Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-05 / 29. szám

19 3& f éütuár S. TT.rW'Z'ZK 3 Feliéi" Mézes feallaJája séh élet szörnyű prózáiéban elbeszélve Véres síe«»*:ác«ója vaa a Iíbs székely fai útnak (Az ellenzék tudósítójától.) Cérnáiul de sus treiscaunemegyei székely községben meg­döbbent a.ocal dugják össze fejüket az emberek; véres szenzációja van a falunak. A dolgot Fehér Mózes helybeli gazda fele­sége pattantotta ki. aki az ügyészségen fel­jelentést adott, hogy férje évekkel ezelőtt, egy este meggyil­kolta és aztán elásta Rákosi Jakab nevű rokonát. A véres történet az asszony feljelentése alapján a következőképen folyt le: Rákosi Jakab, a gyilkos Fehér Mózes rokona, nyugdíjas pénzügyőri szemlész. jó­módú agglegény, Brasovban lakott. Néha rokoni látogatás céljából utrakerekedett és ilyenkor Cérnáiul de sus-t is utbaejtette. Egy ilyen alkalommal késő délután érke­zett Fehér Mózeshez, ahol nagy örömmel j fogadták a gazdag rokont. Vacsorára is j ott mafúsztották és közben jóízűen elbe­szélgettek. Beszélgetés közben kiderült, hogy Rákosi nagyobb összegű pénzt is hozott magúval. Vacsora után aztán a fináncszemlész meg­köszönte a mulatságot és egy másik roko­nához akart átnézni, aki a falunak más részében lakött. Fehér Mózes felajánlotta neki, hogy' ő majd elvezeti oda a kerteken át, mert különben a falu tekervényes utcáin csak későre érhetne célhoz. Rákosi örömmel fogadta az indítványt és a két férfi együtt indult a vaksötét éjszaká­ban. „Nyulat nyúztam! Szót se szólj!“ Az asszony sokáig várta férjét, aki csak mintegy két óra letelte után érkezett haza. Két keze csupa vér, ruhája is csatakos a vértől... Az asszony rémülettől kitágult tekintettel meredt az emberre, aki egy darabig komo­ran hallgatott, majd magyarázatul odave­tette: — íNyulat nyúztam ... A ruhát mosd ki... Senkinek egy szót se szólj... mert halál l'ia vagy. A megrémült asszony nen« is szólt sen­kinek. Csak magában évődött a különös nyulnyuzáson, mert a nyulat nem látta. Ezzel szemben másnap a csűr mögött, a szalmakazal mellett ir- íózisíó vértóesa ötlött a szemébe. A nyúl vére — igy mondta a gazda. Az asszony szivében szörnyű gyanú ütött ta* nyát. Szólni azonban nem mert. Fehér Mó­zes a falu legbátrabb férfiai előtt is félel­metes ember volt. Rabiátus, hirtelen haragú vadorzó, kinek széjjel a vadonban puskái vannak. Még a csendörjárőr is, ha találko­zik vele az erdőn, elkerüli, útjába nem áll. Ha a faluban feltűnik komor, szikár alak­ja, utjából kitér a férfi is, mert sohasem lehet tudni, mikor emelkedik halálos csa­pásra az ökle. Kifordul a „nyul“ a Szalmakazalból A sötét éjszaka után egy néhány héttel történt. Az asszony szalmazsákot töltött. Ebből a célból szalmát akart tépni a csűr melletti kazalból, ahol a nyúl vére elfolyt, Tépte az asszony a szalmát és egyszer csak a kazalból kifordult az egykori vendég, Rákosi Jakab nyugdíjas fináncszemlész hullája. Fehér Mózes eltemeti a hmlát a kertbe. A halott felett karós fuszulyka nő, az élet folyik a megszokott medrében. A rokonok várják, hogy majd hazajön Rákosi Jakab... S az asszony főzi a fuszulykát, évekig vi­seli, maga sem tudja hogyan, titkának ki­bírhatatlan terhét. De idegei nem bírják a végtelenségig a feszültséget és az asszonyból kibuggyan a rettentő igaz­ság. Feljelentést ad be férje ellen és az ügyész­ség megindítja a nyomozást. Három