Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-13 / 36. szám

L LLtN Z ÚK mmmmmmnamm l it J 5 i c b r a ú r I J. Kék és piros (Valamilyen pletyka kapcsán hamis kár- lyá:ásrál beszélgettünk társaságban, ki ilyen élményt mondott el, ki olyat. De negál vala­mennyien a:t a: idősebb urat hallgattuk, aki valaha előkelő közgazdasági helyet töltött be Fiúméban, most azonban már érdekes pályá- lyának nyugalmát élvezi. Mimiig szerette a kártyát és ezen a téren bőséges tapasztalatai vannak. Azzal kezdte, hogy szerinte kisebb fürdő­helyeken, ahol játékkaszinó is van, sohasem szabad leülni játszani. Egészen bizonyos, hogy az ember vészit. Az úgynevezett kopor­sóban. amelyből a bakkozók Tápjait a bankár lehúzza, mindig előre megállapított sorrend­ben vannak a kártyák. A bankár kividről tudja a lapok sorrendjét. A „coup“-k túlnyo­mó számában a bankár nyer. Még akkor Is, ha valamelyik játékos úgynevezett ,.faux ti- raye“ segítségével igyekszik a kártyajárást megváltoztatni. Van ennek papíron kiszámít­ható összeállítási módja. Aki a kártyavilágot ismeri, ilyen helyen le sem ül. De hiába tapasztalt ki az ember min­den fogást, a legtapasztaltabb kártyás is ál­dozatul esik néha a legelmésebben kieszelt csalási rendszernek. Megkérdeztem a kitűnő szakembert, hogy mi volt a legérdekesebb mód, amellyel be­csapták.) — Szívesen mondom el — felelte 6 —, mert máig is büszke vagyok rá, hogy rájöt­tem. Neveket nem mondhatok, mert akik a dologban ludasok voltak, azok közül egyik­másik még ma is szerepel a közéletben. — Ismerősök révén bekerültem egy rend­szeres „chemin de fer“-pnrtiba. Hogy azok is megértsék, akik nem kártyáznak, röviden elég annyit mondanom, hogy ennél a játéknál a bankár leoszt a játékosnak is két lapot, ma­gának is. A játékos kérésére joga van még egy lapot adni, ha akar. Az nyeri a tétet, akinél a lapok összege legjobban megköze­líti a kilencet. (— Tudjuk, tudjuk — mondták türelmet­lenül különösen a hölgyek — minket tanit smenezni?) — Helyes. Én tehát leültem játszani. Hol nyertem, hol vesztettem. De a veszteségem természetesen sokszorosan felülmúlta a nye­reségemet. Már az ötödik vagy hatodik alka­lommal tisztában voltam vele. hogy itt valami nincs rendben. Figyelni kezdtem. De hiába. .Semmi szabályellenest a játékban nem tud­tam felfedezni. Még csak gyanús részletet sem. Csak az a téng volt gyanús, hogy a há­zigazda és egy-két barátja folyton nyert. Mi többiek folyton vesztettünk. Megjegyzem, hogy a házignzdáék jónevü és a társaságban erősen szereplő emberek voltak. — Hosszú ideig csökönyösen figyeltem a játékot. Tudatosan vesztettem tovább, de most már nem a pénzem után szaladtam, hanem a szakember becsvágya dolgozott ben­nem: mindenáron rá akartam jönni a sus- kusra. — .4 legelső, amit hosszú figyelés után ész­leltem, az a szabályosan ismétlődő dalon volt, hogy mikor a bankár leosztotta a két-két la­pot, de még egyikünk sem nézte meg, cinko- sninak egyike igy szólt: ,,Tartom az ön lap­jára az egész bankot, ön mennyivel akar bent lenni?