Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-17 / 40. szám
1935 tehruif Î7. BLLBNZÉK & Hogyan igyekeznek megvédeni a magyarországi írók anyagi érdekeiket Beszélgetés KódolónyiJánossal az irónyomorról Kellemetlen szájszag visszataszítóan hat. Csúnya szinü fogak a legszebb are«rt í* elcsúfítják. Mindkét szépséghibának elejét veheti, ha fogait a pompásan üdit6 izű Chiorodont fogpasztával tisztltja. A fogak már rövid használat után gyönyörű elefántc8ont8zerü csillogást kapnak Chloradont által, mely az érzékeny fogzománcot nem bántja, hanem kíméli. Chiorodont a legolcsóbb minőségi-fogkrém. Tubusa Lei 16.Badapest. (Az Ellenzék tudósítójától) Karácsony előtt éa újév ut'u sorozatos megbeszéli elten foglalkozott Budapes': ve* zetősége a válsággal küzdő magyar irók helyzetével is. A megbeszélő ;el<en a főváros vezetőségén kívül az írók érdekképviselete és a ki-dóK érdekeltsége ve t részt. Az irók é de' képvisele'e kedvezményes villanyi, gázt, villamos és autobus jegyeket és belegkezelést kért az irók szám ára; rendezni kívánta a rokkantsági és öregségi bi tos t is kérdésé , a szer ői jogvédelem megszervezését, a ponyvairodalom megadóz atását és főleg az irók és a kiadók viszonyát. Az ankét befejezése alkalmából az irók anyagi kérdése nek leghivatottabb ismerőjéhez, az IGE (Írók Gjzdasá i Egyesüle'e) főíitkáráhnz, Kodolányi Jánoshoz fordultunk az irőnyomorra vonatkozó kérdé- seinkkeL — Hogy vetődött fel az ankét gondolata ? — Egye'öle^nk egyik alelnöke, Bresz- tovszky Ede fővárosi bizottsági ta^, aki élénk részt vesz az egyesüle munkájában, vele te fel az ankét ügy t. Budánál tanácsa az ötle’et magáévá tette s Némethv Károly tanácsnokot bízta meg az ankét efoly at sava!. Nérnethy ennek a feladatnak rendkívüli leikiismeretességg0!, tárgyija o-sággal és tapintattal felelt meg. Nagyok voltak a panaszok, súlyosak a követessek s nrg súlyosabbak a kiadóérda- keltségek e lenvetései. Hála Istennek, vé- 'ül a főváros tekintélye, az ankét veze'ő- jének okossága, az irók igaza s a hozzánk c aclakorott erkölcsi támogatás súlya eldöntötte a szembenálló felek harcát s úgyszólván valamennyi java latunk elfogadásra I dáit a kiadói ér ieKeltségnél. Most mar csak a kivitel van hátra. Különösen íon- los volt az erdélyi Ü mon Gábornak, az IGE ezidöszerinti elök:nek a rendkívüli bolit kai gyakorlata s az ellentétek ki- egyensúlyoz sában való jirassága ebben a már-már elmérgesedő író-kiadó ellentétben« — M?g van-e elégedve az ankét eredményével ? — A legnagyobb mértékben. Igaz ugyan, lio7v én az ankHon a maximális követelés két k pv'seltem s mint az IGE epyik ve rtője, hGrömszakadtig ragaszkodtam, még részjetkérdésekb n is, az e yesület ál áspont'ához, de még ebből a szempontból is csak megelég'déssel né hetek az elvé -zelt munka eredményére. Nohány k sebb jelentőségű kérd sben engednünk ke let1, a fontosak azonban szirüe kivétel nélkül érvényesültek. Az ank t előkészítése és lefolyása során a legőszintébb s leghasznosabb együt müködésb n álítam a főváros részéről meg izott urak' a’ s gy az eredmény nem is lehetett más, mint jó. — Mikor tömörül ek az irók gazdasági érdek iket véd > egyesületbe ? — Több, mint két esztendővé ezelőtt a Magyar írók Egyesülete legutolsó közgyűlésén k derült, hogy az esyesü et semmit sem tud s nem is akar tenni az irók gazdasági és