Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Vasadi Péter verse
V A S A D I PÉTER Hiába döngettem ADY ENDRÉNEK Emeleti balkonon állva nézte, gépkocsi-hullámaival hogy torlódik lent az autó- folyam négy kanyargó csíkban, gáz, vész, baj, tűz, sok bűz, hörgő ráng csöpp kis levegőért, csikorgás dudakórusban, kiabálás meg-meghasogatja, pléh dong, por-köd kavarog, kocsiszáj harap, rág meg kocsiszájat - végre elindul verseivel a hóna alatt, lépcsőn lefelé. + Hány éves maga elvtárs? Negyvenhét. Dülöngéltek az elvtársak a nevetéstől az M. szerkesztőségben, hová óvatosan benyitott... Tessék? ... Negyvenhét. A hűvös kérdésre, Mit óhajt?, derűsen válaszolt: verseket hoztam... Vagy öten nézték őt... Becslésre? Hát arra is, szeretném, ha megjelenhetnének... Épp itt? Csak úgy idetoppan, mi meg kapkodjuk ki a kezéből? ... Mutassa, sóhajtotta megadón egy pocakos ifjú gárdista... Lassan elképedt. ... Ezeket? Arra biztat minket, hogy fussunk tüstént a legközelebbi templomba mea- kulpázni? Na-nee... Biggyesztett. Sekrestye-líra. Nyújtotta a papír kazlat. Itt nem. Hogy képzeli. Ha nem tudná, Pilinszky jó nagy zsákutca (sic!)... Megszólalt egy tekintélyes elvtárs: Figyeljen, uram. 15