“ Ilyenkor én nyertem, megkaptam a tétemet s ő kihúzta az egész bankot. — Nyilvánvaló volt, hogy az ilyenkor köz­beszóló cinkos pontosan tudta: a bankár ve­szíteni fog. Ezért lépett közbe: a bankot ki­húzta ő. Tehát nem én. Elvette tőlem, be nem avatott idegentől, a nyerés esélyét. Ha a ban­kár neki, a cinkosnak, vesztett, az nem volt baj, hiszen egy kasszára játszottak. De hon­nan tudta előre a valószinüsénét annak, hogy az én lapom nyerni fog? Néhányszor ellop­tam eny-két kártyát s otthon nagyítóval meg­vizsgáltam. Meg kellett állapítanom, hogy a kártyák hátul nem voltak cinkelve, vagyis megjelölve. — Hat heti feszült figyelem után rájöttem, hogyan csinálták. — A koporsóban keverten feküsznek a kár­tyák. Kék hátú lapok és oiros hátú lopok rendszertelenül, vegyesen, ök a kék hátú la­pokból kiszedték az összes nagy számérté- kü lapokat ötöstől tízesig. A piros hátú la­pokból pedig kiszedték az összes kis szám- értékű lapokat ásztól ötösig. A többi bele­ment a koporsóba. Ezekkel a lapokkal ját­szottunk. — A bankó tehát leosztott két lapot ne­kem, kettőt magának. Tegyük fel: nekem adott két pirosat, magának két kéket. Ponto­san tudta, hogy nálam két piros hátú lop lé­vén, nem lehet többem, mint hat. De lehetett még kevesebb. Neki két kék hátú lapja volt, két kicsiny értékű kártya. Hogy a koporsó­ban mi következik, azt látta: piros vagy kék. Tudta tehát, hogy kis számértékü vagy nagy számértékü lap lesz-e a következő. Aki tud kártyázni, annak nem kell magyaráznom, mi­lyen óriási előny ez. (Izgatott bennünket a dolog. Voltak közöt­tünk, akik nem is értették rögtön a dolgot. Kártyát szedtünk elé és megpróbáltuk. Az eredmény nem lehetett kétséges. A bankár meg nem jelölt kártyákkal annyit nyer, amennyit akar. Ezek után megkérdeztük az elbeszélőt, hogy mit csinált a cinkosokkal, mikor rájött a turpisságukra.) — Nem üthettem lármát. Aktív közgazda­sági tényező voltam. Súlyos károkat okozott volna a vállalatomnak, ha belekeveredtem volna egg kártgabotrányba, akár mint áldo­zat is. De tapasztalataimat Írásba foglaltam és emlékiratomat köz jegyzőnél deponáltam. Aztán elmentem a közigazgatási hatóságok egy előkelő tagjához. Az illetőket napokon belül kitiltották Fiúméból. Indokolás nélkül. És egyik sem mert lármát ütni. Másutt ütőt ték fel a tanyájukat. — Az én pénzemet azonban nem adták vissza. Hogy ezt az elmés csalási ötletet itt most igy el tudtam mondani, ezért én béke­időben komoly kis vagyont fizettem. Mi te­hát a végső tanulság? Egyetlenegy biztos mód van rá, hogy kártyában be ne csapják az embert: nem szabad kártyát kézbe venni. Sem kéket, sem pirosat. Harsányi Zsolt. A komoly román diákság tenul, dolgozik és eredményeidéi ér el Egyetemi hallgatók dísztelenemé Itó íoluntunUia a királyi közművelődési alap keretében- — Műszónkéi hidal **piteiiek, harminc kilométernyi árkot ástak a fiatalok .4r Ellenzék tudósitójától. A román falu tanulmányozásával és műveltségi színvonalá­nak emelésével eddig legrendszeresebben a Gusti professzor vezetése alatt működő ro­mán szociológiai intézet (Institutul Social Roman) és az Astra kulturegyesiilet körül csoportosult egyetemi hallgatók foglalkoztak. Az Astra működése nagyobbára ismeretter­jesztő és propaganda jellegű, a Gusti pro­fesszor vezetése alatt működő egyetemi hall­gatók viszont többnyire tudományos szocio­lógiai kutató munkát végeznek. Egy 60—70 tagból álló falukutató csoport rendszerint egész nyáron csak egy falu tanulmányozá- j sára szenteli minden idejét és az illető falu i teljes szociográfiája feldolgozására törekszik. E két falumunkás