Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Szilárdi Béla: Pőrén születtél, pőrén távozol

tem volna. Érteni ezalatt, hogy mint katonai lelkipásztor becsülettel teljesítettem hivatásom. Én mindig arról prédikáltam, amit az egyházam elvárt tőlem. Mint ahogy tanultam, igyekeztem a fiúkhoz szólva nemcsak a szexuális életükről beszélni. De beszéltem nekik a kínzásokról, a foglyok megöléséről. Persze voltak olyan dolgok, amiről ennyire nyíltan nem beszéltünk. A civil lakosság kiirtása mindig a tiltott dolgok közé tartozott. Ha egy katona tőlem megkérdezte volna, mi van akkor, ha egy gyerek fejébe golyót röpítek, biztosan azt mondtam volna neki, hogy az, halálos véteknek bizonyul.”

A Tinian szigeten működő, a világ legnagyobb katonai repülőteréről percenkét három repülőgép startolt. Ezek közül sokan Japán felé repültek, hogy ott a civil lakosság százait, ezreit öljék halomra.- És én, hallgattam, - mondja Zabelka.

A tábori lelkész gyakran találkozott számára megmagyarázhatatlan dolgokkal. Olyanokkal, amiket a háború szörnyűségei okoztak, vagy idéztek elő. „Emlékszem egy fiatalemberre, aki egy Japán város bombázásában vett részt. A sziget egyik laza- rettjében ismertem meg, ahova pszichikai összeomlása miatt került. Elmesélte, hogy parancsot kapott a város feletti mélyrepülésre, ahol aztán nagyon alacsonyan egy főutca felett repült. Egyszerre, mintha előtte lenne, egy kisgyereket pillantott meg az utcán állva. A csöppség tágra nyílt szemmel nézte a repülő csodát. A pilóta tudta, hogy pillanattal később a kisgyerek, a kioldott napalmbomba martaléka lesz.” A lelkész még keserűbben folytatja: „Igen, én tudtam, hogy a civil lakosságot is gyilkolják. Sőt, talán jobban tudtam, mint sokan mások. Mégsem tartottam egyetlen prédikációt ellene azoknak, akik ezt tették.” Ezután azt részletezi, miként kapott már „kiképzése” alatt agymosást. De - mint mondja -, már előtte sem tapasztalta, hogy egyetlen bíboros, vagy püspök felemelte volna szavát, vagy akár említette volna az US hadigépezet háborús bűneit. „Ezen kívül, ők nagyon is jól tudták, milyen kiképzést (agymosást) kap egy magamfajta tábori lelkész. Mégis, Boston püspöke, Cushing, pappá szentelt engem. Elég világosan beszélek?” Egy elkeseredett keresztény hangja ez. Egy feje tetejére állított világot vádol? Hogy vegyük elő újra a klérus és az állam szerepvállalásait? „Kudarcot vallottam mint pap, de még nagyobb kudarc az, hogy nem igaz keresztényként viselkedtem.”

1945 után hatvanöt évvel ki emlékszik még Zabalkára? Időről időre felröppennek hírek, mint például azt hiszem 2003-ban, hogy „az áldozatok hozzátartozói és a háborús veteránok tiltakozása ellenére kiállították a washingtoni Smithsonian Repülési és Űr Múzeumban az Enola Gay-t, azt a repülőgépet, ami 1945-ben ledobta az első atombombát Japánra. (Állítólag, azóta 4 millió ember nézte meg a repülőgépet.) A háborús veteránok mellett túlélők is hallatják hangjukat: „Ez egyértelműen egy embereken végrehajtott kísérlet volt, ami gyerekeket, felnőtteket, öregeket és nőket gyilkolt meg válogatás nélkül” - mondja Akito Suemune, egy atombomba elleni szervezet elnöke, aki 18 éves volt a Little Boy ledobásakor. Vagy egy másik hír 2007 novemberében: Szívproblémái miatt 92 éves korában, ohiói otthonában meghalt Paul Warfield Tibbets, az Enola Gay pilótája, aki az első atombombát dobta Hirosimára.

Az ember megvacsorázik, közben hallgatja, vagy nézi a híreket. Gyerekkoromban gyakran hallottam - amikor a felnőttek beszélgettek - valami olyasmit, hogy az idő képes a sebet begyógyítani. 2010. augusztus 6-án már ezt olvashatjuk: „Először kép23