Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-03 / 28. szám

Tl.r.PN 7 fiK 19 3 3 február 3. 6 ma Itegyen-viiigy€>*i lakodalom Riport a dunai hegyekből BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) ! legyen-völgyön lakodalom: vasárnap a he­gyekben! Mennyien vannak, síz ók, rodii zók! Egész­égi szempontból milyen jó, hogv ennyien vannak s festői szempontból mennyivé szebb lenne, ha kevesebben lennének. Már a vil­lamoson elmondhatjuk, hogy nem látjuk a fá­tól az erdőt, vagyis a sok sitalp-fáról a zug­ligeti vidéket... De minek is kinézni az ablakon, mikor a villamosban is annyi látnivaló van. Kezd­őik a nőkőn. Jó Ízlésük van a nőknek, egé­szen másképen festették ki magúkat, mint a városban. Napsütött barna alapszint kentek az arcukra s szép friss, sportszerű pirossá go­kat az alapszínre. Öltözetük különböző ... Az ember azt hinné, hogy a sport uniformi­zálja a nőket, pedig ez csak a távolság okozta tévedés. Ha kissé tüzetesebben megnézzük ókét — fiukat, lányokat egyaránt minden 'uhadarab elárulja a csa adi otthont, ahonnan jöttek ... Összekölcsönzött meleg ruhadara­bok, regi kötött kabátkák váltakoznak di­vatos, testreszabott, drága síruhákkal. De ez :iem baj, sőt eléggé nem értékelhető fordulat, hogy a hó ma már a kispolgári fiatalokat is minden vasárnap kacsa’ja a hegyekbe. Kár, hogy nőm süt a nap. Kár, hogy köd van. Kár, hogy a zúzmaráé fák a napfény dicsfénye nélkül úgy sorakoznak a házak mellett, mintha megöregedtek és megőszültek volna. Fényben. Ajándék! Ajándék minden kirándulónak, hogy mire végállomásra fut a villamos, kisüt a nap! Azaz fenn a város felett továbbra is tompa köd borong s csak mi kerültünk fel a fénybe. Nemcsak a nap süt, hanem a hó is. S mi­lyen meleg ez a fehér sugárzás... és illata van a levegőnek, ugyanolyan friss, erős, üde illata, mint elvonu'.ö jégeső utón, nyáron... Amint a végállomásról szerteosziik az újon­nan érkezettek csapata, .megint kimutatja mindenki, mi rejlik benne. A kis célokat kér­hetők, azok, akik az életben is hamar és na- vot akarnak markolni s morognak, ha ezért kevés marad a kezükben — már az éső domboldalon felkötik a sít, ráülnek a szán- i sóra s harsogó „PÁLYA!“ kiáltással kérész­ednek a lejtőn. Az ut rövid, dicstelen és ve- xéves, mert sokan vannak s mert a pályát i gyalogos kirándulók is kénytelenek átszelni. ■ igen, ez a rodlipálya egészen olyan, mint éet: Legtöbben hanyag vakmerőséggel, vak­tbaw vágnak neki az útnak s a feLbukottak zör be szemével! néznek arra a néhány rodli- 'óra, akik a hozzáértés előkelő, egyenletes ■ empójával, veszélytelenül teszik meg az utat. Si-humor. A kezdő sizőknek sincs türelmük megvárni ’> szép, merész térségeket, hanem itt, nyomban x első lejtőn nekifognak a gyakorlatozásnak. . eg többjük „nadrágfékkel“ fejezi be a siklást, mire egy jóhumoru bácsi megjegyzi, hogy: „ ezek is fenékig kié vezik a tél örömeit . ..“ A kedves csúfolódásoknak s a jókedvű visszavágásoknak egész szótára alakult már ki, pld. ha valakitől azt kérdezik rgy jókora esés után, hogy: „Na, jólesett?