Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - Faludi Ádám: Melák nője
A biztonság kedvéért a kisebbik szobát jósdának (már ahogy a népek a jósdát elképzelik) rendeztem be, mert mit lehet tudni? Hallottam, hogy léteznek a városban ilyen helyek, meg boszorkányklubok, és arra alapoztam, hogy az összes háborodott- ból talán jut még a táltos, jövendőmondó és elementalista Günthernek is. Milyen szép is lenne a semmiből pénzt szaporítani! Aztán a környékére se mennék a parkolóháznak, sőt! Semmiféle dologháznak nem mennék a környékére! A Günther név csak úgy rám talált, a messziről jött idegen mindig többet mond a népeknek, mint a hazai, talán a Szigfridhez tapadó tudatalatti ismeretek miatt is választhattam, nem tudom. Az írásképe, idegensége volt a lényeg. Az elementalista (természetszellemista) meg egy hangzatos blöff, miként az összes többi. Szellemi szabadfoglalkozás, ez a hivatalos formula is rímelt az egészhez. Szinte sugallta a spi- ritualitást. Az érdeklődés elképesztett. A bevétel is. Két hét után vettem egy határidő naplót, hogy ne legyen torlódás. Semmi különöset nem tettem, hagytam beszélni a kedves vendéget, mintha közben a Megvilágosodás Angyala pusztán örömszerzési célzattal hátulról dugná asztalomra döntve a Kegyelem Angyalát a Rejtély Angyalának szeme láttára. Amolyan kedvcsináló gyanánt a kitárulkozáshoz. Pár mondat után kiderült, hogy mire vágyik, mit érez megvalósíthatatlannak a kedves vendég, nekem csak némi korszerű hókuszpókusz öntettel kellett leborítanom az óhaját, mint közeljövőben bekövetkező eseményt, és ettől mindjárt át is szakadt a célszalag. Ezzel az eljárással kivétel nélkül mindenki nagyon elégedett volt, tekintélyes létszámú vendégkör alakult ki a rendszeresen visszatérő kíváncsiakból, akik jó híremet keltették azzal, hogy amit előre megmondtam, az be is következett. Még szép, hogy bekövetkezett, csakhogy az nélkülem is megtörtént volna, de erről érthetően mélyen hallgattam. Persze közben bújtam a szakirodalmat, elolvastam, amit csak lehetett, bővítettem, alakítottam a dolgokon, aztán amikor már volt miből, megvettem a lakást is. Szóval ment az üzlet, megy azóta is, habár néhány éve áttértem a minőségi ügyekre. Kevesebb alkalom nagyon drágán. Parvenüknek és hasonszőrűeknek. Például már gyűrűvarázst sem vállalok, mert nem illik ebbe a képbe. A gyűrűvarázs az, amikor a csapra vert hordóból a feleség karikagyűrűjén fehér bort csorgatsz át, ez hatástalanítja a férj szexuális erejét lenullázó mágiát. Ezt nagyon szerették, én meg arra gondoltam, hogy mit művelhetnek a férjek ezekkel az asszonyokkal, ha arra gyanakszanak, hogy valami rontás miatt döglenek mellettük horkolva éjszakánként. Vagy húzódoznak a nap bármely szakában, ellentétben a kezdetek időtől és helytől független ostromaival. A kicsorgott bort megittam (testem kapszulájába zárva a rontást), aztán amikor megürült a huszonöt literes szederfa hordó, feltöltöttem és ment tovább a dolog. Nem firtattam a clitoris felelősségét, de nem rejtettem véka alá azt sem, hogy a csábítás trükkjeinek vannak bizonyos külső jegyei és tartozékai is. Többnyire előrevetítettem annak eshetőségét is, hogy csak a sokadik gyűrűvarázs hoz majd eredményt, ha nagyon megtapadt az átok. A butaság fagyöngye, gombája, parazitája lettem. A Hülyeség Vámosa (nem egy Vámos Roussoeau), egy gyengéd sarlatán, akit tenyerükön hordanak az istenek. Szigfrid meg olyan utat választott, amelyik ide vezette a szabadtéri színpad elé, hogy délutánonként nagyjából három cigaretta per doboz sebességgel keringjen a 78