Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-08 / 6. szám

ADY ÉS LÉDA 10 3 5 Január S. Két karácsonyfa« ünnepély Az egyik karácsonyfa-ünnepély a német óvódéban játszódott le, ahova a kislányom Jár­Rendes, szabályos, kedves ünnepély volt, a tizenkét gyermek szép kiejtéssel- énekelt és szavalt németül, bájosan pironkodtak sötét bársonyruhájukban, vagy lepkekönnyü se­lyemben s végül ragyogó arccal mutogatták egymásnak a játékgépkocsit s a hajasbabát, amit a fiuknak, illetve a iánykákuak hozott az angyal ... A hangulatos estén felbuzdulva egy má­sik karácsonyfa-ünnepélyre is elmentem, me­lyet az egyik iskola dísztermében rendeztek a2 összes elemi iskolák növendékei számára, ajándékosztással egybekötve. Azelőtt való nap láttam az egyházirodábau a pontosan osztályozott csomagokat, az erős, fekete, ma­gas cipőket: látni akartam kis gazdáik örö­mét is. Bársonyos, csillagos vasárnap este halad­tam az iskola felé, mely a kertváros főterén kivilágított ablakaival hivogatólag sugárzott Beléptem a díszterem ajtaján s majdnem visszahőköllem. Odabenn többszáz proletár gyermek mos datlan, áporodott testszaga ülte meg a leve gőt, mely fojtó és tüzes volt a bezsufolódott tömegtől. Annyian voltak, hogy a földön, székeken, ablakpárkányokon, a zongora körül, az emelvény tövében, mindenütt, egymás he- gyén-hátán szorongtak s valósággal elsötétf- tetiék a termet. A színpadra éppen fehér angyalok igyekez­tek bevonulni, de hangjuk elveszett a prole­tárgyermekek szünetnélküli, baljós zsibongá- sában. Tanitók, tanítónők, hitokiatőnők igyekez­tek fenntartani a rendet, de a nagy szoron­gásban az iskolák elkeveredtek egymással s a fegyelem felbomlott. Tömeg, fakó, ron gvos. éhes, fegyelmezetlen, tömeg vált a gyermekekből, a kamaszokból s a papok és tanitónők mintha nem elemistákkal, nem egyénekkel és gyermekekkel, hanem az ele mekkel harcoltak volna. Az ünnepély bizonyára minden különö- ; sebb esemény nélkül zajlott le, de én pár perc múlva kénytelen voltam kisietni a sza­badba. Odakünn mélyet lélegzettem a csillagos csendből s még nem tudtam, milyen elmo- sódbatatlan nyomot hagyott bennem e né­hány perc. Csak napok múlva kezdtem figyelni a hangra, mely folyton ezt ismételte bennem: látod, többen vannak, most a saját szemed­del láttad, mennyivel többen, milyen végze­tesen többen vannak . . . A proletárgyermekek karácsonyi ünnepé­lye ugyanis egy statisztikai táblával kapcso­lódott képzeletembe, melyet tavaly a Nép­egészségügyi Múzeumban láttam. Nem állok jót a számokért, de úgy em­lékszem, hogy a táblázat a 9:1-hez arányszá­mot mutatta, vagyis minden polgárgyermek születésére nyolc proletárgyermek születése esik. Ami egészen kezdetleges számtani tör­vények szerint is végzetesen azt jelenti, hogy a kitenyésztett, értelmes osztályok egészsé­ges ivadékai nyomtalanul el fognak tűnni a rosszul táplált s népbetegségekkel terhelt, de szapora proletárutódok tömegében. Hogy ez a napról-napra növekvő tömeg mégsem ötlik kellőképen a szemünkbe, an­nak, azt hiszem, talán az is az egyik oka, hogy a nyomorgók seszinü ruhája mimikrit képez az esőverte kerítések, házak, az egész utca szürkeségével. De ez a két karácsony­fa-ünnepély, a fodros ruhák vidám s a ron­gyos ruhák sötét színeivel „színesen"’ illusz­trálta a kisszámú, jói ápolt egykék s a pro­letárgyermekek számarányát S még egyet tanultam azalatt a néhány perc alatt. Én s rajtam kívül még annyian, akik na­ponta újrakezdődő anyagi gondokkal küz­dünk a szoros értelemben vett létfenntartás­ért, hajlandók vagyunk beleélni magunkat a gondolatba, hogy az, ami minket a proletá­roktól elválaszt (a „műveltség" aranypénzre be nem váltható papirosutalványa s az úrin san szabott egv-két ruha) inkább látszat már csak. mint