Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-03 / 28. szám

ELLENZÉK mm VASÁRNAPI GONDOLATOK Sárga vihar Az 1926-os évforduló alkalmából egyre- másra szü ettek a Mohács-regények a magyar irodalomban. Az összeomlást követő évek­ben szívesen olvasták,, szinte falták az egész magyar nyelvterületen ezeket a nagy gyászra emlékeztető könyveket. Makkal Sándor most a még nagyobb pusztulás regényével áll elő megírja két testes kötetben a tatárjárás történetét. Mi célja lehetet vele éppen most? Miit akart mondani kortársainak a mohácsi­nál is nagyobb hal áll' leírásával? Frigyeis, németrómai csázsár, a pápával hu- zailkodó rettenetes nagyúr, ezeket mondja Bánosa Istvánnak, IV. Béla magyar király követi minőségben hozzá küldött kancellár­jának: — ... Üdvözlőim a király urat. Kitűnő ember, kár, hogy nem katona. Ha az én hű­béresem lenne, nagyon jól beválna otthoni kormányzónak. Báncza István akkor fegyveres segítséget •kért napnyugat leghatalmasabb féjcrleilm^től az egész Európát fenyegető keleti veszedelem ellen, mely váratlanul megtorpant a Duná­nak Fegyveres segítséget kért, de csak vé­leményt kapott királya képességeiről. A többszörösen kiátkozott császár éppen akkor más dolgokkal volt elfoglal Iva. A pápát kell­ett megaláznia. Más lapra tartozik, hogy . és minit sikerült neki ez a nagy nekigyürkő- zés. De itt emlékeztetni kell rá a mai olva­sót, hogy mikor arról vök szó, hogy az alvilág ördögeit kellett volna kifüs.tölbi a keresztény Európából, ugyanakkor a. keresz­ténység 1 legfőbb egyházi és legfőbb világi fe­je éppen azon fáradoztak, hogy melyik szé- gyenitse meg jobban, melyik alázza meg mélyebben a másik világtekintélyét. Anno 1242-ből igy üzeni Makkai regényén át a történelem a mai magyar sorsnak: Nincs kihez kapnia az Európa közepén társ- taJianul vergődő magyarságnak sorsdöntő pil- 1 inatokban. Nincs kiben reménykednie, nincs kitőú segítséget várnia, hanemha saját maguk erejétől. És itt sem a fegyvertől, mikor olyan kevesek és gyengék, olyan megtaposottak va­gyunk. Hogy kitől és mitől!, arra is ráirriu- tac a Sárga vihar szerzője. Országavesztett IV. Béla nehány hű em­berével és háza népével olyan messzire elbuj- dosik a tatár elő1 (, amennyire csak engedi délnyugaton az európai szárazföld. A dal-. máciai Trauban áll/apodik meg s még ide is. utánacsap egy megveszekedett tatárcsapát. A királynak már a szárazon sincs maradása, gályán kénytelen kifutni a nyílt tengerre, .'hova lóháton mégsem tudja követni a mon­gol katonai fanatizmus. És ekkor ez a IV. Béla, mintha mi sem történt volna, mintha még mindig ura és királya volna a EXma- i isza medencéjének, hirtelen, mint az őrüffit, légvárakat kezd épitená. Mikor hire-jön, hogy Esztergomot, a királyi erősséget semmiféle tatár erő nem tudta megvívni, maga köré gyűjti megmaradt urálit, akiknek immár épp­úgy nincs semmijük, mint neki s megbeszéli velük, hegy kinek hova kell várat építenie, ha majd hazamegy. Megbeszéli azt is, hogy otthon a nép éhezik. Vetőmagja sincs, igás adatja sincs, amivel földjét megmunkálja. Úgy fog elpusztulni éhen akkor is-,- ha -netán életbenmarad a vandál pusztítás után. Ezt .1 népet kei talpralfltani, ennek a- népnek önmagáihoz és az élethez való bizalmát kell visszaadni legeslegelőbb. És megérteti a ma­ga földönfutó uraival, hogy még a számkive­tésben is mindenkinek, fejedelemnek cppugy, minit hű-bérű rnak 'legfőbb