csendőrörs legénysége ássa most a kertet. Eddig három fegyver és 400 töl­tény az eredmény. A hullára még nem akad­tak rá. Fehér Mózes is hallgat, mint kert­jében a föld, de ő megvasalva a csendőr- őrsön. A falu pedig beszél . . . Azelőtt a rettentő éjszaka előtt, amelyik Rákosi Jakab halá­lát okozta, még volt egy sötét éjszaka. A falu emlé­kezik. Azon az éjjelen a Fehér Mózes apósa véres fejje! fulladt a kútba. A kút körül véres volt a kő, vértől volt csuszamos a kút gárdja, de akkor a kő nem szólalt meg és a kút gárdja is hallga­tott. Most. . . Most a falu beszél, a csendőrség nyomoz és Fehér Mózes a csendőrörsön vasraverve várja, mig kipattannak életének szörnyű titkai. Legkevésbé költséges haláímem kötél SIBIU. (Az Ellenzék tudósitójától.) Bűn­tény, öngyilkosság, őrület... Sibiu városá­nak egy esztendei statisztikáját állítottuk össze és ezzel talán kissé megvilágítottuk a kort is, amely régi, békés, csendes városok nyugalmába beleszánt méreggel, kötéllel, a bűntények hosszú sorozatával és amely szo­katlanul nagymértékben szedi áldozatait az elmegyógyintézet számára. A törvényszék A sibiui törvényszékhez az 1934 évben 1773 polgári per került letárgyalásra, l'eleb- bezések folytán 1600, a súlyosabb felebbe- zési esetek száma 172, árvaügyek 8007. Első fokon 072 bűnügy került a törvényszékhez, fiatalkorú bűncselekmény 368. A statisztiká­ban egy kis statisztika: elintézést nyert 345 polgári per — elintézetlen maradt 1428. Ehhez a számhoz arányul a többi per elin­tézése is. rom nagyszebeni polgár elromlott és meg­bomlott családi élete miatt kereste a halált. Mindössze kelten leltek öngyilkosok lerom­lott anyagi viszonyaik miatt és még a mai világban is ennél elviselhetetlenebb és gyó­gyíthatatlanabb betegségnek számit a szere­lem a szebeni statisztika szerint: négyen követtek el öngyilkosságot szerelmi csalódá­suk következtében. A másiknál adóvégre­hajtók jártak. Lefoglalták a szarvasmarhát, az egyetlen vagyonkát: a gazda bánatában öngyilkos lett. Két esetben anya követte el a végzetes tettét. Egyetlen fiuk meghalt. El­vesztésükbe nem tudtak belenyugodni. A ka­tonáskodás még egy áldozatot követelt. Egy legényt három évi katonai szolgálatra soroz­tak be. Megölte magát. Négy esetben az ok ismeretlen. Az öngyilkosok között volt 15 házas, 11 házasulatlan, 5 özvegy és egy vén­leány... Az elmegyógviürtéaet Az 1934-es év első napján 282 férfi és 228 nőbeteget tartanak nyilván a Sibiui hi­res elmegyógyintézetben. Schizofrónia 208, progresszív paralizis 49, mánia 44, epilep­szia 41, melankólia 20, idiotizmus 13, alko­holos megbetegedés 6 — valamennyi férfi, ezzel szemben 4 hisztérika, 3 neuraszténiás nő és 1 kretenizmusban szenvedő. Megdöb­bentően kevés azoknak a száma, akik gyó­gyultan távoztak az intézetből: 10 mániás, 1 melankóliás és mind a hat alkoholizmus­ban szenvedő férfibeteg. A statisztikai kimu­tatás 1934 évben 72 halálesetről számol be... A különös statisztika, amely az emberiség legrettenetesebb rákfenéjéről beszél szigorú szűkszavúsággal, de igen sokatmondóan, mindössze a világ egy kicsiny pontjáról, Sibiuról számol be. Félelmetes elgondolni, I milyen statisztikával szolgálhat a nagy­öngyilkosok Következik azoknak a száxna, akik ön­maguk ülnek törvényt életük fölött. Mig á román törvény nem ismeri a halálos ítéle­tet, a lakosság számarányához képest megdöbbentően nagy