Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-13 / 36. szám

J9SB festa?? 19. a RÉMDRÁMA AZ ERDÉLYI KIS VÁROSBAN: Díszes ravatal es Kamrába flnüotí eöu szerű koporsó a ludusi c A Lábak Á (egyebe „karríe/^jéneb színes skáláin «a halálig- •—* A nyomozó cseodőfíiszl sirva mondia el a rém dráma Isivel©® lefolyását Luduşul de Mures. (Ap Ellenzék kiküldött munkatársától.) Valaki hozza a hirt Targu- Muresre, ahol a következő órában már száj- ról-szájra jár: Ludason borzalmas rémdrá­ma történt. Egy fegyenc agyon lőtt egy csendőrörmestert, majd öngyilkos lett. Mind­ketten meghaltak. Ennyi és nem több az, amit a székely fővárosban lehet tudni, de az egyik bukaresti lap már egyenesen arról tud, hogy a ludusi csendőrőrmestert, saját hiva­tali szobájában lőtték agyon. Ok: bosszú — jelenti a tudósító, aki nem tudni honnan vet­te a felvilágosításokat, Ezért aztán a ludusi csendőrségen, ahol most reggeltől-estig soha nem látott forgalom van, szinte örülnek, mi­kor újságíró érdeklődik a véres események iráftt. A csendőrség Turdáról kiküldött tisztje, egy fiatal, rokonszenves főhadnagy, aki előtt most 24 óra múltán már tisztán áll az egész történés, szívesen rendelkezésünkre áll és mindazt, amit elmond, mindjárt illusztrálja is: a bűnjelekkel, a hatalmas Mauser-revolver­rel, néhány véres és vizes ruhadarabbal, sok írással és még több könnyel. Mert mi taga­dás, a csendőrtiszt, aki a körzet egyik leg­jobb és legkötelességtudóbb altisztjét gyászol­ja a rémdráma áldozatában, könnyezik, ami­kor rekonstruálja a cselekményt. És ezt mondja: — Popescu Valea csendőrőrmester, a mesz- szi ókirályságból ideszármazott altiszt bátor, kötelességét teljesítő katona volt. Azért is halt meg. Mert csak az ilyenek, mernek, a biztos fedezékből kilépve, szembeszállni a halállal . . . A szökött fegyenc pályafutása A továbbiakban a csendőrtiszt elbeszélése nyomán kirajzolódik előttünk az a rémdrá­ma, amely most a kis mezőváros közvélemé­nyét izgalomban tartja. Néhány hét óta ismeretlen egyén a leg­vakmerőbb betöréseket követi el Turdamegye területén. 4-ikéről 5-ikére virradó éjszaka feltörte a turdai vármegyeháza nyomdáját, ahonnan azonban csak 400 lejt sikerült el­vinnie. 6-ikára virradó éjszaka a turdai ál­lomáson követett el szintén rosszul sikerült betörést. 7-ikén este a campia-turzii gör. kát. templomba tört be a peches betörő, szintén eredménytelenül, mert nem tett szert zsák­mányra és végül S-ikán éjszaka Ludasra ér­kezett, ahol a gör. kát. templomba akart be­törni. A betörési kísérlet, mivel a betörő rossz „szériádban volt, nem sikerült. A posztolő rendőrnek gyanús lett a templom körül ólál­kodó idegen, igazolásra szólította fel, mire az idegen kétszer a levegőbe lőtt és eltávozott. Amikor a rejtélyes esetet a ludusi csend- őrségnek jelentették, akkor már ide megér­kezett a turdai csendőrparancsnokság bizal­mas természetű leirata is, amely arról tudott, hogy a sorozatos betörések tettese, elegáns, fekete prémes kabátba felöltözött „úriember“ Luduson tartózkodik valamelyik fogadóban. Ä rémdráma a szállodában A ludusi csendőrség vezetőinek tehát nem kellett nyomozni és szombat reggel 9 és 10 óra között Popescu Valea csendőrőrmester és Badulescu János őrsvezető elmentek a Vveiss-szállodába, hogy tisztázzák az ismeret­len kilétét. Amikor a két csendőr a szobába lépett, a fegyenc, aki magát Zenean Gheor- ghenák jelentette be és aki viszont a csend­őrök kérésére Sgoda Vasile néven igazolta magát, az ágyban aludt. Az Igazoltatás a legnagyobb rendben folyt, A fegyencnek szabályszerűen hamisított iga­zolványai voltak, bőröndjében és elegáns ak­tatáskájában csak néhány jelentéktelen pa­pírt, ruhadarabot és feljegyzéseket találtak, A hamis név azonban feltűnt és ezért a csendőrőrmester arra kérte a fegvencet, hogy jöjjön el kíséretében a csendőrőrsre, hogy teljesen tisztázza magát. A fegyenc nem is vonakodott. Lassan, kényelmesen felkelt az ágyból, öltözködni kezdett és hogy gyorsab­ban elkészülhessen, az őrsvezető még megkérdezte, hogy segít­sen neki az öltözködésnél. Ekkor jutott eszébe az őrmesternek, hogy az idegen ágyát még nem kutatta ki. Udvarias, illemtudó ember volt a szerencsétlen őrmes­ter, tehát megkérte az idegent, hogy engedje meg, hogy az ágyat is megnézhesse. Ebben a pillanatban kezdődött el a film- szerűen izgalmas rémdráma, amelynek ma már két halálos és egy súlyosan sebesült ál­dozata van, A rejtélyes idegen, aki úgy látszik, félt a leleplezéstől, hirtelen ágypárnája alá kapott, 12 golyóra töltött hatalmas Mauser-revolvert rántott elő és azzal tüzelni kezdett. Az első golyó az őrmester fiile melleit süvített el, mire az őrmester a fegyvertussa! a fegyenc felé sújtott. Ebben a pillanatban azonban a fegyenc már tovább tüzelt, még négy lö­vést adott le az őrmesterre, aki az egyik halántékába furódGt' golyótól holtan ro­gyott össze, majd az őrsvezető felé kezdett lövöldözni, aki szintén közbelépett. Az őrs­vezetőnek azonban csak a kabátján és a kucsmáján hatoltak át a golyók anélkül, hogy nemesebb részeket érintettek volna, majd a harmadik golyó baikarját roncsol­ta össze. A fegyenc ellövöldözte egész munícióját Ezért nekifutamodott a szoba ablakának, hogy azon át az utcára vesse magát A csendőrörsvezetőnek már csak annyi ideje volt, hogy jobb karjával fejbevágja a fe- gyencet, aki véres fejjel zuhant ki az utcá­ra, ahol futni kezdett. Ekkor már a lövések és verekedés zajára előjöttek a szomszédok is, akik üldözni kezdték a szökevényt, aki az üldözők elől Pintea ügyvéd udvarába menekült Közelharc a kínban Az üldözők azonban ide is utána jöttek. Más mentség nem volt: a gyilkos fegyenc a 12 méter mély kútba ugrott. Sebzett fejjel, megsérült tagokkal érkezett le a derékig érő vizbe. Már tőbbszáz ember állott a kút kö­rül és többen létrákkal ereszkedtek le a kútba, hogy a gyilkost élve felhozhassák. Először egy csendőrkáplár ereszkedett le. Most már életre-halálra ment a játék. A szökevény zsebkést rántott elő és azzal fo­gadta a káplárt, majd amikor meglátta a pelyhedző áliu fiatal katonát, eldobta a kést és igy szólt: — Megkegyelmezek neked. Téged is meg akartalak ölni, de minek . . . Nekem már úgy is mindegy. És amikor kihúzták a kutból, erőszakkal tartották vissza a tömeget, hogy meg ne lincseljék. * A hatalmas erejű gyilkos saját lábán ment ! el, összekötözve a csendŐrörsre, ahol orvost hívtak ki hozzá, aki bekötözte sebeit. Ki- j hallgatására nem került azonban sor. Egy óra múltán elvesztette eszméletét és I az orvos már csak azt konstatálhatta, hogy a vakmerő fegyenc a rövid idő alatt, ami a kutban rendelkezésére állott, sztrichnint vett be — nagy adagot — és ez néhány perc múltán végzett is vele. Két koporsó és egy árván maradt jegygyűrű... A főhadnagy elolt, aki most ért az elbe­szélés végére, ott feküsznek az iratok és a bűnjelek. Az iratok szerint, nemkülönben a beszer­zett hivatalos értesülésekből kitűnik, hogy Sgoda Vasile, évek óta körözött fegyenc, többször ült már fegyházakban. Azelőtt er­dőőr volt. Még abból az időből maradt meg nála a sztrichnin, amelyet kóbor kutyák megmérgezésére használt fel hivatásában. A kanóc és a dinamit, amit nála találtak, már újabb foglalkozást árulnak el. Utolsó időben aranybányákat közvetített a gyilkos fe­gyenc Zalatnán, ahonnan ismert bűnöző famíliákból származik. A bűnjelek között egy elegáns aktatáska és még előkelőbb pénztárca mellett egy kis aprópénz-tárca van. Benne sok-sok ötven ban is, lyukas pénz. Szegény emberek perselyekből kirabolt fllléreL A ludusi csendőrségen két koporsó fek­szik. Popescu Valea, a 30 éves mindig jókedvű őrmester, most is mosolyog a ravatalon, amelyen diszegyenruhában fekszik. Kezében virágkoszoru. Körülötte siró nők és sok-sok virág. Az őrmestert mindenki szerette ebben a városkában — értesülünk és mindjárt hoz­záteszik, hogy ez nem az a sablonos jó, amit a halottakról szokás mondani. vedernek 5 perc alaH Ne keseredjen el. Elmúltak azok az idők, amikor lábai kínozták. Ma már könnyen meg­gyógyíthatja kényes, érzékeny lábainak daga­natait, feldörzsöléseit, gyulladásait — bármi is legyen azoknak oka. Szerezzen be egy cső* mag Sallrates Rodell-t és tegyen be egy marék­nyit egy jó meleg lábfürdőbe. Amint beáztatta lábait ebbe a fürdőbe, a gyulladások, dagana­tok eltűnnek, a felizgatott izom- és bőrszöve­tek megnyugodnak és felfrissülnek, a vér­keringés helyreáll és lábai szinte ujjászület. nek, Ez az egyszerű recept naponta hoz meg­könnyebbülést sok százezer szenvedőnek, akik már azt hitték, hogy semmiféle szerrel sem tudnak megszabadulni lábfájdalmaiktől, azon­ban egyetlenegy próba a Saltrates Rodell-el meggyőzte őket eme nagyszerű gyógyszer csaihatatlanságáróL A tyúkszemek és bőr- keményedések három perc alatt annyira fel­puhulnak, hogy könnyedén eltávolithatók. A Saltrates Rodell mindig bevállik. Az ered­ményért szavatolunk, ellenkező esetben vissza­kapja pénzét. Még ma szerezze be egy dro­gériában, vagy gyógyszertárban. Próbálja ki még ma este I ^ ^ A kamarában pedig — kinn az udvaron — egy másik egyszerű koporsó van. Kiván­csi emberek nézegetik a kis kémlelőlyukon keresztül az udvarról. Határozottan nagyobb közönsége van, mint a felravatalozott holt­testnek. De ez érthető is. A koporsó a le­gendás életű banditát, a többszörös rabló- gyilkost takarja, akinek esetéről már érte­sítették szülővárosát, Zalatnát Amely köte­les gondoskodni eltemettetéséről. De leg­rosszabb esetben Ludus város is eltemet- teti... Valahol a vonaton pedig egy megtört anya utazik két fia kíséretében, akiknek talán már meg is volt váltva a jegyük Lu- dusra, amikor a sürgönyt megkapták. El­jegyzésre akartak jönni a messze Teleor- manból, az erdélyi városba, fiuk eljegyzé­sére. Ennek a családi ünnepnek azon a napon kellett volna végbemennie, amikor a temetés lesz. Benczel Béla. Mái gáláns „erdélyi földesiar“ igy muiaioll a pesti Hungáriában Kényes vúSápör mz itélőiáb-la elő L —■ Ä hisbirának pofié sok hajlongtak a Sacherhen Az Ellenzék tudósítójától. Rendkívül érde­kes válóper ügyében tárgyalt tegnap a helyi ítélőtábla, amely — jóllehet — előzményei hosszú évekre nyúlnak vissza, minden egyes tárgyalás alkalmával újabb meglepő fordulatokban bővelkedik. Ama bizonyos „kényes válóperek“ közül való, amelyeket ötletes francia vigjátékirók számos változatban tálaltak fel a színpadon. A különbség csak annyi, hogy ezt az élet irta. De éppen ezért színesebb, izgalmasabb, önzőbb, fordulatosabb, mint a színpadi má­solatok. Az eset hőse egy turda-ariesmegyei dúsgaz­dag földbirtokos, aki 1929-ben válópert adott be felesége ellen hűtlenség címén. A válóke­reset annak rendje és módja szerint felsora­koztatta a szép, fiatal uriasszony összes „bű­neit“, a legaprólékosabban részletezve s a nagyobb nyomaték és biztonság kedvéért a férj száz tanút sorakoztatott fel annak bizonyítására, hogy a jőtársaságbeli uriasszony távolról sem tartotta be a hitvesi hűséget. A kereset röviden a válás kimondá­sát kérte —~ az asszony hibájából. Hat évvel ezelőtt, 1929-ben indult meg a válóper a tordai törvényszéken, hogy aztán a cluji Ítélőtáblán, majd a bucureştii semmi- tőszéken keresztül újból visszakerüljön a he­lyi táblához. A férj mindjárt az első tárgya­láson felsorakoztatta a tanúit is. Es a száz tanú vallott is, mint a karikacsapás. Mind­egyikük tudott valami kényesebb részletet a szép asszony intim magánéletéből. A tanú­vallomásokból itt-ott feltárult egy-egy meg­hitt, idillikus kép is a Marospartról, amelye­ket hallatlan indiszkrécióval részleteztek a tárgyaláson a szemtanuk. A biróság azonban nem látott elegendő konkrét bizonyítékot és a férjet keresetével elutasította. 1931-ban ke­rült az ügy elsőizben a helyi Ítélőtábla elé, amely újabb bizonyítási eljárás után előzetes hat hónapi elválasztást mondott ki és arra az időpontra 8 ezer lej havi tartásdijat Ítélt meg az asszony számára. Három évvei ké­sőbb, 1934 júniusában a semmitőszék foglal­kozik az üggyel. Elutasítja a keresetet, egy­ben az asszonytartásról szóló ítéletet is meg­semmisíti és az ügy másodszori letárgyalá- 1 sára utasítja a táblát. Az uj tárgyalás a napokban folyt le az ] Ítélőtáblán. A válóperes asszonyt dr. Hatie- ganu Emil képviselte, míg a férj jogi képvi­seletében dr. Popa Ádám és dr. Péterffy ügy­véd, jelent meg a biróság előtt. A meglepő fordulat ezen a tárgyaláson következett be. Dr. Hatieganu Emil ugyanis az asszony kép­viseletében 20 ezer lej havi ideiglenes nőtartás meg­állapítását kérte a bíróságtól ügyfele szá- } mára azzal az indokolással, hogy a férj­nek évi egymilliós jövedelme van. A továbbiakban az indokolás meglepő, re­génybe illő mozzanatokat tár fei a férj ma­gánéletéből. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a dúsgazdag földbirtokos rendkívül költeke­ző életmódot folytat. Úgy él hatalmas birto­kán, mint egy kiskirály. Tiz főből álló szol­gaszemélyzetet tart csak a közvetlen környe­zetében ésatöbbi . . . felsorolja mindazokat a költséges mulatozásait, amelyekről várme- gyeszerte beszélnek. Végül bizonyításképen felemlít a férjjel kapcsolatban egy olyan derűs epizódot, amely bátran bediene a régi jó békevilág cigányzenés, romantikus életé­nek fejezeteibe is. A férj nemrégiben — mondja a 20 ezer lejes nőtartási kereset indokolása — frakkba és lakkcipőbe öltöztette fel faluja román kisbiróját, majd előbb Bécsbe, azután Buda­pestre vitte és mint erdélyi földbirtokos ba­rátját mutatta be ismerőseinek. A kisbiró tör­ténetesen a magyar és román nyelven kívül, meglehetősen törte a német nyelvet is, úgy­hogy Bécsben, az elegáns luxusszállóban a Sacherben is földig hajolt előtte a portás, de az igazi „kiruccanás“ Budapesten zajlott le, ahol a „két jónevü erdélyi nagybirtokos"' három éjjel és három nap egyhuzamban mu­latott a Hungáriában. . A frakkba öltözött falusi kisbirónak Ma- : gyűri Imre, a kitűnő cigányprímás nő fá­zott a fülébe, a pezsgős üvegek egyre sűrűbben sorakoz- I tak és kisbiró uramnak olyan virágos kedve kerekedett, hogy a hajnali órákban pezsgős fejjel hanyagul szólt oda földijének: — Kérlek, adj még egy százast (ter­mészetesen ezt pengőben kell érteni) ennek a tolvaj Ácsinak! Egy észtországi ragyogó szépségű fiatalasszony is volt a társaságukban és a kisbiró-földesur egyre melegebben ud­varolt a maga módján. Közben a cigánynak folyton azt magyarázta, hogy — itt ő is föld- birtokos, de a falujában látnák csak .., mert ott ő a miniszter! A Hungáriabeli cigányzenés pezsgős muri­nak olyan visszhangja támadt, hogy a végén már a budapesti román követség is érdeklődni kezdett a két erdélyi gáláns földesur iránt. A budapesti és bécsi kiruccanás minden részletéről pontosan, mondhatni helyszíni közvetítés alapján beszámolt az a 20 ezer le­jes nőtartási kereset, amelyet dr. Hatieganu Emil utján a válóperes asszony adott be a bírósághoz. Ezzel szemben a férjet képviselő dr. Popa Ádám és Péterffy ügyvédek a 20 ezer lejes nőtartási kereset elutasítását kér­ték. Készséggel elismerik, hogy a férj vagyo­nos és joggal engedhet meg magának költe­kező életmódot, de az asszony ,,megbízhatatlan hitvesi maga­tartása“ miatt érdemtelen a nőtartásra, ezenkívül pedig — anyagi helyzeténél fog­va nincs is reá szorulva. A táblai tanács a jogi megbízottak előter­jesztésének meghallgatása után, hogy kihall­gatja a kényes válóperben szereplő feleket is és ezért a tárgynlást március 21-re elha­lasztotta, amikorra kihallgatás végett beidézi á férjet és feleséget is. A márciusi tárgyalás, amelyen a felek személyesen is felvonulnak, előreláthatólag újabb szenzációs fordulatok ban fop bővelkedni. (g. a.) *

Next

/
Thumbnails
Contents