Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-05 / 29. szám

£ KCCBWZlßR 7939 f éraár 9. MA KÜLÖNLEGES PREMIER! Az álarcos csoda Izgalmas kalandorfilm. — Főszerepekben: DICKEI MOORE a négyéves csőd igyermek, Leo Cartdo, Thelma Torid ,Uj ielaetöségek a Ounavölgyében Belliién István gról cikke a római egyezménnyel kapcsolatos kilátásokról MIT IR A ROMÁN SAJTÓ \ kormány átszcrvczcsc, erdélyi nu- gv.tr tanoncok, a magánhitel feljavítása, az utolsó „Herr Doktor“, Mihalachc megállapítása. DIMINEAŢA: Igen gyorsan oldották meg a kormány részleges átszervezését. Úgy látszik, mintha csoda történt volna. Nehezen lehet hin­ni azonban, hogy ezzel a kormány sorsa véglege­sen el volna intézve. Tatarescu miniszterelnök és Dinit Bratianu mindent elkövettek, hogy a „tü­zet“ eloltsák, ennek tulajdonitharó, hogy a li­berális párt elnöke nem emelt akadályokat a ki­robbant válság elsimítása elé. Lehetséges, hogy az uj állami költségvetést ez a kormány fogja tető alá hozni, miután azonban ennek legkésőbb már­cius 31. napjáig meg kell történni, addig most már csupán rejtett kormányválsággal kel! számol­nunk. UNIVERSUL: A magyar iparosok tanoncai- nak számát tárgyalja s erről a következő képet adja: Cluj: román 256, magyar 541, szász 13, zsidó 162, egyéb nemzetiségű 2. Huedin: román 19, magyar 45, zsidó 3. Turda: román 39, ma­gyar 117. Lugoj: román 14, magyar 26. Bistrica: román 86, magyar 30, szász 63, zsidó 16. Na- saud: román 18, zsidó $. Dej: romáin 75, ma­gyar 109, zsidó 43. Gherla: román 23, magyar 6, zsidó ii. Satu-More: román 1S9, magyar 260, szász 48, zsidó 9j. Baia-Marc: román 60, magyar 80, zsidó 2i, szász 5. Zalău: romín 21, magyar 63, zsidó i. Tasnad: román 22, magyar 45, zsidó 14. Cáréi: román j8, magyar j6, sváb 56, zsidó 18. Cchul-Silvaniei: román 1, magyar 9, zsidó 6. Simleul-Silvaniei: román i6, magyar 52, zsidó 5. Valea lui Mihai: román 10, magyar 24, zsidó 3. Jibou: román 17, magyar 30, zsidó 4. Sighet: ro­mán. 17, magyar 23, zsidó 55. Somcuta-Mare: ro­máin 18, magyar 10. Az „Universul“ igen szomo­rúnak tartja az eredményt, miután kimutatása szerint a tanoncok számának csupán egyhormad része román Erdélyben. ARGUS: A hitelviszonyok javításával kapcso­latban rámutat arra, mily nagy áldozatokat hoz­tak 1929-ben a román piac feljavítására. Az idegen adósságokból mintegy nyolcezermillió lejt kapott a Banca Naţionala, mely a rothadt váltótárcától karc szabadulni. Ez ugyanis a normális hitelviszo­nyok kifejlődését megakasztotta. Most, öt év múlva ismét nehéz helyzetben van a Banca Na­ţionala, melyből csak uj áldozatok árán lehet ki­szabadítani. Váltótárcája ugyanis ismét beváltat­lan maradt s az általa kihelyezett 18 és fél milli­ard lejből csupán 5 és fél milliárdot lehet egész­ségesnek tekinteni. A többi mezőgazda-tartozás, melyet az állam terhére Írtak. A Banca Naţiona­la felsegitésével lehetőséget kell teremteni arra, hogy 2 magánhitel viszonyok sürgősen feljavulja­nak. CURENTUL: A háború előtt csupán egy po­likus volt, kinek megadták a „Herr Doktor“ cí­met. Creange volt ez, aki később megelégedett azzal, hogy elhelyezkedett az