Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

lat”.57 Mit tartalmaztak ezek? Több pont felidézése egyértelművé teheti, hogy miként vélekedtek a tárca illetékesei a múlt káros örökségéről és annak felszámolhatósá- gáról.

„i. A társadalmi és politikai megújulás és kibontakozás, a kormányzat hitelének erősítése szükségessé teszi, hogy a szocialista társadalom négy évtizedét elemző munka keretében sor kerüljön azoknak a büntetőügyeknek a felülvizsgálatára, amelyekről nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy koncepciós elemeket tartalmaznak.

Ennek a felülvizsgálatnak két alapvető indoka van: a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok átalakításában szerepet kapott az igazságszolgáltatás is, és ennek során a rendeltetésétől eltérő törvénysértő működésre is kényszerült. A négy évtizedet elemző munkánál, a tanulságok levonásánál ez nem hagyható figyelmen kívül.

A kérdés gyakorlati oldalát nézve: az állampolgárok részéről nagy számú egyéni kérelem érkezett és érkezik ügyük felülvizsgálata érdekében. Az igazságügyi szervezet iránti társadalmi bizalom erősítése, a törvényesség és a humanitárius szempontok azt indokolják, hogy átfogó felülvizsgálat elemezze ezeket az ügyeket, és így kerüljön sor a megnyugtató rendezésükre.

A korábbi felülvizsgálat lényegében a munkásmozgalomban résztvevők sérelmére történt koncepciós büntetőügyeket érintette, az ezzel kapcsolatos munkát az MSZMP Központi Bizottságának 1962. augusztus 16-i határozata zárta le. Az említett indokok alapján azonban a büntetőügyek szélesebb körű felülvizsgálata szükséges.”

A 2. pont a felülvizsgálat módszerét taglalta, megjegyezve, hogy „a kezdeti időszakban a büntetőeljárási törvényben szabályozott eljárások (perújítás, törvényességi óvás) mellőzése indokolt. Elsősorban jogászi és történészi feltáró munkára van szükség”, bizottsági keretek között. „Ennek a munkának a feltétele, hogy minden ügyirat a bizottság rendelkezésére álljon.”

A 3. pont azt rögzítette, hogy a munkára büntetőjogász és történész szakembereket kell alkalmazni. „A munka jelentősége, a felülvizsgáló bizottság feladata azt indokolja, hogy a bizottságot a Minisztertanács hozza létre, és kérje fel a bizottság vezetőit”.58 A bizottsági tagok kijelölését - a már kinevezett társelnökökkel egyetértésben - a tárca vezetője magának javasolta fenntartani.

Az előterjesztés 4. pontja szerint a bizottság feladatait meghatározó tervezet nem tartalmazza azt, „hogy a vizsgálat milyen években keletkezett és milyen bűn- cselekmények miatt folytatott büntetőügyekre terjedjen ki. Ennek elbírálását célszerűbb a bizottság hatáskörébe utalni, a Minisztertanács határozatában történő állásfoglalás ugyanis szükségtelen gátja lehet az átfogó felülvizsgálatnak”. Megjegyzendő, hogy kizárólag a véglegesített kormányhatározatot kaptam kézhez, amiből viszont nyilvánvalóvá vált, hogy az miként változott meg a vita során.

Az előterjesztés további pontjai a tagokkal, és a függetlenítésük kérdésével, javadalmazásukkal; a bizottsági munka befejezésének határidejével - ami 1990. március 31. lesz -, és a Minisztertanács részére addig elkészítendő jelentéssel; az ügyviteli feladatoknak az igazságügyi tárcára bízásával; a felülvizsgálattal összefüggő bérköltségek és dologi kiadások fedezetével foglalkoztak.

Az utolsó két pont - a 9. és a tévesen n. pontként előterjesztett io.59 - majdnem szó szerinti ismertetése látszik indokoltnak.

96