Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-30 / 24. szám

ELLENZÉK 7939 Imna'ár 39. SELECT MOZGÓ ß fffftdl rendkívül izgalmas kalaiulorfilm, mely DILLINOER életét mutatja be. A FŐSZEREPEKBEN Constance Cummings, Paul Kelly, Gregory Hatott A film szenzációi : Texas Guinan Girl csodás ba­lettjei. Rusa Columbo vi­1 ág 1) i rü rád ióénekes A1 icLy- man nagyszerűjazzenekara A Marosvásárhelyi Református Egyház malompere és Marosvásárhely város (Első közlemény.) sf perc [lljon meg utasította u gépkocsist, oki n zuznuirás fák között teljes sebességgel hajtott. t gépkocsis megtiltott. J jj, O pétiig ledobta lábairól a teoeször-tukn- rőt, prémes télikabátjóban vastagon és tekin­télyesen fölkelt s kitekintett a: ablakon. A gépkocsis nem értette. Xéhány perccel előbb meg azt a rendelkezést kapta tőle, hogy a lehető leggyorsabban, a leheló legrövidebb nini! vágtasson a kamarába, mert ott tar gya­lusa voit és valami másik tárgyalásról kellett odasietnie percre. \ issza is fordult a gépkocsis, kérdőiig né­zett az nníra. De az nem felelt semmit, l.sak állt mozdulatlanul, gyökeret vert lábbal va­lahova kifelé meredt. Ott, ahol megállította hatalmas gépkocsi­ját. a fák közül, a fordulónál váratlanul egy légpálya tündöklő kardija bukkant eléje, hajladozó alakokkal, éles villanyfénytől meg­világítva. Ezt bámulta. Zene is szólt. — ó a jég — mondotta magában. — Nem Indiám, hogy errefelé ilyesmi is van. Azt hit­lem, az emberek már nem folytatják mester­ségünket, melyet mi már régesrég abbahagy­tunk. Hány éve is lehet annak9 Legalább huszonöt. Nem sokkal több annál. Harminc éve is van. Akkor volt lábamon utoljára kor­csolya. Aztán levetettem és nem kötöttem föl többé. Pedig nem is határoztam el. Csak mindig más dolgom akadt, fontos, sürgős, halaszthatatlan, nem értem rá, folyton halo­gattam, hogy ..majd jövőre“. de a következő évben is mindig arra gondoltam, hogy ..majd jövőreígy lassanként kikoptam belőle. So­hase sejtettem, hogy akkor, harminc évvet ezelőtt ut óljára korcsolyáztam. Eddig az egész mintegy függőben volt, ideiglenesen szünetelt. Ebben a pillanatban azonban bi­zonyosan érzem, hogy okkor, azon a februári estén volt lábamon utoljára a korcsolya és — mit áltassam magam ? — eztán nem is lesz soha már. Nem mintha elfelejtettem volna korcsolyázni. Ezt. akár az úszást, nem lehet elfelejteni. Nem mintha nem tudnék végig­futni a jégpályán azokkal a csattogó, szik­rázó acéllapokkal még most is és különbül, mint ott az a fickó. Csak éppen nincs ked­vem hozzá. .4; ember nem úgy öregszik meg, hogy észrevétlenül mássá les:, megváltozik. Igen, igen. .4 sok tárgyalás, bizottsági ülés, értekezlet, közgyűlés közepette egyszerűen nem jut eszünkbe. Hallom a zenél, nézem az iringóin, keringő párokat, de agg rémlik, hogy az egész nem is valóság, csak színjá­ték, én pedig ki vagyok rekesztve. kividről szemlélem. Arra a képre gondolok, melyet valaha kiskoromban Iáit am. ...4 tél örömek'. De hajdan magam is beletartoztam ebbe a képbe, szervesen. .4r engem volt itt minden, a jég, a tél ezüsttükre és korcsolyám élével karcoltam bele lendületemet, mint a többi tü­kör sarkába kedvesünk nevét. Emlékszem el­ső göröngyös jégpályámra, melyet napszállat után öcsémmel öntözgettünlc künn az udva­ron és nyír faseprőkkel sepergettünk. Emlék­szem izgalmas bokalázakra, melyeknek fáj­dalma érdesebb volt minden örömnél, nagy­szerű elvágódásokra és tréfás bukfencekre, hősien-prüszkölő orr-betörésekre is, amikor vérem végigpántlikázott a havon, csiklan­dozva és viszketve, a vér édes-sós izével és állati-forró szagával s azt képzeltem, hogy csak bohóckodom, sirok és nevetek egyszerre, hogy valami pirosat könnyezek és valami pi­rosat röhögök. Emlékszem, mint nyargaltam később, hogy már nagydiákká cseperedtem, a befagyott tó síkján, szilajut, röpülő hajjal, egészséges, fiatal fogaim közt szűrve a fagyos levegőt, mint szálltam-usztam a zene hullá­main a hideg sötétben, melyet a hó hat szögű kristályai csillagzottak be, mily boldog bor­zongással féltem a nádas környékén az or­das farkasoktól, aztán a gyorsvonat sebessé­gével rohantam tovább, magam mögött hagy­va nádast, farkasokat, fittyet hányva minden veszélynek. Emlékszem a melegedő kis izzó vaskályhájára, vizes kesztyűimre, gémbere- dett ujjúimra, megfagyott, reszelős kezemre, a pihegö hazaérésre, a vacsorára otthon, a gesztenyére és a mézre. Jaj mennyi emlék van egy emberben. Ezeket eddig nem is idéz­tem föl. Eltemetve, megdermedve szunnyad­lak bennem. Ha most véletlenül nem hajta- toU erre és nem pillantom meg véletlenül ezt a jégpályát, talán örökre úgy alusznak a tel­izem mélyén, hogy föl sem ébrednek. Ha fa- n(dyj amikor élet és halál között feküdtem, elpusztulok, akkor ezek is megsemmisülnek, velem együtt. Lám milyen gazdag vagyok még. Érdemes élni, csak azért, hogy mindezt kibányásszam, hogy emlékezzem. Még mindig ott állt, mozdulatlanul, a gép­kocsi közepén. Fejét kissé lefelé hajtotta. A gépkocsis, aki közben elszívott egy cigarettát s megnézte óráját, látta, hogy már öt perc óta várakoznak, attól tartott. hogy elkésnek. Kezét a kormánykerékre tette s megkérdezte: — Valami talán elveszett, méltóságos ur? — Nem, semmi — vetette oda s leült az ülésre, beborította lábait a teveszőr-takaróvnl. aztán kiszólt: — Mehetünk. Kosztolányi Dezső. MAROS VASÁiRHEéY, január. E címen évek óta jelennek meg a nyilvánossúg előtt időszaki híradások. Ezeknek célja ni nem térhetünk ki, mert egyéni érdekek szolgála­ta egy ilyen nagy erkölcsi intézmény életbe­vágó fontosságú kérdésétől távol kell álljon, valamint az eféle hirck publikalójától is messze kellene essék. Most közelebbről azok az országszerte közreadott hírek, hogy: Marosvásárhely va­ros többmilliós malomperben kiegyezett a marosvásárhelyi egyházzal szintén ferdí­tés, akár tudatosan, akár kellő tájékozás nélkül van ez igy. Az egyház és Marosvásár­hely város közönsége közölt kártérítési per sem sokmilliós, sem egy hanis értékre nézve sohasem is volt és ma sincs. Lássunk tisztán Hogy tisztán lásson a közvélemény ezen ügyben, azt kell elmondani, hogy az egyház malmait 1914 évig vizierő hajtotta. Ezen év­ben a város elcserélte ezen víziéről és át­vette az ezzel együttjáró vizhasználati jogot, mely az akkori iMarostordamegye alispánjá­nak vizikönyvében törvény értelmében fel­jegyezve volt és ennek ellenében az egyház malmai számára hajtóerőül villamos ener­giát szolgáltatott naponta és másodpercen­kénti 143 HP-ig terjedő villamos erőben. Ezen csereügylet a város 1914. évi december 28-án tartott közgyűlési határozata alapján a református egyház főhatósága engedélyé­vel és az akkori kormányzat azon jóváha­gyásával történt, amely az akkori városi építkezések: városháza, kultúrpalota, isko­lák. vízmű és villanytelep tulépitési költsé­geit szankcionálta. E kötelezettséget a város ! 1914 1923 november 15-ig zavartalanul tel­jesítene. habár koronként a város részére felhasznált világítási villanyszükséglet kielé­gítése céljából történtek időszaki villanyerő­elvonások az egyház malmainál. Az 1923 év november 25-én Dandea Emil akkori városi primár rendeletére a város műszaki közegei erőszakosan vonták el az egyház malmaitól az azok hajtására eddig kiszolgáltatott ener­giát — egyszerűen a vezetéket levágták, — mire a református egyház, mint felperes a marosvásárhelyi járásbíróság előtt keresetet indított Marosvásárhely város, mint alperes ellen a tulajdonát képező malmai céljára szolgáló 143 IJP-nek. megfelelő villamos áramnak 1923 november 15-én elvont hasz­nálata birtokába való visszahelyezése céljá­ból. E per 1925 október 7-én a magas Curtea de Casatie-nál azzal ért befejezést, hogy a legmagasabb bírói ítélet az egyházközséget ezen birtokháboritási perben nyertesnek jelentette ki és az egyházközség visszahe­lyeztetett a 143 HP másodpercenkénti hajtó­erőnek tulajdonjogába. A város ezen Ítélet alapján még 1925 október végén újból ösz- szekapcsolta a malom megszakított villany­áramát a városi vezetékkel és visszaállí­totta tehát az 1914-től élvezett illetőleg bírt jogi állapotot. Tudnunk kell azt, hogy a semmitőszék ítélete csak a villanyáramnak az egyház birtokába való visszahelyezésére vonatko­zott és az egyházközség kártérítési igényé­vel a polgári bírósághoz utasittatott. Azon­ban az egyházközség maga ezen kártérítési igényjogosultsággal bíróság elé sohasem ment, a város ellen ilyen igénnyel fel nem lépett soha! Tehát helytelen és alapnélküli minden olyan híradás, mely megtéveszti a nagyközönséget aká»- tudatosan, akár tájéko­zatlanságból, hogy az egyházközség Maros- vásárhely várossal perelt és most végre e többmilliós perben megegyezésre jutott. A bérlő lépett fel Tudni kell továbbá azt is, bőgj- az egy­házközségnek ezen szóbanforgó 143 HP erőt magába foglaló hajtóenergiája évente több mint 900.000 kilowatt óraenergiának felel meg. minek használati értéke 3—10 lej kilowatt óra-árban váltakozik, aszerint, hogy a város iparüzemi vagy világítási cél­ra értékesíti. Ellenben Zsigmond Sámuel az egyház- községnek különböző változatokban 1921 óta malombérlője, hol a vámmalmon, hol a mümalmon, hol a kettőn együtt, előbb, mint mellék beavatkozó, később, mint főbeavat­kozó fordult káréritési igénnyel Marosvásár­hely város ellen és nagyrészben az egyház, mint tulajdonos ellentmondásával szemben elsőfokon kedvező részitéletet is nyert a város ellen, úgy hogy ennek az Ítéletnek J erejével megállapított kártérítési összeg menne föl némelyeit szerint 6,000.000, má­sok szerint még 8,000.000 milliót is elérő kártérítési összegre. Ezzel a perrel egyéb­ként az egyházközség semmi összefüggés­ben nincsen és nem volt. A közvélemény ezen üggyel téveszti össze az egyházközsé­get. Ez az összetévesztés pedig a reformá­tus egyházra semmiképen sem kedvező. Mi volt a IJernády-féle megegyezés? önként értetődő, hogy felmerül az a kér­dés: miről van tehát most szó? Felelet: arról, hogy miután 1926 óta a vá­rossal töhh ízben beindított végleges meg­egyezés sikertelen volt az egyház (itt nem észleltethető okokból) előbbi villanyhajtó ere­jének bérbeadása, azután pedig eladása, ille­tőleg a villanybajtóerö visszaváltása érdeké­ben fordult a városhoz és óhajtott megegyez­ni vele. 1925 óta egész sora folyt le az egyes- ségi kísérleteknek az egyház, és a város kö­zött. Ezeknek elseje és legérdemlegesebb meg­egyezési kísérlete 1926 április 24-én történt, amikor is az egyházközség és a város között megegyezés jött létre aziránt, hogy a város a rnarosvásárhelyi református egyháznak a vá­rosi villanyhálózat bármely pontján az év minden egyes napján folytonosan kiszolgáltat a korábban 143 IiP-ben megállapított, most pedig 83.6 kwatt-ban véglegesített állandó terhelésnek megfelelő mennyiségű villany­áramot, melynek gazdasági javát a reformá­tus egyház esetleg haszonbérlői utján is. sa­ját vagy oly iparüzemek céljára, amelyekben anyagilag érdekelve lenne, hajtóerő céljaira és azoknak az iparüzemeknek a világítására használhatja fel. MegállapiItatott ezen meg­egyezésben, miszerint a villanyáram szolgál­tatása arra való tekintet nélkül történik, hogy milyen utón állítja azt elő a város; továbbá, hogy az egyház javára megállapított ezen vil­lanyárain mennyiségéből való levonásnak semmi címen nincs helye és nogy ez a jog a református egyházra nézve örökidőkre szóló feltétlen dologi jog jellegével hir és igy az abban való megháboritás miatt a ref. egyház sommás visszahelyezés utján is oltalmazhatja birtoklását. Ez volt az úgynevezett Bernády- féle megegyezés, amelynek még további elő­nye is szembeötlő volt — azért is, mert amennyiben a református egyház a kiszolgál­tatandó villanyáramot oly helyen akarta vol­na felhasználni, «ahol megfelelő villanyvezeté­ki hálózat nem létezett, még akkor is, ha a létező városi villanyvezeték hálózatából ki­ágazó uj vonalra lett volna szükség abhoz, hogy a ref. egyház által kijelölendő helyen a villanyáram adassák: a város ehhez a jogot megadta és ezenfelül még további 100 HP- nek megfelelő villanyáramot helyezett kilá­tásba a legkedvezményesebb ipari áron. Az egyház visszamondja a megegyezést Ezzel szemben igaz, hogy benntfoglaltatott az egyház részére az a kötelezettség, hogy: a város ellen időközben megindított kártérítési perek követeléseit. illetőleg a követelések teljesítését az egyház magára vállalta. De ál- j lapítsuk itt meg rögtön azt is. hogy ezen j kártérítés akkor még csak Zsigmond Sámuel­re vonatkozott, akinek kielégítése a malom­bérlet kapcsán és a Schwarcz Testvérek volt malombérlők követelésére terjedt ki, akiknek kártérítési igénye alig haladta volna meg az 1.000.000 lejt. Ezen 1926 április 24-én megállapított egyez­séget az egyházi főhatóság azonnal jóváhagy­ta, mig a belügyminisztérium csak 1928 fo­lyamán 17999 szám alatt erősítette meg. Két esztendő eltelése után. Az egyházközség ezen egyesség életbelép­tetésétől akkor elállott és azon ürüggyel, hogy időküzben úgy a város, miként a belügymi­nisztérium oly irányban terelte a kérdési, melynek hatása alatt úgy a kártérítést igény­lő Zsigmond Sámuelnek, miként a Schwarcz Testvéreknek igénykövetelése az 1926 évi kö­vetelési összeget messze felül haladta — a megegyezést visszamondta. Helyesen-e, oko­san cselekedett-e az Egyház? Ez nem tarto­zik felelet céljából mireánk. Valamiképen az sem, hogy a Zsigmond-pernek a város ellen tovább vitt és ma is folyó ügyében állandó­vá lelt a taktikázás. Hol a város, hol az egy­ház óhajtotta igénybe venni egy uj megegye­zési tárgyalás rendjén a másik tárgyaló fél ellen Zsigmond Samut, akinek ennyi időn ke­resztül az a harapófogó szerep jutott, hogy itt vagy amott szorítson egyet, miként tőle kívánták, vagy a saját érdeke hozta magával. Presbyteri János. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ UNI VF.RSUI.: A Romániában fcláÜnaruk !;<>rd autógyárban Jár. nemzeti veszedelmet a ma gyárukkal .szemben. A gyár építését ugyanis c tervek .szerint egy magyar mérnökre bízzák Hogy lehet ez? Nincs Romániában senki, jY\ * gyár tervezetét elkészíthetné és egy olyan embert kell hozni, aki Budapesttel tart fain kapcsolata kát? Nincsenek itt mérnökök és épitővállalatok, hogy ezek révén fel lehessen építeni egy gyárié, lepet? Eléggé fenyegetik az. országot Budapest emberei, okik a sötétben dolgoznak az ország boldogitá-sának ürügye alatt. Budapest; pénzre van szükségünk, amely rejtett utakon dolgozik és felforgatást végiéi mérnököket kell hoznunk? Ezért liivjuk fel a hatóságok figyelmét erre a tervre, mert cgéfiíen bizonyos, hogy a magyar nevű és magyar erkölcsű ember megfogja talál­ni a módját, hogy miképen, használjon fel min­den eszközt a maga érdekében. DIMINEAŢA: Mihalachcr.ak a kisebbségekre vonatkozó aradi kijelentését ismételjük. A ki­[ sebbségrket nem akarjuk és nem is akarhatjuk a törvényeken kívül helyezni. Mindenkinek meg kell adni a teljes szabadságot, a törvény előtti egyenlőséget. De megköveteljük a kiscbb'égektci, hogy ne legyen olyan nézőpontjuk. amely az ország érdekeivel ellenkezik. A k ■sebbvégi kérdés­ben azt a hagyományt folytatom, amelyet elő­deim, Maniu Gyula és Vaida Sándor megkezditek ebben a pártelnöki székben. A nemzeti paraszt­párt őszinte és megértő politikát folytat a kisebb­ségekkel szemben. Pártunk demokratikus és pa­raszt jellege különös figyelmet és áldozatokat kö­vetel az országnak azon rétegével szemben, mely gazdasági és művelődési tekintetben hátramara­dott. A szabad kifejlődési vonal mindenki részé­re ugyanaz kell legyen. Ilyen körülmények kö­zött nem tudom megérteni, mi értelme van a magyar nemzeti pártoknak. Véleményem szerint a kisebbségek jóval nagyobb eredményeket érné­nek el, ha érdfckeik védelmét a román pártok ke­retein belül keresnék. CURENTUL: A román külkereskedelem te­kintetében az egész országot gondolkodóba ej­tette az a szomorú eredmény, amit az egyoldalú és ellentmondó intézkedések keltettek. A kor­mány is rájött erre és megoldások után néz. Itt az ideje, hogy végezzenek azzal a politikával, amelyet három ellentétes politikai tényező együtt­működése alapján akartak megvalósítani. Ez a három clienteles magatartás: a pénzügyminiszter, az ipar. és kereskedelemügyi miniszter és a Banca Naţionala külön-külön célt követő poli­tikája volt. Csak eg}' megoldás lehetséges és a kormány ne tévelyegjen az ellentétes magatartá­sok között, amely csak jobban elmélyíti a pénz­ügyi és gazdasági válságot. Az ország nem lehet továbbra is kisérleti tárgya minden kezdő gazda­sági és pénzügyi embernek. ARGUS: Minden állam részére van egy ha­tár a költségek és egy másik határ az adóból be­folyó jövedelmek részére. A pénzügyminiszterek bölcsessége éppen abban áü, hogy megtalálják ezt a határpontot. Ha az ország fizetni akar és nincs pénze, s a pénzügyi kormányzó pénzduzzasztás­hoz folyamodik, altkor nemcsak az állam hitele­zők, hanem a magánembereket is megkárosítja. Nyilvánvaló tehát, hogyha többet költekeztek, mint amennyit kellett volna. Nem pénzkibocsá­tással kell segíteni a heiyzecen, hanem az állam­mal szemben fennálló követelések leszállításával. Előnyösebb, ha beismeri az állam fizetésképte­lenségét a jó pénzben és a hitelezőivel meg­egyezve, lecsökkenti a tartozást, mintha pénz. duzzasztáshoz folyamodik. ROMANIA NOUA: Boila Zel sariás azt írja, alapjában véve előnyére volt Tilea nagyszebe­ni kijelentése. Azt szokták felhozni ugyanis, hogy ha ő nem létezne, Vaida K Maniu a leg­nagyobb barátságban élne. Tilea beismerte, hogy ő, barátai és főnöke Vaida nem helyesük sem Maniu terveit, sem magatartását. És nem tegnap, vagţ- tegnapelőtt óta, hanem első kormányzásá­tól kezdve, amikor még nem iétezrünk mi, az unokák és nem léteztek a cselszövők sem. Mozgószinházak műsora: KEDD : CAPITOL: MEGMOZDUL A VILÁG. Remek­be alkotott filmalkotás. Nagyobb, mint Cavalcade. Fősz. Madeliane Caroll, Ame­rika legszebb filmsztárja. Műsor előtt: Világhiradó és Micki Maus. EDISON: I. ILÉT NAP AZ ÓCEÁN FELETT. Fősz. George Brent, Zita Johann. Alice White, Vivian Osborne. 11. AVE MARIA. Fősz. Dorothy Wieck. III. BETTY. AZ OR ŐSZ LÁN SZEL IDITÖ. MUNKÁS-MOZGÓ: I. EMDEN, A HÖSÖK HAJÓJA. Fősz. Werner Fueltercr. IT. A DÜBÖRGŐ VÉGZET. Fősz. Georg O'Brien és Claire Trevor. BÁRMILYEN' HANGSZEREN JÁT­SZIK. koftaszükségletét az Ellenzék ze- nemüosziálya utján szerezze be! Olcsó árak! Nagy raktárkészlet! Minden kül­lőid! kiadóval közvetlen összeköti«;; dsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents