Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

A határozat 2. pontja rögzítette, hogy „tudomásul veszi a Politikai Bizottság, hogy az Igazságügyi Minisztérium megkezdi az eddig benyújtott perújítás, törvényességi óvás iránti, vagy valamilyen más hasonló célú kérelmek törvényes intézését. Ajánlja az igazságügy-miniszternek, kezdeményezze a legfőbb ügyésznél azoknak a pereknek a törvényességi óvását, amelyeknél a koncepciós jelleg minden további nélkül egyértelmű.”

Úgy véltem akkor, hogy „ellentmondás van a határozat 1. pontjához viszonyítva elsősorban azért, mert az igazságügy-miniszter olyan jogokat kapott, amelyek megelőzik a határozat első pontjában említett igényt (»az ügyre vissza kell térni«), valamint a 4. pontban részletesen elemzett munkafolyamatot”.

Ez az észrevételem mutatja félretájékoztatottságomat. Akkor nem tudtam arról, hogy miképp döntött a kormányfő, s miként kapott „szabad kezet” Kulcsár, azaz pont arról nem voltam tájékozott, hogy a PB miért „veszi” kényszeredetten „tudomásul” az igazságügyi tárca ügyködését. Az elborzasztó épp az, hogy ennek hangot is adott, mi több (írásban is rögzítette az utókor szerencséjére). A Németh támogatta Kulcsár a párt szokásos „ügyrendjét” áthágva, az egyik legfontosabb kérdés megoldásakor kényszerhelyzetbe hozták a párt illetékeseit.

„3. A Politikai Bizottság a büntetőpereknek a számbavételével kapcsolatos párt- politikai feladatok ellátása céljából bizottság működését tartja szükségesnek. Ennek vezetésével Fejti György elvtársat bízza meg, s felkéri a belügyminisztert, az igazságügy-minisztert, valamint a Párttörténeti Intézet igazgatóját, hogy - mint a bizottság tagjai - vegyenek részt e munkában. Indokolt, hogy megfelelő időben - tagként - kapcsolódjon be a bizottság működésébe a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész is.”45

A Fejti vezette bizottság más lett, és ügye a KB soron következő ülésén kavart vihart.

„4. A Politikai Bizottság a munka módszerét illetően azzal ért egyet, hogy az történészi-jogászi jelleggel folyjon. Támogatja azt a javaslatot, hogy az ennek megfelelő munkabizottságok vezetőit a kormány (még az Országgyűlés márciusi ülésszaka előtt), tagjait pedig az igazságügy-miniszter kérje fel. Célszerűnek tartja, hogy a munkabizottságok tagjait a feladat elvégzésére függetlenítsék.”

A munkabizottság munkavégzésének pénzügyi, a nyilvánossághoz való viszonyának kérdését rendezetlennek véltem. A „függetlenítsék”46 kevés, és arról sincs szó, hogy tevékenységét a PB-nek az 1. pontban említett újabb állásfoglalása után vagy előtt kezdi meg. Ha ugyanis az 1. pontban említett előzetes, a rendszer jellegét, erőszakszervekre épülő büntetőpolitikáját meghatározó direktívák felkutatása a kiinduló pont, akkor már a „kommüniké” után dolgozhat a kormány, ha viszont a PB mindenről tudni akar, akkor csak tájékoztatása után. Tényfeltárásunk során - főképp Szakács Sándor egyetemi tanár sokirányú szakmai támogatásával - a „rendszer” erőszakjellegének kidomborítását tartottuk a legfontosabb bizonyítási feladatnak.

„5. A Politikai Bizottság utasítja azokat a pártszerveket, amelyeknél archívum működik, hogy bocsássák a munkabizottságok rendelkezésére az ott őrzött iratokat.

93