Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-21 / 43. szám

u TP TS reVrüát tt. EL LEN'Z'SK mm Boros püspök megrendítő hatású vallomást tett a kilenc ,fizgató(( újságíró tárgyilagossága melletti & __________ „„ni ______ Szenvedélyes harc lobbant lel az ügyész és a védők között — Az igazság j\ bebizonyítása ebben az ügyben nem Sontos az ügyész ^ szermi. — Dr* Gál Miklós is megerősíti a kiiogásoít újságcikkek állításait — Perbeszédekre jövő héten kerül sor (Az Ellenzék tudósi tójától.) Az 1933-ban történt turdai véres választással és a comes- tii rombolásokkal kapcsolatban indult mons­tre sajtóper főtárgyalását tegnap folytatta a törvényszék. IV. szekciójának Linzmayer— Boca tanácsa. A per előzményei előbbi cik­keink nyomán ismeretesek. Az 1933 áprilisá­ban megtartott turdai községi választások, majd az azt hetekkel követő revizióellenes gyűlés után a hazafelé tartó móc. lakosság felelőtlen elemek izgatására rátámadt Cor- nesti község magyar lakosságára, fékevesz­tett, elvakult szenvedéllyel lakóházakat dúlt fel, fosztogatott, nőket és férfiakat bántalma­zott. A kormány az unitárius egyház és a turdai magyarság vezetőinek közbenjárására 215 ezer lejt utalt ki a rorhbolások által oko­zott sulyoá károk egyrészének megtérítésére. A fájdalmas eseményről a helyi magyar sajtó a helyszínen szerzett értesülések alapján tár­gyilagos tudósításokban száinolt be, mire az ügyészség azon a címen, hogy a lapok szen­vedélyes hangú cikkei szándékosan túlozva és elferdítve tárták fel az eseményeket, államcllenes izgatás miatt vádat emelt ugg a cikkírók, mint a lapok felelős szerkesz­tői, számszerint kilenc hírlapíró ellen. A vádlottak: Végli József, Szentimrei Je­nő, Olajos Domokos, Szász Endre, Zágoni István, Bakos Aladár, Koorig Károly, Walter Gyula és Zomora János, akik ellen a vádirat a BTK. 172. szakaszának és a Marzescu-tör- vény 11. és 8. szakaszának alkalmazását kéri. A mult hónap 30-án megtartott első tár­gyaláson, amint arról beszámoltunk, 28 ta­nút hallgatott ki a bíróság, akiknek vallo­mása egyes részleteiben még súlyosabb lefo­lyásúnak tüntette fel az eseményeket a lapok inkriminált cikkeinél. Miután a bíróság helyt adott a védelem bizonyitáskiegészités iránti kérésének, a vádlottak kérték még dr. Boros György unitárius püspök és dr. Gál Miklós turdai képviselő kihallgatását is, aminek a törvényszék szintén helyet adott és a főtár­gyalás második napját február 19-re tűzte ki. A bizonyítással is izgatni akarnak“ — mondfa az ügyész A tegnapi tárgyaláson, amelyet déli 12 óra­kor nyitott meg Linzmayer elnök, a helyszí­nen szerzett személyes tapasztalatok alapján a két koronatanú mondta el vallomását. Míg a január 30-i tárgyaláson a közvádló, .szerep 1 pét dr. Lani ügyész töltötte be, a tegnapi tárgyaláson ezúttal a vád képviseletét a köz­ismert sajtóügyész vette át, aki mindjárt a tárgyalás kezdetén tiltakozást jelenteti be dr. Boros püspök és Gál képviselő kihallgatása ellen azzal az indokolással, hogy a vádlottak a ta­núkihallgatásokkal és magával azzal a pusz­ta ténnyel is, hogy bizonyítani akarnak, el­lenséges érzülettől áthatva újból csak izgatni és lázitani készülnek az állam ellen itt a bí­róság előtt is. — A bírósági tárgyalóterem nem lehet iz- gatók arénája! — mondotta az ügyész, aki szerint nem a megtörtént tények feltárása képezi a vádat, hanem az a szándékos jelleg, amely a feltárás mögött húzódik meg még akkor is, ha igazat írtak. A koronatanúk ki­hallgatásának mellőzését kéri. A védelem részéről dr. Szegő Imre, dr. Pé- terffy Jenő és dr. Bartha Ignác ügyvédek sernmitőszéki Ítéletekkel bizonyítják, hogy a román állam jogszokása szerint a bizonyítás kiegészítését illetőleg a védelem kérésének helyt kell adni. Kérik a bíróságot, hogy ma­radjon meg előbb hozott határozata mellett és hallgassa ki a tanukat. Pergőtűz a vád és a védelem között A védők felszólalására a sajtóügyész rep- likázík. Izzó szenvedélyességgel igyekszik fejtegetni, hogy a per vádlottjai gyűlöletet szitának a román nemzet ellen. Emelt han­gon újra és újra ismétli: — Akik itt vannak, mind ellenségei az ál­lamnak! — Az ügyész ur szítja a gyűlöletet a ro­mánság és a kisebbségek között! — utasítja vissza a vádat a védelem részéről dr. Szeghő ügyvéd, majd a többi védők is sorra tilta­koznak az ügyész inszinnációja ellen. A fo- kozódóan feszült hangulatban az idegesség az ügyészről a védőkre is átcsap és a vita egyre hevesebb, a helyzet egyre kiélezettebb lesz. — Az a. hang, amit az ügyész ur használ, túlmegy a megengedett határon! — jelentette ki az elnöknek dr. Bartha ügyvéd. A jelen­levők között olyasvalaki is van — mutat Boross püspök felé a védő —, akinek szemé­lyét nem lehet ellenséges megvilágításba he­lyezni, támadni és sértegetni! A ki nos, feszült helyzet további kiéleződé­sének Linzmayer elnök tapintata, józan tár­gyilagossága vet véget azzal, hogy a vitát le­zárja, az ügyész indítványát elutasítja és a tanuk kihallgatása mellett dönt. A sajtó- ügyész ez ellen nyomban semmiségi panaszt jelent be, amit jegyzőkönyvre vesznek, majd az elnök az első koronatanút, Boros püs­pököt szólítja, fís az ősz egyházfő, aki reg­gel 9 órától déli félegyig várakozott a tár­gyalás megkezdésére, szikár, magas alakjá­val, nyilt tekintetével odalép a bírói emel­vény elé. Közvetlen, keresetlen szavakkal, de egyszerű keresetlenségében is olyan megrázó drámai erővel elevenítette meg az eseménye­ket, hogy minden szava maga a megcáfolha­tatlan bizonyíték volt. röl? Valami nézeteltérésről, ami a falu ro­mán és magyar legényei közölt történt? Dr. Boross: Hallottam, hogy a romboláso­kat megelőző csütörtökön, valami bál rende­zéssel kapcsolatban nézeteltérés történt, de ez nem volt hatással a vasárnapi rombolá­sokra, mivel abban a környéki falvak lako­sai vettek részt, akik a turdai antirevizionis- ta gyűlésről tértek vissza. Hazatérve székhe­lyemre, másnap a titkárommal felkerestem személyesen Hatieganu akkori miniszter urat, aki a legmesszebbmenő jóindulatáról biztositott és kártérítést ígért. Boross püspök megrendítő hatású vallomá­sa után pillanatig néma csönd támad, majd a tárgyalás legkínosabb mozzanata követ­kezik. — Kivánják-e a tanú esküjét? — kérdi az elnök a védőktől és az ügyésztől. A védők az ügyészre néznek: —1 Ha az ügyész ur kívánja, úgy mi is. Az ügyész pillanatig némán néz maga elé. Pillanatra kínos, feszült várakozás. Mindenki a sajtóügyészre néz. — Nem kívánom — mondja rövid szünet ntán tompán. — Akkor mi sem — jelentik ki a védők, mire az elnök Boros püspököt elbocsátja. Gál képviselő kihallgatása Elnök: Dr. Gál Miklós! Foglalkozása? Dr. Gál: Kamarai képviselő és ügyvéd. A tanú ezután elmondja, hogy a turdai vá­lasztásokon mint bizalmi vett részt és úgy az ottani, mint a cornestii rombolásokról a helyszinen szerzett információk nyomán be­szélhet. — Már a turdai választásokat megelőzőleg heves tüntetések Voltak a román blokk részé­ről — mondja a tanú —, amiről azonnal ér­tesítettem a prefektust. — Van-e tudomása arról, hogy a rombolá­sok előtt próbatüntetések voltak? — kérdi a védő. — Az nem volt próba, az komoly tünte­tés volt — feleli a tanú. — Az én lakásom ablakait is beverte a tö­meg. Az utcákon „Le a magyarokkal“! fel­iratú táblákkal tüntettek. Eljártam úgy a turdai. mint a cornestii eseményekkel kap­csolatban a belügyminiszternél. Az állam 80 LAKOMÁK némám EBÉDEK után A MIKOR a sok jó falat, amelynek oly nehéz ellenállani, alaposan megterhelte a gyomrát, szedjen ARTIN dragéet. Az ARTIN, ez az ideális hashajtó, elősegíti az anyag­cserét, meggyorsítja az emésztést és hozzájárul, a gyomrot feleslegesen megterhelő, ballaszt mielőbbi eltá­volításához. ARTIN a legjobb ellenszere az akut GYOMORRONTÁSNAK. AJRAK: 20.- 38.- 88.- lei ARTIN 215.000 lej kártérítést adott. A lapokban megjelent közlemények a valóságnak megfe­lelő tényeket írtak le. Dr. Péterffy: A cornestii események a fala magyar és román legényei között történt inci­densből származtak-e, vagy más körülmény játszott közre? Tud-e erről a képviselő ur? Dr. Gál: Nem hinném, hogy egy lényegte­len incidensből keletkezett volna az egész. Biiru-n például nem votl semmi incidens a falu lakói között, mégis az idegen falu­beliek ott is romboltak. A turdai rombolásokkal kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy a karhatalom nem akadályozta meg idejében a rombolásokat. A választási zónában a katonaság tartotta fenn a rendet s a csendőri karhatalom csak a rombolások után jelent meg a helyszínen. A tanú vallomása után elnök az előreha­ladott időre való tekintettel a tárgyalást feb­ruár 26-án déli 12 órára elnapolja, amikor is a vád és védbeszédekre kerül a sor és az­nap még ítélet is várható. Boros püspök: Hossza életemben ehez ioghaióí nem láttam £59 ' •Elnök: Dr. Boros Györgyr püspök urat ké­rem, tegye meg tanúvallomását. A püspök elmondja, hogy 79 éves, Turdeni-ben szüle­tett, unitárius püspök. Elnök: Kérem, adja elő vallomásában, mit tudott ön a cornestii rombolásokról? Tarm: A vasárnapi esenlényekről engem hétfőn értesítettek s mivel a község lakóinak körülbelül fele unitárius vallásu, kötelessé­gemnek tartottam, mint egyházfő, hogy a helyszínen megjelenjek. Titkárom kíséreté­ben utaztam ki a helyszínre. Útközben teme­tési menettel találkoztam. Egyik hívemet te­mették, aki habár beteges volt, mégis életben maradhatott volna, de a rombolás borzalmai idegileg annyira megviselték, hogy összeesett és pár óra múlva meghalt  temetésen sze­mélyesen résztvettem. Ezután a papiiakba mentem. A papnő a harangozóné támogatása mellett jött elémbe. Az izgalmak annyira fel­dúlták arcvonásait, hogy nem ismertem rá. A papilak kapuja összetörve, kerítése ki- dütve. Nem akarom, de nem is tudom azt a tragikus képet ecsetelni, ami ott fogadott. Az ember rgg hosszú életen át sok mindent Iát. de ehhez hasonló látváng példátlan az én életemben. A lakás összerombolva, a bútorok össze­.törve, a legteljesebb pusztitás képét nyújtot­ták. A kis szalonban, ahol a lelkész az egy­házi szent dolgokat, a kegyszereket tartotta, romhalmazba hevert minden. Szerencsére a lelkész az úrvacsora osztó kelyheket nem ott tartotta, hanem egy falbaépitett szekrényben, ahol a rombolók nem találták meg, Eflenben a másik szekrényből az úrvacsora osztási kendők ás urasztali térítők nyomtalanul elvesztek. Feltörték a lelkész feleségének a szekré­nyét, melyben a lelkész 18 éves leányának a kelengyéje volt és egy darabot sem hagytak meg benne. A pap letörve jelentette: — Főtisztelendő uram! Eddig szegény vol­tam, de most semmim sincs . . . — Egyetlen felvevő ruhája sem maradt a lelkésznek, csak a palástja. Paptársait körle­vélben hívtam fel, feleségem pedig gyűjtést rendezett, hogy ruhával és készpénzzel se­gítsük a szomorú helyzetbe jutott lelkészt. Tizennyolc házat látogattam meg. Sebekkel borított hatalmas férfiakat ágy­ban fekve találtam. Az asszonyok testén kék foltok sorakoztak ... Kérem! az ott látottakat nem lehet leimi, még úgysem, hogy a valóságot csak meg is közelítse a toll. Kik tették ezt és miért?... Elnök: Mit tud püspök ur az előzményei Élve nyomta a Maros jege alá áldott állapotba szeretőiét az elvetemült gyilkos DEVA. (Az Ellenzék tudósítójától.) A dévai csendőrség titokzatos gyilkosság ügyé­ben vezette be a nyomozást Tegnap előtt történt Soimus és Buruene község között, a Maros jobb partján elhúzódó országúton járó-kelő falusiak a Maros medrében egy gyökérben felakad­va női hullára akadtak, amelynek kibon- iott haját a jeges parthoz csapkodta a szél. Először véletlen szerencsétlenségre gondol­tak, azután, hogy közelről megszemlélték a holttestet, öngyilkosságra következtettek. Anélkül, hogy hozzányúltak volna a holt­testhez, értesítették a legközelebbi csendőr­séget. Az őrsvezető kiszállva a tett színhe­lyére, rögtön látta, hogy nem Öngyilkosságról, hanem borzalmas kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságról van szó. Erről jelentést tett a dévai szárnyparancs­nokságnak és az ügyészség a délután folya­mán kiszállott a tett színhelyére. Megállapí­tották, hogy a gyilkosság áldozata egy nő, akit nem ott gyilkoltak meg, hanem vala­honnan távolabbi helyről hurcolták oda csak azért, hogy a holttestet eltüntessék. A hely­színi vizsgálat során kiderült, hogy a gyilkos pár méterrel feljebb a Maros jegét feltörte és a holttestet a viz alá nyomta. A holttest azonban lejebb valami gyökérben megakadt és n véletlenül fel­tört jégtáblák között a feje felbukkant a vízből. Megáliapitotta a nyomozás azt is, hogy az ismeretlen falusi ruhában lévő halott 30— 35 éves és egy nyolc és fél hónapos gyer­meket visel a szive alatt. A friss hóban lévő nyomokból kiderült az is. hogy a gyilkossá­got az ismeretlen tettes Burueni község ha­tárában követte el és két kilométeres útvo­nalon maga után vonszolta a Marosig, ahol feltörte a jeget és a jég alá nyomta. A hiva­talos boncolás megállapítása szerint a gyilkos előbb fojtogatta áldozatát, majd fejbe vágta, amitől elszédült, azután esz­méletlen állapotban hnreolta végig a föl­dön a Marosig és még élt, amikor a jég alá nyomta. A boncolás tartama alatt jelentkezett a kiszállott bizottság előtt Crisan Lazar bu- ruenii parasztgazda, aki előadta, hogy a falu szélén lévő házában szombat éjjel bezörge­tett egy idegen ember és szállást kért éjsza­kára. Grisan a zőrgetésre ajtót nyitott. Egy teljesen átázott ruháju. 25 év körüli ember voit a vendég, aki a Brad vidékén haszná­latos ruhába volt öltözve. Az idegen azt állította, bogy éjjel az utón beesett egy hóval födött patakba és igy ázott ál a ruhája. Crisan megsajnálta a legényt és szállást adott neki. Reggel, amikor fel akarta kel teni, meglepődve látta, hogy az idegen a kora hajnalban köszönés nélkül eltávozott. Az ügyészség, dacára annak, hogy a bon­colás teljesen tisztázta a gyilkosság körül­ményeit, nem engedte meg a holttest elteme­tését, mert személyazonosságát nem sikerült megállapítani. Remélik, hogy ez rövidesen kiderül s akkor kézrekerül a gyilkos is. A csendőrség feltevése szerint az asszony sze­retője. vagy vadházastársa lehetett a gyűl kosnak, akinek érdekében állott, hogy a világ mit sem tudjon erről. Valószínűleg azzal csalta el otthonról az asszonyt, hogy beviszi Dévára, hogy életet adjon a gyer­meknek. Az utón aztán eltette láb alól, hogy a gyermektől és az asszonytól egyszerre szabaduljon meg.

Next

/
Thumbnails
Contents