állami sorsjáték hi­vatalában. Aztán többen mentek német egyete­mekre, honnan visszatérve, felvették a „Herr Doktor“ címet. Ezeket a specialistákat aztán mind sürlibbín hallgatták meg s az országos gaz­dasági és pénzügyi helyzet ennek következtében állandó kísérletezések színtere volt. Slavescu az utolsó „Herr Doktor“ volt, aki segíteni szeretett volna nehéz helyzetünkben. PATRIA: A nemzeti-parasztpárt erdélyi hiva­talosa Mihalache képét hozza első oldalán és a pártelnök kijelentéseinek fontosságát hangsúlyoz­za. Mihalache szerint ugyanis nincs ellentét a Pártvezérek felfogása között s ManAu azért nem jelent meg a pártvezetőség bukaresti ülésén, mert ebben hülésbő! támadt betegsége akadá­lyozta. A Dimmer igy ind ja a székely lakosság adatait I argul-Sacuesc. (Az Ellenzék tudósitó jóitól) .; Dimineaţa című bukaresti napilap téves birt közöl a megyei lakosság adatairól. A < ikk szerint 155 ezer 531 a vármegye üsszla- ! ossága, melyből 135 ezer román. 10.907 ma­gyar s a fennmaradó szám különoözö nemze­tiségek. Ez a lakosság a Dimineaţa szerint vallási tekintetben következőképen oszlik meg: 60 ezer 915 görögkeleti, 75 ezer 019 re­formátus, 15 ezer római katolikus, 3 ezer 801 unitárius s a fennmaradó szám különböző valiásuak. A legutóbbi népszámlálásnak azon­ban más adatai vannak. Eszerint 148 ezer 078 a megye összlakossága, ebből 22 ezer 963 román, 1222 zsidó és 500 német. Magyar Te­hát 123.343. Vallás szerint 60 ezer reformá­tus, 49 ezer 659 római katolikus, 28 ezer 077 görögkeleti, 5 ezer 228 unitárius, 3 ezer 52 görög katolikus, 1222 zsidó s 765 evangé­likus BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósitójától.) Nagy érdeklődést kel let t gróf Bethlen István­nak szenzációs cikke, amely a „Pesti Napló'1 szombati számában jelent meg „Uj lehető­ségek a Duna völgyében“ címmel. Gróf Bethlen István, volt magyar minisz­terelnök a cikkben megállapítja, hogy a ró­mai egyezmény végső célja egyrészt az, hogy biztosítsa az olasz—francia együttműködést, másrészt a magyar—kisantant és jugoszláv— olasz ellentétek megszüntetése. Magyarország mindenkor jóviszonyt akar fenntartani a szomszéd államokkal — írja gróf Bethlen István, azonban a római egyez­ménnyel kapcsolatban nyitva maradnak olyan kérdések, amelyek fölüli nem lehet napirend­re térni. Le kell szögezni — mondja a cikk —, hogy Magyarországon nem lelkesednek túlságosan a római egyezményért. Azonban a kisantant sem üdvözölte kitörő örömmel ezt az egyezményt. Az egyezménnyel kapcsolatban gróf Beth­len kitér Németországra vonatkozóan is és le­szögezi, hogy Németországnak csatlakozni kell a római egyezményhez. Magyarország aláírásával fogja bizonyíta­ni, hogy a lassú haladásnak letettük az alap­kövét — Írja Bethlen gróf —, annak azon­íPOZSONY. (Az Ellenzék tudósi tójától.) Az ősi, patinás Pozsony az utóbbi időben sokat változott. A csehszlovák kormány, mely egy ideig azt remélte, hogy Pozsony­ból nagy nemzetközi kikötőt csinálhat, egész sor modern stilusu magas házat épít­tetett ide, melyek mellé nagy cseh bankok fiókjainak épületei helyezkedtek el. Aki azonban a régi Pozsony kedves levegőjét, az álmodozásra késztető régi utcákat keresi, annak a modern épületekkel megváltozta­tott nagy utcákról csak be kell térni egy- egy mellékutcára, vagy a barokk szépségé­ben még mindig rendkivül csendes Feren- ciek-terére, ahol ma is valósággal árad az ódon szép városrészek hangulata. 