches Ferentz. És miközben arra gondolok, hogy a magyar mesterember szász leányt vett feleségül —• ne is keressük tehát a leszármazottakat itt, a református könyvekben, hanem inkább tulnan, az evangélikusokéban, nyilik az ajtó és görnyedt, őszbe csavarodott magyar lép be. Kivallatjak Szabó bácsit Tisztességtudóan jó napot kiván, majd odafordul Nagy Sándor tiszteletes úrhoz és megkérdi: — Hol találnám a tiszteletes urat? Nagy Sándor egy pillanatra meghökken: íiz éve elmúlt már, hogy bucureştii lelkész és ime, az ekklézsiára téved valaki, aki nem ismeri. — Hogy hívják, bácsi? — Szabó Gergelynek, instáloin. — Azután mióta él már Bucurestiben? — Vagy 40 éve, kérem — feleli, Nagy Sándor megdöbbenésére. — Nem ismer engem? — Bizony nem, tekintetes uram! — Én vagyok a református pap! Szabó 'Gergely elszégyenli magát, zavartan forgatja a kalapját a kezében és nagy nyelések közben kiböki: — Bizony nem ismerem a tiszteletes urat! — Hát nem jár a templomba? Hiszen tiz éve vagyok már a papja! Szabó Gergely kirukkol a farbával: — Bizony nem voltam én már vagy husz éve a református templomban! Mert tetszik tudni, keresztelőre meg esküvőre a román templomba járunk ... De Nagy Sándor nem hagyja ilyen köny- nyen abba a faggatást és tovább kérdez: — Hol lakik Szabó bácsi? — Hát kérem a Kalaráson. — Aztán mi a mestersége? — Kovács vagyok, kérem. — Nem ismeri a szomszédait: íPap Jánost, Kerekes Pétert? Ott laknak a maga szomszédságában, jó magyar emberek, régi bucu- r estiek. — Nem én, kérem, instáloin. Mert amíg fiatal volt az ember, nem volt ráérő ideje, hogy keresse a magyar szomszédokat, elfoglalta a munka, igy aztán csak a legközelebbi szomszédokkal járunk össze, most meg már késő... — Ali járatban van minálunk, Szabó bácsi? — kérdezi Nagy Sándor. — Sírhelyet szeretnék venni. Volt vagy 28 évvel ezelőtt egy kislányunk, két éves korában elhalt, oda temették a református temetőbe. Mellette szeretnék sirhelyel venni magamnak, meg az asszonynak. Szabó Gergely se jöhetett volna jobbkor, amikor az ember a bucureştii ősmagyarok sorsát kutatja. Kivallatjuk Nagy Sándorral és előttünk áll a beszédes kép: Szabó Gergelynek két fia van, az egyik Amerikában él, ott jól megy a sora, a másik fia itt van Bucurestiben, esaposlegénv e«v kocsmában, román leányt vett feleségül, a román (a görög keleti) templomban esküdött. Otthon az öregek még néha-néha beszélnek magyarul is, de a fia már inkább csak románul. Hogy az unokája, ha lesz, milyen nyelven fog beszélni, az iránt semmi kétség. Lapozzunk a múlt könyvében Ez a jelen. Nézzük a múltat: az 1815-től vezetett házassági és születési anyakönyveket. Évente néhány bejegyzés, többnyire kertészek, kovácsok, asztalosok, kocsigyártók, azután kocsisok, szolgák szerepelnek a könyvekben. De a legritkább esetben találjuk meg a második generációt. Holott magyarok nyomát 150 évvel ezelőtt is felfedezzük: 1817 november 18-án temetik el Balogh Ferenc ploestii születésű, 47 éves kovács- mestert, aki ezek szerint 1770-ben született Romániában. De mi lett az ősmagyarok sorsa Romániában? Rávilágít Koós Ferenc, a bucureştii református egyháznak harmadik papja, aki 1855-ben került Bucurestibe és az egyház alapi tői közül még néhányat életben talált. így ir róluk: ,,Dr. Vásárhelyi Mózes Károlynak két ritka szép leánya volt: Cleopatra és Constantza, kik igen keveset tudtak magyarul. Neje is — bár magyar nö — igen hibás kiejtéssel beszélt már magyarul . . . Bereczki Károlyt is ismertem .. . neje, bár magyar nö, igen rosszul beszéli magyarul. Katinka nevű szép leányuk pedig egy szót sem tudott magyarul; ezt egy görög haszonbérlő vette el“. Ugyancsak ő emlékszik meg Szathmári P. Károly udvari fényképész és festőről. Ezt a Szathmárit „Satmary“ néven mint a román festészet egyik büszkeségéi ismerik, leszármazottjai közül „Satmary Hortansa“ ma is ismert festőnő és az egyik Szathmári hires muzsikus, a bucureştii rádió egyik „slágere“. Nem is kell mondanunk, hogy mindketten „tősgyökeres románok“. Ugyancsak ott találjuk az ősbucurestiek között Mester Ede gyógyszerészt is. Ő később Calarasiban nyitott gyógyszertárat, ott ő alapította meg a református egyházat — egyik fia ma már teljesen elrománosodott és rendőrkomisszárius Erdélyben '. . . A temető még tud magyarul A mult században Bucurestiben letelepedett magyarok közül talán egyetlen egynek sem találjuk meg a leszármazottját ma a magyarság között. — Ha bucureştii magyarokat keres, szerkesztő ur, ugv menjen ki a Pantelimon, Bellu, vagy a Filantropia temetőbe, ott még megtalálja őket. Életben nem igen talál bucureştii ősmagyartól leszármazott magyart —■ mondja Kányádi lelkész, aki egyike a legkitűnőbb ismerőinek a régi Bucureşti magyarjainak. íme a bucureştii ősmagyarok sorsa: egy- egy cégtáblán elferdítve olvasható, elromá- nositott magyar eredetű név, egy-egy „Sa- bau“ a Szabóból, egy-egy „Covaci“ a Kovácsból, egy „Ghyula“ a Gyulából árulja el, hogy magyarokkal van dolgunk. De ezek éppen olyan kevéssé tudnak magyarul, mint Kottái Róbert ur ... Dr. Kovács Jenő. Sportember legelső olvasmánya Ellenzék. Se: Píaritia Main csodás hangú énekesnő legngyogóbb alkotása, a szezon legjobb filmje: Bucureştii magyarok I. Az ősmagyarok