érdekvédőim 'ért. Voinovich Géza és előkelő társai igen jól tudtak reprezentálni, de nem tud ak harcolni. Ezt ők lenézték. Azon a közgyűlésen igen erős támadásban részesite tem Vcinovichot és' a Magya írók Egye ületét, majd nehá- nyaa tanácskozni kezd ünk, mit lehetnénk az irók véde rne érdekében. Lakájomon gyűltünk ö'sze több ízben hárman-néTven, me1 az Otthonban. Eleinte va ami szindikátusra gondolunk, de később, amikor l akots Józseffel, az irók e néhai nemesié kü, tisz aszivü barátjával is megbeszéltük a dolgo , önálló egyesület alakítására határoz uk el magunkat. A terveze et én dől óztam ki s egy szükkörü társaság élén Pakotssal, el is fogadta. Eln< koek őt kértük fel. Ezután megindult a szervezkedés, eleinte el g eh^z n, mert ob-an em_ Bársony llézsi világsikerei után visszatért a színpadra. Naponta az Én ás a Msccsén kettős címszerepében a budapesti Fővárosi Qqerettsziiilrâziiai, bér is furakodott köz' nk, akitől később igen rjdikális u on k llett m gszabcdul- nun i. De ;<z egyesület meg vol , dolgozott s én îs valóságos láz an fekü tem v le. Már az els nyáron megrendezte v a Balatoni Iróhetet, amelyen igen sok kitü; ő erdélyi és csehszlovákiai iró is ré ztvett. A Balatoni Iróhát volt az IGE idillikus hőskora s mindannyiunk számára örökké feedhetetLn. Sajnos, Pakots, aki szívbajos volt s renge eget dolgoz tt, a másod,k fróhét közepén hirtelen me halt. Hattyúdala, utolsó beszéde, megrend tő hitvallás volt a magyar iró, a magyar kul1 ura mellett s annak egységét, bon hatatlanságát senki őnálla szebben ki nem lejezte. Pakots erdélyi ember volt, ugye ? — Ige i, .'Zék ly volt. — Hogy határozza meg az IGE, hogy — Hogy ki iró — azt meghatározói nagyon nehéz, legfelj bb bizonyítani lehet. Mi, az IGE-ben, nemcsak két választmányi tag aján ásához kötjük a tagsá ot, hanem bő kataszteri felvételt csinálunk a jelent- k°ző iró munkáiról, fordításairól, képzettségéről, előéletéről s anyagi helyzetéről. Ez az iv k rül egy bizottság elé, amel\r felülvizsgálja a jelentKező munkásságát. Sem politikai, sem egyéb szempontok ebben a bizottságot nem vezetik, ami természetes is. Az egyesül t a le ’.nagyobb szabadság jegyében született meg, az iró legnagyobb szabadságáért dolgozik, igy a legnagyobb szabadságot is engedi meg tagjainak, akár esz é.ikai, akár világnézeti tekintetben. Persze, vannak azért bizonyos határok, mert akit nemzetellenes bűntett m.att elitéltek, azt nem vehetjük fel. Dehát ez a legnagyobb ritkaság s biztosak vagyunk benne, ho >y tagjaink ezután sem követnek el súlyos deliktumot, még a rád alisak sem. De itt vannak azután a f atal, kezdő irók, akiknek alig van valami kézzelfogható munkásságuk. Minh gy azonban magunk is irók vagyunk úgyszólván a számról fe'ismerjük az írói toheísé'et s a legnagyobb szeretettel sietünk támogatására. R.ngeteg fiatal, ismeretlen iró köszönheti nekünk a lak st, ruhát, sőt a legszükségesebb betevő falatot is. A segélyeket azután egy jó éti bi~ zotts ig utalja ki s nagyon megnézi, kinek juttat pénzt. I — Súlyos az irónyomor? — A segélykérők száma légió. Legutóbb százhuszan kértek segélyt. Ilyenkor télen persz a bajok száma rendkívül nagy. Ahol lehet meresszük a magunkét. Pénzt, orvost, gyó -yszert, kórházat, lakást, stb. in'ézünk el a kérők számára. Közbelépünk adóügyben, árverésben, kilakol.atás- nál, álláskérésnjl, gyermekszülésnél, vá- lásn 1, hazavágnál ... Az iroda val >ságos lelki klinika. Siró febség^k, elhagyott szere ő, iskolásgyerraekek fordulnak meg Írókkal vegyest. Csak aki egy-egy délelőttöt el ölt az IGE irodájában, az látja isteniga- z ban, micsoda szörnyű anyagi s főképpen le l i nehézségek között ver ődnek azok a félbolondok, akiket íróknak nevezünk. Minden eset „érdekes“ egyébként — Melyik országban a legrendezettebb az irók g zdasági helyzete ? — Tudomásom szerint Oroszországban, amennyire én az IGE révén a különböző országok irói szervezete t megismertem. De a skandináv államok íróit is csak irigyelhetjük, A legtöbb jövedelemé mindenesetre az orosz írónak van még akkor is, ha dil ttáns, mert ott vannak a legnagyobb olvasó t megek, s az állam a leginkább szer. plő kiadó. A lapok is államiak, vagy üz miek, ami egyre me’y. Olaszországban az irók és kiadók közös szervezetben vannak, ami abból az elgondolásból köv tkezik, hogy termelői munkájuk kezös. De természetesen, ennek megvannak a maga hátrányai az Írókra nézve, — Hány Írót tartanak számon Magyar- ország n ? — Hogy Magyarországon hány irót tartana sz mon mások, azt nem tudom. Nekünk 540 tagunk van s több, mint nyolcszáz irót tartunk nyilván. Számitá aink szerint azonban azok, akiket különösebb jói duíat néikü Írónak lehet nevezni, nemcsak szépirónak, hanem kritikusnak, tudományom Írónak, stb. alig haladA meg az ezret. Ez már bőséges számítás! Sz. Weress Jolán Ez már igazán olcsó! Rövid ideig ! Irodalomtörténet Benedek M>rc 11: A francia re?ény «*#< a X X. sz zadban, 136 oldal 90 i4r— Szemere Samu: A jelenkori filozófia főbb ir nyai. — 18. oldalon 90 i4'-~ Torna István: Élet és Irodalom, 552 oldal, ga dag illusztrációkkal 144 22*— Meier-Gra fe: Do ztojes kij, 414 o. 281 36*— Dosztojvzkijmk, a költőnek irodalmi potréja I Fillüp-M ller: Az ismeretlen Tolsztoj, 321 oldal 324 44'— Tolsztája, Alexandra: Tolsztoj futása és halála. — 251 oldal 252 4f4*— Tolsztoj élete végének eddig ismeretlen részletei. Sebestyén Ká^olv: Shakespeare és az argói renal usance, 192 old. 40 7*— Ambrus / olián: A kritikáról, 104 o, 30 7*— Csak februári hónaiban 1 aphatók ezen olcsó áron az „Ellenzék** hönyvositátyában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel azonnal szállító k. Kérje az alkalmi vas ír teljes jegyzékét Gulécssí ; Fekete vőlegények ÍS5 fejes propaganda kiadása még néhány Példányban kapható az Ellenzék köny\os iáiyában, Cluj. — Must vegyen, amíg <t készlet tart! — Vidékiek azonnal rendeljenek, mert később nem lesz! ki iró ? Történelmi naptár 1Ó44 február 17-én intézett NagykálJóból feL hívást I. Rákóczy György a magyarországi rendekhez, megokolva, hogy miért indít hadat III. Ferdinand ellen a protestánsok védelmére. 1703 február í8-án halt meg kisázsiai száműzetésében Zrínyi Ilona, az utolsó Zrínyi testvére, az utolsó Frangepán leánya, az utolsó Báthory menye, az utolsó Thököly felesége és az utolsó Rákóczyak nagyanyja. 1855 február 19-én halt meg Vajda Julianna, Csokonai Lillája, aki „meghódolva a tirann törvénynek“, férjhez ment egy gazdag kérőjéhez, boldogtalanságában hagyva és negyven évvel túlélve a kö tőt. 1440 február 21-én született V. László magyar király. 