Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-24 / 46. szám

ARAS LEI TAXA POŞTALA PLĂTITĂ ÍN NUMERAR No. 141-i6?/iqi4­Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatai és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. —- Leveleim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési 840 lej. —- pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 423, event« ■ Magyarországra: negyedévre 10, félévre ao, évente »3 többi külföldi államokba csak a portókülönbózettel rdbî* LVí. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM. VASÁRNAP HM 1935 FEBRUÁR 24. Europa egyik országában, vezéri nagyhatalom területén, ahol a forradalom véres habjaiból, mint Boticelli szépséges Aphrodite-ja a cyprusi tengerből, szépen és szilárdan kiszállott a szabadelvű nép- uralmi rendszer, kétmillió idegen munkás él. Ezeknek az idegen munkásoknak is ad az állam és társadalmi szervezet munkanélküli segélyt. A balközép e klasszikus országában fasizmus és hitle- rizmus óta szintén előjöttek szélső jobb­oldali szervezetek s ezek most irtóhá- borut szeretnének indítani az idegen izom- és agy-munkások ellen. Orvosi szervezetek hangosan követelik, ne al­kalmazzák az idegen származásunkat a közkórházak intern-állásaiban és nehe­zítsék meg honosításukat; főleg akadá­lyozzák meg gyakorlatukat. És más r’en- dek és osztályok is mozgolódnak. De az ország közvéleménye főihorkant és gyors intézkedést követelt e kérdésben. Csakugyan, szinte két-három csapással máris elnémítják ezeket a jobboldali mogalmakat, mert szerintük beleütköz­nek a jogba, igazságba, hagyományba, köziélekbe. Az egyetemek sorban nyi­latkoznak, élükön azzal, melyet az ide­genek leginkább lepnek el és áperte visszautasítják, főkép az idegen orvosok ellen irányuló mozgalmat. Mert nem el­venni kell a kenyeret és nem megállíta­ni az ország szellemi vezérkarának föl- frissítését, hanem uj kereseti lehetősége­ket és munkaalkalmakat keresni. Egy nagyhirü szenátor, volt miniszter, volt sziriai kormányzó, volt nagykövet végét veti a. törvényhozás magasabb házában a vitának, amikor elfogadtatja elvét: most zavar van társadalmi és közigazga­tási szempontból az idegen-kérdés ke­zelése körül, ezt a zavart azonban csak az emberi jog és a francia hagyomány szellemében szabad megoldani. Senkinek a hajaszála, illetve a falatja se görbülhet meg. A legfontosabb azonban az ország miniszterelnökének, egy öles szőke óriásnak, kemény és súlyos nyilat­kozata egy rövid vita elintézésére a kamarában. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a munkanélküli segély sokkal okosabb, mint a hevenyészett közmun­ka és az idegeneknek adott segély nem kidobott pénz, mert az visszacsorog a francia állam zsebébe. Aztán kitért az idegen-kérdésre. Hajlandó eljárni, ha megfelelő javaslatot hall, mikép pótol­hatják a kétmillió idegen munkás fo­gyasztó és vásárlóképességét. Az idege­nek egyelőre itt laknak, esznek, öltöz­ködnek. Ha eljárunk ellenük, nagy kér­dés, hogyan kárpótoljuk a háztulajdo­nosokat, mi hasznot fog látni a keres­kedelem a fogyasztás csökkenéséből, gyarapodik-e a nemzeti vagyon, ha majd az idegenek hazaviszik megtaka­rított pénzecskéjüket, ilymódon megma­radnak-e, vagy gyarapodnak-e a mun­kának alkalmai? Ezeket a beszédeket és kedvező határozatokat nem Németor­szágban vagy a Duna völgyében fogal­mazták meg. Nem délszaki államok ütöt­ték le igy a nemzeti-munkavédelem túl- tengődő hidra-fejét véglegesen. Az or­szág, amelyről szó van, a legidősebb la­tin nővér, akit utánozni vágyik Romá­nia és kinek uszályállamai sorában a hűség első helyén áll. Az élen álló egye­tem pedig a Nancy-i, a hires szenátor ■louvenel, a szőke, nagy miniszterelnök, Flandin. Most pedig fejezzük be minden szenve­dély nélkül ezt az egyszerű elmefuttatást A király vette kezébe az ifjúság nevelésének irányítását Kézzeííoghaió és biztató eredményt akarok látni — mondta a királyi palotában összegyűlt egyházi, potiiikai és katonai vezeiőlérflaknak BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A román ifjúság nevelésére és irányítására alakult legfelsőbb tanács ülést tartott őfel­sége elnökletével a királyi palotában. A gyű­lésen Miron Christea patriarcha, Tatarescu miniszterelnök, Paul Anghelescu tábornok hadügyminiszter, Franasovici, Eugen Titeanu és Mitita Constantinescu miniszterek is részt- vettek. Mindenekelőtt Tatarescu miniszter­elnök tett jelentést a legfelsőbb tanács mun­kájára vonatkozóan. Hangsulj-ozta azokat az eredményeket, melyeket az ország fejlő­dése érdekében a 7—18 éves ifjak nevelé­sében és irányításában eddig elértek. Hódo­latuk és elismerésük jeléül az Ország őre kitünte­tés /, osztályát ajánlja fel Őfelségének s egy képeÉj albumot, mely az ország őreinek munkáját tünteti fel, miután a király az or­szágnak első őre. Őfelsége elfogadta az aján­dékot és kijelentette, hogy szerencsésnek ér­zi magát, mert megállapíthatja, hogy meg­értették és segítettek tervének kivitelében. —- Kézzelfogható és biztató eredményeket akarok látni az ifjúság egészséges irányítá­sában! — fejezte be a király beszédét, aztán az Ország Őre kitüntetésben részesítette a legfelsőbb tanács tagjait. * Az ülés végén Angelescu közoktatásügyi miniszter szólalt fel. Bejelentette, hogy a ta­nács terveit átveszi a közoktatásügyi pro­gramjába és minden héten két félnapot meg­valósításukra fog szentelni. Ultimátum a kormánynak a szövet­kezeti reform ügyében BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A szövetkezeti törvény reformja körül tá­madt harcok elcsendesedtek. A kormánypárt és nemzeti-parasztpárt között fegyverszüne­tet kötöttek a béketárgyalások nyugodt leve­zetésére. A Rador távirati iroda jelentése sze­rint Inculet belügyminiszter hosszas megbe­szélést folytatott Mihalache parasztpárti el­nökkel, melynek során hangoztatták, hogy mindkét párt részéről szükség van a meg­egyezésre. Megállapították azt is, milyen utat kövessenek, oly célból, hogy ezek a tárgyalá­sok valóban rövidesen eredményhez is ve­zessenek. A tárgyalásokba beleszólt a szövetkezetek küldöttsége is, mely megjelent a parlament épületében és közölte kívánságait Sassu föld- mivelésügyi miniszterrel. A kormánypárton úgy határoztak, hogy ! mindenkép módot kell keresni az ellentétek kiküszöbölésére. A nemzeti-parasztpárt Mad- gearut, Radueanut és Ghelmegeanut küldte Id oly utasítással, hogy a párt kívánságait Írásban —- tehát ultimátum formájában — közöljék a kormány kiküldötteivel. A Dimineaţa jelentése szerint remény van a megegyezésre. A külkereskedelem és a költsége vetés A kormány eközben tovább tanácskozik arra nézve, miként állapítsa még a külkeres­kedelem uj rendjét a jövőben. A tanácsko­zásokban Antonescu pénzügyminiszter, Du- miírescu bankkormányzó és a Banca Naţio­nala két szakértője is résztvettek. Azt hiszik, hogy még ma véglegesen döntenek s hatá­rozott formába öntik a hivatalos álláspontot ebben a régóta húzódó kérdésben. Antonescu pénzügyminiszter kihallgatáson jelent meg őfelsége előtt s jelentést tett a költségvetési munkálatok eredményéről. A munkálatok egyébként befejezéshez közeled­nek. A költségvetési bizottság elhatározta, hogy Alimanisteanu lesz az ügy előadója a parlamentben. Ausztria után Magyarországgal kezd tárgyalásokat Laval „Ä helyzet hezd kedvezően alakulni a legtöbb európai kérdésben** —? irjcs te banda félhivatalos PARIS. (Az Ellenzék távirata.) Schuschnigg osztrák kancellár és Berger-Waldenegg kül­ügyminiszter, akiket Párisban nagy ünnepé­lyességgel fogadtak, tegnap kétizben is hosz- szabb tárgyalást folytattak a francia külpo­litika vezetőivel. A két osztrák vezető poli­tikus tiszteletére Lebrun köztársasági elnök villásreggelit adott, melyen Páris előkelősé­gei vettek részt. Az ebéden a köztársasági elnök a beesületrend keresztjét nyújtotta át Schuschnigg kancellárnak és Berger-Wal­denegg külügyminiszternek. A megbeszélésekről, melyek ma is folytatód­nak, még nem adtak ki hivatalos jelentést. Laval és Berger-Waldenegg külügyminiszter azonban nyilatkoztak az újságíróknak, han­goztatva, hogy a megbeszélések legteljesebb eredménnyel jártak és hogy a Közép-Euró- pára vonatkozó összes nagy kérdésekben I teljes egyetértés uralkodik a francia és osz­trák kormányok között. Berger-Waldenegg hangoztatta, hogy a párisi látogatáson nem uj szerződés megkötéséről van szó, hanem közös állásfoglalásról a nagy európai kér­dések, főleg a dunai paktum kérdésében. Az osztrák kormány számára ugyanúgy, mint a francia kormány számára Ausztria függet­lenségének teljes biztosítása a legfőbb cél. A tárgyalások különben Franciaország és Ausztria közvetlen viszonyára is kiterjed­tek, aminek következtében rövidesen gazda­sági és kulturális megegyezés jön létre Páris és Bécs között. Beavatott diplomáciai körökben azt hiszik, hogy a francia—osztrák tárgyalások főleg a Rómában fölmerült dunai be nem avatko- zási terv körül forogtak. Az eddigi jelek sze­rint a tárrgyaló felek ebben a kérdésben is megállapodásra jutottak már. A félhivatalos Petit Párisién minden valószínűség szerint erre céloz, mikor a tárgyalásról azt írja, La­val külügyminiszter tegnapi diplomáciai esz­mecseréjével kapcsolatban azt a benyomást szerezte, hogy a helyzet a legtöbb nagy európai kérdésben kezd kedvezően alakulni. Az Oeuvre szerint Ausztria legfőbb törek­vése, hogy minden szerződésben teljesen egyenrangú félként szerepeljen és hogy szomszédai felé a teljes függetlenségét és kü­lönállását megőrizze. Ezért féltékenyen vi­gyáz arra is, hogy a szomszédos államok által biztonságára adott garanciák külön le­kötöttséget ne jelentsenek számára. A fran­cia sajtó szerint különben az osztrákokkal való megegyezés után Laval külügyminiszter minden valószínű­ség szerint Magyarországgal fog tárgyalni a dunai egyezmény ügyében. A nacionalista Echo de Paris szintén he- Ij’esli az osztrákokkal való tárgyalást, de óvatosságra int és azt kívánja, hogy a meg­egyezést úgy fogalmazzák meg, hogy Bécs- ben ne lehessen az egyik napról a másikra fölvetni a Habsburg-kérdést. Az osztrák államférfiak biztonságára erős rendőri készültség vigyáz. Minden Útjukon kerékpáros polgári rendőrök kísérik és autó­juk előtt és után három rendőri autó halad. ? Tegnap a rendőrség az osztrák miniszterek I ellen tervezett tüntetés miatt 800 tüntetőt ' vett őrizetbe. pár jelenség és hir említésével. Romániá­ban csekély az idegen munkások száma, mégis van ádáz munkavédelmi törekvés, más kenyerére való agyarkodás. Mert nem idegenek ellen fordul, hanem ötmillió oiyan személy ellen vonul fel, akinek itt ringott a bölcsője, akinek az elődei itt porladnak, akiknek az ittmaradásra, nemzeti jellege őrzésére és a szabad megélhetésre teljes jogot nyújtott a bé­keszerződés, az alkotmány, mindkettő abban a tudatban, hogy a terület az em­ber és kisebbségi jog felbonthatatlan kapcsolatával együtt cserélt gazdát. Ma, mikor e sorok megjelennek, városunk ügyvédi kamarája vitatkozni fog a mos­tani kartársak ellen visszaható erővel alkalmazandó numerus cláusus-ról és a jövő ellen irányuló numerus nullus-ról, ami a jogi eszmény megsemmisítése. Holnap e mozgalmak hol kezdeménye­zője, hol szitája, Flandin és Jouvenel egy volt kartársa fog előadást tartani e kérdésekről a legidősebb latin nővér kép­viselte joggal, igazságqal és hagyomány­nyal pörbe szállva. És csak úgy mellé­kesen . eszünkbe jut Homeros képe: az alvilágban az áldozat vére körül még a: istenek is úgy tolonganak, mint a legyek Elfogyott a nektár és ambrózia?.

Next

/
Thumbnails
Contents