'Az elzálogosítás körülményei De egy idő óta ezekben az utcákban is regényes szenzáció tartja ébren a pozso­nyiak érdeklődését. Bécsből is tömegesen érkeztek a városba riporterek, hogy a szen­zációt amennyire lehet hallgatag őrzőitől kikaparják. Egyik budapesti lapban ugyanis az a hir jelent meg, hogy Alfonz spanyol exkirály egy pozsonyi banknál elzálogosította a spanyol korona- ékszereket. Később oda módosult a hir, hogy a nagy- értékű gyémántokat Pozsonyból már Pross- nitzba vitték, ahol közkereseti társaság ala­kult a spanyol királynak kölcsön adott pénz előteremtésére és ahol állítólag valutacsem­pészés címén ennek a társaságnak egyik tagját le is tartóztatták. Majd arról szólott a hir, hogy a spanyol kormány is megmoz­dult a korona-ékszerek elzálogosításával kapcsolatban, sőt, hogy­körözőlevelet is adtak volna ki ezért Al­fonz király ellen. Mások leghatározottabban állították, hogy az ékszerek még mindig Pozsonyban van­nak, egyik bank páncélszekrényében, vagy talán a városi zálogház páncélszekrényei- ben. Azt is tudták, hogy Weinstabel pozso­nyi ékszerész becsülte föl az ékszereket, melyekért 400.000 csehkoronát fizettek ki Alfonz királynak. Az üzletet ugyané magya­rázat szerint az ólublói várur felesége, Zamoyski grófné ütötte nyélbe, aki a spa­nyol királyi család tagja. Ólubló nincs na­gyon messze Pozsonytól, a riporterek tehát autón rohantak ki a Zamoyski-kastélyba. Mit mond Zamoyski grófnő? Előbb azonban a valószinütlenül hangzó ban, hogy Magyarország is csatlakozzék az egyezményhez, feltétele az, hogy a kisantant államokban is meglegyen a béke teljes gon­doláin. Ezeken a tárgyalásokon nem lesz szó a revízióról — és ezt a magyar közvélemény­nek be kell látnia, hogy haszontalan kombi­nációk és hiti reménykedések ne átitassák. De Magyarország soha nem monthat le, ere­deti és békés szándéka nemzeti céljairól — ezt viszont a kisnntantnnk kell belátnia. A tárgyalások elején tudni kell azt is, hogy az utódállamok kisebbségeinek boldogulása hogyan van biztosítva. Majd a magyar államforma kérdésére tér át n cikk és emlékezteti a magyar közvéle­ményt arra, hogy Károly király restaurálá­sának sikertelensége éppen a Bethlen-kor- inány ideje alatt történt. Magyarország ál­lamformái kérdésekben a jövőben meg akar­ja tartani a szabad kezet. Az államok között létrejövő be nem avatkozási szerződéseknek ez az egyik fontos célja. A cikk végén hangsúlyozza Bethlen, hogy a békeszerződéseket Magyarország tisztelet­ben óhajtja tartani, de elvárja,.hogy úgy a kisebbségek védelmére az egyenjogúság kér­désében hozolt határozatokat is tiszteletben tartsák azok, akiket ez illet. hir ügyében akartak fölvilágositást kapni, hogy valóban körözűlevelet adott-e ki a spanyol kormány Alfonz exkirály ellen? Fel­hívták tehát telefonon a bécsi spanyol kö­vetséget, ahol a