17x2 február 22-én született felsőcsemátoní Bőd Péter, a tizennyolcadik század legnagyobb magyar irodalomtörténésze s 1810-ben ugyanezen napon márkosfal- vi Barabás Miklós, a híres székely festő, 1616 február 23-án érkezett meg Lőcsére Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor menyasszonya. _ I. Rákóczy Györgynek apja, Zsigmondi is fejedelem volt, (1606—1608 közti), de Rákóczy létére nagy birtokszerző és pénzkedvelő ember lévén, nehány vár és földdarab kedvéért lemondott Báthory Gábor javára. György nem volt túlságosan nagyratörő ifjú, Bethlen seregében inkább meggondoltságról, mint hirtelen cselekvőképességről tett tanúságot s a terhes és számára érdektelen had- járásbó! szívesen tért meg birtokaira vadászni és gazdálkodni. Fejedelemmé szinte véletlenül lett; Bethlen István, Gábor bátyja, csak halála után, mikor 3 féktelenkedő Brandenburgi Katalint el akarta mozdittatni, álszerénységből maga helyett Rákóczyt ajánlotta uralkodásra s a rendek el is fogadták. Rákóczy nehezen mozdult meg, de mikor már meg'ndult, alapos és kényes ember lévén, nem hagyta magával a bolondját járatni s bármilyen rosszul is esett Bethlen Istvánnak, szaván fogta s gyengéden félretolva, beleült a Bethlen Gábor örökségébe. Pedig ebbe beleülni akkor sem volt gyermekjáték. Nagy emberek nagy árnyékot vetnek s nem egy utód szivében keltett volna szorongást egy ilyen óriás fannak tartották hazájabeliek is) munkája méltóképeni folytatásának elvállalása. Rákóczy nyilván tisztában volt saját sokkal szerényebb képességeivel, képzelőereje és vállalkozókedve egyaránt hiányoztak 2 ragyogó bethleni oolitika továbbfejlesztéséhez, de bizott saját szívósságában és gazda-ösztöneiben, hogy a rábizottakat csorbítatlanul el fogja igazgatni. Erdély és Bethlen nagy ellensége, Eszter- házy Miklós, a császári Magyarország híres nádora, már a legelején le akart sújtani az új ellenfélre: „Nem hagyom megíollasodni repülésig, hanem miglcn csak pihes, addig előzöm meg.“ Az ő titkos és bevallott kez- ieménvezéseire támadt Rákóczyra Erdély és a magyar fold minden sarkából egy-egy trónkövetelő, de ő kitartott s végül is azok hulltak el jobbra.balra, a fejedelem eedig, annak ellenére, hogy sem a császár, sem a törők, sem maguk az erdélyiek nem igen szerették, állt rendületlenül. Titka éppen ellenkezője Bethlen uralkodásáénak. Nem volt merész kezdeményező, sem nagy politkus vagy hadvezér. Semmit sem kockáztatott, nem kombinált s csak biztosra ment. A harmincéves háború utolsó éveiben kínos körülményességgel halasztgatta a svéd—-francia szövetség felvételét, várta a jó pillanatot, a segélycsapatokat s főként a pénzt.. Amikor végül is beavatkozott, sikerült ugyan elérni valamelyes eredményt, de mivel nem is kockáztatott semmit, a nyereség is csak jóközepes lett. Biztosította a linzi békében (164$) Bethlen kötéseit s meggyara- pitotta alaposan családi birtokait: ez elég volt neki $ öntudatosan jelentette ki: „az Ur Isten dicsőségére nézve s talán külső szabadságra nézve is hazánknak egy magyar fejedelem is azt végbe nem vitte, akit mi mostani." Nem is akart több lenni s nem is volt több, mint Bethlen emlékének hűséges tiszttartója. Nagy elődjét nem sokat emlegette, hátramaradottjait megkopasztotta, de megőrizte alkotásait. Az erdélyi fejedelmi abszolutizmus népjóléti jellege és a fejedelem református egyházfővolta továbbélt az ő gyakorlatában is. De mig Bethlen alatt a folyton új és új leleményü forrásból fakadt erdélyi pénz állandóan politikai és hadi célok felé ömlött, Rákóczy belterjesebb, kevésbbé leleményes, de biztos gazdálkodásának gyümölcseit maga aratta !e dinasztia-alapító tervei szolgálatában. Egyre-másra vette cl lázadók birtokait, fia házasságával a Báthoryak birodalom-nagyságú földjét kapcsolta a Rákóczy vagyonhoz, kereskedett, vásárolt és külpolitikai eredményeit is pénzreváltotta a sárospataki családi vár ládáinak töltésére, „Szamos, Maros annyit nem hozhat, amennyit Patak emészt“ —1 siratta az erdélyi országgyűlés a fejedelem étvágyát. Hive, Szalárdi János, valószínűleg találóan felel vissza az ilyen támadásokra: „És ha szinte a fiscus hasznát el nem mulatta is, a lakósok közül a felől kinek nem rakodtak meg mindtn esztendőnként csűrös kertes gyönyörűséges buza és mindenféle gabonaasztagakkal, kiknek nem töltettek meg pincéi gyönyörűséges, kedves jóízű borokkal, kinek nem teljesedhettek ládái minden esztendőnként való ujabb-ujabb gyűjteményekkel?“ Kétségtelen, a fejedelem gyarapodása az ország gyarapodását is elősegítette. Csendes, biztosított gazdasági fejlődésről számolnak be a források. Persze, a sok vagyon nehezen syül s ehhez képest fösvény is volt az öreg Rákóczy György s ha felesége, Lorántffy Zsuzsanna nem adakozik, Bethlen, kulturális intézményei elsenyvedtek volna. A fehérvári akadémia uj tanerők hijján igy is elparlagiasodott. Pedig Rákóczy épített, de inkább templomot s még inkább határmenti várakat, főleg a saját javai védelmére. Ma már nagyrészt megromlott építkezései az erdélyi reneszánsz, a „velencei mesterek“ fénykorát jelentették. Mégis nagy kor volt az övé, nert Bethlen korának erényeiről akkor szedték le a gyümölcsöket. Az ember maga azonban semmiképen nem volt fejedelmi. Pompát, igazi fejed elemi könnyedséget nem ismert, sötét udvarházakban lakott s kiábrándítóan prózai életfelfogást vallott. Táncot, zenét nem tűrt meg, s ebben papja, a hihetetlenül merev, szigora és érzéketlen Geleji Katona István is pártolta. Ehelyett, ha ünnepség volt, mogorva egyéniségére jellemzően „szörnyű áigyúlövé- seket“ adatott le, hogy kemencék és ablakok a városban megromlottak. Udvara a komoly kálvinizmus gyakorló- iskolája volt. Harminckétszer olvasta el a b’bliát, mindenkitől megkövetelte az istentiszteletek pontos látogatását és büszkén vaL lotta: „sohasem voltam ittas, sohasem vágyódtam más nőre, ha nem a feleségemre és sohasem kívántam más könyvet olvasni, csak amelyikben Isten szava volt megírva,“ Ke- délytelenségében is vonzó, férfias eletszemlé- iet. A birtokszerzésen kívül egyetlen nagy szenvedélye a vadászat volt. Társaságával Sina havasán egy nap huszonnégy medvét ejtett el, a Mezőséged ugyanannyi farkast s halála előtt pár héttel, ötvenötéves fejjel térdig gázolt a Jád szeptemberi hideg vizébe, hogy nehány háromnegyedméteres pisztrángot kihalásszon. Nagy íovas volt, de közepes katona, jó gazda, de színtelen fejedelem. Makacs, ritkás szőrzetü, előreugró felső- ajkú, befeleiléző szemű arcát Rembrandt Örökítette meg 1631-ben, harmincnyolcéves korában. Egyike azon fejedelem-képe’nknek, melyekről kevesen tudnak s többre becsülik nála Than Mór tizenkilencedik századi limonádé idealizmusát idéző képzeletbeli koholmányait, pedig az emberiség egyik legnagyobb, ha nem épen a legnagyobb művészének a kezemunkája. MAKJKAI LÁSZLÓ.
