Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-13 / 11. szám

1 0 I a i a~tuhr 1 3.

ELLENZÉK

5

VASÁRNAPI GONDOLATOK

Levél elutazott barátom után

Barátom!

Meg Íveli írnom ezt a levelet. Nytitán kel! megírnom, különben magától felszakítaná a borítékot a mouidomvaJló. Tudnod kell. pedig, érezhetted is bizonnyal rövid ittléted gyér találkozási . alkalmai rendén, mennyire zárkózott vagyok magánemberi megnyilatkozásaimban. Közvetlen elődeim az írás mesterségében úgy vallották, hogy az író minden megnyilatkozáa voltaképen póz, szép vagy rat, előnyös vagy elkedvetlenítő beállítása önmagunknak a profanum vulgus télé. Tapasztaltam Is, hogy költőnek ez igen hákás „szerep", ami a külső sikereket illeti. A kiíelé-látszani-tudás művészete a tömegek szemében mindig nagyobb, mert kézzé foghatóbb erény, mint a befelé-éilnitrudás é. Adott pillanatban tudatosan felivett tetszetős beál- !itás olyan őrjöngő tapsviharba szédítheti a nézőt, min/t tartalomra üres 'Színpadi fel vonás végén a hős vagy a primadonna bevonulása lóháton vagy dáadalszekéren. Ez is siker, ez is hatás, csak a tűz lobban el oiDyan hirtelen, mint színfalak mögött a igörögtűzé a régi teátrumok világában.

Nekünk, mai Íróknak — büszkén vagy hanyag előkelőséggel, ez már egyre megy — el kellett és el kell vernünk magunktól a nózr, a szerepet, mert többre rendelt minket a mi időnk. EB kdüí vetnünk a pózt, még önmagunk megkárosítása árán is. Lehet, hogy a lényeg, a meztelten s néha valóban rideg, néha szánalmas, néha fomátlon lényeg felmutatása olykor művészietlenség vádját vonja maga után. Lehet, hogy az irnkudás csiszolt és fölként mestereitől ezért csak ebnéző mosoly lesz osztályrészünk. De én sohasem tudom feledni, hogy farizeusok és írástudók voltaképen egy anyának két iker gyermeke. így vagyok a nagy nyelvkészségü é~ sok nyelvet egyforma könnyedséggel beszélő emberekkel is. A nyelvtudás, kiismerem, az éivényesüáésnak egyik legértékesebb eszköze — néha hogy irigylem őket ezért az .uiomátoyért — s igaza lehetett Kossuth Fe-' rendnek: ki ahány nyelvet beszél, annyi am- tór. De azt ő sem mondotta, nem mondhatta, hogy annyival több ember. És van egy török közmondás: oki sok nyelvet beszél, több embernek tad hazudni.

Hazudna? Hiszen ez maga a költészet, mondják cs idézik Arany Vojtánáját: „költő

hazudj, csak rajt ne fogjanak“. De valahol élnie kell és élvén, Itatnia kell az igazság költészetének is. A kendőzetlennek, a cico- •mátliainnak, az ajakit és rizspor nélküli ős- ösztön-megnyilatkozásnak, mely tiszta és üdítő, mint a pohár víz, izes és tápláló, mint a buzaikenyér, s a puszta konstrukcióval lelkeket magasba itenditő, mint a templom vagy a tágas, nyájas, napos, levegps családi ház.

Én nem akarok szépen hazudni neked. Nem akarom szavak sistergő tűzijátéka mögött csak sejteni a lényeget. Pohinköszön- tőktől is irtózom, bár néha el kél ismernem, magától buggyan ki a szó az ember szája szélén, mint tele borospohár peremén az ital. A túlcsordulás ugyan rendszerint rossz tanácsadó, de ma ne köntörfalázzunk és ne óvatoskodjunk, engedjük szabadjára magunkat, ahogy költő a versben, muzsikus a zenében szokta. Engedjük szabadjára magunkat, hogy még bensőségesebben megszoríthassuk egymás megtalált kezét.

