Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Faludi Ádám: Melák nője

világűrben a többi szilárddal, folyékonnyal, és légneművel együtt a park piros pad- deszkáján üldögélve.

Volt egy Ural motorja, de nem árulta el, hogyan és milyen áron jutott hozzá. Gyanítottam csupán, hogy köze lehet elkótyavetyélt lakásának ehhez a motormatuzsálemhez. - Oldalkocsis, akár aludhatsz is benne, ha rád esteledik -, csak ennyit mondott az egészről. Szovjet mércével mérve is - finoman szólva - masszívnak számított. A városszéli kertes övezetben tartotta egy pajtában, amelyik egy özvegyasz- szony telkének végében állt. - Télen-nyáron porszáraz a hely, de a biztonság kedvéért még egy sátorlappal is leterítettem. Azzal a régi terepmintás katonaival, amit köpenynek is lehetett használni.

Az özvegyasszonyról csak annyit mondott, hogy a pajtahasználat fejében tavasszal felássa a kertjét, mást nem kell érte tennie. Majd amikor már jó idő lesz, feltölti benzinnel azt a motort, és bejárjuk vele Bácskát, Baranyát. Meg Zalát. Elmegyünk Répáshutára a Bükkbe. Csak kellene egy benzineskanna, hogy megtankolhassa azt a csodás Uralt. A porszáraz tankot, amin a nikkelezett tanksapkát kulccsal lehetett zárni, nyitni.

Elképzeltem kettőnket az Ural nyergében, amint Bácskát, Baranyát, Zalát bejárjuk és szétnézünk a Bükkben, mondjuk Répáshuta főutcájáról, az iskolával a hátunk mögött. Szigfrid meg elindul a Vegyesboltba a védetté nyilvánított szatyrával, balról a Semmi nem igaz, mindent szabad, jobbról A valóság olyan illúzió, amit a pia tartós megvonása idéz elő oltalmazza lépteit, ügyelve az egész Szigfrid és Szatyra Mikrokozmosz biztonságára. Alaposan megdolgoztattam a vizuális fantáziámat, de már a benzinvásárlásnál elakadtam.

A szatyrában folyton hordott egy kapucnit, a fillérekbe kerülő, igen tartós, és meleg NDK gyártmányú kabátokon volt ilyen még a történelem alkonyának kezdetén. Drapp műszőr belül, zöldes textilutánzat kívül, és a gallér alá patentok rögzítették. Szigfrid azt mondta, hogy ez a lecsatolt és levitézlett kapucni egy varázscsuklya, és ő Albriktól lopta el egy óvatlan pillanatban évekkel ezelőtt. Albrik törpe volt, és egy Banyatanya (ez a város egy boszorkányfészek) nevezetű boltot üzemeltetett a vasútállomással átellenben lévő buszmegállóban. Máguskellékekkel, varázseszközökkel, afrodiziákum hamisítványokkal, illatos olajokkal, világító ruhákkal kereskedett többek között. A világító ruhák valahol egy németországi raktárban hevertek, amíg Albrik rájuk nem talált. Tiger Morse, ez a flúgos amerikai a hatvanas években találta fel az elektromosan kivilágított női ruhákat beépített elemekkel. (“V am living proof that speed does not kill" azaz kb. én vagyok az élő bizonyítéka annak, hogy a speedsebesség nem öl. Ezt hirdette. Saját fordítás, azért ilyen. így sem látom az értelmét, ahhoz túl messze van.) Tiger Morse állítólag mindent megvett, ami csillogott. Az első popruha-boltját Paraphernaliának nevezte el. Ott állt New York gyémántokat, szőrméket, vagyont érő karórákat árusító boltjai között azon a nyílegyenes utcán Paraphernalia felirattal a homlokzatán a boltja, és tojta neki a bóvlifialta milliókat. Albrik ebből az elfekvő készletből szemelgetett, de úgy látszott, feleslegesen, mert egyáltalán nem lett a ruhákból kelendő portéka errefelé.

Szigfrid azt állította, hogy ha magára veszi a varázscsuklyát, láthatatlanná válik, és tizenkét ember ereje költözik belé. Ezt a leépülés jeleként értékeltem.

79