körözőlevélről semmit sem tudnak. A pozsonyi rendőrség szintén nem tud semmit a dologról. Hogy azonban a korona-ékszerek Pozsony­ban vannak-e vagy sem, arról senki sem hajlandó fölvilágositást adni. Illetékesek azt mondják, hogy nem tudnak róla. Az köztudomású, hogy Alfonz király már hónapokkal a Spanyolországból való menekülése előtt az Angol Bankban és svájci pénzintézetekben helyezte el vagyonát. Nagyértékü műkincseket is külföldre mene­kített, köztük Velasquez és Greco mester­müveit. A korona-ékszereket állítólag a ki­rályné vitte magával. Ezeknek az értéke mintegy 150 millió svájci frankot tesz ki. A pozsonyi elzálogosításnál tehát, ha való­ban megtörtént, az ékszereknek csak egy kis részéről lehet szó. A riporterek Ólublón otthon találják Zamoyrski grófnét, akit rövidesen kérdések­kel ostromolnak. A grófné kijelenti, hogy az egész hirből egy szó sem igaz. A korona­ékszereknek különben csak egy részét vitte magával külföldre Alfonz király, azokat, melyeket joggal családja tulajdonának te­kinthetett. A koronát, az országló pálcát és az almát, melyek az ország tulajdonát ké­pezik, Madridban hagyta. Az is hazugság, hogy Alfonz exkirály utazásain magával szokta vinni a királyi jelvényeket. Légből- kapott szenzáció az egész hir, melyből egyet­len szó sem igaz. A hercegnő fér je, Zamoyski gróf még hozzáteszi, hogy Alfonz exkirály- nak nincs is szüksége pénzre, mert bármit is pletykálnak, a valóság az. hogy még min­dig rendkivül gazdag. Ha egyéb nem, akkor leányának, Beatrice infánsnőnek rövid idő 1 előtt tartott, fényes római esküvője is bizo- j nyitja, hogy az exkirály még mindig királyi , ajándékokkal tud kedveskedni gyermekei- ; nek. Senki sem hisz a cáfolatnak A cáfolat határozottan hangzik, de Po- zonyban nem hisznek neki és foglalkozá­suknak megfelelően a riporterek is kétel­kednek benne. Az elzálogosított korona- ékszerek Lire túlságos nagy szenzáció ahhoz, hogy ilyen könnyen lemondjanak róla. Egyik pozsonyi bankban , teljes biztossággal emlékeznek még rá, hogy pár hónap előtt mngu Zamoyski grófné jelent meg a hank helyiségében, hogy egy gyönyörű fejéket elzálogosítson. A bank akkor 500JMX) csehkoronát akart a diádéin elzálogosításával szemben kifizetni, de ezt Zamoyski grófné, leánynevén Izabella infánsnő, nem tartotta elegendőnek. Végül is pénzemberekből alakult egy csoport, amely nagyobb összeget fizetett ki a zálogba telt ékszerért. Teljesen bizonyosat azonban ebben a kér­désben sem lehet tudni. A beavatottak cáfol­nak s ugyanakkor gyanús mosolygással ráz­zák a fejüket. Az ékszerekről egyikük sem tud. Annyi azonban bizonyos, hogy a pénz­ügyi hatóságok utasítást kaptak a dolog ki­vizsgálására és hogy a kérdésben hivatalos okiratokat váltottak Prága és Pozsony kö­zött. A régi pozsonyi utcákban teljes hatá­rozottsággal rebesgetik tovább, hogy a spa­nyol korona-ékszerek most is a városban vannak, mindenkinek van legalább egy is­merőse, aki saját szemével látta is azokat a kérdéses bank Ventura-utcai zálogházának páncélszekrényében. Az Ellenzék Diákmenza akciónkkal kapcsolatban újra és újra a magyar társadalom szívé* hez