“ - akkor azt kell felé ni önérzetesem, hogy: Igen, jól es­tem. (Mert jól, helyesen, veszélytelenül esni tudni, a sízés egyik alapkövetelménye.) Délifelé visszhangzik az erdő két szótól: Kaja és Mózsi. Gyengébbek kedvéért Kaja és Mózsi nem egy eltűnt és kiáltozva kere­sett szerelmespár, hanem „kaja“ az „étel“ csufneve, „mózsi“ ugyanaz és az elemózsia rövidítéséből származik.' Az életerőtől duzzadó, virgonc tömegben különös képet nyújt az elkényeztetett, fétve- óvott urilány, amint sizni tanul. Elől sízik a tehérarcu kisasszonyka, óvatosan, lassan. Jobboldalt a mama kiséri, baloldalt a papa, a papa mellett az udvarló. Roppant régi­módi ez a jár-a-baba-jár családi kép az ide- oda sikló, vidám és szabad fiatal lányok kö­zött. Az óvatos, lassan haladó családdal e ‘entét- ben rohanva száguldanak s edzettségükké: tüntetnek az egy-szál tornaingbn megjelent ifjak, egy tornászegyesület tagjai. Fenyőfák és „Normafák“ Amint a Normafa felé igyekszünk, egy apa megy el mehettünk, a kisfiával. Egvszer- c9ak látom, hogy megáll az apa, körülVnutat kezével a fákon és igy oktatja gyermekét: „Látod fiacskám, azok ott fenyőfák, ezek pedig itt már mind-mind normafák ...“ (Ha már a Normafánál tartunk, talán nem tudják sokan, hogy a Svábhegy legöregebb fáját a régi Nemzeti Színház kiránduló mű­vészei neveznék el annak idején Normafának, mert hasonlított a Norma cimü opera ía- diszletéhez ...) A néhai Normafánál (melynek helyét már csak tábla jelzi), vasárnap különb kcr.-zó van, mint a Dunaparton. Autópark, bundák, flör­tök, nörszök, ölebek, sósperecek . . . Bár a sós perec áru sok nem kötik magukat a Normafához. Ide-oda szaladgálnak, szán­kóval, vagy szán nékül, de mindig eredmény­telenül. A sportolók legnagyobbrésze háti­zsákból falatozik, mások betérnek egy-egy forró virslire, de ebben a mozgalmas, eleven, enyém-a-világ!-hanguLatban senki sem vágyik a csöndes majszo gatást' kívánó, rágós sós- perecekre. Hiába kínálnak a sizőknek sikesztyüket s olcsó gesztenyepürét: pénz, kötelesség, előre­látás, üzlet, minden messzemaradt megettük a városban ... De ebben a város nem tud belenyugodni. A város üzen.: teleragasz.tja a Nagysánc si- ogíró tornyát csokoládé és szépitőszer reklá­mokkal. A város hiába ízen Pedig a város hiába üzen, nem tudja le- rodlin s az utak között sze’ idén állanak a 1 ingei1 ok erdei utón, lobogó üstökü gyer­mekek fütyülnek élesen a merészn sikló rodlin s az utak között v/cHden, állanak a fák, az. ágak tövében tegnapi hóval. Es a gyöngyöző nevetésekkel díszített, hangtalan téli sportok között oly durván és kíméletlenül hat egy motorkerékpár ro­hanó puffogása . .. Kora délután népvándorlás indul meg a siugrósánc felé. A gyakorlatozó siugrók si­került ugrását, vagy dicstelen felbukását a nézők tapsvihara, illetve ijedt felszisszemése kiséri. A sizőkből álló nézők hosszú sorfa­la messze nyúlik a völgyekbe és festői ké­pet nyújt a kunkorodó, barna sítalpak s a színes siruhák tarka ive. Egy lelkes néző számára vájjon mi szebb? Állni ’’enn a völgyben s visszafojtott léleg­zettel lesni a jelző sípjel után a fenyők kö­zött, a sánc felett megjelenő ugró, repülő Embert, a Merész Embert, aki egy pillanatra el meri hagyni a föd nehézkes biztonságát. Vagy szebb: felülről figyelni az