kötelessége a naigy tömegek élhető állapotba helyezése. Bármi módon és bármi áron. És a földönfutó ma­gyar urak utolsó maradék kincseiket odaad­ják, mentéjükről az ékköves boglárt, kucs­májukról a gyémánitos forgót, derékövükről) a dragamivü csattokat ama jámbor olasz kal­mároknak, kik az igy meglátott „elő-eg“ fe­jében készek az első esztendőre szükséges vetőmag és igásállatszükségletet előlegezni a poriígpuíztitott ország népének. Vannak a Sárga viharban teátrálisan szép csatáidrások, aminőkkel talán Jókainál talál­koztunk utoljára. Igazi ' epikai szélességben hömpölyög a muhi mezőn a váltakozó sze­rencsével meg-megujuló és újra eilankadó harc. Vannak megrendítő epizódok: a m-eg­vakított Apodfi nádor kései szerelme a por­koláb leányával, Ákos Ernye viszontagságos menekülése a vesztett csatából s rálelése szive választottjára. Vannak példái a hősies önfel­áldozásnak, mint Tomaj nádor vereckei hiába­való kísérlete a tatár megállítására, majd utollsó nagy, személyes áldozata a muhi me­zőn. A' Székelyföld igazolásáról is tud Mak­kai mesés elemekben és kegyetlen valóságok­ban bővelkedő részleteket felsorakoztatni az 1935-ös olvasó 'lelki szemei elé. De mindeze­ket csupán azért szükséges két köteten ke­resztül1 elmondani, hogy eljuthasson a traui jelenethez, az ékességeiket magukról két ma­rokkal leszaggató urak jövendőt építő áldo­zatához. A végső veszedelem az áldozat teljességét kivánja mindazoktól, akiket jósorsuk még megtartott maradék vagyonkájukban:, ez a ki­csengése Makkai kétkötetes nagy müvének. Nincs meghátrálás ez elől az áldozat elől. Ha újra kell kezdeni valamit, azt alapjaiból kel!1 újrakezdeni. Itt nincs helye sem a mun­kától, sem az áldozattól való huzódozásnak. Jövendőt nem lehet alapozni hitvány anya­gokra, csak tiszta szivekre és élő hitre. Persze, akinek ez nem tetszik, az egészen/ más dolgokat is kiolvashat ebből a kétkötetes regényből. Aki csak ir-odáírni dliszórakozást akar, az is talál benne bőven olvasnivalót, szerelmeket, kalandokat, urak vetélkedéseit, udvari ármánykodásokat, nyugati kényelem és keleti pompa 'leírásait, ördögképü szerecsen árulókat, kémeket, még pogromot és kéj- gyiMkosságokat is. Aki jobban belemélyed, an­nak a tudás gazdag tárháza nyílik meg a re­gény 'lapjain. A legmodernebb történetírás eredményei vannak beleépítve ebbe «. mun­kába, helyenként hanyagul odavetve csak, másutt tudatos, szinte tudományos szárazság­gal, hogy igy lehessen tanulni belőle. De a nagy tanulság ott a truui hitvány vendeg- házban szűrődik le mindnyájunk s különö­sen azok számára, "akiknek .érteni >.s kellene ebből. Hogy a pusztulás kellős közepén, is lehet építeni: És bizonyos, hogy meg min­dig lesz miből építeni. Hogy a legnagyobb vészedéemben és megaláztatásban sem lehet végsőkig elcsüggedni és nem szabad elhúzód­va búslakodni álmok és reménységek füstté széiledésén. Hogy mentői nagyobb a veszede­lem, annál) több éberséggel kell vele szembe- szálam s ennek a szembeszállásnak nemcsak a csatamezőkön kínálkozik tere, hanem fő­ként magános dolgozószobák mélyén. Hogy a király, akit nem kardforgatásra teremtett végzete, azért még lehet nagy az országiásban és a jövendőépitésben. Mert nem mindenkor a kard, legtöbbször a kar dönti el a legkét- ségesebb mérkőzéseket. És a veszedelem órái­ban, napjaiban, heteiben, hónapjaiban, évei­ben, mindent inkább szabadjára lehet en­gedni, csak