Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-30 / 24. szám
r?35jaűWlrW ţţ Mér, vér és ver Helyszíni riport Rákosi Mátyás bünpörének tárgyalásá- róL — Tanuvnlíomások sorozata Szamuelli válogatott rém- tetteiroL — Így hölgy piros nyelvével az ajkait nyalogatja •BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától) Öt napja All a ftákösi-pőr. Öt nap óta pereg a háború utáni magyar összeomlás hátborzongató filmje. Tizenhat éves a kép, de még most is hideg veritek 'gyöngyözik a birák, a hallgatóság homlokáról mikor felkisértenek az első magyar tanácsköztársaság idején meggyilkoltak véres árnyai Mind eljöttek, itt kisértenek ebben \ forró levegőjű tanácsteremben, ahol a bírói asztal két oldalán lángoló kandeláberek alig tudnak megbirkózni a téli délelőtt ónös szürkeségével. Fulladt hangulatok ülnek a lelkeken, a beszéd, a tanuk szavai tompán, fátyólozottan csengenek. Néha egy- egy férfi reszelös horkanása hallik, vagy egy asszony hyüszörgi zsebkendőjébe tizenhat éves kopott bánatát. Zsugorodnak, tágulnák a szemléletek, politikai butaságok, gazdasági rémtettek, erőtlen ellenforradalmi mozdulások és vér és megint vér — kergetik egymást a színen. Hidegen és idegenül ül őrei között (Rákosi Mátyás, az egykori vörös népbiztos. Úgy ül, mintha az Első Dunapentelei Sertéshizlaíó RÍ, vágy a Budafoki Textilüzemek Rt. közgyűlésén igazgatósági tag volna. Megtestesülése az unatkozó üzletember fogalmának, aki alaposan ismert dolgokat hall, kicsit unatkozik is, időnként bosszankodva csóválja még a fejét és csak akkor lesz emberibb ember, ha a tanúvallomás kivételesen borzalmas képet fest a vörös hóhérmunkákról. Ilyenkor arcából eltűnik a vér, kopaszodó feje, mint furcsa sárga golyó, előrelendül és bizonytalanul ingadozik a fekete nyakkendő felett. Csak pillanatokra tart a tétovázás. Rákosi Mátyás idegei rendben vannak és azt is tudja, hogy Moszkva ügyei, Moszkva tucatszámra adhat magyar túszokat, vagy lövethet agyon Rákosi Mátyás népbiztos fejéért. — Ismét vér? m ■— sóhajthatna az olvasó. Hát igen! Rákosi Mátyás nem félős ember. Ahogy 6 mondja: — Én nem vagyok pacifista, nem riadtam vissza soha életemben az erőszak használatától. Több ízben használtam fegyvert, ahol arra szükség volt és saját kezemmel lőttem agyon embereket... Ez volna Rákosi Mátyás külső és belső arcéle, de hol van az 6 gyilkolás! készsége a Szamüelli-testvérekétŐl, vagy Korvin-Klein Ottótól? Károlyi miniszterei az — elnökről Teljes egészében most sem tisztázott rejtély, hogyan került e vörösök kezébe a hatalom. Berinkey Dénes, Buza Barna és Ba- loghy Ernő, a Károlyi uralom minisztereinek vallomásai csak részleteket világítanak meg, amely az akkori helyzetről nem, inkább a szerencsétlen Károlyiról ad vázlatot. Kétségtelennek látszik Károlyi jóhiszeműsége, de politikai korlátoltsága is. 1919 október 4-én lépett életbe a fegyverszüneti, úgynevezett iDiaz-féle egyezmény, melynek katonai záradéka szerint: „É naptól kezdve az ellenségeskedés a központi és entente hatalmak között szárazon, vizen és levegőben megszűnik, a csapattestek pedig a november 3-iki helyzetükben maradnak“. Célja a záradéknak egy határozót! demarkációs vonal megtartása volt, hogy az ilvmódon rögzített helyzetben biz- tosittassék a béketárgyalások nyugodt menete. Károlyi — hivatkozással az októberi elszakadásra, az immár független magyar államra nézve nem tartotta kötelezőnek a Diaz-egyezményt és ekkor tette meg emlékezetes belgrádi látogatását iFrancliet D'Es- pefay tábornoknál, amely uj demarkációs vonalakat eredményezett Magyarország körül. egyúttal pedig tökéletessé tette a fejetlenséget. K! tudja, hova fog ragadni a kocsi? A belgrádi látogatás után Károlyi szósze- rint ezeket mondta Lováázy Márton belügyminiszternek: „Én már a szocialisták kocsiján vagyok és érzem, mint rohanok lefelé. Mást már nein tehetek és fogalmam sincs, hogy hova fog ragadni a kocsi. Ha neked az a véleményed, hogy vérrel és fegyverrel lehet még rendet teremteni, akkor átadom ű hatalmat, hogy ezt a most meginduló rettenetes folyamatot mcgállittasd“. Károlyi elbukott s a szociáldemokraták ragadták magukhoz a vezetést. Amolyan átmeneti megoldás volt ez, amely csak addig tartott, amig fel nem bukkant Kun Béla, Kofvin-Rlein Ottó és — mint „rendcsinálő" meg nem érkezett Szamuelli Tibor, a rendőri riporter. A Károlyi által említett „rettenetes folyár irtát" elindult... Számba sem vehető töredékét halljuk a tanúvallomások során: Dr. Baksay Miklós ügyvéd: „A parlament pincéjében puskatussal és revolveragyakksd félholtrá vertek...“ Somösky Röíié tisztviselő: „Kiverték összes fogaimat, betörték a fejemet és többször felakasztottak. Mindig az utolsó pillanatban vágtak le a kötélről“. Fehér Imre esperes: „Korvin-Klein legényei fél lábamnál fogva akasztottak fel és mindkét karomat eltörték". Dónál Róbert ceglédi kereskedő: „Egy Stern Mózes nevű fiatalember fogott el május 4-én. Láncokkal a kocsijához kötött és a lovakat kellett hajtanom. Abonyba pientünk, ahol Stern egy cédulát adott át Szamuellinek. Utóbbi olvasás nélkül aláírta. A következő órában húsz embert végezlek ki. Egy fiatal hadnagyot Stern Mózes sajátkezüleg akasztott fel. A többit agyonverték, vagy agyonlőtték". Bátyai Ferenc kalocsai kocsmáros: „Szegeden huszonkét ember kivégzését láttam. Először rohamkéseket szurkoltak a foglyok combjába, azután történt az akasztás. Minden következő áldozatnak sorban kezet keltett fognia a már vonagló sorstársával és igy kellett búcsúznia: .^Szervusz!“ A hullákat este stráfszeké- ren a temetőbe vitték". Miből? A rémségek ellenére Kun Béla úgy tapasztalta, hogy itt-ott az országban mégis ellenforradalmi lángok lobbannak fel. Újabb terrorista alakulatokat kellett megszervezni. Dr. Szemák törvényszéki tanácselnök kérdésére Rákosi Mátyás egykedvűen válaszolja: —■ Könnyen ment, mert hatalmas fizetést adtunk a rendfentartó közegeknek. —- Milyen pénzforrásból? Lázzal fárad+ségérzéssel és fájdalmakkal kezdődik a náthaláz (grippa): azonnal ágyba kell feküdni és ezi a veszedelmes betegségek alaposan ki kell izzadni aszpirintablettákkal. Ne feledjen el orvostól is tanácsot kérni 1 w».ijsd«n tablettán rajta van a Bayer-kerewt ják István tanító, Ferenczy Alajos kisbirto kos és Krasovszky Gyula tanító .. ,£‘ Bukov szky Jenő Kiskőrös: „Egy Lévai nevű ember öt halálos Ítéletet hajtott, végre". Elnök: Mit szól Rákosi Mátyás? — De Lévait is felhúzták — mosolyog a népbiztos. — Vagy mondjuk igy: a jogrend visszaállítása után halálra ítélték. Tovább ömlik a borzalmas áradat. Herczog István Solt: „Láttam, mikor Sza- muelli a jegyzőt felakasztotta. Az asszony félőrülten könyörgött kegyelemért, ehelyett Szamuelli vele rugatta ki férje lába alól a zsámolyt. Dunapatajon tizenkilenc diák lógott a kötélen. Hatodik, hetedik gimnázis- ták". özvegy Vörös Jánosné Dunapataj: „74 éves apósomat és 19 éves fiamat előbb késekkel összeszurkálták, aztán felakasztották". Barát Sándor Sopronkövesd: „Egy ideig gépfegyverrel lőtték a falut, azután autón megjöttek Szamuelli és emberei. Mintegy száz embert hajtottak össze a községRákosi Mátyás a vádlottak padján. Rákosi nem felél. Honnan volt pénzük Kun Béláéknak? —- erre adnak magyarázatot a nagy per „gazdasági" tanúi. Adóbehajtásról szó sem lehetett, Kun Bélaék tehát az állami és városi pénztárak készleteinek felhasználása után * bankokat vették át. Kispál György bankigazgató: „Március 22-én reggel tizenkét emberből álló fegyveres csoport kinyittatta a páncélszekrényeket. Nyolcvanmillió korona készpénzt és 21 millió korona értékű részvényt vittek el". Rüsz Gábor, a Nemzeti Bank tisztviselője: ,,229 millió korona készpénzt és hárommillió értékű aranyrudat adtam át a terrorcsapatoknak". Ezenkívül a rendcsináló osztagok szabad ráblási jöggal bírtak. Megmagyarázhatatlan az a gyilkolás! düh, az a téboly, amellyel ezek ft különitmónyék „dolgoztak". Ma péntek van, a Rákosi tárgyalás ötödik napja, állandó sirás ül a teremben. Egyszerű falusi asszonyok vallanak. Minden mondat között kibuggyan a zokogás. Egy francia újságíró Vértelcn szájjal mormogja: —- Nem értem mit mondanak, de rettenetes lehet. . . Rosszul vagyok . . . Kitámolyog. Csak úgy repülnek a töltőtollak a papiroson. Herr Werner (Berlinből) vad igyekezettel jegyez, hogy — hiányos magyar tudománya ellenére — minden szót elfoghasson. Szeméből harci düh sugárzik: — Ach, der Rakoszi... Na warst nur ...! Uj sorozat Bőven irhát a horogkeresztes, mert a rémségek egész özöne indult el ma reggel. íme: Dénes Géza devecseri jegyző: „Három ember lógott a községháza előtti eperfán: Baháza udvarára. Megkezdődtek az akasztások. Legrémesebb Schmidt Mátyásnak és fiának halála volt. A fiüt arra akarták rákényszeríteni, hogy saját édesapját akassza fel. Mikor erre nem volt hajlandó, az öreg Schmid- tet felakasztották, fiának mindkét szemét kitolták, aztán agyonverték. Nagyon ordítozott..Vögl Tamásné: „Férjemet, apámat és fiamat egyszerre akasztották fel, reggel kilenc órakor. Nekem végig kellett néznem a kivégzést. Háromnegyed tizenegyig vergődtek a kötélen, mert a zsámolyt nem vélték el a lábuk alól, hanem úgy tették, hogy a csizma hegyén egy kicsit megtámaszkodhattak. Először az apám halt meg. ö maga nehezedett a kötélre, hogy gyorsabban vége legyen .. Vögl Tamásné hideglelősen Összerázkódik. Nem sir, csak komolyan ránéz Rákosira. A népbiztos feszeng: Hangsúlyozni kívánom, hogy ezekhez a kivégzésekhez nekem nem volt semmi közöm! Újságírók H tmztérikák Exner János nyugalmazott csendőrtörzsőrmester mondja: „Végignéztem Weissbecker százados kivégzését. Már a kötélen rángatózott, mikor Korvin-Klein revolverével háromszor belelett s mivel a test még mozgott, egyik terrorista hniomszor-négyszer beleszúrt. Szamuelli nézte. Cigarettázott". Nehéz lélekzetek hangzanak a teremben. A külföldi újságírók suttogva kérik a vallomások fordítását. Adjuk nekik, ahogy lehet Két szemüveges, szőke kartárs a legnyugtalanabb. A Le Figaro apró munkatársát faggatják, aki kétségbeesetten hadonászik. Hogyne, mikor a francia fordítás késik, már délelőtt 11 óra és neki még csak „cörtleür"- jei vannak. —- Mit csináljak a kulőrökkel, adatok nélkül? — Ez igaz! —- sajnálkoznak a szemüvegesek. Svéd útlevelük van, de valószinüleg moszkvaiak. A németen kívül időnként oroszul beszélgetnek egymásközt. Uj tanti jön, Balaton József, Kalocsa: „A mi ellenforradalmunk leverése a kínzások iszonyú skálája volt. Tizenkét kivégzés történt. A halálraítélteket egész éjszaka kínozták a városházán. Üvöltéseiket messze hallottuk az utcákon is, Egy Török József nevű fiatalembert kikötöttek és jobb karjáról teljesen lefejtették a húst. Láttam, amint eszméletlenül feküdt a kivégzési szekéren. Felső karcsontját egész fehérre kaparták . . Három társaságbeli hölgy ül, itt mögöttünk. Negyedórája figyelem, mindig össze- borzonganak, ha vérről beszélnek a tanuk. „Török István karjáról lefejtették a húst“. A hölgyek remegő izgalommal figyelnek. Egyikük piros nyelvével megnedvesiti száraz ajkait. Most olyan, mint egy jóllakott nősténytigris. Egyszerre szép és visszataszító. Hétfőn újra eljön megnézni Rákosi Mátyást, a Kun Béla népbiztosát, eljön tovább habzsolni egy tébolyuralom minden véres szennyét. (H. I.) Tovább áll o hőre s varos es 3 Rapid Olcsó zóna rendszert akar bevezetni az autóbusz szindikátus KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék, tudósitójától.) Az autóbusz szindikátus és a város közötti kiélesedett helyzettel kapcsolatban beszámoltunk legutóbb arról az erélyes és határozott hangú válaszról, amelyet a Rapid társaság adott a város átiratára. Abban a válaszban az autóbusz szindikátus tudvalevőleg nyíltan visszautasította a városi tanácsnak azt a kezdeményezését, hogy újabb húsz koncessziót adjanak ki. A visszautasítás azzal az alapos indokolással történt, hogy újabb busz koncesszió súlyosan veszélyeztetné az évekkel ezelőtt szindikátusba tömörült autóbusztulajdonosok, főleg a kisebbségi szindikátusi tagok egzisztenciáját. De ettől függetlenül is, a szindikátus taglétszámát a tíz évi tartamra kötött szerződés értelmében nem lehet felemelni. A város felhívására adott visszautasitó választ a Rapid szindikátus a mult héten be is terjesztette a városi tanácshoz, az ügy azonban ezzel még korántsem jutott nyugvópontra. A város ugyanis a szindikátus kollektiv elutasító válasza után most a Rapid társaságnak mintegy 80 tagjához külön-kiilön felhívást intézett ugyanazzal a tartalommal, amelyet megelőzőleg a szindikátushoz küldött. A cél nyilvánvaló és teljesen átlátszó: kü- lön-külön más álláspontra hangolni az egyes tagokat és ezzel megbontani a szindikátus eddigi egységes magatartását. A harc tehát az utóbbi napokban még jobban kiélesedett, a jelekből Ítélve azonban kétségtelen, hogy a városnak ez az újabb akciója is éppen úgy, mint az előbbi, teljes visszautasításra foc találni. Egyébként értesülésünk szerint a kiélesedett helyzet dacára a Rapid szindikátus azzal a komoly tervvel foglalkozik, hogy rövidesen bevezeti a kolozsvári nulóbuszforgalomhnn a zónarendszert, ami — főleg kisebb távolságii utazásoknál sok előnyt és lényeges kedvezményt fog jelenteni a közönség számára. Egységes, erős olvasótábor segíti diadalra az Ellenzék célkitűzéseit.
