Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-21 / 43. szám

p I I f A l: L. L i A A L K 1 U J ó i a b r u u r 2 /. Harmincéves lányok teáján A harminc eves lányok a kalyhn körül ülnök cs a keserű teához keserű arccal lni- rapdálják a kőkemény sóskekszet. V/. asz­talon ugyan ízlésesen elrendezve minden található, ami egy születésnapi uzsonnái vonzóvá tesz: gusztusos szendvicsek, ikrá­val, szardíniával, garmadával hevernek az apró eukorsiitemények. gesztenyekrém, sót még egy pompás torta is van, hogy a mo­solygó gyümölcsökről ne is beszeljünk. A lányok azonban, a vendégek, semmihez sem nyúlnak, bár n születésnapját ünneplő ovik- keres. komoly lány ugyancsak kínálja őket. Egyikük megpróbálkozik egy szendviccsel, de az első harapás ulán tintorgó arccal teszi vissza tányérjára.- Talán nem jó — rémüldözik a ven­déglátó. — De éppen, hogy nagyon jó sóhajt a kísérletező — s azért tettem vissza. Mert attól félek, hogy nem fogok tudni ellent- ái 1 ni a kisértésnek, tele zabálom magam és tudod, a Bandi még mindig kövérnek talál s elszántan harapja tovább a sóskekszet, de szeme s mindnyájuk szeme vágyakozva si­mogatja az asztal inyes kincseit. Csöngetnek és bejön az utolsó vendég, fekete, sovány nő. Gratulál a születésnapot ünneplő barátnőnek, átad egy könyvet neki s vidám örömmel telepszik az asztal mellé. A teát eltolja, nem szereti, szendvicset eszik, vörösbort tölt magának, kiválogatja a leg­tetszetősebb süteményeket, a krémből is vesz és bánatosan sandít a tortára. Nem meri megkezdeni. Szőlőt, almát tesz a tányérjára s ő is a többiek közé ül a kályha mellé. Bele akar kezdeni valami vidám históriába, de a körűié ülők ellenséges szemmel, hide­gen néznek rá s ő úgy érzi, hogy torkába fagyott a derű, nem érti, mi van ezekkel. — Heten vagyunk, mint a gonoszok — sóhajt fel az egyik, a platina szőke, mire a bronzvörös azt mondja: nem tudsz számol­ni, mert nyolcán vagyunk s ráint a fekete hajúra. 0 nem számit, legyint a platina nő, mert ő már asszony. Erre mind a hét szőke fej a fekete nő felé fordul, aki kinos zavarral forgatja az almát és nézi, visszanézi mind a hét nőt. akik e percben nem a kedves barátnők, együtt hancurozó régi osztálytársak többé, hímem ellenségek, akik zárt szívvel fogják körül, mint valami betolakodó idegent. Egv pillanatig még mindig nem ért sem­mit. de megszólal a evikkeres lány busán, a hangjában vád is van, magyarázat és bo­csánatkérés. — Te vagy az egyetlen asz- szony köztünk. Harminc évesek vagyunk és nem mentünk még férjhez és te már asz- szony vagy tizenegy éve. A lányok bólongat- nak, mintha mondanák, ez nem igazság mégsem. És ő nevetni is tudna most és sírni is. Egyszerre nagyon szereti és nagyon saj­nálja őket és magát és szeretné megmagya­rázni nekik, hogy mindazok a csodálatos álmok, a szivet-lelket megfogó édes harmó­nia, nyugalom, a révbejutás boldog derűje, a halálig tartó odaadó szeretet, önfeláldozó jóság, amiket ők a házasságtól vártak a régi születésnapi zsurok boldog tervezgetéseiben, ezek mind nincsenek meg a mai házasság­ban; legalább is az övében nem voltak meg. •Szeretné kitárni magát, szeretné megmagya­rázni, hogy mennyire igaza van Papininek, aki azt mondja, hogy a házasság elfogadása az asszonynak a