az elosüggedésnek, az akarat é'- renyhülésének kísértetek nem. A magunk revíziója írója a Sárga vihar széles eposzában sem tagadta meg önmagát s önmagában az európai szemű és európai látó­kört! — politikust. Csakhogy Makkainál a politikus jelzőt nem tucatérteÜemben kell használni. Kicsinyes pártintrikákon, hatal­mi huzavonákon messze falülmagasodó po­litikum az, amelyet ő szóban, Írásban, csele­kedetekben müvek Mert küldetését magasabb helyről kapta s mert politikájának gyökerei a gyakran o'y hazug felszínnél sokkal mé­lyebbre nyúlnak le. Fájdalom, éppen azok tanulnak a legkevesebbet tők, akiknek a leg­több tanulni valójuk volna abban az irányban, miként kdil a maguk kicsiny önzéseit mentői alázatosabban alárendelni milliók szenvedé­seinek. (—rei). Rptmlwanw P^nztr* Bisdffoe^tf ÍV. Irányi-tiíca 2i, A főváros szivében Hideg c- ; meleg loly^viz a szobákban, Központi fii és, a szobákban telefon. Elsőrendű ellátás, ' ivína'ra diéta i . o—o OLCSÓ ÁR4K. — KOSZrÓiÁJVyi DEZSŐ Ringelnatz verseiből AMIKOR .4 KESZTYŰM PÁRJÁT MEGTALÁLTAM. Hogy elveszett a kesztyűm párja, a másikat a tűzbe dobtam s oly árva lettem arra nyomban, mert a disznóbőr-kesztyű drága. Hogy kesztyűm párját megtaláltam: Shake hands, kiáltottam feléje. Elhamvadott testvéred, én s le, zsivány —; szövetségünkbe hárman, oly boldogok voltunk mi hajdan s most itt ülünk nyakig a hajban. REGGELI MÁMOR. Fölébredek. Kedvem kicsattan. Verem a csípőmet s előre csábit a viz. Nevet a szappan. Szomjiihozom a levegőre. Már gratulál a lepedő fenn, hogy fürdhetek, ülök a vízben. Fényes cipőm is epedően ,,Nagyságod^ mondja minden ízben. Lelkem kalandra, szerteszét vágy, hozzák-viszik kóbor szeszélyek s elfog valami szörnyű étvágy, hogy reggelizzem s éljek, éljek. ÁLMODOK A FÖLDALATTIN Az álmodok a földalattin. Szemük ködös lesz, amidőn tűnődnek Sorson és Időn, amely megint tovább szaladt im. Egyik se látja, hol a másik, nem hallja, megy az állomásig, útjába sincsen annak-ennek. Csak mennek• ők mind. Csöndbe mennek. * Joachim Ringelnatz, Németország, népszerű bohém-költője nemrég hunyt el. A gondolatjuk is halad, baktatva, lassan, hallgatag. Az álmodok a földalattin. Nincs bennük ábránd, néma, vad kín. Nem kell nagyon álmodni nékik a föld alatt. A céljukat úgyis elérik. AMIKOR ÖK MŰVÉSZEKET HÍVNAK MEG. Meghívtak otthonukba téged, beléd meredni, lépre csalni, fény a jutalmad érte, talmi Most élvezik ..egyéniséged". Hát az övék vagy végre, látod. Neved vendégkönyvükbe írtad s ez. messze századokra hírt ad, milyen finom miivész-barádok. Van itten enni-inni bőven, d fényűzés is nagy felette. Szegény cselédeknek menőben szegény szókkal fizetsz remegve. Ezért vagy aztán oly beteg te. VIGASZTALÁS EGY ANYÁNAK Meghalt a gyermeked. Szegény. Sírj. így leszel majd boldogabb. Egy csöpp kis élet. nagy remény ragyogva tűnt el. mint patak. Hallgasd emléked mit beszél. Fordulj a mult csodáihoz. Sok rossz jön arra, aki él, halál után nincs semmi rossz. A picike gyermekruha fel null asszonynak nem való. Lenyirt gyermekfürtök puha selymére nem hull soha hó. Érdes bőr ellen ‘HeBíásiilc meg a régi cssaláeiáSrténetá emlékekéi Az Erdélyi Muzeum-Egyesület 75 éves jubi­leuma alkalmából. CLUJ, 1935 január hó. — Ma va- kinek alkalma volt a helybeli egyetemi könyv­tár másodemeleti helyiségeiben megfordulni, mint laikus is meggyőződhetik arról a gaz­dag szedetni kincsről, amely