ugrókat, amint a völgy fölé lendülnek s egy másod­percben sűrítve övék az alattuk megnyílt messzeség ... De a nézők nemsokára dideregve topog- j nak, a napfény eltűnt, hideg van. A’lkonyodik. S a hófehér ágak könnyű há­lója megett halvány arany fény önti el az eget. " ‘ Sz. WERESS JOLÁN. TJ.TXÖNYVT3K Arnold Hoellricgel: Szent Hona. A Nnpo- leon-irodalom tömkelegéből illatos, üde vi- rákgént emelkedik ki a nagy osztrák iró most megjelent romantikus regénye. A szám­űzöl! császár és a szentilonai kislány a hősei ennek a bájos történetnek. Amikor a játékos kislányból nagylány lesz, veszi ész­re, hogy fülig szerelmes a világverő hősbe, akit mindenáron meg akar szöktetni, hogy oldalán, fehér lovon vágtasson előre a csaták tüzében, újabb diadalokra. De késő már... a császár fiára gondol, mindig csak a kis sző­ke római királyra, akinek biztosítani akarja a francia császári trónt. Szerelem, világ- politika, cselszövények, a szentilonai élet intrikái, az angol felügyelet indokolatlan tyukszemlépései. Napoleon kiséretének sok­szor komikus udvari allűrjei, színes, eleven, mindvégig érdekes filmként peregnek le az olvasó előtt. Sehol sem domborodik ki eny- nyire plasztikusan a világtörténelem egyik legnagyobb héroszának valódi jelleme, mint a szentilonai miniatűr udvartartás tükör­képében. Egy regényben, vagy történeti le­írásban sem lép elénk ennyire élőén az igazi, hus-vérből való, emberien intim — Napoleon! A remek kiállítású könyv Rózsa- vülgyi kiadásában, gyönyörű fehér papíron, egészvászonkötésben 144 lej minden könyv- kereskedésben. Kérje a „Márkás“ Könyvek jegyzékét. MONTGOMERY — A GYERMEKSZÍV REJ­TELMEI. Az ifjúsági irodalom örökbecsű és örök érdekességet klasszikus müve uj átdol­gozásban és kiadásban jelent meg az Athe­naeum kiadásában. A fordítás Baloghy Mária végezte el, a könyvhöz a rajzokat, díszítése­ket Sipos Béla művészete adta. — A nagy al- bumalaku, remek kiállítású könyv 90 lej minden könyvkereskedésben. Kérje az Athe­naeum ifjúsági könyvek jegyzékét. HANS DOMINIK — A RIKKANCSKIHALY n karácsonyi és ifjúsági könyvlermelés egyik büszkesége. Az ujsógóriás birodalmában indul meg a cselekmény és úgy mutatja a rikkancs király remek figuráját. A könyv számos kul lurnyelven egyszerre jelenik meg. A magyar kiadás nagy alakban, majdnem albums/erüen Kelen Ferenc kitűnő fordításban, Sipos Béla remek egészoldalos rajzaival, hatalmas kötet­ben és diszes kötésben, az. Athenaeum kiadá­sában 108 lej minden könyvkereskedésben. Kérje a karácsonyi ifjúsági újdonságok jegy­zékét. MAY KÁROLY — ÜTI KALANDJAI May Károly, n kalandos ifjúsági útleírások és re­gények klasszikus irója, akit az egész világ minden diákja ismer. May Károlynak min­den uj müvét vágyakozással várja öt világ­rész ifjúsága. Az Athenaeum kiadású May Károly úti kalandjai sorozatában most jeleni meg „Bagdadtól Szlambulig“ c. kötet, amely­nél nagyobb szenzációi az ifjúsági irodalom­ban alig képzelhetünk. A vaskos kötet remek kiállításban, disz.es kötésben 120 lej minden könyvkereskedésben. Kérje az Athenaeum if­júsági újdonságok jegyzékét. EDNA FERBER: CIMARRON. Ez a regény valójában Oklahoma állam története. Okla- homáé, amely