Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

tevő kormányban úgy politizálhatott, hogy 1989. január 10-étől a kezdeményezést átvehette.43

Kettejük vitáját politikai indíttatású ellentétük okozta, mindez a szakmai kérdések másfajta megítélésében is jelentkezett. A felülvizsgálat szükségszerűségét nem vitatták, sőt érezhették azt, hogy Magyarország e téren, a szovjet gyakorlathoz képest is elmaradt. Kulcsárnak (a T1B kezdeményezését alig pár nappal megelőző bejelentése az 1. M. vezetői értekezletén, majd neki) és tárcájának a politikai ellenzékkel együttműködésre törekvő, taktikus gyakorlata a rendszerváltozás szükségszerű elkerülhetetlenségének felismeréséből fakadt. Baloghnak és pártbeli vezető társainak lépései viszont épp ellenkezőleg, az ellenzék (és politikai törekvéseit támogatók) hosszú távú elképzeléseivel szemben irányultak. Céljuk az volt, hogy kifogják a szelet a rendszert múltja miatt okkal bírálók vitorlájából, a felülvizsgálatot jogkövetkezményével úgy valósítsák meg, hogy az ne járuljon hozzá a politikai hatalom átrendeződéséhez.

Pár nappal Pozsgay egyfajta gátszakadáshoz vezető nyilatkozata után reményemet igazolta vissza Balogh, midőn február 7-én magához kéretett. Ott tudtam meg tőle, hogy miképp döntött aznap az MSZMP KB PB. Az előterjesztést nem ismertem, de az elfogadott határozat nem hitelesített példányát a következő napon már rendelkezésemre bocsátotta. Arra kért, hogy egy héten belül fűzzek hozzá írásban megjegyzéseket, mert a PB úgy határozott, hogy a KB-t tájékoztatja elképzeléseiről, két hét múlva esedékes következő ülésén. Ekkor vetette fel először előttem, hogy mások mellett - akiknek nevét nem említette - a tervezett munka során számít rám valamilyen felelős beosztásban, talán valamelyik felállítandó munkabizottság élén.

Mi volt a PB határozatában, amelynek egyes pontjairól kialakított írásbeli álláspontom február 14-én eljuttattam Baloghnak. Néhány megjegyzésem most is felelevenítem.44 A Balogh és a Kulcsár közötti vitának ugyanis számos következménye lett.

Az MSZMP KB PB február 7-én tartott ülésén a koncepciós büntetőperek felülvizsgálatára, valamint a B. M. zárt irattárában őrzött anyagok további kezelésére vonatkozó, elfogadott határozat hét pontból állt:

„1. A Politikai Bizottság indokoltnak tartja mindazoknak a büntetőpereknek a számbavételét, amelyekről nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy koncepciós elemeket tartalmaznak. Ennek elvégzése után az ügyre vissza kell térni.”

Az események elsodorták azt az elképzelést, hogy az MSZMP KB PB vagy a párt illetékesei kézben tarthatják a rehabilitációkkal összefüggő események fonalát, a kezdeményezést a párt nem vehette vissza. Az „ügy” rendezése a (korábban történtekért nem felelős) kormány feladata lett, ami ugyanakkor könnyített az MSZMP helyzetén is, mert a „párt-ítéletek”-ért a felelősség vállalása, a politikai „beismerés”, és az ország megkövetése mások (az utolsó, 1985-ben megválasztott, „szocialista rendi” Országgyűlés honatyái) feladatává vált.

A Kulcsár vezette tárcához, azon belül László miniszter-helyetteshez (később államtitkárhoz) és csapatához - a Büntetőjogi Főosztály vezetőjéhez, Jakucs Tamáshoz, és helyetteséhez, Palánkai Tibornéhoz - kötődött a munka koordinálása. A miniszterelnök e tárgykörben illetékes tanácsadójától, Jenei Györgytől mind a tárca, mind a heteken belül felálló bizottságok és vezetőik folyamatosan komoly segítséget kaptak.

92