mártirium elfogadását je­lenti. Szeretné, ha szavaival megvilágositaná, megvigasztalná őket, hogy nem késtek sem­mit, nem veszítettek semmit, de érzi, hogy ez a kisérlet meddő és lehetetlen, mert azok úgy érzik, hogy sokat talán mindent elveszí­tettek, ezért hallgat, busán és fáradtan. A lányok pedig, a harminc éves lányok, akiknek fiatalságát kiszívták az irodák, a kenyérkereső harcok, a szülőket gyámolitó gondok, akik éjszakánként gyámoltalanul, kislánvosan zokognak, akik gyűlölik a húsz éves lányokat — nem azért, mert azok fia­talabbak. hanem mert nyelveket tudnak, sportolnak és olyan fesztelen pajtáshangon beszélnek a férfiakkal, ahogy ők sohasem fognak tudni, mert ezt nem lehet ellesni, megtanulni — szegény harminc éves lányok mereven ültek ott a kályha körül. Kissé hervadtam kissé kövérkésen, elalvó és fel-felpislogó reménységgel, ellenségesen és szánakozva bámulták egymást és egy­szerre észrevették minden kicsi, titkon meg­bújt ráncot a másik arcán, a magasra borot­vált szemöldök közötti éles gondvonást, a vastag rúzs és puderréteg alatt a füstös iro­dalevegőtől korán petyhüdt arcbőrt, a diva­tos szőkére festett, ondilláit hajuk divatos és ostoba hazugságait, a koplalástól, fűző­től ábitott karcsúság elérhetetlen hiábavaló­ságát. Mintha tükör lenne most a régi barátnő, az egyetlen, asszony, fekete bajával,, sápadt kicsi arcával, erős szemöldökével, halvány körmével, aki itt ül köztük soványan és riadtan s éppen olyan, mint tizenöt évvel ezelőtt, mikor ők nyolcán halálig tartó nagy | barátságot fogadtak egymásnak. Es a tükör előtt, amelyben fájdalmasan látták viszont régi vonásaikat, lesütötték démonnak kari- kirozott arcukat és nagyon, nagyon szégyel- ték magukat. Most érezték csak, milyen fele­másak, nevetségesek, szánalmasak voltak ők tipegésükkcl. gügyögésükkel, fölényt miinelő gesztusaikkal, ők, akik még most is Cttnci- nak, Babynak. IPötyinok nevezik egymást, akik iroda után, bár szívesebben aludná­nak de mégis kávéházba mennek, flör­tölnek, isznak és cigarettáznak, táncolnak is, mindezt kedv és öröm nélkül. Mert kedv­vel és örömmel iroda és kávéház helyett asszonvi gondossággal otthonukba bíbelőd­nének inkább, háztartással, férjjel, gyermek­kel. Jó feleségek, jó anyák lennének ők, hisz ezt akarják, ezt keresik mindenütt, futó csókokban, társaságok, fárasztó, unt össze­jövetelekben, a cigaretta által, festett haj, arc és körmök is mind ezt a célt szolgálják hiába. Az igazi férfi, a hozzájuk illő férfi elkerüli őket, félnek tőlük, busz éves tue* kók és ötven éves urak a komolyan nem vehető lovagjaik. Nagyon fáradtak lettek most, évek hajszá­jában egy pilliinnt alatt beleöregedtek és világosan érezték, szegény harminc éves lá­nyok, hogy buta és hazug koroédiázássul el­veszítették a játszmát s most már csak az iroda marad az ideges főnökökkel, a kassza és a főkönyv és sohasem sorolhatják fel háziasszonyi dicsekvéssel, hogy hány üveg dunsztosat tettek el télire, nem áradozhat­nak gyermekről, férjről, családi boldogság­ról . . . de hisz az egyetlen asszony, aki itt ül köztük, az sem áradozik, velük együtt hallgat, szomorú a szeme, fekete hajában már ezüst szálak fényiének . . . és ez elfelej­tette velük öregedő lányságuk sivárságát... és most egyszerre megbocsátották neki, hogy férjhez ment. hogy boldog akart lenni és kis titkos kárörömmel, öngunnynl és lemon­dással körülülték a születésnapi asztalt. Nagyon jó ez a torta, mondta a platina­szőke és egy második szeletet tett a tányér­jára. Somlyói Eller Gizella. Al. lalda és a „numeros clausus" A bucureştii „Parlamentul Homaiusc c hetilapban olvastuk ezt a cikket: ,,A numerus clausus meséje már kissé régi minálunk. Legalább 50 éve mindazok, akik átlépték az egyetem küszöbét, többé vagy ke vésbé állhatatosan követelték. E követelés körül nem egy konfliktus támadt, sőt sajná latos incidensek sem hiányoztak, melyek „imperativ categoric“ erőt kölcsönöztek a problémának . . . Miért hagyta hidegen az öntudatos ifjú­ság vergődése mind máig Vaidát? Nem tet­szik Hiúságának a tüntetés/ Ennek ellenke­zőjét bizonyította be az invalidusokkal szem­ben, akik pedig a hazának nem bombaszti­kus szavakat, hanem vérüket és fiatal testük darabjait adták. Es most a nemzeli-parasztpárt program­jának tárgyalása közben, mindenkinek leg­nagyobb meglepetésére felvetette a numerus clausus ügyét. A lapok értelmetlenül állnak Vaida legújabb csodabogarával szemben. Egyesek ezt a fiatal Vaida nemzeti érzelmei­nek tudják be, mások a kor rovására Írják, mely nein akarja elhallgatni azt, amit még elmondhat. Hangsúlyozzuk, hogy — mondani. Nem megtenni, mert Vaida ezt akkor sem fogja realizálni, ha még kerülne oly helyzetbe, amelyben ezt megtehetné. Más valami késztette őt, hogy erre az ál­láspontra helyezkedjen: a cluji fiatalság ál­lásfoglalása. Ez a fiatalság nemzeti érzelmű tetőtől-talpig. Ez a fiatalság oly eszméket vall, melyek nem azonosak a Mircea Vajdáé­val (Vaida fia), aki szézezer lejes fizetéssel volt alkalmazva Skodánál. Ez a fiatalság tud szenvedni és szenvedésében szimpátiával te- kintget Maniu felé, akiből egy rövidlátó po­litikának sikerült mártírt csinálni. Maniu a lemondás és szenvedés hőse és mindenesetre a szolgaiságnak a lenézöje. Nem csodálkoz­nánk, ha Maniu még csak mostantól kezdve volna igazán népszerű. Mi tudjuk ezt, de tudja ezt Vaida is. Az ifjúság szimpátiáját tehát meg kell szerezni minden áron. Es akkor az öreg politikus ki­választott az arzenálból egy régi zászlót és berohant a Mihal ache elnöklete .alatt álló klubba. Ugyanakkor Clujon egy határoza­tot sáfárkodtak össze, hamis aláírásokkal pár koncra éhes akik, akik Vaidát Messiás­nak deklarálták. A misztifikáció nem sikerült. A fiatalság gúnyosan kérdezte, miért nem vezette be, mikor többször is alkalma volt erre"? Mért nem mondott le e kérdés miatt? Miért nem tiltakozott, amikor Motat meghurcolták? Hogy Maniut provokálta, hogy úgy beszél­jen, ahogy beszélt, az nem csorbít le sem­mit Maniu tekintélyéből. A fiatalság még ideális és a szenzációs regényeken kívül, amiket Vaida olvas, olvassa a klasszikuso­kat is, akik a barátságot oly nagyra tar­tották. Ez a fiatalság még hisz a barátság­ban. És a Vaida példája az egész numerus clausus meséjével nem nagyon alkalmas kö­vetésre a fiatalság számára. Vaidának más megoldást kell találnia a fiatalság meghódítására". Felfedeztek Amerikában egy uţ csodagyógynövényt Amerikában az ős vadonban olyan gyógy­növényt fedezett fel egy tudós, melynek ki­vonata 10—15 éves gyomor, bél, epebajokat rendkívül gyorsan meggyógyít. E gyógynövény kivonatát „Gastro-D“-nek hívják és a külföldi tudós professzorok cso­dás eredményeket értek el vele, mert e gyógyszer nem csak csillapitólag hat, hanem a betegség okát szünteti meg s ezáltal az egész emberi szervezetben a sejtélet újjá­éled és egy egészséges, normális állapot áll be. A .,Gastro-D“ megszünteti a legnagyobb gyomor és bélgörcsöket, gyomorégést, felfú­vódást, szivtájéki nyomásokat, makacs szék­rekedést, az ebből eredő fejfájást és szédü­lést, ideges állapotot, álmatlanságot, továbbá a gyomor és bélfekélyeket. A „Gastro-D“-vel az emberiség egy olyan gyógyszerhez jutott, mely sok esetben olyan betegségeket is meggyógyított, melyeket diag- nostikálni sem tudtak. E gyógyszer képviseletét sikerült Császár Ernő bucureştii gyógyszerésznek (Calea Vic­toria 124.) megszerezni, ára 103 lej, vidékre utánvétellel is küldi, 20 lej költség felszá­mításával. Egységes, erős olvasótábor segíti diadalra az Eltérnék céJkitüzés&iú ütm raMKat trsrsr. mm ss-1 Az öreg Astorné esete a boxbajnokkal Az első feleségéhez visszatért boxbajnokot most kétnejüséggel vádolják Olaszországban hot hét alatt elválasztotta vőlegényét an­nak mit sem sejtő feleségétől. A válás után megesküdött az „ifjú“ pár, nem kis megbotránkozására és ámulására az amerikai felsőbb tízezernek. Egv esztendeig meglehetősen boldogan él­tek. Néhány héttel ezelőtt azonban heves honvágy fogta el Eiermontét. Kijelentette fe­leségének, hogy nem élhet tovább mellette, ha nem láthatja volt feleségét és kis fiát. A volt Astorné nagylelkűnek mutatta magát: két hónapi szabadságot engedélyezett férjé­nek európai útjára. Enzo Fiennonténál nem volt boldogabb ember a Róma óceánjárón. Boldogsága azon­ban csak Nápolyig tartott. Itt, amikor éppen legkellemesebben szórakozott az első osztá­lyú szalonban, egyszerre megjelent előtte agg felesége. A boxbaj- nokné ugyanis titokban szintén hajóra szállt, hogy férje útját szemmel követ­hesse. A házaspár közölt heves szóváltás kelet­kezett, amely a hajón utazó társaságnak kel­lemes csemegéül szolgált. Rövid idő múltán Nápolyban kikötött a Róma. A volt Astorné azonban ekkor hiába kereste férjét — az megszökött előle, az első vonatba felugrott és Firenzébe utazott. A fogadtatás azonban nem olyan volt, ahogy ö azt magának legszebb álmaiban el­képzelte. Az elhagyott olasz asszonya állítólag csattanós kifejezést adott felháborodásá­nak és fiát meg sem mutatta a hűtlen apának. Rövidesen az amerikai asszony is megér­kezett Firenzébe és visszafogadta bűnbánó férjét. Itt érte azonban őket a nagy megle­petés. Kiderült, hogy olasz törvények szerint Fiermonte válása nem érvényes és bigámia bűntettével vádolják. Most Olaszország és Amerika legkiválóbb ügyvédjei törik fejüket azon, hogy moshatnák tisztára a bonyoda­lomból Enzo Eiermontét és feleségeit. RÓMA, február hó. Néhány nap előtt az Ellenzék képes hírszolgálata képet közölt, amely a milliárdos Astornét ábrázolta ifjú férjével, az olasz Enzo Fiermonte boxbaj- nokkal. A kép leközlésének aktualitása: Enzo Fiermonte megszökött feleségétől, a rnilliár- dosnötöl, hogy viszontlássa Firenzében élő volt feleségét és kisfiát. A különös ügyről, amely ma Amerika előkelő társaságának ál- , talános beszédtémáját képezi, a következő részletek kerültek nyilvánosságra: Astor Magdalena asszony férje, a milliár­dos bankár, áldozatul esett annak idején a Titanic katasztrófájának. Középkorú felesé­get hagyott hátra és rengeteg dollármilliót. Állítólag Astor Magdaléna nem kevesebb, mint hárommillió dollárt örökölt férjétől. Az asszony akkoriban hosszú utazást tett, majd, hogy elfelejtse férje halálát, rendkí­vüli érdeklődést tanúsított a sport iránt. Minden nagyobb meccsen ott lehetett látni az özvegyet, különösen a boxmérkőzéseken. Egy ilyen boxmérkőzésen azután végérvé­nyesen elvesztette a szivét Astorné. A boxverseny sztárja, a nála 30 évvel fia­talabb Enzo Fiermonte volt. Astorné, ahogy az gáláns imádókhoz illik, névjegyét küldte be mérkőzés után a sztárhoz és meghívta in­tim vacsorára, amelyet palotájában rendezett akkor este. A csinos, fiatal boxoló megjelent a vacsorán és a palotában látott lialiatlan luxus megszedhette. Nap-nap után megjelent az özvegynél és hajlott annak csábító sza­vára annak dacára, hogy Firenzében csinos fiatal asszonyt és apró fiúcskát hagyott ott­hon. Amikor Astorné kijelentette, hogy férjül veszi öt, I a boxbajnok teljesen elvesztette a fejét. Ki- i jelentette, hogy hajlandó elválni feleségétől, ! de az olasz törvények szerint ez a válás le- j heteden. Astorné milliói előtt ez nem képezett aka­dályt. Hamarosan amerikai állampolgárt csi­nált Fiermonteből és igy flfIPIREÜB: Naptár: 1935 február 21., csütörtök. Katolikus: Eleonora. — Protestáns: Eleono­ra. — Ortodox: P. Timot. — Izraelita: 18 Adar 5696. Nyitvaüevö könyvtárak és mazeoruok: Kárpát Egyesület múzeuma délelőtt < 9—1-tg. — Etnoráfiei muzeum: délelőtt 9—i-i^, délotás Z'—a Je. EME Régiség és Kétitár: délelőtt ti— Ereklye Muzeum: délelőtt 9—-i-ig. Aa egyetem népkönyvtára: délután 3—9-ig. Ma éjszaka a következő gyógyszertárak teljesítenek szolgálatot: Fortuna, P. Unirii, Hygea, Vitéz Mihály-tér, Victoria, Ferdinand király-ut, Sotropa, Cuza Voda-tér. Külön anyóslakások az angol munkáshá­zakban. Londonból jelentik: Olive Matthews ismert angol szociológusnő mozgalmat indí­tott, hogy az állam által épített munkáshá­zakban külön anyóslakásokat építsenek. Sir Ed war Hilton-Young közegészségügyi mi­niszter melegen érdeklődik a terv iránt, amelynek támogatását megígérte. Ez már igazán olcsó! Rövid ideig! Irodalomtörténet Benedek Ma re-11: A francia regény mo^ a XTX. sz zadban, 136 oldal 90 i4'— Szemere Samu: A jelenkori filozófia főbb ir nyai. — 18 oldilm 90 Í4‘— Torna István: Élet é3 Irodalom, 552 oldal, ga'dag illusztrációkkal 144 22*— Meier-GraTe: Do ztojes kij, 414 0. 281 Ä’— Dosztojeszkijnofe, a költőnek irodalmi potréja Fillöp Mller: Az ismeretlen Tol­sztoj, 321 oldal 324 44'— Tolsztája, Alexandra: Tolsztoj fu­tása és halála. — 251 oldal 252 44'— Tolsztoj élete végének eddig ismeretlen részletei. Sebestyén Károly: Shakespeare és az angol renal usance, 192 old. 40 7*— Ambrus Zoltán: A kritikáról, 104 o. 30 7*— Csak februári hónapbau Kaphatók ezen olcsó áron az „Ellenzék“ hönyvosztáíyában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel azonnal szál­lítunk. Kérje az alkalmi vásár teljes jegyzékét

Next

/
Thumbnails
Contents