Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-13 / 11. szám

6 HLLENZßK Í933 Január 1 j. •a KÉE3E0 LESÉRT ADY SELYEIR HflRISRYflT kél s ha csak akkor fakasztom fel, átvány- aak is, érzetnek K sakkal kellemetlenebb. Mi­kor ama bizonyos magaslaton, a szelirim tiszta régióiban találkoztunk, akkor is csak ízt éne­keltem: A virág saép és nem egy virág A viliág szép és néni egy világ. Nem szabad, hogy fájjon, ha eme emlé­keztetlek. Nálam, mondottam a hosszadalmas bevezetőben, az írás nem póz: lényeg. Te azt mondtad: a szó szent. I'. kettő vo laképen egyet jelent. Arra akarnálak kérni, ne ál­dozzuk fel ezt. a lényeget annak a vcletillcn- nek, hogy te zsidónak, és keresztyénnek születtem. Mádként hiába rendíti meg közös munkánk eredménye a hallgatókat, holnap újra különváló magukat írják az igazi célnak, mert nem tudtuk ókét megtölteni azzal! a hittel, hogy ebhen a műben olyan lélek szó­lalt üreg, mélynek szava azonos a cseleke­dettek Változatlanul ezzel a hittel ölellek: SZFNTIMKFl íRNö Continental R. T. Irta: JÁMBOR ERZSÉBET Alábbiakban három különálló, rö­vidségében is frappáns részletet mu­tatunk be Jámbor Erzsébet „Conti­nental Rt.“ című és a Kolozsvári Magyar Színházban pár napon belül bemutatóra kerülő színdarabjából, a melyet időszerű történetnek nevez a szerző. L GOOD (a két kezébe temeti a fejet, így találja miss White, aki mint egy karcsú macs­ka, siklik be az ajtón.) Miss W'HITE: Bújik előlem. Eíolott er- deklem. S ezt lile akarja tagadni. GOOD: Nem tagadom. Én ma egész nap kötékáncot járok, s talán elkerülhetet­len, hogy valami fantasztikus csomón, tenni ne akadjak. Miss WHITE: A számon, ami maga felé nyúlt... GOOD: Megcsókoltam. Ez csak attól volt... Miss WHITE (megvetően): Ne fagyén gyáva! GOOD: Nos igen, ... megcsókoltam! Miss WHITE: Mert kívánt. GOOD: Mert kívántam. Tudja, hogy mi­lyen tragikomikus ez. Most ... a sinek között. Miss WHITE: Hagyja a síneket. Nem is értem. GOOD: Ha egy pillanatra abbahagynám... Miss WHITE: Ha abbahagyná... GOOD: összeesnék. (Szomorúan). Én na­gyon fáraót vagyok. Miss WHITE: Belefáradt a pénzhajszába! Adja föd. Kezdje újra. Jöjjön! GOOD megsimogatja fejét): Ha álmodnám ezt az egészet. Ha újra lehetne kezdeni! Mks WHITE (hozzásimul): Miért ne le­hetnie? Itt vagyok én. Mindig újra kezdem. Mi miniden voltam már! Ma pilóta, holnap táncosnő. Holnapután? . .. Élni akarok. Még I rengeteg lehetőségem van. Még nem vo tam I sokőr és nem voltam az üdv hadsereg ka­tonája. GOOD: Milyen szőke a leje. (Mcgsimo- gatj.i. Green a háttérben cgv pillanatra fel­bukkan, int miss Whitenak, miss White egy kézmozdulattal vigyázatra inti). Miss WHITE (kacér): Tetszem egy kicsit magának? GOOD (mélyen): Mint ahogy egy halott­nak tct.szJictik egy élő. Miss WHITE: Nem, ne beszéljen igy. A megoldás jár maga körül. Hagyja itt a pén­zét s ezt az egész üzérkedő világot. GOOD (reménytelen mozdulat): nemsokára liajnalodik. Holnapra én . . Miss WHITE: Ahogy mondtam. Európába velem ... GOOD: Holnapra én frakk és klakk nél­kül ... Miss WHITE: De boldogan. Tiszta fejjek (Hozzásimul az egész testével.) Hát áll a ma­ga világa, éj az ember benne? (Szünet.) Ma éjjel, mi ketten . . . összebújva és bo’dogan... repülünk Európa felé . . . Ó... Eljöi Budapeslcn az István Király Szállodában kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRU SZOBÁT VI. P©dmanícz!<y*u. 8. Teljes kényele.n, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz,lift, tele­fonos szobák. Telefon 202-43, 294-34 II. PRESTON: Hátha nem trükikxői van szó? Ha eldördül i lövés és holnap ki kell fizetni az ötmilliót? BLUES (Magas, szikár, nszkétakülsejü férfi. Magasragombok mellényt, regidivatu álló ke- menygallért visel. Feláll és kiegyenesedik. Mély, átható hangja, szokatlan figurája per­cek alatt csendet teremt,) Egy ember készül a halálra! Vájjon ki vállalná önök közül eze­ket az órákat a két és félmillió do!'ár juu- lonural a vegén, vagy cgv golyóval, ami felé most megy, mig az Önök határozatát várja? (Csend.) Egy ember készül a halálra . . . Fgy cő ember! BROWN (felpattanva): Hát ne készüljön! PERRY: Es ha tönkrement? Hány ember... GREEN: Épp a mi pénzünkön akarja sza­nálni magát? BLUES (a megszállottak csökönyösségével): Egy ember kész ti l a halálra . . . Nem értik? Egy ember . .. (Csend.) PATTERSON (felugrik): Hallaran, miket beszél itt össze. Nem vagyunk jótékonysági intézmény. Különben is, a társaság alapéi­ba yai szerint csak tanácskozási joga van, de szavazata nincs. Hát hallgasson. Majd, ha egé­szen befizeti a részvényei árát. MIND (fclzudulva): Úgy van, hallgasson! BLUES: Egy ember... ELNÖK: Térjen a tárgyra mr. (titkárhoz): hogy ia hívják? TITKÁR: Mr. Blues. ELNÖK: ... Blues. Itt mi mindnyájan megfelelő sz.ámu részvénnyel... BROWN: Harmincmillió! PATTERSON: Huszonöt! PERRY: Húsz! ELNÖK: ... vagyunk érdekelve. BLUES (Brownhoz): ön a harmincniriTaó? BROWN: Dollár. BLUES (Pattersonhoz): A huszonöt? PATTERSON: Jövőre a hozzácsapott osztalékkal huszonnyolc. megragadta a láncot és a nyakára csavarta. Hidegen tapadt a bőréhez a sok kis zörgő holmi, ábabőrös lett tők és ijedt mosoly fu­tott végiig az arcán. Lcgbabonnásabb .estéje volt a földnek, csil­lag csillag után hwBfoftt és az asszony gör- nyedten állt szemben a holddá1'1, mert boldog ájulással perzselte testét az első ékszer. * Azon az estén született meg a bálvány, amely Isten lett az emberek között és káp­rázatos bűbájjal megrontotta a vi'ágot. Holdfényből és szerelmes félelemből szü­letett, a denevérek, akik megszületni látták, reggelre holtan eatek a fö'dre és köröskörül lombjukat kezdték hullatni a fák. Csak a virágok lettek szebbek tőle. Azon az éjszakán egészen újfajta virágok kezdtek nyílni, nehéz és halálos illatú virágok, ami­yeneket még nem láttak addig az emberek soha. Azon az éjszakán két egész holdsugár hül­lőn le egymás mellé, kereken ölelték a föl­det és olyanok voltak, mint két vén télén, arany sin. És ezeken az aranysíneken vitte az idő, c einte lassan gördülve, majd mind vadabbul s/.águJdva, a bálványt, aki ahogy megszüle­tett, Isten lett az emberek között, Alert mire újra kikerekedett a hold arany­tányérja, már a tengerparti asszony nyakán is volt egy hasonló lánc, csakhogy az még szebb volt, mert a tenger fövenyéből gyűj­tötte osşzy. Mire pedig a völgyekben újra nyil’ni kezd­tek ugyanazok a virágok, a környék min­den asszonya o'lyan láncokat viselt a testén: nyalkán, a karján és a fülében is. Történt, hogy az egyik férfi egészen kü­lönös szinü kövekből íaragott láncot ni asszonyának és amíg dolgozott rajta, egy má­sik asszony megkívánta és elküldte hozzá a? ő emberét, hogy kérj,? el a másiktól' a kö­veket. Az idegen férfi minden darab kőért egy egész kagylóláncot Ígért és még ráadásul két e ejtett tulkot a hegyen. De amikor a másik nem akart megválni köveiről, felkapta i husángot és megölte vele. A bálvány ekkor már gördülni kezdett a síneken és ez volt az első vér, ami hozzá­tapadt. Az emberek uj és uj köveket találtak a hegyekben és rejtelmes háta1'ómmal ruházták fel őket. Volt kavics, amelyik többet ért három tuloknál, de két másféle kavicsért is megszerezhető volt, viszont hármat belőle fel lehetett eg)" különösen ritkább kaviccsal cserélni. A bálvány így teremtette meg az érték fo­galmát. Akadt később egy ember, aki okosabb vök a többinél, az aranysínek irányában messzebb tudott látni és azt hitte, hogy ő van hivatva megváltani az emberiséget. Ez az ember ta­lált a hegyekben egy ércet és kijelentette, hogy annak egy bizonyos súlyú darabjáért ennyi kagylót, annyi kavicsot, tulkot vagy ételmaigpt lehet cserélni. Megszületett az aranysíneken rohanó bál­vány első nagy fegyvere: a pénz. Az ember, aki kigondolta, nagy és ko­moly ember voit. Eszköznek adta a világ szá­mára, hogy minden ember könnyebben hozzá juthasson ahhoz, amire szüksége van. De a többi ember nem tudott különbsé­get tenni cél és eszköz között, az eszköz fo­galmát céllá töm jén-ezte és megtanította a-vermeK.eK.et, hogy imákat, mondjanak hozzá. Ettől a bálvány óriásra nőtt és amerre vígigszáguldotc az aranysíneken, nyomában öldöklő háborúk pusztítatták végig a vilá­got és a bűnnel fölszántott mezőket követ­kezetes törvények vetették be a förwlem, a /cnvedés és az emberi nyomorúság magjaival1. Minden gyermeket a pénz szolgálatára szültek az anyák, tudósok és hadvezérek szolgálták a bálványt, hogy gyorsabban gördüljön előre az aranysíneken. A gépek milliója jött Jétre, hogy szolgáljon «z embe­riség rohanó Istenének, amíg a másik Isten, a régi, nagy, az igazi valahova messze mene­kült, hegyeken, erdőkön és sziveken is túl­ra. Nagy emberi elmék tüzei világították be a vidéket messze az aranysínek mentén, de köröskörül sárkányok és szörnyek lakták a lappangó sötétségeket. Az aranysínek pedig abroncsként fogják körül1 ma is a világot, az aranysíneken ro­han tovább a bálvány és rohanni fog mind­addig, amiig majd egyszer újra jön egy olyan csodálatosan babonás este. Nyugaton, még bíborosabb lesz az ég és a tenger opálszinü csókokat üzen fel a hegyek­nek és az asszony újra a hegy tövében fogja várni a férfit. Idegesen lüktet a szive, mert ahonnan ide nipnckült, patakokban ömlik a férfiakból a vér, tülekedés és hajsza tombol és céltalan robotok malomkerekei őrlik fel az emberi időt. — Még soha sem halottam eddig a csen­det .. . ! — vallja meg szive nagy titkait a fáknak és a fák összesúgnak a feje felett. Eszébe jut a másik asszony, aki csak ka­cagni tud mindig, aki tele van csillogó ék- i szerekkel, szebbekkel, ragyogóbbakkal', mint amilyenek neki valaha is voltak. 1 BLUES (Perryhez): A húsz? PERRY: Millió. BLUES: ünök tehát mind ... BROWN-- Ne papoljon annyit. BLUL.S: Jogom van arra, hogy feijajdui- jnrk, jogom van arra, hogy tiltakozzam. Egy embrrrő. van szó... ne hagyják! Egy em­berről! ... III. JUDY: De én joet szeretem. PARKER: Mit tudja rnagn, henry mi a sze­relem! (Ecl-alá járkál.) Nem baj. JUDY (kétségbeesetten): De én joet aka­rom! PARKER ri/cm befordul): Nem adom ma­gát. Maga a jussom, maga az eredményem, maga .a? életem felszökő érrerrr. (Extázisbán): hallja a zenét? Vér van benne és tűz. (Kö- nyörgőn): Beszéljen hír, mondjon hát ti1 fi­rn it. JUDY: Én ebből nem értek semmit. PARKER: Maga nem olyan gyéréit, hogy ne értené. Akarom magát. És el fogom venni. JUDY (sírva): Ha szeretett, miért nem hallgató*t? Azt nem szokták megmondani. Aki boldogtalanul szerelmes ... PARKER, (felnevet): 0, hát ilyen gyerek még? Hát csak nem gondolja, hogy az em­ber elviselt egy hosszú életet', átmentette az idegeit öt évtizeden keresztül hajszában Ó9 ro­botban, félretette a hangulatait, redukálta az életérzéseit, kifutott a hegy tetejére, csodála­tos sólyom repül el a feje fölött — cs — nem nyíri utána? ... Miért nem szenvedek tovább?... A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzék, Hal álsápad tan jön fel a telehoid és amikor az asszony szemeibe néz, a bánat jeltelen mélységeit látja meg bennük. Az asszony hosszasan néz szembe a hóid­dal, kimondhatatlanul fáj benne valami ... -aztán dacos nagy tűz lobban a szemében és letépi nyakáról a gyöngysort. Szörnyűséges egy éjszaka lesz. Elnémul azon az éjjen a nagyvárosok zaja, autó nem tülköl az utcán, villamos nem csenget, ember nem beszél. Zenés lokálokban elnémul a zene, csalt a vonó mozog tovább idegesen a jazzhegedü húrján, ka lámpáinak a zongora billentyűi, de hangot nem ad azon az éjszakán semmiféle hangszer. A nők ajkán vérző seb lesz a rouge cs arcukon mérges fekély a púder. Tánc köz­ben görcs fog el minden lábat, az eskü elő­zők fogsora vacogva összeszorul és széles e földön nem hangzik el egyetlen emberi szó. Azon az éjszakán minden ékszer beleha­jt az driven húsba és izzóvá változik min­den pénzdarab. A harangok maguktól meg­szólalnak, minden templomnak kidől egy fa­la és kisétálnak belőlük a kényelmesre sza­bott, olcsó kis hitek, hogy a visszatérő Is­tennek helyet adjanak. A hód k«éz arra az egy asszonyra, feí- nyalábolj.1 elejtett sugarait és a sínek nélkül maradt bálvány beievágtat a világűrbe. Az asszony ott áll mosolyogva a sok szer- tcdobálr csigaház között, kidörzsöli szemé­ből az álmot, csodálkozik, hogy várás köz­ben el tudott aludni azzal a kis fehér háncs­csal a kezében és kitárt karokkal néz fel a hegyre. Egy lappantyú jön surranva a sziklák felől, fent megreecsen egy ág és siető léptek ne- szeznek. a mohái1

Next

/
Thumbnails
Contents