*

Nem te vagy az egyesülten zsidó barátom c felteszem, hogy neked se én vagyok az egyetlen keresztyén. De a találkozás, mely ben nünket egybekapcsol, e barátságot olyan tar tálammal tölti, meg, minit vililanyhuzá t a: áram, mint artériát az élő piros vér. Azor a magaslaton találkoztunk, melyen az embei lábai alól magától elfogy a talaj, testedet lesz és lebegő, jó és rossz tulajdonságait levetkőzött szellemmé finomul a létezés durva kézzelfoghatósága. Megterm ékenyi te ttüh egymást fizikai érintkezés nélkül Mi ez, hs nem 'Szeplőtelen fogantatás? Még mindkettőnk testi jelenlétére sem volt szükség. Virágok termékeny ülnek így szél, víz vagy lep- keközvetitő utján.

Zsokáros verset irtani évekkel ezelőtt a teremtés nagy egység varázslatáról. Akaratlanul' is a keresztény lélek szólaí'lt meg benne. Hozzád került a vers és bevallottad, újra hívővé lettél aDta'.a. Nem keresztény hívővé, hiszen- minden poreikád zsidó. Ha kikeresztelkednél, akkor is csak külsőségek cserélődnének meg az életedben, de .masadat, akinek születtél, mássá alakítani már képtelen volnál. De találkoztunk a hitben, mely nem zsidó és nem keresztény, csak névtelen lobcgás a jobb. a tisztább, az igazabb, a tökéletesebb felé. Ahogy Szenei Molnár talál.................................................................................

kozott a Sionnak hegyén a zsidó zsoltár Íróval m <kí fraiteu da-Larnyts magyar Ayeuva* a xridó *Uk imádságát ma a magunk ke resztyen és zsidó lelkének táplálékául egyformán használhatjuk.

Azt akartam mondani, hogy azon az estén, mikor kolozsvári dobogóról szellemünk közös 'gyermeke megpillantotta a nyiJvános- ságor, te, kedves barátom, egy váratlan pillanatban hideg zuhannyal öntöttél nyakon.

Ady és Remémyik és az én versemre irt dalaid előadása után igy jelentetted be a következő számot:

— Most érkeztünk el estélyünk „tivajdon- képeni" céljához, a zsidó dalokhoz.

■

p B A

wBnk1

2 a v arba jöttem.

Vajon mi hát a tulajdoniképem cél? A találkozás, vagy az elkülönülés? Az egység vagy a küiönség?

Nehogy féreéits. Senkinek sem szabad félreértenie engem. Jómagjaínról eléggé köztudomásúvá tettem hasonló nyiLt vallomásaik alkalmával, hogy a népi eredetű magyar doiBbiTv. visszatérni, azit köz kinccsé tenni, ví- Kyért'ékké emelni a ma élő nemzedék egyik legnagyobb belső öröme és legszentebb kö- tekTMÖge. Ha zsidó volnék, ugyanezt váltanám a zsidó zene népi értékeiről. így is mélyen íaracm és élvezem azt a különös daii- tamk*'K«e.c, meilyr egy nép lelkének legmélyéről kívánkozott: felszínre s lebilincselő és ■klitó erejének hatalma alól nem tudom, de

m is akarnám kiszabadítani magamat. S cm első Ízben mondom ki a szentenciát: rinden nép annyit ér, amennyivel) a maga :.:!önŰqg}ets értékeiből hozzá tud járulni az gyetemtes közmüve) ődés értékállomány ához. )c nem e különilieges érték kihangoztatása a , t u k jdonképeni cél", hanem az egyetemsség etének gazdagabbá tétele. Te, aki magadban udod egyesíteni a jó zsidót a jó magyarral, ki zsidó létedre a keresztyén lelki tarta- cmmaO olyan fenntartásnélküli szellemi házasságra tudtál lépni, te ns látnád minden estély és minden ta; álhozás és minden megnyilatkozás igazi, tuia j dónké peni célját: a

nagy összhang építését? Kik lássák ezt, ha* nem mi és a magunikszőrü szó Berni előírnin- kások? Kik építsék, ha nem mi, akik bélyeggel a homlokunkon születtünk, akik a világ anyagi hatalmasságaihoz képest időtlen idők óta kisebbségi sorsra vagyunk 'kárhoztatva, akik elveszett emberek -vagyunk, mert a hitünket sem jó szóért, sem jó pénzért, sem erőszak fenyegetésére megtagadni nem tudjuk. Ez a hit pedig nem magyar és nem zsidó és nem mohamedán, ez a hit a jobbra- hivatott ember örök kereső ösztöne a Ma- g asabbrendii, a Ronioíhatatkn, az Egye diri- , való és mégis mindenben jelien való nagy összA tangó lágy dallama mellé a kiváló, raffinált

ttlsein pezsgő

a legkedvesebb iárs.

