Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-17 / 14. szám

—• 1 93 S január 17. ELLENZÉK Jhdem JuÁívobo&íűJN Uhodaiom RIPORT* RÉCÉNKÉ 4. közlemény Százharmincmillió csomag kárlyáí gyártanak éveníe az egész világos* Hatszor annyi papiros kell kártyakészítésre, mint biblianyom tatásra, mint a hadiszergyártás — Mit keresnek az államok a játékon —- A játék sokkal nagyobb összeget forgalmaz, Sokmi Ilié embert foglalkoztat a játékipar Utánnyomás tilos. Az utolsó esztendőben százharmincmillió csomag kártyát készítettek el a világon. Kereken két hónapig tartott, amig kül­földi összeköttetéseim segítségével, hosszas levelezés és személyes tárgyalások utján ki tudtam hozni ezt az eredményt. Minden évben ezerháromszáz vagon papi­rosból készül kártya. Ugyanakkor — a Brit és Külföldi Biblia­társaságnak előzékenyen rendelkezésemre bo- csájtott adatai szerint — biblia nyomtatásra nem egészen kétszázharminc vagon papirost használnak fel. Pedig egyedül az elmúlt év­ben közel tizenegymillió biblia készült, és 678 nyelven nyomtatták ki az Ó- és Ujtes- lamentumot és az Apostolok Kön savéit . . . Annyi kártya készül a világon, hogyha Európa minden lakosa — a csecsemőket és az aggastyánokat is beleszámítva — egy napon leülne bridgelni, nemcsak, hogy cl tudnák látni őket ezzel a mennyiséggel, ha­nem még közel négymillió csomag kártya megmaradna rezervában. Ha egymás mellé raknak a százharminc- millió csomag tartalmát, akkor pontosan tizenhaiszor tudnák velük, körülkeríteni az Epuenlitö táján a földet. Alapul vehetjük azt, hogy a kártyagyárak­ban minden ezer csomag kártyára jut egy munkás és igy könnyű kis zárni tani, hogy a világ kártyaipara százharmincezer munkást foglalkoztat. Végeredményben azonban sok­sok millió ember él a játékiparból. A játékipar adatai Nem is lehet összeszámítani, mennyi azok­nak a száma, akik a játékkaszinókban, klu­bokban, kávéházak kártyaszobáiban, bridge- szalónokban, a kártyatisztitó-mühelyekben keresik kenyerüket. Azután mennyi sok em­ber dolgozik azokban a speciális francia gyárakban — Caronál Párisban, Allainnél Nizzában —, ahol a rulett kellékeit gyárt­ják. És ki tudna statisztikát készíteni arról, hogy hányán foglalkoznak bridbe-blokkok, meg egyéb a játékhoz szükséges nyomtatvá­nyok előállításával. Légiókra rúg azoknak a művészeknek a száma, akik megtervezik az uj kártyafigurákat. Hiszen vannak, akik nem csinálnak mást, amk zsókereket rajzolnak. Láttam egy angol gyűjteményt, melyből kétszázötven zsóker vigyorgott rám. den kártya-vállalatnak külön papírgyára van. És ezekben a gyárakban a legfinomabb pa­pirost gyártják. Nem készült el még könyv, amelyet olyan finom és drága papirosra nyomtak volna, mint a zöld ászt, vagy a ká­ró dámát. A Waddington Ltc. egyik igazgatójának azt mondottam egyszer: — A játékok és kártyák készítése többe kerül, mint a hadiszergyártás! Mosolyogva felelte: — Be a játékasztaloknál több csatát is nyernek, mint a hadszíntereken! És hol van még a légiója azoknak az em­bereknek, akiket a lóverseny, lottó és osz­tálysorsjáték foglalkoztat. És vájjon ki tudná megmondani, hogy az államok és városok bürokratikus szervezeté­ben mennyi sokezer ember huzza kisebb, vagy nagyobb fizetését azért, mert rányom­ja a kártyára az adóbélyeget, elkönyveli, számfejti