egyike volt a legridegebb föld­részeknek. Es amikor megindult ide n nép- vándorlás. az amerikai ekhosszekerek soka­sága, rajtuk az újvilágot kereső vándorok uj nomádjai, akkor egyszerre megváltozott Ok­lahoma arca. És ettől a változástól kezdve vetődik fel érdekesen a Cimarron regényéből az uj Amerika arca is. Hősei az úttörők, te­lepesek, cowboyok. városalapitók. csavargók, egy család hányatott élettörténetének kereté­ben. Edna Ferber megkapta ezért a könyvé­ért a Pulitzer dijat, amelyet évenként szoktak kiadni, jó pár ezer könyv megrostálása után. Pantheon ismert, szép kiállításában egész vá­szonkötésben 400 oldalon 84 lej minden könyvkereskedésben kapható. Kérje a Pan- theon-ujdonságok jegyzékét. Mas* neretm!os Kac rtiVa 2^ kepjen JSmm í^ták: Nóti Károly, Boross Elemér, Zsolt Béla, Harmatit Imr-, Békeffy László, Kőváry Gyu­la, Görög László, K llór Dezső, Nagy Károly, Buday Dénes, Losonczy D zső, stb. Konferál: BÉKEFFY LÁSZLÓ. Salamon Béla, Rajna Alhe, Kökény Urna, Sass Olly, Lengvel Gi­zi, Gárdonyi, Kövárv, Kom'ős Vi!mi9, Fenyő, Komnőthy, Ormos, stb. C anio­nokat és sláger számodat énekelnek: Nagykovácsi lona és Herendi Manci. — Budapesten a IERÉZKÖRUTI SZÍNPADOM!! Vasár- és ünnepnap délutáni előad isok. Telefon 25-5-54. Kezdete este 9, d. u. 4 órakor Sportember legelső olvasmánya 12 ÉUenzek. Szűz Mária palástja Irta: PÉCZELY JÓZSEF. Julcsa néni ide-oda tipegett az oltár lép­csőin. Sorra ö lógatta a gyertyákat. Ami­kor az utolsóval is végzett, az egyre vasta­godó szürkületben az oltár mögé húzódott. János, , a sánta sekrestyés körüljárt ? tem­plomban. Egy kis kézi lámpással bevii’ági- iati a padsorok közé. Időnként köhentett gyet-egyet. Krákogott. Nem azért, mintha valami bizsergette volna a torkát, hanem .■végből, hogy ha vaak.it történetesén elnyo­mott volna a buzgóság, hát az jó el őre esz­mélhessen. Egyszer-egyszer a kulcs-csomót is megcsörrentette a kezében . . . Julis néni szivére szorította a tenyerét. Jaj, ha a János észreveszi. . . De nem. János lóbálta a kis lámpát, te- kintgetett jobbra, balra. Bicegett. A Mária- oltár meíett lassan kilépett az ajtón. . . . A kulcs megzörrent a zárban. Kettőt csat­tant. S azzal mély csend nehezedett a tem­plom belsejére. Julis néni lassan kiszus/.akoita magát a szűk helyről s omegkönnyebbedve ’ élekeett. János nem vette észre. Szerencséje volt. Mert azt nem élte volna tuli „Hát te mért bújtál ell? .. . Mibe töröd a fejed? ... Gyere csak a Főtisztelendő ur elé!“ Meghalt volna- szégyen)’etében. De megsegítette a Szűzanya. Nem hiába imádkozott hozzá! Na, meg is segíthette. Rá­: szolgált. Ö forgolódik esztendők óta körü­lötte. Gyújtja, oltogatja a gyertyákat. Tö- rölgeti a port a lépcsőkről1. Sőt nagy vigyáz­va magát Máriát is. A két aíabást rom -k ez ét, nyakát, vállait. Világos1 kék palástját is. Minden nap nagy szeretettel. Van úgy, hogy többször is. Lábai elé teszi a legszebb gyer­tyákat . . . Már négy esztendeje. Azaz, hogy öt. Hogyis csak? Tavasz derekán lesz öt. Szent-György havának hetedik napján. Ek­kor intette magához a Főtisztelendő ur: — Na Juli® — mondta a Szent-Antal ka- nyérelosztás után — mátó kezdve te ügyelsz a Mária-oltár előtt. . . Majdnem elájult örömében. Ekkora nagy megtiszteltetésről álmodni se mert. Ö és Mária . . . Nagy zavarában még kezet csókolni is elfelejtett. Hát azóta minden nap itt szolgái1. Télen, nyáron. Melegben, hidegben. Zimankóban. Mint most is. Az idő reggel óta berzenkedik. Egyre jobban és jobban fogja. Fütyül a csí­pős szél. Viszi, szórja a havat. Szitálja. Ilyen időben az Isten szabad ege alatt éjszakázni még az állatnak is sok. Fiát még egy minden­kitől elhagyatott, nyolcvan esztendős öreg­asszonynak?! . .. Azért maradt itt. Nem másért! Senki ne gondolja .. . ! Mária bizonyosan nem haragszik érté. Már a Főtisztelendő urna nem merné mondani. „Hogy gondolod azt? Az Ur házában?....“ összeszidná. Hiszen, ha az idő nem szorítaná annyira, ■akikor a világért se tette volna. Eleddig az eszébe se ötlött. Nem, mert hol itt, hol ott meghúzhatta magát. Akadt egy-egy jó em­ber. Istállóba, góréba. De a jóság lassanként lekopott az emberekről. Elhessegették. Leg­utóbb már a Nyakas Nagy Imre is: — Meg talál kend fagyni a fáskamrában, s miég majd bajom lesz belőle! ... Va 1 ós ág gal el k erg e tte. Egész nap azon rágódott, hogy ennekutá- na éjszakánként hol huzza meg magát? Híd alatt? . . . Beszuszakolja magát az oszlopok közé . . . Vagy a piactéren, a bódék között. Ki is nézett déltájban magának egy alkalma­tos szegletet. . . Csakhogy a piactéren min­dig ácscrog egy-egy rendőr. Igaz, ha bekí­sérné, akkor meleg szobába jutna. Mert a tömlöcben vaskályha is van. De ott könnyen ráolvasnának öt-hat napot. Ha mérges az aranygalléros, talán még két hetet' is! Akkor pedig ki gondoskodna a Mária körül?... Azt hát nem reszkírozza. Mária nem maradhat egyedül, egymagában. Inkább mehetve marad éjszakára is ... Az ablakokon beszüremkedő hó-világnál Julis néni összekulcsolt kézzel nézett ío Máriára: — Ugy-e, jól tettem? ... S aztán mintegy maga-magát bátorítva, megbiccentgetve a fejét: — Jól! jól! így megnyugodva, folt-hátán-fok nagyken* dőjét leteritette az oltár lépcsője e),é. Ráfeküdt. Feje alá egy vastag imakönyvet igazított. Lábait összehúzta . „. — Uram!... — motyogta — ahogy Te akarod ... S lehunyta a szemeit. De nem birt elaludni. A kegyetlen hideg nem engedte. Egyre jobban és jobban oda- furakodott a csontjaihoz. Végig markolászra a bőrét. A húsát szorongatta, csavargatta. Majd szaggatni kezdte. Fejét mintha présbe szorították volna. Fői akart kelni, de úgy összegémberedett a keze, fába, hogy mozdulni sem birt. Könnyes szemeit rimánkodva emelte föl1 a szoborra. ELfehéredő szájaszéle meg-megrándult: — Mária! ... Te jó ... Te szent. .. S egyszerre — óh, boldog Isten! — Mária rámosolygott. Nevetett a szeme, szája s az­tán vigyázva lelépett az oltárról’. A lépcsőkön m-eg-meglibbenve köze éden .. . Megállt előtte. Föléje hajolt. Majd vigyáz­va leemelte válláról a palástját s ráterhelte. Mcgbiz.sergett a vére. Egyszerre jóleső me­leg áramlott végig a testén. Fejétől le a láb­ujjáig. Kiinyujtózkodott. Reggel a sekrestyés ott találta Julis nénit megfagyva a Mária-szobor előtt. Kisimult ar­cán öröm ragyogott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents