Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-05 / 4. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ ! !N NUMERAR No. 141.163/19^ j Ara 3 lej Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda; Cluj, Str. 1. G. Duca No, 8. FíókkUdóhivfltal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók So. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, téicvre 420, éveata 84c lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente \4 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözetrel tdbb LVf, ÉVFOLYAM, 4. SZÁM. SZOMBAT JANUÁR 5. Ónixai Középeurópa eszméje már nemcsak a politikusokat izgatja, — érthetően — hanem az Írókat és tudósokat is. .Szellem, hogy tárgyi valósággá lehessen. Szükséglet, amit már mindenki érez és óhajt. Mentői fogékonyabb valaki, annál inkább. A magyarság és benne az ifjúság, mind a kettő önmagában véve is, ilyen fogékony lelkű. Eszerint nincs miért csodálkozni, ha most a magyar értelmiség s ennek uj lehetőségeket kereső ifjúsága egyre inkább a mélyére néz a dunai Középeurópa kérdésének. Az Ellenzék tegnap emlitetíe, hogy a magyar ifjúság egyik irodalmi vezére; a közvetlen bírálat, de az általánosabb szellemi életnek is jéles katonája, Németh László szinte fontosabbnak mondja környező országok nyelvének megtanulását, mint a nagy nyugati népekét. (Bizonyára igazság, hogy rendkívül hasznos lenne, ha szomszédok elsősorban egymás nyelvét értenék meg s így egymás életébe, egymás lelkűidébe, egymás céljaiba pillantanának minden egyéb előtt. Közös munkára, de harcra is útmutatást kapnának. Tolnai Gábor szerint elégtelen a magyar irodalom ismerete zárt önmagában, ezért sürgeti a középeurópai népek irodalomtörténetének a megírását. Mindenesetre érdekes gondolat, ha nem is nagyon sürgős, mert sürgősebb és ezért jelentékenyebb kötelesség; előbb ezeket, a környező irodalmakat alaposan megismertetni fordítások utján és kikutatni, mennyi.' ,j hatottak egymásra, mert a nem-tudás és el- takartság a világért sem jelenti még a mélység hajszálcsövességén át a meg nem állapított vagy egészen föl nem tárt érintkezés és kölcsönhatás hiányát. Dunai Középeurópa lakói nagyobbára mezőgazdák s ezért inkább mint másutt szerepe van itt a földész- népnek s a kis emberi rétegeknek, amelyek a régi értelemben vett köznépet jelentik. Ha Buday György, a külföldön ismeretessé válni kezdő grafikus mondja, művészi és irodalmi tevékenységével szélesebb rétegekhez kíván férkőzni, ezért a ponyvára veti magát, vagy amikor Győrffy tanár örömmel jelenti, mint sikerült a néprajz tudományát a középiskolai oktatás tárgyai közé fölvétetni és szükségét látja a nép iránt való további érdekek szolgálatának, akkor itt is a dunai Középeurópa érdekében történik valami. A köznépen át. Szóval útban a valóság érdeke és nyilvánvaló; az eszme valóság fog lenni. V. György angol fisról y a brit világbirodalom tökéletes képviselője, mert az eszményi gentlemanlike valósul meg benne, elsőrendű és sürgős kötelességnek ismerte: meleg és elismerő levél sajátkezű megírását. Ezt a levelet nem egy régen szolgáló miniszterelnökhöz, vagy a brit hajóraj tengernagyához, nem is indiai maharadzsának, vagy valamelyi európai államfőnek küldte, hanem egy jubileumot ülő újságíróhoz és szerkesztőségnek. Igaz, ez a lap a Times és már 150 esztendeje létezik, sikerült változatos és hatalmas pályáján az angol élet egyik fogalmává lennie, még a szárazföldi Európa szemében is, de lényegében mégis csak újság ez a Times és cikkeit bármiig fontos jelentőségűek az angol birodalom ás világ közéletében, alapjában véve épp olyan újságírók írják, mint bárhol másutt a lapokat, akárhányszor azzal a bizonyos maradék ceruzával, amiért Ferencz József császár és király megvetette az egész testületet. Igaz, régi szólam, hogy a sajtó az egyik nagyhatalom. De még sem Írnak más királyok más Timesekhez és tagadhatatlanul világszerte csak szükséges rosszat látnak bennük. Pedig legtöbb magasra törő politikus az újságírással kezdi s ha lehanyatlik a hatalomról, szívesen keres menedéket egy kopott szerkesztőségi asztalnál. Mindamellett az újság és újságíró ... És mindamellett az angol királynak a világ első gentleman-jének ez a cselekedete tünetszerü. Sőt példátlan. Mi magig hftém. Jeleaţi, bobét parancsta reménykedése Lávák római írtján „Megegyezésre fogunk futóm, snerá mindkeffen a béke érdekeit sio!- gélfsak** — mondoiia a párisi pályaudvaron a francia külügyminiszter IPÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Laval kül- j ügyminiszter tegnap este 8 óra 50 perckor j a páfis—római expresszvonattal elutazott Rómába. Elutazása ünnepélyes körülmények között ment végbe. A pályaudvaron megjeleni több miniszter, ott volt Olaszország nagykövete és a kisantant államok és Ausztria követei. A pályaudvar előtt összegyűlt óriási közönség élénk ovációban részesítette Láváit, akivel együtt utazott Rómába a leánya is. Vele utazott még Alexis Leger, a külügyminisztérium állandó államtitkára, több szakértő és a külügyminiszeri kabinetfőnök. Laval vonatba szállása előtt kijelentette az újságíróknak, hogy boldognak érzi magát, hogy Rómába mehet és megbeszélheti egy olyan egyezmény létrehozását, mely a két ország tartós barátságát biztosítja. Boldog azért is, hogy Mussolinivel tárgyalhat, aki épp úgy át van hatva a megegyezés szükségességétől, mint Franciaország vezetői. — A feladat, melyet Mussolinivel együtt magunkra vállaltunk, —■ mondta Laval — igen fontos nemcsak Olaszország és Francia- ország szempontjából, hanem azért is, mert magasabb cél felé törekszik. Nemcsak arról van szó, hogy rendíthetetlen barátság alapjait rakjuk le Olaszország 1 és Franciaország között, hanem arról is, \ hogy ezt a barátságot tevékeny módon állítsuk a béke szolgálatába. Én mindenesetre meg fogom védeni ebben a megbeszélésben is Franciaország érdekeit. Biztosra lehet venni, hogy ugyanezt teszi Olaszországot illetőleg Mussolini is s minthogy mindketten a béke érdekeit szolgáljuk, megegyezésre is fogunk jutni. A magunkra vállalt munka sikere pedig mindazoknak közeledésére fog vezetni, akiknek közreműködése szintén nélkülözhetetlen a béke biztosításának munkájában. Remélem — folytatta kijelentéseit Laval — hogy az egész világ örömmel veszi tudomásul, hogy úgy az olasz, mint a francia kormány legkomolyabban átérzi a békével szembeni felelősségét. A tanácskozást megelőző eddigi tárgyalások is a legszivélyesebb légkörben folytak le, noha ismeretes, hogy kényes problémák voltak és vannak szőnyegen. A két nemzet közötti barátságot azonban a béke érdekében megingathatlanná kell tenni. Akik bizalmukat belénk helyezik, — végezte kijelentéseit Laval — nem fognak csalatkozni. HeisiésíyScedlő a kangolai Parisban Parisban az utolsó napok nyomott hangulata után valóságos íollélegzés kiséri La- j val utazását. A hangulat leghatározottabban reménykedő. Azt hiszik, hogy Olaszország és Franciaország között most már tartós barátsági kapcsolatok alakulnak ki, még arra az esetre is, ha a két hatalomhoz külön- külön kapcsolódó államok és államcsoportok érdekeit nem sikerülne teljesen kiegyenlíteni. Ebben a kérdésben ugyanis még súlyos kételyeknek adnak kifejezést különösen azok a lapok, melyek a kisantant iránt táplált erős rokonszenviikről ismeretesek. A Journal des Débats például megállapítja, hogy Franciaországnak az előzetes megbeszéléseken nem sikerült biztosítani a középeurópai határokat. Ehelyett körmönfont formulával kerülték ki a nehézségeket, ami lényegében nem oldja meg a súlyos kérdést. Az Écho de Paris, mely a római tárgyalással szemben erősen kritikus álláspontot foglalt el, most nagyon mérsékli hangját, de a középeurópai kérdés megoldására vonatkozólag szintén erős kételyekre ad kifejezést. A többi lap azonban fentartás nélkül örömmel üdvözli úgy a római látogatást, mint az olasz —francia előzetes tárgyalások eddigi eredményeit. Megállapítják, hogy most már messzemenő remények támadhatnak abban az irányban is, hogy a középeurópai kérdés az általános béke javára kielégítően elrendeződik. A félhivatalos Petit Párisién szerint a megbékélés szelleme elindult hódító útjára és nem kétséges, hogy most már a történelemnek is uj fejezete kezdődhetik Európában. Az általános reménykedő hangulatra vall, hogy a párisi tőzsdén a papírok értéke rohamosan emelkedik s a pénzügyi világban nagy reménykedéssel néznek a jövő elé. A lapok gazdasági jelentései ma reggel a párisi tőzsdének olyan viharos forgalmáról számolnak be, amilyenre évek óta nem volt példa. A megegyezés lényege Az olasz éí francia kormán}7 között létrejött előzetes megbeszélés eredményének mibenlétére vonatkozólag meg mindig nem lehet pontos adatokat kapni. A francia sajtó azonban nem cáfolja a tegnap megjelent római magyarázatot, mely szerint az osztrák függetlenség biztosítására kötendő egyezmény mellett Olaszország, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Magyarország külön egyezményt írnak alá, amelyben egymás függetlenségéért szavatolnak és vállalják azt, hogy egymás ellen nem indítanak támadást. Területi kérdésekre vonatkozólag azonban ez az egyezmény nem foglal magában kölcsönös szavatosságot. A megegyezés előtt Francia- ország a kisantantállamokkal jutott erre vonatkozólag minden bizonnyal megegyezésre, Olaszország pedig kétségtelenül megnyerte a hozzá közelálló Magyarország és Ausztria beleegyezését. A párisi Matin ebből az alkalomból dicséri is a magyar kormány magauralmi rendszerek és átmeneti kis zsarno- 1 kok a független sajtó elnémitásáoal, gleich- saltolással és cenzúrával eltorlaszolják a történelmi haladást egy pillanatra s egy-egy helyen, a sajtót még sem lehet kivégezni vagy a saját hibáiban megfullusztani, annál kevésbé, mert az elmondott és az írott szó je- j lentősége ma még ott is növekszik, ahol a i tömeget elnémítják és csak »gyes vezérkakasok szája szólhat. Az angol királynak ez a lépése nem kegy és nem kitüntetés, hanem a valóság köteles elismerése. A valóság: Angliában súlya, értelme és hatalma van a sajtónak s általános érdek ezt a körülményt ki- rályilag is kihangsúlyozni, valahányszor kitűnő alkalom kínálkozik reá. Mint most, amikor idézik Lincoln mondását:,,A 'Times a világ olyan óriás dolga, mint n Missisipi“. tartását, mely nem gördített akadályokat az előzetes megegyezési tárgyalások elé és mindvégig megértő magatartással segítette Olaszország munkáját. Egyik irányadó francia személyiség a Reuter távirati iroda munkatársai előtt kijelentette, hogy Laval római utjával kapcsolatban most már komoly remény lehet arra, hogy az 1935 év nem puszta külpolitikai tárgyalásokkal fog eltelni, hanem sor kerül a nagy nemzetközi függő kérdések elintézésére is. Az esélyek határozottan kedvezOk LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az angol sajtó szintén nagy megelégedéssel üdvözli Laval római útját, melytől komoly haladást vár a nagy európai ellentétek eloszlatásának kérdésében. Londoni lapok szerint azonban még nem lehet arról szó, hogy már teljes megegyezés jött volna létre Olaszország és Franciaország között minden vitás kérdésben. A Times azt írja, hogy túlzás volna már kész megegyezésről beszélni. A helyzetet pontosan inkább úgy lehetne jellemezni, hogy a tárgyalások eredményes befejezése érdekében az esélyek határozottan kedvezők. A Star cimü lap szerint Laval és Mussolini között a közép-keleteurópai kérdésekben csak a nagy vonalakra vonatkozólag jött létre megegyezés, mely még nem határozott jellegű. A két államférfi egyelőre abban állapodott meg, hogy a létrejött általános elvek szerint további egyezményeket vesznek munkába, melyeknek tárgyalása előreláthatólag hosszabb időt fog igénybevenni. A Star római és párisi jelentése szintén megállapítja, hogy Franciaországot sikerült rávenni annak a kívánságának elejtésére, mely a létrejövő megállapodásokban a határok kölcsönös szavatolását is követeli. Ez az angol lap szerint föképen Sir John Simon angol külügyminiszter érdeme, aki a háttérben teljes erővel dolgozott az ellentétek eloszlatásán. Mussolini viszont a megegyezéssel kapcsolatban a Star szerint újra fölujitja régi tervét az európai nagyhatalmak együttműködésére. Ezúttal azonban a változott viszonyokhoz alkalmazkodva négyhatalmi együttműködés helyet hathatalmi együttműködést indítványoz, Anglia, Franciaország, Olaszország, Oroszország. Németország és Lengyelország részvételével. A római tárgyalásokat, melyeknek sikerét Londonban is valószínűnek tartják, további nemzetközi tárgyalások fogják követni Genf- ben a jövő héten esedékes népszövetségi tanácskozásokkal kapcsolatban. Ezekre a tanácskozásokra Anglia képviseletében nemcsak Eden főpecsétőr, angol népszövetségi delegátus, hanem Sir John Simon külügyminiszter is Genfbe utazik. UJ SZÁZLEJESEK KERÜLNEK FORGALOMBA. Bukarestből jelentik: A pénzügyminisztérium 1935-ben a Banca Naţionala megegyezése alapján a jelenlegi százlejesek helyébe uj száz és kétszázlejes pénzdarabok verését vette tervbe. Ar uj pénzdarabok kisebbek lesznek az eddigieknél, ezüsttartalmukat viszont 70 százalékig fogják fokozni. Előállításukra különös gondot fognak fordítani, hogy ne legyenek olyan könnyen hami- sithatók. Tervezik uj ötszáz le jes pénzdarabok készítését is.