és ellenőrzi a bevételeket, ame­lyek a játékból jutnak közcélokra. Ezek a tételek annyira el vannak szórva a költség- vetésekben, hogy a legkitűnőbb statisztikus sem tudná megállapítani őket. / lyegben és luxusadóban az állam bevétele a kártyából 280.000 pengő volt. A kávésok ipartestületétől kaptam azt az adatot, hogy a székesfőváros vigalmi adóban a budapesti kávéházaktól egy évben 180.000 pengőt vesz be. De ezekből a jövedelmekből korántsem lehet megállapítani, hogy voltaképen hányán kártyáznak. Hiszen rengeteg helyen játsza­nak hatósági ellenőrzés nélkül. A budapesti 180.000 pengő azt jelentené, nogy az embe­rek mindössze 720.000 pengőt adnak ki kár­tyapénzre — a vigalmi adó huszonötszázalé­ka a tényleg fizetett kártyapénznek — hoz­záértők véleménye szerint azonban egyedül Budapesten kártyapénz és pinka­bevétel címen évenkint legalább tízmillió pengő megy a játékosok zsebéből a kártyaüzletek — kávéházak, klubok, kaszi­nók, bridge-szalónok, titkos összejövetelek, vendéglők, magánházaknál rendezett kártya­összejövetelek — kasszájába. És ez a tízmillió pengő — inkább több, mint kevesebb, hiszen az év napjaira eloszt­va, mindössze harmincezer pengő kártyapénz jönne ki egész Budapestre — csak egyetlen Jatekmcozök Hatalmas számok Örök rejtély marad, hogy mit jövedelmez Monte Carlo. És hiába kutáttam utána, nem tudtam megállapítani, mennyi a jövedelmük az osz­trák játékkaszinóknak. Csak annyi bizo­nyos, hogy ötszáz embert foglalkoztatnak, kórházakat szanálnak és milliók jutnak a bevételük- j bői közcélokra. A kaszinók jövedelme messzire felülmúlja j azokat a bevételeket, amelyek a kártyagyár- j ból jutnak el az állampénztárakba. Pedig ezek az összegek is jelentősek. Wislicky Waclaw, lengyel országgyűlési képviselő, aki előadója volt a varsói sejm- ban a kártyatörvénynek, mesélte nekem: — Lengyelországban 1928-ban nyolcszáz­ezer csomag kártya készült. A gyárak adóban akkor évenkint egymillió zlotyt fizettek. Az­tán felemeltük a bélyegadót és behoztuk a forgalmi adót is. Erre a kártyafogyasztás csökkent, de az állam bevétele emelkedett. Most „csak“ ötszázezer csomag kártya ké­szül, de Lengyelország évi bevétele kár­várost reprezentál. Belőle meg csak fogal­mat sem alkothatunk arról, hogy mennyi kártyapénz jön be egyetlen napon a világon, Válahogyan azonban ezt is ki lehet megkö­zelítőleg számi tani, Mit lehet keresni egy csomag kártyán A kártyagyárosok véleménye szerint egy csomag kártyával — feltéve, hogy egy em­ber egyedül nem játszhatik — uj állapotá­ban legalább négyszer és legfeljebb tízszer lehet játszani. Szaknyelven úgy hívják ezt, hogy egy csomag kártyát ennyiszer „teríte­nek“. Aztán jön a kártya a tísztitóhoz. Tisz­tított állapotában megint öt-hatszor terítik, aztán újra tisztitják. Ma általában tizszer tisztítanak egy csomag kártyát, amig a széle annyira lefogy, hogy nem íehet többé hasz­Angol zsáké r-ggüjtő albumából. Amerikában hatalmas kártya-tröszt tartja kezében a kártyaipart, Európában az angol Waddington, a francia Grimaud, a német AUeaburaer ét % Piattukék yezetaak. Mim tyabélyegben és forgalmi adóban — közel négymillió zloty. Magyarországon — Piatnik Rudolf ur nyi­latkozata. szerint — a mult évben kártyabé­nálni. Ebből ki lehel számítani azt, hogy vegyük csak alapul, hogy átlagban hárman játszanak egy csomag kártyával — minden csomagot hatvanszor terítenek és ennél :» hatvan terítésnél száznyolcvan ember fizet kártya pénzt. Minimálisan számítva ez a kár­tyapénz átlagban hatvan fillér. Egy csomag kártya tehát effektiv száz pengőnél — 30ÖU lejnél — több bevételt jelent a kártyaüzern- nek. Ahol úgynevezett mosható kártyákkal játszanak —- mint Amerikában, vagy akár Csehszlovákiában is — itt ez a bevétel na­gyobb, de mint minimumot elfogadhatjuk azt, hogy a százharmincmillió csomag kártya csak kártyapénzben évenkint tlzenhárommilli- árd pengőnél jóval nagyobb bevételt rep­rezentál. Miután pedig a föld lakóinak száma a leg­utolsó népszámlálás adatai szerint megköze­lítőleg kétmilliárd ember, nyilvánvaló, hogy mindenki, aki a földön él, legyen az bush- mann, maláji, hindu, vagy eszKimó, évenkint hat pengőnél — 180 lejnél — több kártya­pénzt fizet . . . Hogy aztán ezen kívül mennyit nyer, vagy mennyit vészit, azt igazán senki a világon nem tudja kiszámítani . . . SegfsCgct h€rnei a tel nyomorgói KOLOZSVÁR. ÍAz Ellenzék tudósitójától. Kolozsváron beköszöntött újra a hideg idő. A módosabb embereknek az időjárás örömet, boldogságot hozott. A jégpályákon kipirult arcú emberek korcsolyáznak, a hóval födött mezőkön a sizők nagy tömege örül a hónak. Báltermekben vidám muzsikaszó mellett tán­colnak a fiatalok. Addig — a külvárosi nyo­mortanyákon teljesen elszegényedett agg nők és férfiak, több gyermekes beteg anyák küz­denek üres gyomorral a hideg, a betegség ellen. Viskóik falán a hideg szél sivit be és ők tehetetlenül takargatják be magukat ron­gyaikba. Az utóbbi napokban egyre több nyomorult ember hozzátartozója jött fel szerkesztősé­günkbe, kérve, hogy rettenetes szenvedései­ket vigyük olvasóink elé, hátha a jó szivü emberek megszánnák őket és bármivel is tá­mogatnák őket. Vitán Mária kereset nélküli 4 gyermekes anya, aki Maramures-utca 147. szám alatt lakik, kéri a jószivü embereket, hogy akár ruházattal, vagy ennivalóval, fával támogas­sák őt. Merlicska Pálné, Templom-utca (Külrno- nostor) 16. szám alatt lakó agg nő bosszú idő óta betegen fekszik és a leírhatatlan nyo­morral küzd, bármiféle támogatást kér. Pergánczi Istvánné, Holdvilág-utca 59. szám alatt lakó idős asszony férje hónapok óta betegen fekszik, úgy, hogy agva mellől nem tud elmozdulni, hogy valami kereset után nézzen. Férje gyógykezeltetésének lehe­tővé tételére könyörög adományért. özv. Török Jánosné, Jianu-utca 37. szám alatt lakó. 3 gyermekes anya, aki már hosz- szu idő óta betegeskedik, kéri az olvasókat, hogy gyermekein bármivel is segitsenek. Orosz Károlvné négv gyermekével együtt éhezik: sötét, hideg szobában. Bármiféle ado­mányért könvörög, hogy nyomora elviselhe­tőbbé válhasson. Kérjük tehetősebb olvasóinkat, hogy sze­gényeinken adományaikkal segitsenek. Ado­mányokat szerkesztőségünk készségesen to­vábbit. JÓ MAGAVISELET. — Miért bocsátották el utolsó állásából ? — Jó magaviseletem miatt. — Hogy lehetséges ez? Emiatt még sen­ki sem veszítette el az állását. — De igenis kérem. A főnököm meg tudta, hogy jó magaviseletem miatt nem kellett leülnöm mind az öt évet. Ez a helyiség nem fényüzéses berendezésű színház nézőtere, hanem kaszinó játékterme, előkelő nyugati

Next

/
Thumbnails
Contents