Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-18 / 15. szám
5, közlemény Akik a kártyából élnek, Je — sebasem játszanak Jfoáím MAűbá£cJÍ RIPORT* REGÉNYE Meghitt beszélgetés Piatnik Adolffal — Legenda az öreg Piatnikról, aki a halálos ágyán eskette meg fiait arra, hogy játék céljából nem vesznek kártyát a kezükbe vagy gyalog elindult Bécs felé. Az apjáról u mai Piatnikok már nem tudnak semmit. Azt tartja a családi tradíció, hogy valahonnan Oroszországból kerülhettek el a Piatnikok Óbudára. A fiatal Ferdinand már tanulta a kártyafestést, abban az időben vastag ecsettel, kivágott formákról kenték a kártyafigurákat rt kártyalapokra. Bécsben egy átjáróházban volt akkoriban a Moser kártyafestő- mühelye. Ide állt be a fiatal Piatník. Még csak száz éve sincsen ennek . . . Ma a legmodernebb offset-gépek díibdrüg- nek a Piatnik gyárakban, Délamerikában is Piatnik-kártyával játszanak. És láttam a bécsi, meg a pesti gyárakban keskeny kinai kártyalapokat. Az öreg Piatnik Adolf képmása, fehér márványba faragva ott áll a bécsi gyárban, a hütteldorfertsrassei kártya-palotában. A rózsaszínű márványból épített lépcsőházban, ahol fehér kesztyűs inas jelenti be a látogatókat. Több, mint ezer munkás dolgozik a gyáJ rakban és évenkint egymillió csomag kártyát dobnak ki magukból a gépek. Egyszerű kártyákat és olyanokat, amiknek! j díszesen aranyozva van a szélük. Minden csomag kártyán rajta van a Pi- atnikék cége. Ezekkel a kártyákkal játszanak az óceánjárók luxus kabinjaiban, a királyi kastélyok szalonjában, sarki csapszékekben, kis váró* 3ok fiakerstandjain a zabos ládákon, előkelő kaszinók kártyaszobáiban és a robogó vonaton az utazók, akik könyvet adtak el részletre, vagy rumot februári szállításra. Ott hevernek ezek a kártyák felbontatlanul a trafikok pultján és a főpincérek lakattal lezárt szekrényeiben a kávéházak kártyaszobáiban. Mindenki játszik velük. A herceg, a gróf, a színész, az író, a kereskedő, az orvos, az ügyvéd, a miniszterei-4 nők, a gyáros, a feleség, a szerető, a diák, á tanár, a börtönben a rab, a halálos beleg mellett virrasztó orvos és az inspekcióző rendőrtisztviselő. Talán csak egyetlen család él a viíágoa, amelyik nem játszik pénzbe kártyát . „ , A Piatnik-család... ... És ez az egyetlen család, amelyik vagyont szerzett a kártyából . . . Bizonyosan azért, mert nem játszik s ■ * S Keleti László képkiállitása Keleti (László nevével már találkoztunk francia és román lapok hasábjain. Keleti László nem a hangulat, vagy a nyugtalanító problematika művésze, nem nyit uj impressziók felé és nem keresi elég kitartóan egyénisége kifejezését. Képeinek alapvonása a moralizáló hang, a társadalmi és erkölcsi kritika. Gyakran egy-egy szellemes ötletet állit felfogása szolgálatába és igen hatásosan eleveníti meg. Alaptónusa a derengő kék, amit egy-egy vörös fényhatással szinte apokaiyptikus erejűvé színez. Ha művészi ereje átszűri az erkölcsi merevséget, olyankor képeiben van valami megrendítő és lá- tomásszerü. A razzia c. képén a kék félhomály, mint valami különös röntgensugár, ami talán a lelkiismeret legmélyéről támadt, átvilágítja a nagyváros házait és a suhanó alakokat. Világ ura cimü képe megrázó, mintha gótikus ablakrózsák üvegfestésével idézné az apokaiyptikus lovas vízióját. Csak sajnálhatjuk, hogy annyi nagyhatású kép közé olyanok is kerültek, amelyek inkább a LTIlustration hirdetéseire emlékeztetnek. De mindezért kárpótol néhány igazán szerencsés intencióval megalkotott kép. Senki sem nézheti megrendülés nélkül a Gáz zöldkeresztes látomását az óriási csontkoponyá- val, melynek szemgödreiből nyirkos, zöld porfelhő csordul az esztelen konyhabogárrá vedlett emberiségre. Szenczei László. Leégett három ház Szarvadon. Zilahi tudósítónk jelenti: A szilágymegyei Szarvad községben borzalmas tűz pusztított, méh j három házat hamvasztott el. A tűz Báláz- j János házában keletkezeit, ahonnan átter- i jedt a szomszédos házakra. A kár meghalad ja az üO ezer lejt. Utánnyomás tilos. Bernard Shaw, vagy Artur Schnitzler nevét huszadannyian sem ismerik, mint a Piatnik nevet. Ott olvasható ez a név arany, vágj7 fekete betűkből a tök hetes közepén, a kör-ász körül, vagy valamelyik bohókás zsóker rugda- lódzó lábai mellett. Ha a Piatnikék fejére szállna az a sok átok, ami elhangzott ellenük füstös levegőjű csapszékek borral leöntött asztala mellett, kávéházak kártyacsotái- nál, vágj- romlásba zuhant családok fütetlen szobáiban, akkor már régen nem dübörögnének a hatalmas gép-kolosszusok a bécsi, pesti és krakkói kártyagyárakban. Pedig ezek a gépek dübörögnek. És teljes üzemmel dolgozik a ratschachi papírgyár is, amely egyesegyedül kártya céljaira gyártja a Piatnikék gyárainak a legfinomabb papirost. atnik a nyers kártya-ivek között és szerelmesen simogatta meg kék szemeivel a még ki nem vasalt, nyers kártyalapokat. Talán csak Bata Tamás tudott olyan szerelmesen a cipőkre nézni, ahogjran az öreg Piatnik szemeit a kártyákon legelt tte. Az volt az érzésem, hogy a tök felsővel és a zöld királlyal diskurál. Vagy talán a pik-dámának vallott szerelmet . . . Az első kérdésem ez volt hozzá: .— Kaszinókban, vágj- kávéházakban, amikor uj kártyacsomagot bontanak fel a játékosok és megkeverik a lapokat, a csomag tetején ott van egy fedőlap, ameljdken nincsen rajta a kártyafigura, hanem csak a Piatnik- gyár cége olvasható a kartonon. Ilyenkor mindig akadnak beavatottak, akik elmesélik a Piatnik családról azt, amit hallottak. Egy ilyen kártyabontásnál hallottam én is a legendát, amely úgy szól, hogy valamelyik Pivagv az a kávés meginvitált bennünket egy tarokkpartira, vagy preferánszra, de mi — atyánk intelmére gondolva — a szives invitálásnak sohasem tettünk eleget. Piatnik nem játszik pénzbe — És ma játszanak? — fűztem tovább a kérdést. Az apa halálos ágyán meghagyta gyermekeinek . . . Itt készül a kártya. „A menydörgetős ménkű csapott volna Piatnikba“I — kiáltja a játékos, aki huszonegyesben ászt húzott tizenháromra és bizonyosan nem gondol arra, hogy ez a Piatnik voltaképen egy szeretetreméltó, kedves öreg ur, kereskedelmi tanácsos, komoly tényezője jBécs társasági életének, aki igazában még ,csak annyiban sem okozhaio a kártj’a katasztrófáiért, mint a srapnelt gyáros a világháborúért. Piatnik Adolfnál Két napot töltöttem el a P*,atnikék bécsi gyárában és a két nap alatt talán 10 percig beszéltem idősebb Piatnik Adolffal, a Piat- iik-gyárak szenior főnökével. Valahol a negyedik emeleten, a száritókamarában kerülöm először össze vele. Ott állt az öreg Piatnik, talán az, aki a gyárat megalapitotta, halálos ágyán maga köré gyűjtötte gyerekeit és megeskette őket arra, hogj7 soha kártyát nem vesznek a kezükbe. Igaz ez? Elmosolyodik az öreg Piatnik. — Én is hallottam már ezt a legendát, de magam nem tudok róla semmit. Se engem nem esketett meg az apám, se az apám nem tett esküt a nagyapjának, akiről különben azt sem tudjuk, hogy volt-e köze a kártyához. A gyárat az én apám, Piatnik Nándor alapította, Óbudáról került fel húsz éves korában, 1839-ben Bécsbe. Bizonyos az, hogy ő sohasem kártyázott pénzbe. És amikor en- gém, meg a fivéreimet bevezetett az üzletbe, nem győzte eléggé a lelkünkre kötni: „Eszetekbe ne jusson gyerekek, hogy valaha is leüljetek munka közben a kuncsafttal kártyázni. Ez nem méltó egy Piat- nikhoz. És pénzbe se játszatok soha“! A munka alatt ő a mi üzleti kőrútjainkat értette. Akkor még mi, a gyerekek kerestük fel a kávéházat, kereskedőket és adtuk el a kártyát. Bizony gyakran fordult elő, hogy ez — Persze, hogy játszunk. Preferánszot, tarokkot, a fiatalabbak bridzselnek is. De sohasem pénzbe. Emeltebb hangon foljdatta tovább: —- A Piatnik család nem játszik pénzbe! Eddig még nem született ember, aki valamelyik Piatniknak a pénzét elnyerte volna. És én azt hiszem, hogy ilyen ember meg sem fog születnil Ez már családi tradíció... — És mi a véleménye általában a kártyáról? A fiatal Piatnik, őt is Adolfnak hívják, vette most át a szót. — A kártya — szórakozás. Szakasztott olyan, mint a tennisz, golf, sakk, színház, vagy koncert. A kártyának semmi köze sincs ahhoz, ha valakiben szenvedély tombol. A kártyalapok, amiket mi gyártunk és amiket sok gyárban készítenek még, nem tehetnek róla, ha visszaélnek velük az emberek. Tehet arról a morfiumgyáros, aki betegek gyógyítására készíti el a gyógyszert, hogy akadnak beteges szenvedélyű emberek, akik a medicinái narkotikumnak használják? És vájjon tehet a trafikos, aki váltóblankettát árul arról, ha gonosztevők mások aláírását hamisítják a váltóblankettára? Kártyákat mindig készítettek, mindig is fognak gyártani, a kártyagyárak a munkások tízezreinek adnak kenyeret, az államok jövedelmi forrásainak jelentős részét teszi ki az a sokféle adó, amiből milliók jutnak az állami költségvetés rubrikáiba, hogy aztán tragédiák is keletkeznek a kártyából, erről csak azok tehetnek, akik nem tudnak uralkodni magukon és a szenvedélyükön. Én sokkal több embert láttam, akinek öröme és szórakozása telt a játékban, mint olyant, akit a kártya megrontott . . . Száz év története . . . Majdnem száz évvel ezelőtt egy husz- esztendős óbudai gyerek pnrasztszekéren, CONCORDIA NYOMDA A LEGJUTÁNYOSABB ÁRON KÉSZÍT : NÉVJEGYET, ELJEGYZÉSI, ESKÜVŐI, BÁLI MEGHÍVÓT, PLAKÁTOT, STB., STB. NhJOMDA TECHNIKAILAG MUNKÁINK ELSÖRAN- GUAK, SZÉP ÉS ÍZLÉSES KIVITELŰEK! ÁRAINK VERSENYEN FELÜL ÁLLANAK! CLUJ rKOLOZVÁR, STRADA I. G. DUCA 8. SZÁM (VOLT UNIVLRSITATII-UTCA). UDVARBAN ADOLF* ,w 1Játszák királyi kastélyokban és sarki csapszékekben . , .
