Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről
Z I N N E R TIBOR Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről1 Pár hónappal a pártértekezlet „fordulat”-a, Kádár János bukása után, 1988. október végén telefonált Balogh Sándor történész-professzor, aki akkoriban a Magyar Szocialista Munkáspárt [a továbbiakban: MSZMP] Párttörténeti Intézetének volt az igazgatója. Arra kért, hogy készítsek egy összefoglalót, miután az MSZMP és a kormányzati körök felső vezetésének egy részében egyrészt belső, másrészt külső okok miatt hónapok óta napirenden volt az 1945-1963 közötti múlttal, és elszomorító történéseivel való szembenézés igénye.2 írásom tárja fel a legismertebb, törvénysértőnek tűnő, koncepciós elemeket tartalmazó büntetőeljárásokat, csoportosítsa esetleg pertípusonként is, hány főt érinthettek az eljárások, és mely társadalmi rétegekre terjedhet ki a kárpótlás, illetve a kártérítés.3 Aláhúzottan hívta fel a figyelmem a titkosságra. Elhallgatta előttem azt, hogy ő, az igazságügyi és a belügyi tárca két vezetőjével előterjesztést állítanak össze a törvénytelen büntetőperek felülvizsgálatára. A decemberre készítendő javaslathoz vált szükségessé írásom. Mindennek hátteréhez adalékot nyújt az MSZMP Központi Bizottsága [a továbbiakban: KB] Közigazgatási és Adminisztratív Osztálya fejléccel ellátott emlékeztető, amelyet a Koordinációs Bizottság október 10-ei üléséről készítettek.4 Ebben a „Különfélék” keretében a bizottság tudomásul vette, hogy „a/ az igazságügyminiszter5 a bizottság legközelebbi ülésére előterjesztést készít a munkásmozgalmi perek, az egykori politikai ellenzékkel kapcsolatos perek, az úgynevezett gazdasági perek, valamint egyéb, a témakörbe sorolható perek áttekintéséről; ennek megvitatására Balogh Sándor elvtársat, az MSZMP Párttörténeti Intézetének igazgatója kapjon meghívást”.6 Balogh felkérése a „párt nevében” (és érdekében is) történt. Evekkel később vált világossá, hogy az igazságügyi tárca július 12-én tartott vezetői értekezletén már megállapodtak a résztvevők abban, hogy egyrészt az ’56 eseményeiben való részvétel miatt elmarasztaltak teljes mentesítését napirendre tűzik, másrészt meg kell vizsgálni a volt kormányfő és társai büntetőperét, és ha a B. M. Állambiztonsági Operatív Nyilvántartójából megszerezhetők a vonatkozó iratok, azt követően döntenek a jogorvoslat módjáról. (A Nagy Imre és társai büntetőügyében kihirdetett ítélet egy példányát aznap megkapták az LfB-től.7) Augusztus 11-én a Grósz Károly vezette kormány már határozott a mentesítéssel összefüggő előterjesztés előkészítéséről.8 Kezdetét vette az ’56-os megtorlás során életüket vesztettek földi maradványainak azonosítása, majd újratemetésük előkészítése.9 November 29-én az MSZMP KB Politikai Bizottsága [a továbbiakban: PB] döntött „a Nagy Imre és társai perében, valamint az 1956-os ellenforradalmi események miatt halálra ítéltekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről”.10 Balogh nem ismertette velem azt sem, hogy Fejti Györgynek, az MSZMP KB „illetékes” titkárának, valamint munkatársának, Pálvölgyi Ferencnek álláspontja nem tért el Kulcsárétól. Ők augusztus 17-én egyetértettek abban, hogy „deklaráltan” meg 86
