Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

végi, tavasz eleji ülésére. Másfelől az igazságügyi tárca viszont mindent előkészített a kormány 22-én tartandó ülésére, bízva abban, hogy a KB nem torpedózza meg sem a kormányzat, sem a PB által megkezdett munkát.

A KB 1989 februárjában tartott kétnapos ülésének másnapján, 21-én este kapott szóbeli tájékoztatást - a „Különfélék” napirendi pont első kérdéseként - a „koncepciós büntetőperek felülvizsgálatáról, valamint a Belügyminisztérium zárt irattárában őrzött anyagok kezeléséről”.51 Az ülésen tanácskozási joggal részt vett Budzsáklia, Balogh és Kulcsár. Én Balogh dolgozószobájában meglehetősen nyugtalanul vártam, hogy mikor érkezik vissza, és főleg milyen hírekkel a „Fehér Házból”.

Azt, hogy mi történt a KB ülésén, szó szerint megjelentették 1993-ban, részletes ismertetésétől ezért eltekinthetek.52 A vita során előbb úgy tűnt, hogy azok a nézetek kapnak erőre, amelyek a múlttal való szembenézést elutasítják. Az ellentámadók eredménnyel jártak. Ekkor érezte Grósz fontosnak, hogy felszólaljon. A párt első embere bejelentette, hogy ő kezdeményezte a téma KB elé terjesztését, mert „nem vállalhatja a felelősséget a Politikai Bizottság magára ebben az ügyben”. Február 7- én „a Politikai Bizottság egy fél napot ennek szánt” - utalt az előzményekre - nem vagyunk felelőtlenek, de egyszer szembe kell nézni ezekkel a dolgokkal, és az nem kor kérdése, hogy ki intézze ezt az ügyet... elvi döntést kell hozni...”.53 A vita végén a Fejti ismertette előterjesztést és annak Grósz általi kiegészítését a jelenvoltak egyhangú határozattal megszavazták.54 A PB által a munka koordinálására hívatott bizottsági elnökkel, Fejtivei szemben Aczél azt javasolta, hogy Nyers Rezső legyen helyette. Grósz úgy vélte, hogy a kérdés eldöntését bízza a KB a PB-re. A KB ezt egy ellenszavazattal elfogadta. Fejti ismételten hozzászólt, jelezte, hogy saját dolgában tartózkodni fog, de nem a PB-ben, hanem „itt pontot kéne tenni a végére”. Végül Grósz javaslatát két ellenszavazattal elfogadták, így Fejtit a KB tagjai megerősítették bizottsági elnöki tisztségében.55

Már majdnem este 10 óra volt, amikor Balogh megérkezett. Látszott rajta, örül annak, hogy a KB elfogadta a PB előterjesztését, és a kormány által vezetendő munka megkezdődhet, de a várható gondokat elemző mondandója vitathatatlanná tette, hogy az üggyel a kormány sáfárkodik a jövőben, hogy miként, az pedig rajtam is áll. Ekkor tudtam meg tőle, hogy a kormány már a következő nap fontos határozatot hoz, részleteket nem közölt.

Az előbbiekből kitetszik, hogy Kulcsár 1988 nyarától szükségesnek vélte a törvénysértő büntetőperek jogkövetkezményeinek felszámolását, megelőzve a kezdeményezését (hatalma megvédése érdekében) kisajátító MSZMP-t. Célja megvalósításához megnyerte Fejtit, és a kormányfőt.

A több szálon futó ügy a pártbeli „áldás” után kormányzati feladattá vált. Előzményei ismertek voltak, de a közvélemény csak sajtó útján, kiszivárogtatva, Kulcsár megnyilatkozásai révén hallhatott róluk. Arról kizárólag a legbeavatottabbak tudtak, hogy (széles körű nemzetközi és hazai ismeretek birtokában) a kormányfő a „saját nevében” felhatalmazta Kulcsárt arra, hogy a büntetőperek felülvizsgálatára vonatkozó elgondolásait az Országgyűlés elé tárja.56

Az 1989. január 10-én elfogadott programnak megfelelően februárban elkészült egyrészt a négyoldalas „Előterjesztés a Minisztertanácshoz a koncepciós büntetőügyek felülvizsgálatáról”, másrészt a kötődő, és két pontból álló „Határozati javas95