azoknak a száma, akik önmagukat ítélik halálra. A nagyszebeni államügyészség 1934 évről 32 öngyilkossági esetet tart nyilván. Nemze­tiség szerint osztályozva 18 német, 12 ro­mán, egy magyar és egy orosz követett el öngyilkosságot, 19 férfi és 13 nő. Úgy tűnik, a legkevésbé költséges halálnem a kötél. Tizenhat életunt választotta a kötél általi halált. Hatan revolverrel ol­tották ki életüket, hárman a vonat kerekei alá vetették magukat, hárman a folyót vá­lasztották sirjokul és ketten a japánok ősi halálnemét, a harakirit alkalmazták, egy valaki pedig elmetszette a gégéjét. Hét eset­ben gyógyíthatatlan betegség tette elvisel­hetetlenné az életet, hat esetben pillanatnyi etmezavar. Egy fiatalember sor alá került. Olyan félelem vett erőt rajta, hogy besoroz­hatják katonának, hogy megölte magát. Há- 4 8CMER1Ő za«uuffi1 és üitssserelí­iiteK“ i: j vevőnk, aki el van ragadtatva a Lation Faciale.Scheck hatásával, ­* lotion t Facial&_! ' öcherk ; Scherfe ortviz Ovegek'üXel60”!00‘ % .. 160' 300' 475“nf^-v,Ta Vezérképviselet "Excelsior"CaleaMosilor7S Bucureştii1 BUCURESTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A százhuszéves bucureştii református paró­kián nézetegem az 1815-ben ,,Sükei Imre, ezen ecclesia álittója és papja által" meg­kezdett házassági anyakönyvet, vagy ahogy Síikéi nevezi „a koputáltattak matrikoláját“. Már az első bejegyzés, 1815 julius 6-ról, megragadja a figyelmemet: Nemes Ferenc —. Krausz Kata, tanuk: Gandy Honoriusz és Bömches Ferentz. És miközben arra gondo­lok, hogy a magyar mesterember szász leányt vett feleségül —• ne is keressük te­hát a leszármazottakat itt, a református könyvekben, hanem inkább tulnan, az evan­gélikusokéban, nyilik az ajtó és görnyedt, őszbe csavarodott magyar lép be. Kivallatjak Szabó bácsit Tisztességtudóan jó napot kiván, majd odafordul Nagy Sándor tiszteletes úrhoz és megkérdi: — Hol találnám a tiszteletes urat? Nagy Sándor egy pillanatra meghökken: íiz éve elmúlt már, hogy bucureştii lelkész és ime, az ekklézsiára téved valaki, aki nem ismeri. — Hogy hívják, bácsi? — Szabó Gergelynek, instáloin. — Azután mióta él már Bucurestiben? — Vagy 40 éve, kérem — feleli, Nagy Sándor megdöbbenésére. — Nem ismer engem? — Bizony nem, tekintetes uram! — Én vagyok a református pap! Szabó 'Gergely elszégyenli magát, zavar­tan forgatja a kalapját a kezében és nagy nyelések közben kiböki: — Bizony nem ismerem a tiszteletes urat! — Hát nem jár a templomba? Hiszen tiz éve vagyok már a papja! Szabó Gergely kirukkol a farbával: — Bizony nem voltam én már vagy husz éve a református templomban! Mert tetszik tudni, keresztelőre meg esküvőre a román templomba járunk ... De Nagy Sándor nem hagyja ilyen köny- nyen abba a faggatást és tovább kérdez: — Hol lakik Szabó bácsi? — Hát kérem a Kalaráson. — Aztán mi a mestersége? — Kovács vagyok, kérem. — Nem ismeri a szomszédait: íPap Jánost, Kerekes Pétert? Ott laknak a maga szom­szédságában, jó magyar emberek, régi bucu- r estiek. — Nem én, kérem, instáloin. Mert amíg fiatal volt az ember, nem volt ráérő ideje, hogy keresse a magyar szomszédokat, elfog­lalta a munka, igy aztán csak a legközelebbi szomszédokkal járunk össze, most meg már késő... — Ali járatban van minálunk, Szabó bá­csi? — kérdezi Nagy Sándor. — Sírhelyet szeretnék venni. Volt vagy 28 évvel ezelőtt egy kislányunk, két éves korában elhalt, oda temették a református temetőbe. Mellette szeretnék sirhelyel venni magamnak, meg az asszonynak. Szabó Gergely se jöhetett volna jobbkor, amikor az ember a bucureştii ősmagyarok sorsát kutatja. Kivallatjuk Nagy Sándorral és előttünk áll a beszédes kép: Szabó Ger­gelynek két fia van, az egyik Amerikában él, ott jól megy a sora, a másik fia itt van Bucurestiben, esaposlegénv e«v kocsmában, román leányt vett feleségül, a román (a görög keleti) templomban esküdött. Otthon az öregek még néha-néha beszélnek magya­rul is, de a fia már inkább csak románul. Hogy az unokája, ha lesz, milyen nyelven fog beszélni, az iránt semmi kétség. Lapozzunk a múlt könyvében Ez a jelen. Nézzük a múltat: az 1815-től vezetett házassági és születési anyakönyve­ket. Évente néhány bejegyzés, többnyire kertészek, kovácsok, asztalosok, kocsigyár­tók, azután kocsisok, szolgák szerepelnek a könyvekben. De a legritkább esetben talál­juk meg a második generációt. Holott ma­gyarok nyomát 150 évvel ezelőtt is felfedez­zük: 1817 november 18-án temetik el Balogh Ferenc ploestii születésű, 47 éves kovács- mestert, aki ezek szerint 1770-ben született Romániában. De mi lett az ősmagyarok sor­sa Romániában? Rávilágít Koós Ferenc, a bucureştii református egyháznak harmadik papja, aki 1855-ben került Bucurestibe és az egyház alapi tői közül még néhányat életben talált. így ir róluk: ,,Dr. Vásárhelyi Mózes Károlynak két ritka szép leánya volt: Cleo­patra és Constantza, kik igen keveset tudtak magyarul. Neje is — bár magyar nö — igen hibás kiejtéssel beszélt már magyarul . . . Bereczki Károlyt is ismertem .. . neje, bár magyar nö, igen rosszul beszéli magyarul. Katinka nevű szép leányuk pedig egy szót sem tudott magyarul; ezt egy görög haszon­bérlő vette el“. Ugyancsak ő emlékszik meg Szathmári P. Károly udvari fényképész és festőről. Ezt a Szathmárit „Satmary“ néven mint a román festészet egyik büszkeségéi ismerik, leszármazottjai közül „Satmary Hortansa“ ma is ismert festőnő és az egyik Szathmári hires muzsikus, a bucureştii rádió egyik „slágere“. Nem is kell mondanunk, hogy mindketten „tősgyökeres románok“. Ugyancsak ott találjuk az ősbucurestiek között Mester Ede gyógyszerészt is. Ő ké­sőbb Calarasiban nyitott gyógyszertárat, ott ő alapította meg a református egyházat — egyik fia ma már teljesen elrománosodott és rendőrkomisszárius Erdélyben '. . . A temető még tud magyarul A mult században Bucurestiben letelepe­dett magyarok közül talán egyetlen egynek sem találjuk meg a leszármazottját ma a magyarság között. — Ha bucureştii magyarokat keres, szer­kesztő ur, ugv menjen ki a Pantelimon, Bellu, vagy a Filantropia temetőbe, ott még megtalálja őket. Életben nem igen talál bu­cureştii ősmagyartól leszármazott magyart —■ mondja Kányádi lelkész, aki egyike a legkitűnőbb ismerőinek a régi Bucureşti ma­gyarjainak. íme a bucureştii ősmagyarok sorsa: egy- egy cégtáblán elferdítve olvasható, elromá- nositott magyar eredetű név, egy-egy „Sa- bau“ a Szabóból, egy-egy „Covaci“ a Ko­vácsból, egy „Ghyula“ a Gyulából árulja el, hogy magyarokkal van dolgunk. De ezek éppen olyan kevéssé tudnak magyarul, mint Kottái Róbert ur ... Dr. Kovács Jenő. Sportember legelső olvasmánya Ellenzék. Se: Píaritia Main csodás hangú énekesnő legngyogóbb alkotása, a szezon legjobb filmje: Bucureştii magyarok I. Az ősmagyarok

Next

/
Thumbnails
Contents