/ \ lEhein t.xtra pezsgő mindenütt a szakértők egyhangú dicséretéi érdemli ki. Az erős, magas szesziartaimu, mesterséges italok divatja elmúlt és uj stilus^vonult be az étkezési rendbe. A f&íieiís Extra pezsgő legkellemesebb meglepetés. Vendégei bizonyosan örömmel fogják fogadni figyelmességét, ha egy pohár ffhein Extra pezsgővel kedveskedik nekik. Több mint 40 évi siker, számos kereskedelmi és ipari kitüntetés és a Carol parki kiállításon arafcU siker a legjobb ajánlók . -hi;

II Stein

Alapítva 1892

! hang után.

I

Túlzott érzékenység volna, hogy felhány- torgatom azt a felületes hallásra jétentékte- len mellékmondatot? Ront ez, ronthat ez a mi barátságunk bensőségén és tartósságán? Úgy érzem, ha ronthat, rontsa is össze, rombolja le egészen. Gyönyörű épület volt, fájdalmas volna kiköltözni belőle. Mégsem. tudnám elmondatlanul magambafojta- ni ezt a levelét. Magamból tépem ki ezt a tüskét, az én vérem csordul ki a nyomában. Mérget hagy különben a szervezetben, megARANYSINEKEN

Mese az emberről

Irta: WASS

Soha sem vök még olyan csodálatosan szép az ég, mint azon az estén. Soha még annyi puha illatot nem leheltek ki magukból a virágok, mint akkor. Nagy, bűbájosán nagy volt a varázs, .aim azon az estén hatalmába kerítette a tödet.

Zöld és ük felhők bolyongtak a keleti égbolton, a nyugati hegyek csúcsa fölött narancspiros fényrózsák hervadoztak és az északi lankák mentén ezüstös fátylakat szövögetett a tenger.

Va: ami furcsa feszültség lappangott a levegőben. A madarak érezték és nem mertek énekelni tőle, a halak is érezték és önkéntelenül mélyebbre ereszkedtek alá, ahol már nem volt olyan opálos színe a viznek, hanem sötét volc és kietlen, mint a messze jövőbe elvesző idő, amit homályos emberszem hasztalan igyekszik felderíteni.

Az emberek is éreztek valamit, de nem nagyon törődtek vele, mert az emberek akkor is csak éppen olyanok voltak, mint ma: nem nagyon törődtek azzal, ami a mindennapi életükön kívül történt.

Azon az estén a nagy hegy tövében egy asszony ált és várta a férfit. Dél óta ott állt es nézett fel a hegyre, fel az óriásfák •

neszek) lombjai közé, mert tudta, hogy arról j

fog jönni, egészen biztosan tudta és szemé- ’ vei ezerszer végigcsókolta a kis mohalepte csapást, amelyet érinteni fog a lábával, amikor elhalad a páfrányok között.

Dél óta várt rá és néha egy kis kétség,

ALBERT.

fogta el, egy kis szorongás, mert emlékezett, hogy haragos volt a hangja, amikor elváltak és félt, hogy nem fogja megcsókolni, mint máskor.

Dé'J óta várt rá és a sziklák odúiból már egyenként bújtak elő a nagy halk denevérek, valahol fent a fák között nyögve szólalt meg az óriás-bagoly és egy elsurranó lappantyú szinte érintette a vállát. Fent a feje fölött nagyon bizonytalanul gyűlt meg egy kicsi csillag, hideg és idegen volt a tekintete és amikor felnézett rá, megborzongott a gondolatra, hogy hátha neki is ilyen lesz ma a pillantása, amivel1 ránéz.

Dél óta várt és unalmában kis fényes csigaházakat kapart elő a sziklából, furcsa kicsi holmikat, fehéreket, csillogókat, kis hegyes körmeivel kikaparta őket a szürke kőtói, a kezébe vette, furcsán zörögtek és ő nevetett, mert kelemesen csiklandozták a tenyerét.

Néha, amikor a nagy, néma hegyre feltekintett, valami zsibbasztó szorongás fogta el a szivét, mert a hegy sötét volt és komor és nagyon hallgatott. Ilyenkor földre szórta a kis csigaházakat, hogy jobban a szivére szoríthassa a kezét. Úgy dobogott ilyenkor a szive.

De aztán a völgy felé fordult, meglátta a ki? derűs bokrocskákat és a virágokat a bokrok alatt, ilyenkor mégis csak elmosolyodott és összegyűjtötte újra a földre szórt csigaházakat.

Tetszettek neki ezek a furcsa kicsi holmik, újak voltak és kedvesek, még soha sem volt ilyesmi a kezében és boldog volt, mint egy gyerek, aki valami uj játékszerre bukkant. Hosszú, vékony faháncsot talált valahol, szívós volt és fehér, valakinek a bársarujáról szakadt Be talán, felemelte a földről és játszott vele.

Unatkozott.

Szórakozottan gyömöszölte be a háncsot az egyik csigaházba, az a csigaház éppen öreg volt és kopott és a másik végén is egy kis sötét repedés tátongott félszegen: igy történt, hogy az egyik nyilason begyömöszölt háncs a másikon kijött és a kis fehér csigaház ott himbálózott a levegőben.

Ez tetszett az asszonynak. Megpróbálta a másodikat is felfűzni melléje, de azon már csak egy nyílás volt és a háncs vége nem akart kijönni sehol sem.

Tanácstalanul nézte egy darabig, aztán Hirtelen elmosolyodott, kis hegyes kavicsot vett fel a földről és dörzsölni kezdte vele a csigaházat.

És amikor a nap leszállt a nyugati hegyek mögé és az este, mely mindeddig a legcsodálatosabb és kigbabonásabb estéje volt a földnek, afáleheke csókjait és megborzongtak belé bokrok és fák: a háncs csupa-csupa kis fehér csigaházzal1 vollt telefüzve.

Az égen lassan el!lankadtak a fények, kis zöld felhőcskék belevesztek a messzeség le- om'ló vásznaiba, nagy, lomha baglyok lepték el a völgyet és az asszony még mindig ott állt a hegy tövében és várt.

Hideig fuvallat jött a tenger felől, megborzongott belé és hangosabban kezdett verni a szive.

A férfi haragos arcát látta maga előtt és látta a másik asszonyt, aki ott él a tenger

mellett és borzasztóan gyengének érezte magát. Annak az asszonynak a nagy, égő fekete szemét látta és érezte, hogy az ő szeme szürke és fénytelen.

Az erdő néma volt, a hagy szórtan sötétségben állt. Lépések közeledő nesze nem dobbant sehol. Nagymessze egy kuvik kiabált, a völgy felett vad’udak vonultak a tenger felé. \z asszony kezében dideregve vacogott össze a csigalánc.

Ekkor jött föl a hold. Már régebben megszállhatta a láthatár alját, de az a csúnya kicsi felhő csak most csúszott ei! élőé. Ott izzott fehéren a nagy telehold, ezüstpárákkal havazta be a völgy tisztásait, a fákat és a hegyeket, fűszálak hegye csillogva szembenézett vele, a folyondár levele, világított és hideg tűz szökött a csigaházak közé.

Az est babonás varázsa tetőfokra ért. Soha még olyan csodálatos várakozás nem ülte meg a földet, mint akkor. Rettenetes nagy álmot látott minden férfi és minden asszony, azon az éjszakán a csecsemők megszólaltak és babonás .átományokrói beszéltek.

A nagy hegy reszketett.

Lihegtek a lombok, menekülő lappantvu jött cikázva a sziklák ielöl, fent megreccsent egy ág és közeledő léptek neszezrek a mohán.

Az aszony szivére szorította a kezét. Ujjongani szeretett volna, de ugyanakkor könv- nyek fojtogatták: hogy jaj .. . hátba tovább megy. . . tovább a tenger leié, ahol az a másik asszony él . . .

Reszkető kezében összeverődött a tüzér és amint ránézett, látta: a hold bubája izzott a csigaházak között.

A léptek ott dobogtak már egézsen közel.

Forróság futott át a testén és megreszketett tőle, a hold babonás erővel a szivéig nézett, tüzelt és fájt benne valami. . . hirtelen

Erisébe

Szálló

Budapest, IV., Egystem-uie .i 5. — 100 modern kényelmes szo^a. Lif ek. Hiieg-meHg folyóvíz. Központi fűtés. Az étterem és kávéiiá ban minden este szalonzene. — Manii; 1.6D P. Az Epzsébet-p’íicében egypineéi* rendszer I

HB*