fordulunk. Felhívásunknak minden sorában erdélyi magyar egyetemi hall= gatóink sorsa zokog. Minden betűnk, amit leírunk, az ö szegénységüket tár* ja fel, a nyomorúságukat, a vergődé­süket, azt a kétségbeejtő, szivet-lelket ölő küzdelmet, amelyet a jövőjükért folytatnak, a magyar ifjúság jövőjéért, amely legdrágább kincse, legféltettebb gondja volt a múltban is mindenkor Er- délv magyar társadalmának. Ma fokozottan súlyos a szegénysorsu . magyar tanulóifjúság helyzete. Azok= nak is, akik az egyetem első évén van- I nak, akik most indultak el és azoknak is, akik ott állanak utolsó vizsgájuk előtt, de nem tudnak tovább menni és a töb­bieknek is mind, akik kínlódnak, ver­gődnek, éheznek, de nem kérnek senki­től — ezeknek az életbe most induló, összeszoritott, néma ajakkal szenvedő tanuló ifjúságunk nevében fordulunk ez­úttal újólag a magyar társadalom szivé­hez. Ha segélyakciónkhoz tehetségéhez képest mindenki hozzáíáruf, akkor nem nem kell féltenünk ifjúságunk jövőjét. Legutóbb az alábbi adományok érkez­tek be, amelyeket köszönettel nyugtád zunk. Özv. Eperjessy Dénesné H. 1000 Imreh Lajos 100 Jolán emlékére 100 Haggibbor 30 Pálfiy lstvánné, Ludus. Virág- háthv Gyula koszorú meg­váltása címén 200 Dávid Ferenc Egylet 20 Magyar Zenekonzervatórium 20 Katolikus Kolping Legényegylet 20 Árvaleány Nevelő Otthon 100 Zsidó Nemzeti Szövetség 20 Eddigi gyűjtésűnk: 22693 GYAKRAN VISSZATÉRŐ SZÉKSZORULAS, rossz emésztés, vastagbélhurut, felfúvódás, oldal­fájás, légzési zavar, szívdobogás, fejnyomás, fül- zugás, szédülés és lehangokság esetén a természe­tes „FERENC JÓZSEF“ keserüviz gyorsan meg­élénkíti a gyomor és a belek működését, az emésztést rendbehozza, megszabadítja az embert a kellemetlen érzésektől s tiszta fejet és nyugodt alválst teremt. Számos kiváló orvos a FERENC JÓZSEF vizet bélféregüzőkuráknál is igen jó eredménnyel alkalmazza. Mozgószinhá7ak műsora: HÉTFŐ: CAPITOL: A 33-AS KÉM. Izgalmas, nagy­szerű rendezésű kémdráma. Fősz. Andre ■Luguet, Jean Murat, Camille Bert. EDISON: I. KAIRÓI ÉJSZAKA. Dráma. Fő­szerepben: Ramon Novarro, Myrna Loy, Reginald Denny. II. AMERIKAI LEÁ­NYOK. Fősz. Constance Bennett. Ben Lyon. MUNKÁS-MOZGÓ: A SZÍV MELÓDIÁJA. Fősz. Gustav Fröhlich, Hans Junker­mann. Maria Paudler. II. SZERETTE­LEK. Fősz. Warner Baxter, Elissa Lan- di, Mimi Jordan. Hétfőn 5 és fél és 9. RÁ TH—VÉGH ISTVÁN: Magyar kuriózumok Ebben a könyvben együtt van minden, ami megdöbbentően érdekes, furcsa, megmagya­rázhatatlan, szórakoztató. Csodák és furcsa­ságok, még étlapok is váltakoznak az asz- szonvbosszantó irodalom hírhedt termékei­vel, égi jelek és szócsintani példatár egyfor­mán elképesztik az olvasót. Ennek köszön­heti a könyv, óriási sikerét. Sok illusztráció­val, hófehér papíron 178 lej az Ellenzék könyvosztályban, Cluj Piaţa Unirii. Kérje ingyenes könyvjegyzéket. I III I I Ml— I TT i 0 veeytisztitcs Czinknél nen- I H ~ ,, I (frrrábk, cső/: iob'\ mini bárhol | Elzálogosiiotía-e Alfonz exkirály a spanyol koronaékszerekei ? Nemzetközi szenzáció ulán nyomoznak Pozsonyban az újság­írók. — Mindenki futhxi véS valami bizonyosai

Next

/
Thumbnails
Contents