ott a kutatók számára könnyen hozzáférhető. Itt őrzik Erdély történeti, illetőkig köz­életi szerepet vivő nevezetesebb nemzetisé­geinek a' családtörténeti adatait, házi archí­vumait, a címeres leveleket, céhirományokat és egyéb nyomtatványokat. A családi levél­tárak lététéi és adományai összes anyagukkal közel negyedmillió darabot tesznek ki. S jóllehet az Erdélyi Muzeum-Egyletnek ez a tudományos intézménye köztudomás szerint készségesen hajlandó megőrizni és nyilvántartani a reábizni szándékolt genealó­giai vonatkozású okiratokat stb.,'mégis meg­történik, hogy valamely család váratlanul el­hunyt tagjának a birtokában volt úgyneve­zett magán-archívumok becses anyaga a ha­gyatékból' elkallódik. Az EME. legutóbbi választmányi ülésén került szóba, hogy minap egy egész láda­számra menő értékes, családi levéltárt adtak, el makulatura-papiros gyanánt, és csak a vé­letlen müve vök, hogy annak egy csekély maradványát meg lehetett menteni. Pedig ez a levéltár valamikor annak az előkelő egyén­nek a családi irományait és okmányait, ne­mesi diplomáit és levelezéseit foglalta magá­ban, aki 1868-ban Kolozsvár polgármestere, majd később főispánja volt. Igaz, hogy ez a kérdés első sorban a szak­tudósokat érdekli, de az erdélyi magyarság lokálhi'stóriai és művelődéstörténeti szempont­jából sem közömbös, hogy mindazok a csa­ládi írott emlékek megőriztessenek az utó­kor számára, amelyek közvetlenül vagy köz­vetve Erdély történeti vagy Kü’turhistorici múltjával kapcsolatban állanak. Az EME. szakavatott levéltárosa, Kelemen Lajos professzor, már 1909-ben megjelent egylettörténeti müvében felhívta a figyemet, hogy a száznyolcvanezer kötetet kitevő Er- - délyi Nemzeti Muzeum Könyvtára különös súlyt helyez arra, hogy Erdély könyvtári kéz­iratos» és levéltári emlékeit összeg}-lljthesse. „E végre ajándékban és letétben efogad, készpénzen vásárol, cserél minden gyűjtemé­nyei keretébe beleülő tárgyat. Könyv, hírlap, röpirat, szimiap, gyászjelntés, proklamáció, kézirat, pecsét, könyvtábla, ok evél, peres ira­tok, kormányrendeletek stb. birtokosait ké­ri, hogy mielőtt az eféléket áruba bocsáta- nák, a könyvtárnak ajánlják föl előbb eset­leges megvételre. Ennek az a jó oldala is van, hogy a bemutatott tárgyak értéke felöl szak­szerű és megbízható fölvilágositást is kaphat­nak.“ Az EME. f. évi febr. 17-én ünnepli há­romnegyedszázados fennállását, indítványo­zom tehát, hogy ha egyébbel nem is teheti, akinek birtokában van, legalább egy-két régi genealógiai adattal gyarapítsa jubiláló egyle­tünk levéltárát. S hogy jó példával járjak elől. négy darab nyomtatványt ajánlok fel. ■amdyek egyike 1802-ből Származik, mely cz’egei gróf Wass Krisztina, magyargyerümo- nostori báró Kemény Miklós özvegyének a „Szomorú jelentését“ tartalmazza, ki az err­iet nagy alapitójának, néhai \V'ass Ottilia grófnőnek rokona volt. Merza Gyula. Jókai Mór: ARANYSMBSR Só lejes propaganda kiadásban az El­lenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa î Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Most rendeljen, mert csak néhány példány kapható már ebből az olcsó kiadásból. * Bulaoest, IV., Egyá e n-u c , íS. — 100 modern kénye! s o a. Lif ek. HiJeg-meHg folyóvíz. Központi fűtés. Az étterersi kávéhá’ban minden este szalonzene. — Menü: 1.6 3 Az £ fz^ébet-pme íhan egynine :>r rendsze l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents