Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-04 / 3. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/193«i rerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fi ókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. —- Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS

Flőfizctési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 423, eveata S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente ţa pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülőnbözettel több

3LVÍ. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM.

PÉNTEK

JANUÁR 4.

A mult

Laval ma este ötnapos tartózkodásra Rómába utazik. — A középaurópai vitás kérdések szabályozása is menni log

gyakorta visszatér. Olykor tapintatlanul figyelmeztet jelentős következetlenségeinkre. Néha magunk hívjuk föl s emlékeinkkel igazolni próbálunk valami állhatatosságot vagy ellenkezőjét. Mentői inkább öregszünk, annál inkább zavartalan elbeszélés lesz a múlt, akaratlan és közvetlen, egyre kendőzetlenebb tárgyilagosság vagy Önkéntelenség. A nemzeti érzés egyik túltengő napilapjának a hasábjai most föltárják Maniu Gyula visszatekintését a múltjára s mi úgy érezzük, — ha talán e közlés nem is egészen hü — nem fél a következetlenség bájától s vita nélkül igazolja ellenfelei vádjával szemben „a magyar időkben“ helyhez, időhöz és célhoz való igazodását, minden közéleti harcának román szellemű jóhiszeműségét. Mi célja e hatalmas méretű visszaemlékezésnek, ennek az Írógépbe mondott emlékiratnak épp most, amikor a Iamandi- viharban rendkívül népszerű a magyarelle- nesség inditékait és jogosultságait feszegetni s amikor Vaida Sándor múltjából görögtüz- mellett ássák elő bécsi diákszereplését

kori nemzete és hazája ellen, amiért gyébként egy hajaszála sem görbült meg9 vmíkor Maniu s Vaida egyaránt beállnak a viharba s magyarellenes kirohanással hör- pintenek egyet-egyet ennek a népszerűségnek olcsó lőréjéből? Magyarázat nélkül állunk: a múltnak ilyen idézése a magya sá^ javára szól s kötelezné az emlékezőket, hogy már múltjuk cimén is legalább az engesz- lelékenység és emberi szeretet kötelességét hirdessék és alkalmazzák velünk szemben. Vaida nagyváradi beszédében ékes szavakkal ezt el is ismerte. A mult valóságát az ellenmondások nem robbantják föl. 'Maniu kis epikája értékes adatokat ad nekünk a mult és jövő igazolására.

Maniu pályakezdete már önkéntelen dicséretünk. Mikor elmondja, édesatyja hogyan szerepelt a kiegyezés kezdetén mint válasz- tottbiró és öt vármegyében az összes tisztviselők románok voltak, aztán maradhatott még évekig helyén, mikor a közigazgatástól végleg elválasztották a bíróságot s a királyi törvényszékek kinevezett tisztviselőkkel teltek meg — a magyar múltat szépíti. Nem voltak elbocsátások és nem voltak nyelvvizsgák. Az sem potom dolog, hogy az öreg ur később ügyvéd lett és a szenvedélyes sógora, Coroianu oldalán a „nagy románok“ sorában szerepelt minden kinos következmény nélkül. Maniu Gyula hideg és száraz elbeszélésén átcsillog vglami melegség, amikor beteges és törékeny tanuló korára tekintve, a Wesselényi kollégiumról emlékezik meg. Mindenki tudta, kinek a fia és otthon milyen érzület füti a légkört; de íajmagyar református tanárai és zilahi karakán magyar tanulótársai sose itatták meg vele a kellemetlenség levét. Egyetlen tanárára emlékezik vissza rosszízűén, az is renegát román volt. Persze, most eszünkbe jut számos hasonló nyilatkozat. Sok más erdélyi román vezérférfiu volt kénytelen, az ellenünk agyarkodás legbőszebb napjaiban is elismerni egykori magyar iskolájának szabadelvű és emberi szellemét! Pedig hányat söpörtek el már ezek az egykori tanítványok és tanártársak a föld szinéről! Hány zilahiszerü kollégium nemes tanárainak utódai s hány zilahi magyar pajtás leszármazottai szenvednek ma iskolapolitika miatt.

Ezeknek a nyilatkozatoknak le kellene vonni következményeit minden irányban az erkölcsi törvény parancsából. A nemzeti munkavédelem, a totális nemzeti érzület és a nemzet-állam fogalmának fokozott politikája nyílt ellentmondásban áll az emlékekkel. A mult vádolja jelenünket. E pillanatban, amikor iManiu élethalálharcban áll alkotmányos és párt-hatalmasságokkal, amikor veszélyben forognak szellemi és erkölcsi kincsek, amiket a múltjában mi közöttünk és mi általunk szerzett, szerelnök megkérdezni: a Iamandi-beszéd kapcsán hogyan tudott úgy nyilatkozni a magyargyülölő Uni- versulban, mint ahogy nyilatkozóit? A volt magyar biró fia, egy szenvedő magyar kollégium diákja s a volt magyar állam büntetlen támadója?,

KOLOZSVÁR, január 3. — A hosszantartó francia—olasz tárgyalások tegnap végre eredményhez vezettek és Laval még ma este elutazik Rómába. A látogatás minden valószinüség szerint

igen nagy jelentőségű lesz Európa sorsának jövő alakulására,

amit az is bizonyít, hogy a francia külügyminiszter a jövő hét keddjéig, utolsó hírek szerint esetleg szerdáig marad az olasz fővárosban. A két hatalom, melyeknek együttműködésük esetén döntő szerepük van Európa sorsának irányításában, nyilvánvalóan teljes erővel keresik az együttműködés utjai. Ennek az együttműködésnek akadályai inkább a velük kapcsolatos államok és államkapcsolatok részéről merültek fel, de legújabb jelentések szerint

a diplomaták formulázó ügyességének sikerült ezeket az akadályokat egyelőre elhárítani.

A tárgyalások lényege az utóbbi napokban akörül forgott, hogy az Ausztria függetlenségét biztosiló megállapodásban, mely francia terv szerint a közép- és délkeleteurópai kérdés rendezésének alapjául szolgált volna, az aláíró államok egymás határait is garantálták volna. Az aláíró államok közé pedig a franciák be akartak venni minden középeurópai és délkeleteurópai államot, sőt egy ideig azt kívánták, hogy a kisantant mint egység foglaljon benne helyet. Olasz részről ezt az indítványt leghatározottabban visszautasították. Ausztria szintén tiltakozott az indítvány ellen, mely

bécsi fölfogás szerint túlságosan kiszolgáltatta volna őt a szomszédállamok kegyének.

Tegnap azután az ellentétes álláspontok között megtalálták az áthidaló megoldást. Ausztria függetlenségének biztosítására külön megegyezést kötnek, amelyben mindenesetre résztvesznek Franciaország és Olaszország, a többi résztvevők megválasztása a római tárgyalásoktól függ. Ettől függetlenül azonban

külön megállapodást hoznak létre Olaszország, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Magyarország között és ebben a megállapodásban a szerződő felek egymás függetlenségét biztosítják. Ugyanakkor kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem avatkoznak egymás belügyeibe, nem intéznek egymás ellen támadást és nem támogatják az egymás ellen Irányuló felforgató törekvéseket.

Mindannyian vállalják ezenkívül, hogy Ausztria függetlensége ellen sem közvetlenül, sem közvetve támadást nem intéznek. Ez a megegyezés, melybe Franciaország nyilvánvalóan Prága és Belgrád megkérdezésével ment bele, úgy látszik megoldotta az Olaszország és Jugoszlávia közötti ellentét gor- diusi csomóját.

Laval beszámolt a tárgyalásokról

PARIS. (Az Ellenzék távirata.) Laval külügyminiszter a tegnapi minisztertanácson beszámolt a francia—olasz tárgyalások sikeréről, majd fogadta Pignatti di Custozza herceg, olasz nagykövetet és délben fél kettőkor személyesen tudatta az újságírókkal, hogy az olasz kormány meghívására a ma

esti fél kilences expressz vonattal iRómába utazik. A hirről

a francia főváros lapjai különkiadásban számoltak be.

Az útiterv még nincs véglegesen megállapítva, csak annyi bizonyos, hogy Laval hosz- szabb időt tölt Rómában, mert a tárgyalások a két országot érdeklő külpolitikai kérdések egész területét felölelik. Az első hirek szerint a francia külügyminiszter kedden indult volna vissza Rómából Parisba, hogy egy nappal később Genfbe utazzék a nép- szövetségi tanács tárgyalásaira. A legújabb jelentés szerint

I.^val szerda reggelig marad Rómában és innen indnl egyenesen Genfbe.

A francia külügyminiszter olaszországi látogatása ebben az esetben majdnem egy hétig tartana.

Laval fogadtatása Rómában

A félhivatalos Petit Parisiennek a külügyminisztériumból nyert értesülése szerint Laval, aki ma este indul Parisból, holnap délután üt órakor érkezik az olasz fővárosba. Vele utazik a külügyminisztérium vezető államtitkára, Alexis Leger, az afrikai és kö- zelkeleti ügyek vezetője, Saint-Querin minisztériumi igazgató és Rochat külügymi- nisztériumi kabinetfőnök. Az olasz határon Láváit egy magasrangu olasz hivatalnok s a római külügyminisztérium ceremónia-főnöke üdvözlik és Vele utaznak a fővárosig. Rómában ünnepélyes fogadtatás lesz. A páA párisi sajtó túlnyomó nagy részben őszinte örömmel fogadja a Laval római látogatására vonatkozó tárgyalások sikerét. A Temps az európai béke biztosítását látja benne. A félhivatalos Petit Párisién azt írja, hogy nincs kétség abban, hogy a két nagy latin nép megállapodása döntő befolyással lesz Európa békéjének jövőjére. Más lapok szintén a megállapodás nagy jelentőségéről írnak, mely szerintük még abban csúcsosodik ki, hogy

csak kezdő pontját képezik a most már biztosnak látszó további francia—olasz együttműködésnek.

A Paris Soir római jelentése szerint ugyan a középeurópai kérdésekben sem teljes még a megállapodás Róma és Páris között, ez a jelentés azonban az utolsó órákban létrejött megállapodások előttről szól és különben is azt hangoztatja, hogy a még fennálló ellentéteket Laval személyes tárgyalásai kétségtelenül rövid órák alatt el fogja oszlatni. Csak a római úttal szemben mindig erősen kritikus álláspontot elfoglaló nacionalista Echo de Paris ir Laval most következő tárgyalásairól fentartásokkal. Szerinte még mindig nagyon vitás dolog, hogy a kisantant álláspontját hogy fogja Laval összeegyeztetni azzal az olasz állásponttal, mely az osztrák függetlenség biztosításából a kisantan- tot mint egységet feltétlenül ki akarja zárni. A római Lavoro-Fascista, mely közel áll a kormánykörökhöz, Párisba érkezett jelentések szerint azt válaszolja az Echo de Paris fentartásaira, hogy ez a lap nincs tisztában azzal a reálista külpolitikai felfogással, mely

lyaudvaron Mussolini üdvözli u francia külügyminisztert. A tárgyalások szombaton indulnak meg, az első nap valószínűleg Laval és Mussolini személyes tanácskozásaira szorítkozik. Vasárnap azután bevonják a tárgyalásokba a szakértőket. Szombaton este Mussolini ad vacsorát a Palazzo Veneziaban Laval és a francia kiküldöttek tiszteletére. Vasárnap De Chambrun francia nagykövet a nagykövetségen látja vendégül az olasz kormányt és Róma közéletének előkelőségeit. A tárgyalások menetétől függ, hogy a két hatalom közötti megegyezésről szóló kijelentéseket és előrelátható pohárköszöntőkben melyik alkalommal fogják megtérni. «Meglehet, hogy ezt későbbre halasztják, mikor a tárgyalások teljesen befejeződnek. Hétfőn Laval kihallgatáson jelenik meg a pápa előtt és látogatást tesz Pacelli bíboros-államtitkárnál.

A tárgyalások előreláthatólag keddeu délben fejeződnek be, amikor az eredményről kiadják a közösen megállapítandó hivatalos jelentést.

Laval szerdán reggel 9 óra 20-kor indul Rómából Genfbe, ahova csütörtökön érkezik meg. Ez az útiterv természetesen kizárja a lehetőségét annak, hogy még a népszövetségi tanács ülése előtt Londonba is ellátogasson a francia külügyminiszter. Ezt a látogatást azonban röviddel a genfi tárgyalások utánra tervezik, amikor Flandin miniszterelnök és Laval együtt utaznak a2 angol fővárosba.

I a most folyó tárgyalásokon az olasz és francia kormányférfiakat eltölti.

A megállapodás természete

A Róma és Páris között létrejött megállapodás mibenlétéről teljes határozottsággal még nem tudnak beszámolni a párisi lapok. A francia külügyminisztérium meglehetős titokzatosan viselkedik még a kérdésben és nem hajlandó fölvilágositást adni. Római jelentés alapján azonban már szintén beszámolnak arról a megyegyezési formuláról, melyről fentebb emlitést tettünk. Föltűnik, hogy az e jelentés szerint tervezett második megállapodásban, mely nem közvetlenül Ausztria függetlenségének biztosítására irányul,

Románia és Németország nem vesznek részt. Románia állítólagos távolmaradását azzal magyarázzák, hogy a vitás kérdésben, melynek elsimítására ez a megállapodás szolgál, nem közvetlenül érdekelt, közvetve viszont, mint Jugoszlávia és Csehszlovákia szövetségese, úgyis kapcsolatai volnának ehhez a szerződéshez is. Németország esetében pedig csak az Ausztria függetlenségét garantáló szerződésről lehetne szó, arról pedig, hogy ebben résztvegyen-e vagy sem. minthogy még a német álláspontot sem ismerik teljesen, csak további tárgyalások folyamán történhetik döntés. A megállapodás lényege úgy látszik, mindenesetre abban áll. hogy az Olaszország, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Magyarország között tervezett megegyezésben a résztvevők egymásnak nem a határaiért, hanem a függetlenségéért szavatolnak. Ez ebben a pillanatban a megegyezés római magyarázata, melyet Párisból sem cáfolnak meg.

 francia sápé helyesel