kézzelfogható valóság. A terem rettenetes levegőjében, a tisztáta­lan testek 'e középkorra emlékeztető párol­gásában be kellett látnom, hogy még igen mély különbségek választják el a szellemi proletárokat az igazi proletároktól. Legelső sorban a fürdőszoba. A fürdőszo­ba, az üde fehérnemű, a habfehér ágy, a jó ievegö kultusza, egyszóval minden, amit hí- gieneának nevezünk. Másodszor ugyanez lelki vonatkozásban: lelkünk fürdője uj látókörökben, a friss könwek, újságok, térképek uj köntösei s végül a vágy a jó levegő, a tömegek feleme­lése felé! Mert ezt kell tennünk, oly sürgősen, hogy holnap talán már késő lesz. amit ma elmu­lasztunk Papok, tanitók és tanítónők, hő­sies kis hadsereg, akik emberfeletti kü/del met vívnak a csak általunk közelről ismert, elemi erőkké növekedő tömegekkel Oswaldtól olvastam egyszer: Ha meg aka­rod ismerni magadat, végezd cl kötelessége­det. De mi a kötelességed? Mindig a nap kö­vetelménye, „die Forderung des Tages*'. És hogy mi a napnak a követelménye, a két karácsonyfa-ünnepély megtanított rá Ezt a megismerést kaptam ajándékba a sorstól 1934 karácsonyán. Sz. Weress Jolán. Óránként 505.8 kilométer Deimont irnneia ep I (balról a második) áUitotia M nf a legtriobb tá 11 d t saját tervezésű gépével ä Kolozsvár! ciptsripwiim karca a DOrhcmhcdOhKcl A dpesziiiarasoK tise cl wannas adósokra, nogg regi adósságaikat emu föitó tf síit. Hullái ULzeiRi KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósilójától.) A kolozsvári bőrkereskedők, mint az Ellen­zék annak idején hírül adta, érdekeik védel­mére szindikátust alakítottak anélkül, hegy­ez a cipész és csizmadia iparosokat érintet­te volna. A szindikátus elhatározta, hogy a kivitelezéseket megszigorít ja és a régi adóso­kat adósságaik kifizetésére szólítja fel. Erre a lépésre az kényszeritette a kolozsvári bőr- kereskedőket, hogy a gyárak csak készpénz ellenében adnak nekik árut, ők pedig hitel­re kénytelenek kiadni. A szindikátus e ha­tározatának eredményeképen körlevélen érte­sítette az összes kolozsvári cipészeket és csiz­madia iparosokat, hogy 2500 lej értékig hitelre árut csak bon ellenében, 2500 lejen felül váltó. 5000 le­jen felül pedig csak jelzálogos bekebele­zés ellenében szolgáltatnak ki. Felhívták er 'en a régi adósaikat bőm- január 15-ig adósságaik rendezésére tegyenek javaslatot. A körlevelet e hét elején kapták meg az érdekelt iparosok. Sokan félreértették, mert azt gondolták, hogy a kivitelezés teljesen megszűnik és hogy adósságukat január 15-ig ki kell fizetniük. Éppen ezért az ipartestület kebelében működő cipész és csizmadia ipari szakosztályt tegnap ebben a tárgyban rend kívüli gyűlésre hívták egybe. A gyűlésen több felszólalás hangzott el. A cipész-iparosok egy része kijelentette, hogy nincs abban a helyzetben, hogy az adós­ságát belátható időn■ belül rendezze. Mások annak a véleményüknek adtak ki­fejezést, hogy ez az adósság is konverzió alá esik Elhatározták azonban, hogy mielőtt végleg döntenének, az ipartestületi ügyész véleményét kérik ki s azután egy hét tagú bizottságot küldenek ki. hogy a borkereske­dők szindikátusával a tárgyalást felvegye Ennek a bizottságnak Biris Luca, a szakos? lálynak az elnöke les? az elnöke jjapan kormány es diplomáciát kar ielvomtí Tokióban a Mulsuhite császár emlékezetére rendezeti i nnspségre Révész Béla uj könyve, Ady Endrí tó a? száz ismeretien levelével, ve rsk ez irataival. :: fényképpel és egyéb melléketekkel. A gyö­nyörű kiállítású kötet 144 lejért kapnato t Ellenzék könyvosztályában Kolozsvár, ró:rr. .Vidéki rendelést azonnk intetünk! Az egvik párisi mulató ajtajára kicsiny táblácska volt akasztva fekete betűkkel: „Sertéshizlalók Egyesülete - - Rendes Tagok Találkozó helye“'. Tízezer frankkal kezdte itt Staviskv s ezt aztán egv hónap alatt egv millióra kikerekitette Titkos társai a Bal tisti-fi vérek mindig ott ültek asztalánál s lesték, mikor kerül elő a kilencedik kártya ugv, amint ezt a mester akarta, hiszen nála jobban senki sem tudott keverni. Így alapították meg Staviskv és társai a világ első játékkaszinó trösztjét. Nizza, Biantz, Le Tonquet, Enghien. Trou- villo — mind a? övék volt. Csupán Canne> és Danville voii két görögé — i|t Zogranho és Andrej osztanak ma is . Jimmv Valker. Dolly Sister» * Citroen itt robbantották a bankot s álonsmfllióikat itt keresték Harminchatmillió frankot vitt cl egy este Citroen ur bőröndjében, hogy aztán másnap kétszer ennyit veszítsen s kölcsönt vett fel Staviskytől, hogy haza tudjon utazni... A nemzetközi benzinkartell és a legna­gyobb kaucsukgvár vagyona is kevés volt ahhoz, hogy a kis mérnök által alapított gyárai megmentse a pusztulástól. Előbb Staviskv ment el s öt most Citroen követte. Csak társaik maradtak: Otillio Rattisti, Aleardo, Hamlette, kik most Brüsszelben s hir szerint Konstancában fogják a „Sertés­hizlalók Egsresületé"-nek tábláját kiakasz­tani. S jönnek nj gyárosok s kövér miniomosok * a nagy gazdasági válság dacára minden úgy megy tovább, mintha Jimmy Valker, Dolly Sisters s Citroen ma is boldogan ülné­nek együtt a nagy mester »srtalánáL (x) Az öngyilkos bátyja Az elmúlt év júliusába» 11 bécsi Matzlelntr* dorfplatz felé haladt egy villamos, a villa­mos mögött pedig egy teherautó. A teher­autó megelőzte a villamost, azután nagy- sebességgel folytatta útját a sínen. Az utca teljesen kihalt volt. Egyszerre az egyik kapta alól elöszaladt két kis fiú, a hat éves Kari és a hét éves Hans. Az idősebbik fiucsk* hirtelen elengedte öccse kezét, kiugrott az úttestre és az autó alá került. Kari rémülten felorditott, a járókelők oda­siettek, rendőr érkezett a helyszínére, majd a mentőkocsi és a kerekek alól kiemelték n halott Hansot. Megállapítást nyert, hogy a bét éves Hans öngyilkosság) szándékból szaladt a teherautó alá. Az ügy ezzel még nem ért véget A bécsi bíróság most tárgyalta azt a kár­térítési keresetet amelyet a szerencsétlenül járt gyermek családja nyújtott be a teher­autó tulajdonosa ellen. A hat éves Kari ne­rcben írták még a keresetet amelyet felöl* vasiak a tárgyaláson. — A járdáról végignéztem * rettenetes je­lenetet. A lelkem mélyéig felkavart az eset Három hétig le sem hunytam a szememet. Éjszaka ordítottam, rémeket láttam, a félelem!© hideg verejték ütött ki a testemen. Még ma is kisérteleket látok, állandó rémü­letben élek s nem merek egyedül az utcára menni. Elvesztettem a lelki nyugalmam, nem tudom összeszedni magam. Az elszen­vedett lelki fájdalmakért napi 30 schilling kártérítést követelek ... A hécsi bíróság elutasította Kari kerese­tét azzal a megokolással, hogy lelki fájdalmakért nem jár kártérítés. Szokja csak meg a gyermek a szenvedést, minél előbb, annál jobb. A kártérítéshez pedig nem jó hozzászokni, mert a továbbiak folyamán úgy sem jár napi harminc, schilling egy álmatlan éjsza­káért. A rémek pedig igy is. úgy is eljönnek és üldözik az embert, ez elől nincs menek­vés Ha pedig mindenki fizetne azért, mert lelki fájdalmat okoz, vagy pénzt kapna azért, mert szenved, a pénz állandóan ide oda vándorolna — ma én fizetnék neked, holnap te nekem. Kari okulhat mindezekből. Máskor ne ve­gye annyira a szivére, ha hét éves bátyját . élettapasztalatai, rossz idegei, egzaltáltsága. félelme, nyugtalansága és koraéreüsége a szeme láttára a teherautó kerekei alá viszik. Ezért nem érdemes éjszakai nyugodalmában zavartatnia magát Karinak, akinek külön , ben vicéné az anyja a Wiedr.er-Hauptstrasse egyik nagy bérkaszárnyájában. Stawisky és Citroen

Next

/
Thumbnails
Contents