csoport mellett az el- I mult nyáron újabb falumunka indult meg a i Királyi Kulturalapitvány (Fundaţia Cultura- ; la Regala Principele Carol) égisze alatt. A falumunkát itt is az önként vállalkozó ro­mán egyetemi hallgatók végezték. Az Astra, a szociológiai intézet és a Királyi Kultur­alapitvány falumunká jában sok a hasonló vo­nás, de az utóbbi működésében újszerű és érdekes szempontokat is lehet találni. Az ol­vasó közönség nagyjában ismeri a szocioló­giai intézet és az Astra falumunkáját s ezért ezúttal a Királyi Kulturalapitvány keretében dolgozó román főiskolai ifjúság munkáját is­mertetjük, mert belőle a magunk számára is sok értékes tanulságot vonhatunk le. Kettő hijján százan Az elmúlt év nyarán kifejtett munkásságot az intézet folyóiratában megjelent bes/ámo­I ló alapján az alábbiakban adjuk: fahunun- kára 98 egyetemi hallgató vállalkozott éspe­dig 17 orvostanhallgató, 14 gazdasági akadé- ; mikus, 28 bölcsész, 6 természet.*:: |Z szakos 1a- j nárjelölt, 10 állatorvostanhattfcatő, 7 teoló­gus, 11 jogász és 6 főzőisko'.as diákleány. A hallgatókat 12 csoportba osztották be. Az egyes csoportokat diplomás szakemberek is támogatják munkájukban, közöltük 12 o.- vos, 9 magasabb képesítésű «'gronóm, 7 ál­latorvos, 16 testnevelő tanár és jelölt és 6 egészségügyi szolgálatos nővér. A falumunkások eredményes működéséhez az állami szervek is iug/bui hozzá tárullak. A közegészségügyi minis'.tértién kézi gyógy­szertárral szerelte fel őket, a me/ősp rdasági kamarák az agrármmkal ».< k s/.ukszerű be­mutatásához szükséges eszközöket „és anya­gokat adták velük, az alapítvány pedig 12 népkönyvtár felállításához szükséges köny­vekkel és 1.200 darab képpei járult hozzá a munka sikeréhez. Esze unt ez a falumunka teljes hatósági támogatásban részesült. A 12 falumunkásesop it az ország )2 köz­ségében fejtett ki működést. Az egyes közsé­gek előzetes kiválasztásánál ligvelemnu 1 vol-. tak azok történelmi, földrajzi és gazdasági adottságaira. KiszáMést leltek Ruiovüih. IVs- ai'.bia és Olten » rgv-ogy régi szalu.I pa­raszt falujába. Dobrugeában egyik román— német—tatár vegyes lakosságú telepitett községbe, továbbá egy Duna melletti halász­faluba, egy doljmegvei alföldi szegény lakos­ságú községben, stb. Erdélyben Eibis timis- megyei és Leus nasaudmegyei községekben végeztek falumunkát. A gyakorlati munka eredményei A falumunkások jelszava a gyakorlati mun­ka volt. Munkájuk eredményét az alábbi ada­tok szemléltetik: Egészségügyi téren a falvak lakóit 18 ezer 12 esetben részesítették orvosi tanácsadás­ban és kezelésben. A betegek lakásán 590 or­vosi látogatást tettek, 5 ezer 381 ingyenes injekciót adtak, 155 analízist végeztek és be­rendeztek 12 mintagyógyszertárat. 3.300 esetben adtak tanácsot a gazdáknak, tartottak 22 megbeszélést és gyakorlati bemu­tatást, szakszerű megmunkálás után bevetet­tek összesen 345 hektár földet, elültettek és beoltottak 3.473 gyümölcsfát. Az állatorvosok 5 ezer 29 esetben adtak a falvak lakóinak ál­lategészségügyi tanácsokat, 2.150 állatot be­oltottak és 6.522 esetben adtak különböző injekciókat. Építettek a falumunkások 22 cementhidat, 397 fahidat, ástak 30 ezer 600 méter hosszú­ságú országúti vízlevezető árkot, készítettek 60 ezer 450 méter hosszú utat és 1.500 négy­zetméter térületü sportpályát, megjavítottak és kimeszeltek kétszáz falusi házat, építettek 15 istállót, rendbeszedtek 16 kutat, megjaví­tottak 6 iskolaépületet és két templomot, épí­tettek továbbá 5 magtárat is, összesen 530 métermásza gabona befogadására. A testnevelési főiskola hallgatói előzetes katonai kiképzésben részesítettek 329 gazda- ifjút. A teológusok 89 alkalommal tartottak a falusiaknak prédikációt. Rendeztek 32 konfe­renciát, berendeztek 12 könyvtárat összesen 1.500 darab könyvvel. Népünnepélyt is ren­deztek 96 esetben. Ezeken a munkákon ki­TftHFSCII CWd19!f07lh BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Az Argus értesülése szerint a kül­ügyminisztérium átiratot intézett a keres­kedelemügyi és ipari miniszterhez, mely­ben kérte, hogy az utóbbi időben kötött kereskedelmi és gazdasági megegyezések pontos szövegét küldje rneg részére. Az átiratban csodálkozását fejezi ki Titulescu külügyminiszter afölött, hogy több hét el­telte után sem közölték vele ezeket a meg­egyezéseket. A lap megjegyzi, hogy a kül­ügyminisztérium intézte eddig ezeket az ügyeket. vül segédkeztek a falusiaknak a kulturházak építésében, amelyek közül egy teljesen fel is épült. A falu gondolkodása megváltozott Azok a falumunkások végeztek különösen kiemelkedő munkásságot, akiknek csoportjai­ban megfelelő számban voltak jó egészség- ügyi és gazdasági szakemberek. A falvakban a falumunkások sok mindent másképen lát­tak, mint ahogy azt az egyetemen maguknak elképzelték és végeredményben csaknem töb­bet tanultak a falumunkások a falutól, mint amennyit a falu lakói tőlük. Helyes volna, ha a falumunkára vállalkozó hallgatók számára külön szociológiai egyetemi kurzust tartaná­nak. Hiába volt a falu részéről, hogy eleinte a falumunkásokat nemcsak a nép, hanem a falusi intelligencia is bizalmatlanul fogadta. Ezt a bizalmatlanságot csak többnapi mun­ka s különösen az orvosi rendelők fölállítá­sa után sikerült eloszlatni. A Kulturalapit­vány céljául tűzte ki a falumunka általá­nossá és állandóvá tételét. Rengeteg még a tennivaló, ha azt vesszük figyelembe, hogy Romániának 15 ezer 201 községe van. A gyakorlati eredményeken felül elvitatha­tatlan a végzett munka lelki eredménye. A falusi lakosság gondolkodása egészen megvál­tozott, különösen az egészségügyi és kultu­rális problémák közérdekű voltának tudatát illetően. A falumunkások munkáink eredményéről Bucurestiben nyilvános kiállítást rendeztek, a gyűjtött anyag és tapasztalatok feldolgozá­sára pedig az egyetemi tanév folyamán sze­mináriumi munkát végeznek. Mozgószinházak műsora : KEDD : CAPITOL: A CSATA. Claude Farrére örök­becsű regénye után. Fősz. Charles Bo­yer, Annabella, Inkisinoff. Rendezte: Farkas Miklós. EDISON: I. ASSZONY A KINPADON. Fősz. Nancy Caroll, Gary Grant, Jack Lume. II. BECSI VÍG ASSZONYOK. Fősz. Willy Forst, Paul Hörbiger. Lee Parry. MUNKÁS-MOZGÓ: I. FRIDERIKA. Lehár- opérett. Főszerepben: Paul Hörhiger és Mady Kristians. IT. CAVALCAíDE. Elő­adások 5 és fél és 9 órakor, i Néha az ember heníjfelcn polozhodiii 4z Ellenzék tudósítójától. \ bistricai úri társaság egyik közkedveltségnek örvendő tug ja, Pescarescu Constantin orvos-főhadnagy, állott tegnap u VI. hadtest hadbírósága előtt. A tárgyaláson Diumandi ezredes távollétében, aki szolgálati érdekből egy hétre Bucureşti- be távozott, Buiculescu ezredes elnökölt. A rokonszenves főhadnagyot azzal vádolta a királyi ügyész, hogy mult év augusztusában a Reg. Maria-utcában egy Grapini Nicolae nevű civilt tettleg bántalmazott. A megejtett tanúkihallgatások alapján az esetről a kő­vetkező kép alakult ki. A vádlott —■ polgári ruhában — éjjel 11 és 12 óra között találkozott a sértettel és ud­varias szavakkal kérte meg, hogy néhány percre távozzék az ő közeléből, mig egy bi­zalmas természetű beszélgetést lefolytat. Gra­pini az udvarias felszólításra durva szavak­kal válaszolt és igazolásra szólította fel Pes­cărescul. A főhadnagy türelmét veszítve rendreutasitolta az okvctetlenkedő Grapi­nit és kétszer pofonütötte. A sértett segítséghez folyamodott és többen, köztük egy közrendőr is, űzőbe fogták a főhadnagyot, aki idegességében a nála lévő revolverét is használta, anélkül azonban, hogy bárkit is megsebesített volna. Fegyelmi utón megbüntették aztán Pescărescul, de ügye a hadbíróság elé került ezenkívül. A tegnapi tárgyaláson Grapini nem jelent meg. A hadbíróság úgy találta, hogy a kényes helyzetbe jutott főhadnagy kötelesség- szerüen védte meg rangja tekintélyét és azért hárommal két szavazat ellenében felmentet­ték a vád és annak következményei alól. A SERDÜLŐ IFJÚSÁGNAK adjunk heten. kénét legalább egyszer fc’keléskor egy-egy kis po­hárnyi természetes „FERENC JÓZSEF“ keserű, vizet, mert gyomor-, bél- és vértisztitó hatásá­nak, fiuknál és leányoknál egyaránt, igen fontos eredményeket köszönhetők. Mesés olcsó/ Nehány leléri kitűnő könyvekl Tudományos Minden kötet népszerű, de tömör összefogla­lása a techn ka, tudomány, művészet egyes ágainak. Bartba József: A magy r művelődéstörténete 44'— helyett 14•— lei Baumgartner Alajos: A fizika történ te 44. — helyett 14.— lei Boro; Rudolf: Stiiisme 87.-— helyett 23.— lei Cserey Adolf: Az állatok termé ze'rajza 44,— helyett 14.— lei — Gombaisme 65.— helyett 22.— lei — Növénytani kifejezések 44.— helyett 14 — lei — Lepkevatározó 65 — helyett 22.— lei Goll János: Általános z=“ne-mű3zótár 4L— helye't 14.— lei Hevesi Sándor: A színjátszás művészete 65.— helyett 22 — lei — Az előadás művészete 63.— helyett 22.— lei Lechner Jenő: Kőszerkezetek (Épitési euciklcp .d a L) 44.— helyett 14.— lei — Va«szerkf zetek (Epittsi enciklopédia III.) 22.— helyett &— lei — ÉpTetek feszerelése (Építési éneik.opédi ■ IV.) 4*1.— helyett 14.— lei Hihaiik József: A zománc 44.— helyett 14.— lei M. My kovszkv Ernő: A magyar képző­művész t történeti 65.- helyett 22.— lei Nemes Mihály: A magyar jelmez 44- helyett 14.— lei Perényi József: Az á lat k fejlődése I. Általános fej.ód stan 44.— he'yett 14.— lei IL Részlagrs fejlődéstan 22.— helyett 8 — lei IIL A szervek fejlődéstana 22.— helyett 8.— lei Rubinyi Mózes: Általános nyelvtudomány 44.— h< lye t 14.— lei Somló Bódog: Etika 22— helyett 8— lei — Szociológia 22.— helvett 8.— lei Schnieder Árpád Roland: Önműködő 1 ézi lőfegyverek 44.— helyett 14.— lei Wirker István: A feminizmus 22.— helyett 8.— lei Fenti árak csak február hónapban érvéi k! Most vegyen az Ellenzék könyvosztÉlyéban Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre után­véttel küldjü -. — Kérje a kiárusítás teljes je -y ékét. levélpapírok nagy válasz­tékban (Blockposta is) legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents